Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-07-01 / 7. szám

2011. július 13- rhym paksiatomerőmű' Munkatársainkról Sport és műszakozás - Háromféle naptár szerint élek! Három naptára is van Kiszli Sándornak. Egy általános, műszakbeosztásos és a ver­senynaptáros. A műszakozás, a családi élet és a szabadidős elfoglaltság össze­hangolása nem kis feladat. Nehéz össze­egyeztetni az időpontokat, de eddig még mindig sikerült megoldania ezt a hármas kihívást.- 1985. szeptember 2. óta dolgozom az erőműben, jelenleg a karbantartás-irá­nyítási osztály állományában dolgozom, mint villamos és irányítástechnikai irá­nyító. Tizennyolc éve műszakozom, ti­zenkét órázom, aminek van előnye és hát­ránya is. Nincs ünnepnap, nincs hétvége. Igaz több szabadidőm van, de ennek ak­kor volt igazán jelentősége, míg kicsik voltak a gyerekek, mert tudtam vinni őket oviba, suliba. Most, május elsején is dol­goztam, viszont az előző évben én főztem a csapatnak, de idén sajnos nem volt, aki összeszervezze a csapatot. Persze, szeret­tem volna ott lenni, szeretem a közös programokat. Nagyon jó a csapat, a kollé­gáimat nagyon szeretem, akikkel nem­eseik munkaidőben vagyunk együtt, ha­nem munkaidőn kívül is szervezünk ösz­­szejöveteleket. Feleségem úgy a műszakozás, mint a sport terén mindenben mellettem áll és támogat. Nagylányom az ELTE-re jár, fiam Palánkra jár közbiztonsági iskolába, jö­vőre mindkettő végez. Tíz éve kezdett el a fiam sportolni versenyszerűen. Először csak szülői kísérőként vettem részt edzé­seken, majd megtetszett ez a küzdősport, és 2006-ban kihasználva a lehetőségeket, Tolnán alakítottunk egy karate-sport­­egyesületet, aminek most az elnöke va­gyok. Vannak a tagok között aktív spor­tolók, illetve válogatottak, de hobbiból is járnak ide. Nagyon jó a kollektíva, a kö­zösségi élet. Nagyon összetartó a közös­ség, évente tartunk családi napokat is egy jó halászlékostolóval együtt, illetve közös programokat szervezünk. Egész hétvégés balatoni nyári pihenést is szoktunk együtt tervezni. Az idei tisztújító választáson is­mét megválasztottak elnöknek, amit szí­vesen vállaltam újból. Szeretem csinálni, hiszen egy örökmozgó vagyok és elége­dettek voltak az eddigi munkámmal. Az egyesületnek feladata az összefogás, összetartás, önfegyelemre, koncentráció­képességre tanítás. Igyekszünk, hogy mi­nél többen megismerjék ezt a sportot, és így talán nem kallódnak el a fiatalok. A nyári programok között szerepel egy egy­hetes nyári edzőtábor, majd egy hónap szünet és ismét kezdődnek a kemény ed­zések. Ősztől tavaszig zajlanak a verse­nyek, legközelebb Lengyelországban lesz egy nemzetközi verseny, majd diákolim­piára készülünk. A sportos életmód nemcsak az ala­kunknak, az egészségünknek és a közér­zetünknek tesz jót, hanem a munkahelyi teljesítményünkre is pozitív hatással van. Fegyelmezettséget is ad az egyesület tag­jainak, amely az élet minden területére ki­hat, kitartásra nevel. Hiszen az a rend­szeresség és szorgalom, amellyel egy sportot űzünk, feltételezhetően az életünk többi területét is jellemzi: a munkánkban is igyekszünk a jobb eredmények eléré­sére. Amennyiben a jó fizikai erőnlétünk egy fegyelmezett, kitartó személyiséggel párosul, ezek a tulajdonságok elősegíthe­tik az előrelépést a munkahelyen, kivív­ják a megbecsülést a kollégáktól vagy megkönnyítik a munka jó megszervezé­sét Orbán Ottilia Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? „Mindig, mindent jókedwel és szeretettel...” A Kiss házaspárt, Évát és Karcsit paksi, lakótelepi otthonában látogattam meg. Gyermekkorukban Békéscsabán, illetve Mányon laktak, majd közös életüket is Mányon kezdték meg. Ottani ismerősük révén Karcsinak sikerült az erőműben ál­láshoz és lakáshoz jutni, így 1980 febru­árjában két kisgyermekükkel Paksra köl­töztek. Karcsi először villanyszerelőként a villamos karbantartó osztályon, majd a folyamatirányítási osztályon műszakos műszerészként dolgozott. Későbbi, mű­szaki ellenőri munkakörében hozzá tar­tozott az erősáramú berendezések létesí­tése és karbantartása. E minőségében a villamos szerviz osztályon a kivitelező cé­gek munkavállalói belépésének intézését, a munkaterület átadását és folyamatos el­lenőrzését látta el. 2003. december 30-án kérte nyugdíjazását. Éva ideköltözésüket követően a kereskedelemben helyezke­dett el. 1985-ben elérkezettnek látta az időt a váltásra. Az erőműben, a munka­ügyi osztályon a munkavállalók munka- és védőruha-ellátásával foglalkozott. Köz­ben elvégezte a közép- és felsőfokú sze­mélyügyi tanfolyamot, de továbbra is elő­adóként dolgozott az osztállyá szervező­dött szociálpolitikai, illetve névváltozás után a jóléti osztályon, ahol munkaköre a villamosáram-kedvezménnyel kapcsola­tos feladatokkal bővült. 