Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-08-01 / 8-9. szám

2012. augusztus-szeptember

<jm>

mym paksi atomerőmű

13

Vegyész mintavételi és mérőrendszer rekonstrukció

A vegyész mintavételi és mérőrendszer (vmr) kiépítése komplex gépészeti, vegyészeti és irányítástechnikai beruházás. Összetettségét és volumenét (például mind a négy blokkra kiterjedő technológiai kapcsolatokat, és a több szakmát felölelő voltát) tekintve abba a 2000-ben kezdődött beruházás-sorozatba illeszkedik, amely többek között a blokkszámítógépek, a Verona, a sugárvédelmi ellenőrző rendszer (ser) és a súlyos baleset kezelés (sbk) mérőrendszer említésével fémjelezhető. Ezek a nagyjelentőségű munkák a korábbi létesítési főosztály (lfo) illetve a jelenlegi projekt főosztály (pfo) szervezeti keretei között, egy 5-6 fős szakembergárda közreműködésével készültek - illetve a vmr esetében készülnek - el. A projektek vezetője Ignits Miklós, műszaki főszakértő. A vmr megvalósításába ő nyújt átfogó betekintést az alábbiakban, az Atomerőmű újság olvasói számára.- Mi teszi szükségessé a vmr megvalósítását?- A primer és szekunder köri vegyészeti mintavételi és vízminta elemzési feladatok elvégzése, a megfelelő vízüzemi paraméterek (pH, vezetőképesség stb.)

megfelelő szinten tartása az erőmű üzemeltetésének alapfeladatai közé tartoznak. Ezen feladatok biztosítására több különböző szintű, részben elkülönült alrendszer áll rendelkezésre. Az erőmű építésekor a vízminták elemzésére alapvetően kézi mintavételi helyek kerültek beépítésre. Az üzemelés során az elemzések folyamatos biztosítása érdekében létesítették a folyamatos analitikai mérőrendszert (fám), körülbelül 15 évvel ezelőtt. A jelenlegi rendszer több tekintetben nem teljesíti a vele szemben támasztott belső és külső (például hatósági) követelményeket. Ezért vált szükségessé egy korszerűbb megoldás kiépítése, amely várhatóan a meghosszabbított üzemidő végéig kiszolgálja az igényeket.- Miben tükröződik az újonnan kialakítandó rendszer korszerűbb volta?- A régi rendszerhez képest két alapvető különbség említhető az új rendszer korszerűsége kapcsán. Az egyik, hogy a folyamatos mintavételek automatikus szabályozásúak lesznek. A másik nagy különbség pedig abban áll, hogy míg a szekunder körben eddig közvetlenül Duna-vízzel történt a mintahűtők hűtése, most közbenső hűtőkörök kiépítése által fog ez megvalósulni. Ennek az a jelentősége, hogy a Duna-víz szennyezettsége a korábbiakban számos karbantartási nehézséget okozott (például az eltömítődések

miatt), az új megoldás azonban mindezt kiküszöböli.

A fentieken túlmenően természetesen további részletek is megemlíthetők a korszerűbbé válásra nézve - elsősorban a magasabb szintű megjelenítési, archiválási szolgáltatások területén. Lényeges kiemelni például, hogy a vegyészeti adatfeldolgozás eredményeit nemcsak a vegyészek láthatják majd, hanem a blokkvezénylői és karbantartói személyzet számára is megjelenítődik a technológiai számítástechnikai hálózat segítségével. A kialakítást tekintve nem csupán az irányítástechnikai eszközök modernizálására kerül sor (például PLC-k és terepi Profibus illetve Ethernet hálózat alkalmazása), hanem a gépészeti elemeket, például a mintavételi szelepeket, különböző armatúrákat, hőcserélőket, impulzuscsöveket és szivattyúkat is kiváltjuk.- Hol tart jelenleg a rekonstrukció, és milyen ütemezésben fog megvalósulni?- Kezdetben, 2010-ben elvégeztük a rendszer részletes értékelését. Ennek eredményeit „A mintavételi rendszerek értékelemzéssel történő felülvizsgálata, és javaslatok a beruházás optimalizálására - Értékelemzési döntés-előkészítési tanulmány”, illetve „A Paksi Atomerőmű vegyészeti távellenőrzésének megvalósítása a fám által szolgáltatott mérési adatok alapján” című dokumentumok rögzítik. Ezek alapján elkészült a „Paksi Atomerőmű 1-4. blokk mintavételi rendszerek rekonstrukciója - Koncepció terv”. A koncepció terv szolgált alapul a vmr rekonstrukció műszaki terve elkészítésének tárgyalásos közbeszerzési eljárásához, amit végül az Etv-Erőterv Zrt. nyert meg.

A kiviteli tervezésre és a kivitelezésre - fővállalkozói szerződés keretében - az MVM Erbe Zrt. nyerte el a jogot. A kiviteli tervezés 2011 közepe táján megkezdődött. A berendezések jelentős részének beszerzése atomerőműves közbeszerzési eljárás keretében, illetve az Erbe-vel való megosztásban történik. Ennek lezárulása után, várhatóan 2012 végén fejeződhet be a kiviteli tervezés. Maga a kivitelezés, vagyis az első telepítés előre láthatólag 2013 őszén, a 3. blokki főjavítás alatt kezdődhet meg.- Üzensz-e valamit a rekonstrukcióban érintett munkatársaknak az Atomerőmű újságon keresztül?- A vmr, az eddig megvalósított rekonstrukciókhoz hasonlóan, összehangolt együttműködést igényel a különböző belső és külső szakmai szervezetek között. Ezúton is megköszönöm a kollégák eddigi jó hozzáállását, és hasonló konstruktivitást kérek tőlük a jövőben is.

