Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-07-01 / 7. szám
12 2012. július A karbantartás végrehajtása Betekintés a főjavítási munkákba (2. rész) mym paksi atomerőmű Folytatjuk a karbantartás végrehajtás előző számunkban megkezdett bemutatását, ismét olyan munkatársakat szólaltatva meg, akik karbantartási feladatokat végeznek. Gulyás Zoltán, üzemvezető, digitális rendszerek osztály, technológiai ellenőrző rendszerek üzem: A technológiai ellenőrző rendszerek üzem két csoportból áll: A PDA-VERONA rendszerek csoport elsősorban a reaktoron belüli (reaktor közeli) mérések adatgyűjtőjének és az adatokat feldolgozó, főként reaktorfizikai számításokat végző VERONA rendszernek a karbantartásával, javításával foglalkozik. A munkaterületük folyamatosan bővül a telepítés és üzembe helyezés alatt álló Súlyos Baleset Kezelő (SBK) és Turbina Monitorozó (TM) rendszerekkel. A másik csoport a BSZG (blokkszámítógép) hagyományos adatgyűjtő rendszerekkel és az erőművi központi órarendszerekkel kapcsolatos javítási és karbantartási feladatokat végzi. Az üzem munkavolumene az év során nagyjából egyenletes, de természetesen a főjavítások alatt időnként csúcsosodik. A PDA-VERONA rendszerek csoportnál főként az említett két új rendszer üzembe helyezéseihez kapcsolódó plusz feladatok és a technológiai rendszereken végzett kisebb-nagyobb átalakítások miatt, az adatgyűjtős csoportnál pedig abból fakadóan, mivel nagyon sok technológiai rendszer kapcsolódik a BSZG-hez. Mindezeken felül saját rendszereiken is végeznek működést, rendelkezésre állást javítani hivatott átalakításokat, illetve részt vesznek azokban. A főjavítások között a különböző prioritású javítási feladatok, az átalakításokhoz kapcsolódó adatszolgáltatások, egyeztetések, a belső adminisztrációs és az eljárásrendi ügyek fejlesztése, intézése teszik ki munkaidejük nagyobb részét. Mivel az utóbbi időben nemcsak az üzemet magába foglaló digitális rendszerek osztály (dro), de más szervezetek is nagyobb hangsúlyt fektetnek az informatikai biztonság fenntartására, ezzel kapcsolatban is jelentősen megnőtt a foglalkoztatottságuk. A munkák elvégzése akkor tekinthető sikeresnek, ha minél kevesebb hibával, minél több feladat készül el határidőre, minden közreműködő utólagos elégedettségére. Karbantartásról lévén szó, a legfontosabb mérőszámok a rendszerek rendelkezésre állási mutatói, a javításokra fordított idő mennyisége, a kapcsolódó kivizsgálások száma (köznapi kifejezéssel szólva, hogy minél kevesebb alkalommal kelljen a szőnyeg szélén állni). Azonban a technológiai számítástechnikai rendszerek nagyon bonyolultak és sokrétűek, így egy új rendszer üzembe helyezése előtt soha nincs s nem is lehet, annyi idő, ami alatt a rendszerek összes funkciója tökéletesen tesztelhető. Ezért természetes, hogy maradnak kisebb, javításra, módosításra váró részletek. Nehéz megtalálni ennek kapcsán a szükséges, de elégséges mértéket. Elválaszthatatlanul hozzátartozik mindehhez, hogy a munkavégzés pontos, fegyelmezett, körültekintő és szakszerű legyen, de az elvégzett tevékenység kívánt mértékű dokumentálása, az érdekeltek tájékoztatása úgyszintén elengedhetetlen. Amint Zoltán fogalmaz: „Valahol mindannyian szolgáltatók vagyunk, szervezetek egymás között is, fontos tehát, hogy magunkon kívül mások is elégedettek legyenek a munkánkkal, de mi is a másokéival. Fontosnak tartom, hogy hatékonyan tudjunk együttműködni, hiszen együtt kell és lehet