Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-06-01 / 6. szám

■M <#> „ „ mym paksi atomerőmű 2012. június RENDKÍVÜLI osztalytablo AKIK A MÁJUS 1-JEI ÜNNEPNAPON IS DOLGOZTAK Androvics Ernő blokkügyeletes Szegeden született 1965-ben. Középiskolai tanulmányait Kiskunhalason, a gépészeti szakközépiskolában végezte. 1986-ban került a paksi atom­erőműbe. A turbinaosztályon kezdett gépészként, később operátor illetve főgépész, majd a szamárlétrán továbbhaladva reaktor operátor lett. Ez alap­­feltétel volt ahhoz, hogy blokk­ügyeletes lehessen. 1995 nyara óta tölti be ezt a munkakört, a hármas blokki „B” műszakban. Amióta dolgozik, azóta műsza­kozik is egyben. 1986 óta házas, felesége Pakson, háziorvos mellett asszisztens. Három fia van. A legidősebb Sopronban erdőmérnöknek, a középső Budapesten villamos­mérnöknek tanul, a legkisebb tíz éves, még általános iskolás. Elmondása szerint a műsza­kozást meg lehet szokni, azt saját maga és a családja is így fogadta el. Vannak hátrányai és előnyei. Kedvező benne az, hogy rengeteg a szabadideje, igaz ez megoszlik a hétköznapok illetve a hétvégék, ünnepnapok között. Kellemetlen benne az, hogy ez az időbeosztás a pihenés rovására megy. Számára az ünnepnapok nem mindig jelentenek ünnepet. Ezt szokták meg, és idén pont rá esett a sor, hogy május elsején dolgoznia kellett. Ilyen az élet, nincs ebből vita, de a beosztást nagyon rugalmasan kezelik a családban és a munkahelyen is. Ha valakinél probléma adódik, vagy programja van, gond nél­kül helyettesítik egymást. Náluk igazából ezek az ünnepek nem létfontosságú dolgok. Ilyenkor áthelyeződik a hangsúly az ün­nepről a munkára. Amikor csa­ládhoz kötődik az ünnep, azért az természetesen más. Három gyermeke kitölti a szabadideje jó részét. Családi házban lakik, ezáltal még több szabadidős elfoglaltsága és kö­telezettsége van. Szívesen moto­rozik, illetve barátaival szervez programokat. Ernőnek nincsenek nagyra­vágyó tervei, vagy céljai, ami megváltoztatná az életét. Jól érzi magát jelenlegi helyzetében és körülményei között. Elégedett azzal, amit és ahogy csinál, csa­ládot és a munkahelyet is bele­értve. Legfontosabb dolog az életé­ben az egészség és a család. Ter­mészetes számára, hogy e kettő szorosan összefügg, ezeket nem lehet elválasztani egymástól. Orbán Ottilia Molnár Katalin ellenőrző laboráns 1975-ben született Dunaszent­­györgyön, jelenleg Pakson él. A pécsi vegyipari technikumban végzett 1994-ben. Célirányosan választotta ezt a szakmát, min­denképp az atomerőműben sze­retett volna munkát vállalni. 2007. januárban 01-től dolgozik az erőműben a vegyészeti ellen­őrzési osztályon. Első évben a ve­gyészeire, a primerköri analitikus csoportba került. Egy év múlva lett lehetősége arra, hogy - saját kérésére - a műszakos csoportba, három műszakba kerülhessen. Azóta folyamatosan dolgozik a je­lenlegi munkakörében, ellenőrző laboránsként. Szeret műszakozni, bár nagyon fárasztó, amit szerinte soha nem lehet megszokni. Könnyebben el­viselhető, amíg nincs a műszakos­nak családja és egyedülálló. Véle­ménye szerint, mint nőnek, főleg ha már családanya, sokkal nehe­zebb. Nagyon nehéz összeegyez­tetni a napirendet a családdal. Ha ünnepnap dolgozik, azt ál­talában humorosan fogja fel. Aki ezen nem tud túllépni, az képtelen bent maradni műszakban, képte­len ezt végigcsinálni. El kellett fo­gadnia, hogy idén a május elsejét is munkával tölti a primerkörben, ráadásul visszainduló blokkal. A család az egyéb ünnepeket meg­próbálja úgy rendezni, hogy hoz­zá igazodnak. Ez egy kicsit nehéz. Karácsonykor, szilveszterkor pe­dig a primerköri „ünnepi” szend­vicsekkel ünnepelnek, míg otthon a finom ételeket eszik. A munka ekkor is olyan, mint egy átlagos hétköznapi feladat. Ugyanúgy el kell végezni, mint máskor. Szá­mára néha összefolynak a napok, mig mások hétfőtől péntekig dolgoznak. Olykor az ünnepnap „hétköznapra esik”, mert épp akkor szabadnapos. Átértékelőd­tek számára teljesen az ünnepek. Nem a vasárnaphoz tartozik a „vasárnapi ebéd” fogalma, akkor van ünnepi ebéd, ha épp szabad­napos. Ez lehet akár csütörtök vagy péntek. De ezzel szerinte minden műszakos így van. Katalin egy hónapja vette a la­kását Pakson. Szabadidejében a felújításával, szépítgetésével fog­lalkozik. Rendszeresen jár az uszodába úszni, szaunázni és szí­vesen kerékpározik hobbi szinten. Nincsenek nagyratörő vágyai, soha nem akart nagy karriert csi­nálni. Csak egy biztos munkahe­lyet, saját lakást és családot, nyu­godt, kiegyensúlyozott