Prancz Zoltán

Környezettudatos radioaktívhulladék-kezelés

A környezettudatos atomerőművi működést bemutató cikksorozat mostani témája kapcsán Feil Ferenc osztályvezetővel beszélgettem a radioaktívhulladék-kezelés múltjáról, jelenéről, illetve egy kicsit a jövőjéről is.- Ha jól tudom, a radioaktívhulladék-kezelés problémájával anno kevéssé foglalkoztak, szinte mindent, amit most használunk, utólag kellett felépíteni. Hogyan is alakult ki ez, és jelenleg melyek a jelentősebb eredmények?- Valóban, a Paksi Atomerőmű tervezése idején a szovjet tervezők a radioaktív hulladékok kezelésével, végleges elhelyezésével még nem nagyon foglalkoztak - ami megfelelt a 60-as évek nemzetközi gyakorlatának. A folyékony radioaktív hulladékoknak tartályokat, a szilárdaknak tároló medencéket terveztek, ahová az üzemidő alatt ömlesztve gyűjtik a hulladékot, és majd az erőmű leszerelésekor a többi aktív anyaggal együtt gondoskodnak róla.

Ezen a megközelítésen persze már az eredeti műszaki tervek zsűrizésének időszakában túl kellett lépni, és létre kellett hozni a hulladékok kezelését biztosító technológiákat, ami hosszú évek során alakult ki az ezzel foglalkozó szakemberek munkájának eredményeképpen: A szilárd hulladékokat szelektíven, tömörítve helyezzük acélhordóba. A folyékony hulladékokból pedig különböző eljárásokkal kivonjuk a radioaktív anyagokat, a megtisztított vizet pedig kibocsátjuk a Dunába.- Általánosságban azt mondják, hogy a hulladékkezelés három lépcsőből áll: gyűjtés, feldolgozás és elhelyezés. Mi a helyzet az elhelyezéssel?- A végleges elhelyezésre szolgáló tároló építése is az erőmű indulása után kezdődött meg. Az első kísérlet a 80- as évek végén sikertelen volt (az Ófaluba tervezett felszíni tároló építése meghiúsult), de a második „nekifutás" már eredményes volt, megépült a tároló. Ennek finanszírozását is az Atomerőmű biztosítja, de a megvalósítást egy állami cég (az RHK Kft.) végzi. A Bátaapáti közelében, mélyen a

föld alatt kialakított tároló első kamrája elkészült, és várhatóan jövő évben lehet megkezdeni benne a hulladékok elhelyezését. A tárolóba kerülő hulladékokra vonatkozó követelmények szigorúak: az összetételük maradjon bizonyos keretek között (ne legyenek benne ártalmas anyagok, jelentős mennyiségű víz, lyukak stb.) és a fizikai formája is olyan legyen, ami kezelhető és évszázadokra biztonságosan elhelyezhető. Ezeknek a követelményeknek a betartását nekünk kell biztosítani és igazolni. Ezt pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha ismerjük, hogy mi is kerül a radioaktív hulladékba. Ezért „erőltetjük" az erőműben a hulladékkezelési szabályok betartását. Ha ezeket a szabályokat nem tartjuk be, akkor azt kockáztatjuk, hogy visszaküldik a hordókat Bátaapátiból.- Valóban, a primerkörben sokan úgy állnak a radioaktívhulladékok gyűjtéséhez, mintha az csupán kommunális hulladék lenne. Igazából miért okoz ez problémát?- Az összetételre vonatkozó követelményeket már említettem. A válogatás nélküli gyűjtés, feldolgozás során gyúlékony anyagok (pl. festékes doboz, olajos rongy stb.) is bekerülhetnének a radioaktív hulladékba. Tűz esetén pedig a füsttel a légkörbe kerülnének a radioaktív izotópok is. A túl sok mosószer vagy oldószer a földalatti tárolás során is segít kioldani a radionuklidokat, amelyek sok év alatt ugyan, de bejuthatnak a talajvízbe.

További problémát okoz az inaktív hulladékok radioaktív gyűjtőbe dobása, vagy fordítva, aktív hulladékok beledobása az inaktív hulladékok közé. Mindkét esetben indokolatlanul nő a radioaktív hulladékok mennyisége, mert így az inaktív hulladék is elszennyeződik. Tapasztalataink szerint az utólagos szétválogatás már nem lehetséges. Sokan nem is tudják, de egy kg radioaktív hulladék kezelése és elhelyezése közel tízezer Ft-ba kerül. Hiába végzi valaki nagyon jól a munkáját, mégis sok kárt okoz azzal, ha „lazán veszi" a hulladékkezelési szabályokat.- A környezettudatos radioaktívhulladék-kezelés területén eddig elért eredmények megtartásán túl, mivel foglalkoztok a közeljövőben?

Folyékony hulladék tisztítása során keletkező szűrőbetétek tárolókonténere- Vannak olyan folyékony hulladékaink (pl. a 2003-as üzemzavar során keletkezett hulladékok vagy az iszapok) amelyek nem dolgozhatók fel a meglévő módszerekkel. Ezeket majd cementtel (és néhány adalékanyaggal) szilárdítjuk, és így készítünk belőlük olyan hulladékot, ami elszállítható lesz Bátaapátiba. Jelenleg az előkészítés fázisában tart ez a következő években létesítendő cementező technológia.

BR