előrehaladnunk.” Az üzem a hibajavítások, karbantartások során kooperál a különböző szakcsoportokkal, berendezés felelősökkel, és tájékoztatja, kiszolgálja a felhasználókat, az üzemeltetőket és a hibabejelentőket is. Az átalakítások folyamán tehát nemcsak a munka sokrétű és változatos, de a kapcsolattartás is. Az említetteken túlmenően sokszor a tervezőkkel is direkt munkakapcsolatban állnak az adatszolgáltatás, a műszaki és szervezési kérdések egyeztetése, tisztázása közben. Egyes speciális berendezések javításában külső szerződéses partnerek is közreműködnek, s noha ez nem képvisel nagy volument, továbbszínesíti a kooperációt. Az üzem arra törekszik, hogy lehetőleg mindent házon belül oldjon meg, ugyanakkor hasznos tudnia, hogy mások hogyan oldják vagy oldanák meg ugyanazokat a problémákat, s megnyugtató, hogy van kihez fordulniuk, amikor a szükség úgy hozza. Mindazonáltal - a külső és belső társszervezetekkel ápolt kiváló munkakapcsolat ellenére is - főként a határterületeken merülnek fel a karbantartási feladatok kapcsán a legnagyobb nehézségek. „A nem tudatos, sokszor félreértésekből származó nézetkülönbségek politikus kezelésében mindannyian tudnánk fejlődni” - állítja Zoltán. Az ez évi főjavítások sajátosságait az új rendszerek és az új - vagy módosuló - technológiai kapcsolatok üzembe helyezései adják (például az SBK, a TM és a hurokhőmérők átcsoportosításai). Ezeken felül az utóbbi időben előtérbe került információ, informatikai biztonság aktuális kérdései az üzem karbantartási munkáit is átvilágítják. A karbantartási tapasztalatok megőrzése és visszacsatolása érdekében az üzem a napi tevékenységeit - az eseti javítástól, ciklikus ellenőrzéstől kezdve a főjavítások egyes munkafázisaiig - szerveren, elektronikus adatbázisban rögzíti. Ez egyrészt jó alap a vezetői naprakész tájékozottsághoz, másrészt gyors és hatékony eszköz akár a statisztikakészítéshez, akár az események utólagos kereséséhez, kiértékeléséhez is. A munkautasításokhoz csatolt életrajzi adatlapok kitöltése és életrajzi dokumentációként történő tárolása szintén alapvető eljárás ezen a téren. Mivel pihenésre, nyári kikapcsolódásra természetesen mindenkinek szüksége van, ugyanakkor a rendelkezésre állás is elengedhetetlen, igyekeznek a főjavítások között kivenni a szabadságokat. Ezekben az időszakokban is szükség van azonban szakcsoportonként, rendszerenként legalább egy-egy főre. A szabadságok ütemezését is jó előre, júniustól decemberig megtervezik. Néha akadnak ütközések, de idáig a munkatársak pozitív hozzáállásának köszönhetően mindig sikerült megoldást találni. Zoltán ezúton is köszöni munkatársai konstruktív hozzáállását, és bízik abban, hogy ez a készség a jövőben is biztos alapot vet a problémák - legyen szó akár műszaki, akár adminisztrációs problémákról - megoldásának. Kovácsik László, csoportvezető, reaktor és készülék karbantartó osztály, vizuális és manipulátor kezelő csoport: Alapvetően távvezérlésű manipulátorokkal, kamerákkal dolgoznak. A csoport fő tevékenységi köre a berendezések belső tisztaságának ellenőrzése, illetve azok szükség szerinti tisztítása, valamint az esetlegesen előforduló idegentestek, szennyeződések eltávolítása. Azoknak a berendezéseknek a belső tereit vizsgálják, amelyeknél valamilyen oknál fogva nem lehetséges a közvetlen ellenőrzés, például a kis méret, a barátságtalan dózisviszonyok, vagy víz alatti elhelyezkedésük okán. Konkrétan: vizsgálják a