életet. Orbán Ottilia r Gyöngyösi Zoltán művezető Szekszárdon, az Ady Endre Szakközépiskolában mecha­tronikai technikusként végzett 1996-ban, majd 2000-ben a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, villamosmérnöki szakon diplomázott. Kezdetben egy villamosipari nagykereskedelmi cégnél dolgo­zott mérnökkereskedőként. Ez teljesen más világ volt az erőmű­höz képest, javarészt árajánlato­kat készített különböző projek­tekhez, viszont, ha úgy adódott, kábeldobokat is szállított az or­szág különböző pontjaira. Min­dent összevetve ez a fajta tevé­kenység is érdekes és változatos volt. 2003 decemberében vették fel az atomerőmű villamos üzem­viteli osztályára, villanyszerelői munkakörbe. Pár évnyi villany­­szerelői beosztásban eltöltött időt követően, vezetői javaslatá­ra 2006-ban vezető elektrikusi hatósági vizsgát, majd két évvel később villamos művezetői ható­sági vizsgát tett. A betanulást az 1. blokki „E” műszakban kezdte, majd később az „F” műszakba került át. Akkori művezetőitől a betanulási időszakban rengete­get tanult. Jelenleg a 4. blokki „B” műszakban dolgozik vezető elekt­­rikusként, ahol jól érzi magát, il­letve a Il-es kiépítés tartalék stá­tuszú művezetője is egyben. Napi feladata a blokk villamos rendszerének üzemeltetése, az üzemzavarok elhárítása, és a más szakterületek által igényelt ope­ratív műveletek elvégzése, doku­mentálása. Zoltán lassan 10 éve dolgozik három műszakos munkarendben. Azt mondja, hazudna, ha azt állí­taná, hogy ez nem fárasztó. Ügy érzi, mégis több az előnye, mint a hátránya, és ennyi idő után mo­noton lenne számára az egymű­­szakos munkarend. Családjában nem ő az egyedüli műszakozó, de azért mindig össze tudják hangol­ni a közös programokat, igazából ez csak akarat kérdése. Az ünnep­napokon történő munkavégzés az egyik sötét foltja ennek az életfor­mának, megszokni nem lehet, ez ezzel jár. Ünnepnapon bent lenni az erőműben semmivel sem má­­sabb, mint hétköznapokon (a ge­nerátorok ugyanarra forognak). Ami rossz, az az otthonról való elindulás - teszi hozzá. Dunaszentgyörgyön él felesé­gével, az általuk épített családi házban. Mindketten tősgyöke­res dunaszentgyörgyiek. Hobbi szintem focizik különböző kis és nagypályás csapatokban, emellett szívesen jár horgászni, szeret ze­nét hallgatni. Feleségével viszony­lag sokat utazgatnak, kirándul­nak. Az utóbbi pár évben a volt „F” műszakos kollégákkal együtt jár vitorlázni a Balatonra. Ha sza­badideje engedi - egy ideje - mo­torozik is, és végül, de nem utolsó sorban sok időt töltenek a ház kö­rüli dísznövénykert rendezésével. GYNYP Bánóczki Attila ügyeletes műszerész Szabadszálláson született, 1969-ben. Majd 1986-ban, a középiskolai tanulmányokat fotók: Bodajki Ákos befejezve, villamos ipari szak­­képesítést szerzett a szekszárdi 505-ös számú Szakközépisko­la és Szakmunkásképzőben. A diákévek letelte után került a paksi atomerőműbe, ahol ki­sebb megszakítással, azóta is dolgozik. A kezdetek kezdetén a Vertesz Kft.-nél kapott munkát, itt in­dult el villamos berendezés sze­relői pályafutása. Majd 1988-ban a távoli Tengizbe ment dolgozni egy évre. Sorkatonai szolgálatát hazatérte után, 1989-90 között töltötte le. 1992-ben átvették a Paksi Atomerőmű Vállalat ál­lományába, irányítástechnikai műszerész munkakörbe. A jelen­legi munkakörébe pedig 1992- ben került, az 1-es blokkon. Itt 10 évig dolgozott, majd áthelyezték a 2-es blokkra. Napi feladatai közé tartozik a blokk irányítástechnikai be­rendezéseinek ellenőrzése és ütemterv szerinti tesztelése, a felmerülő hibák javítása. Atti­la úgy véli, hogy a műszakozás mindenkit megterhel, ő sem kivétel ez alól. Úgy érzi, hogy ezt a munkarendet, életformát megszokni nemigen lehet, in­kább csak elviselni. A családnak sem egyszerű ez, hiszen ők is a műszakbeosztáshoz kell, hogy igazodjanak minden közös prog­ram tervezésénél. Tőlük is sok ál­dozatot követel a műszakozás, az ő megértésükre és toleranciájuk­ra nagy szükség van, a megértő családi háttér nélkülözhetetlen - teszi hozzá. Attila 1993-ban nősült meg. Két lánygyermeke született, Ivett 1994-ben és Dóra 1996-ban. Sza­badidős programokra csak na­gyon ritkán sikerül eljutnia. A műszakbeosztást nézve a 6 hét­végéből csak kettő szabad, a har­madik az „R-es” héten lenne el­vileg, de épp a helyettesítési igé­nyek miatt általában ez szintén nem szabad. Tehát a fennmaradó kevés időben tudnak csak prog­ramot szervezni, pihenni vagy a hobbira időt szakítani. GYNYP

Next

/
Thumbnails
Contents