reaktorok belső berendezéseit, a gőzfejlesztőket, a hurokvezetékeket, valamint a nukleáris gőzfejlesztő rendszer többi elemét, emellett sűrűn megfordulnak a gépházban, a turbina-kondenzátoroknál és a technológiai kondenzátoroknál is. Az idei munkavolumenük egy kissé terjedelmesebb a szokásosnál, ami az évről-évre gyarapodó vizsgálati igényeknek tudható be, amelyek például az öregedés-kezelési feladatokból, vagy a tokozott üzemanyag projekt tevékenységeinek szaporodásából adódnak. A kiemelt munkáik, mondhatni, hagyományosak: alapvetően a reaktor-vonal és a főberendezések ellenőrzései, vizsgálatai képezik ezeket. A csoport a főjavítási szünetekben aktívan közreműködik az üzemanyag-kiszállítási feladatok támogatásában, a már említett tokozott üzemanyag projekt tevékenységeinek kiszolgálásában, továbbá ilyenkor tudnak egyéb, különleges igényeket teljesíteni, mint például az egyik üzemanyag tálca sarkának szikraforgácsolásos vágása a pihentető medencében. A legnagyobb nehézséget, illetve a legkomplikáltabb problémát a karbantartási feladataik során azok a feladatok jelentik, amelyek előre nem tervezett módon képződnek. Ilyenek a vizsgálatok során feltárt esetlegesen előforduló idegentest-eltávolítások, vagy a berendezésekbe véletlenül beesett eszközök, szerszámok, alkatrészek eltávolítása. Ezek már „helyből” kellően bonyolult problémák, s ezt a helyzetet csak nehezíti, hogy a lehetőségekhez képest minimális időráfordítással kell megoldani őket, hogy a gondosan megtervezett főjavítási „koreográfia” ne boruljon fel. Munkájuk egyik fő sikertényezője is ez, azaz ha úgy tudják kezelni a felmerült problémákat, hogy azok nem okoznak csúszást a főjavítási ütemtervben. Mondhatni: akkor dolgoztak jól, ha észre sem venni, hogy elvégezték az szükséges beavatkozásokat. Mivel a csoportnak gyakorlatilag a teljes technológián van munkája, elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatokat ápoljon a társszervezetekkel. A tevékenységük jellemzően szolgáltató jellegű, vagyis akkor dolgoznak, ha egy szervezetnek már nincs megfelelő technikai háttere egy felmerülő probléma kezeléséhez. Azonban az eredményes feladatmegoldáshoz tökéletesen tisztába kell lenniük az adott probléma részleteivel, ehhez pedig elengedhetetlen a jó kommunikáció. Szerencsére ezzel mindeddig nem volt gond. Az idei főjavítások egyfajta kuriózumaként már említett, az év vége felé induló tokozott üzemanyag projekt munkái és a szikraforgácsolásos vágás nevezhető meg. Ezek nem minden évben előforduló feladatok, így tartogathatnak meglepetéseket. Mivel a csoport a munkái jelentős részét távvezérelt eszközökkel, kamerákkal végzi, magától értetődik, hogy minden tevékenységet videón rögzítenek. Ezeket a felvételeket a hozzájuk kapcsolódó vizsgálati jegyzőkönyvekkel és technológiákkal egy erre a célra kifejlesztett adatbázisban tárolják. Mindez a karbantartási tapasztalatok hasznosulásának is forrása: a főjavítások között elemezik ezeket a felvételeket, és igyekeznek kiküszöbölni az alkalmazott technikák, technológiák hiányosságait. Ez a gyakorlatban egyrészt a vizsgálati technológiák változtatását, másrészt az eszközök - kamerák, manipulátorok - fejlesztését, módosítását eredményezi. A nyári szabadságolások természetesen nem könnyítik meg a munka szervezését, de - mint László mondja - ha nem jön közbe valamilyen váratlan esemény, például megbetegedés vagy baleset, meg fogják oldani ezt a problémát is. Prancz Zoltán