2007-ben egész­ségi okok miatt rokkantnyugdíjas lett.- Hogyan éltétek meg a változást?- Karcsi: Nehéz volt az első négy hó­nap, hirtelen nem tudtam mit kezdeni a nagy szabadsággal. Ma már elmondha­tom, hogy nagyon jó a nyugdíjas élet, any­­nyi az elfoglaltságunk, hogy nem is jut mindenre idő.- Éva: Karcsi nehezen viselt hónapjai engem is megviseltek, de szerencsére át­vészeltük azt az időszakot. Akkoriban vá­sároltunk a Sárgödör téren egy présházat, amely sok elfoglaltságot adott számára. A 27 méter hosszú pince felújításánál any­­nyira belefeledkezett a munkába, hogy még az időérzékét is elveszítette. Amikor én is nyugdíjas lettem, több időnk jutott a közös programokra, a családra és az unokákkal való foglalkozásra.- Hogyan telnek napjaitok, mivel fog­lalkoztok?- Éva és Karcsi: Pakson és vidéken is vannak rokonaink, akikkel rendszeres a kapcsolatunk. Van egy lányunk és egy fi­unk két-két unokával. Mindketten csa­ládi házban laknak, ahol nagyon jól ér­zik magukat. Amíg kicsik voltak az uno­kák, sokat foglalkoztunk velük, vigyáz­tunk rájuk. Most is vannak közös prog­ramok, Gyulára szoktuk őket magunk­kal vinni. A családi eseményeket mindig együtt ünnepeljük. A lakásban nagy ét­kezőt alakítottunk ki, de a felújított prés­házunk is kiválóan alkalmas vendégfo­gadásra. Van Dunakömlődön egy sző­lőnk, amit együtt művelünk. Mindig annyit dolgozunk, amennyitől kelleme­sen elfáradunk. Eleinte eladtuk a ter­mést, de amióta megvan a présház, a sző­lőt feldolgozzuk. Mindketten tagjai va­gyunk a Magyar Elektrotechnikai Egye­sületnek, részt veszünk a szakmai prog­ramokon, kiállításokon és az egyesület által szervezett kirándulásokon, leg­utóbb Erdélyben voltunk. Minden évben elutazunk Balatonfüredre, ahol a rekre­ációs központban egy kellemes hetet töl­tünk el kettesben.-A közös programokon kívül milyen elfoglaltságotok van?- Éva: Vannak olyan elfoglaltságok, ahova egyedül járok, ilyen a torna heti három alkalommal. Karcsi tagja a Reform Főzőklubnak, ahova én is vele megyek, mert gazdag és érdekes programjaik van­nak, amelyeken én is nagyon jó érzem magam.- Karcsi: A főzőklubtagságomnak ér­dekes története van. Négy éve a siller­fesztiválon a harcsapörköltem első helye­zett lett. Ekkor kértek, hogy legyek klub­tag, őket erősítsem. Azóta nagyon sok ren­dezvényen részt veszünk Pakson és vidé­ken egyaránt. Rendszeresen tartunk ösz­­szejöveteleket a présházunkban is, ahol az érmes boraimmal vendégelhetem meg a résztvevőket. Mindig is érdekelt a borá­szat, szakkönyvekből tanultam meg a bor­készítést, és nagyon büszke vagyok a má­sok által is elismert zamatos boraimra.- Végezetül elmondanátok, hogy mi a titka a kiegyensúlyozott nyugdíjas életnek?- Éva és Karcsi: Számunkra nagyon fontos a család, az emberi kapcsolatok, a testi és szellemi fittség, és hogy mindig mindent jó kedvvel és szeretettel csinál­junk. Kzné 30 és másfél év az atomerőműben Az Atomix Kft. ügyeletesgépkocsi-vezetője, Torma Attila több mint harminc éve dolgozik az atomerőműben, ennek kapcsán beszél­gettem vele. Mesélt az első paksi élményei­ről, az ökölvívásról, az emberekről, akik miatt megszerette a várost és néhány érdekes tör­ténet is előkerült a régi időkből - szigorúan nevek nélkül. Torma Attila neve a legtöbbünk számára is­merősen cseng. Ügyeletesgépkocsi-vezető­­ként neki is alkalma volt megismerkednie az erőműben dolgozók nagy részével, az idő­közben változó vállalatvezetőség tagjaival, a közös utazások alkalmával pedigszámos ba­rátságot kötött. A sportrajongók emlékezetében azonban egy egészen más okból él a mai napig. Paks­ra kerülése az ökölvívásban elért eredmé­nyeinek köszönhető, a tehetséges pécsi spor­toló ugyanis a PSE hívására, Pónya József ak­kori vezérigazgató jóváhagyásával igazolt át városunkba. Torma Attilának ezzel egy régi ál­ma vált valóra, mert gépkocsivezetői állást kapott az erőműben. Nagyon fiatal volt még, és az első hónapokban igencsak egyedül érezte magát ebben a furcsa kisvárosban, ahol senkit és semmit nem ismert. Minden­nap végig kellett baktatnia a városon, amíg a lakásából elért az edzések helyszínére. Talán ennek is köszönhető, hogy szép lassan meg­ismerte a várost és az itt élőket. Azokban az években Pakson virágzott az ökölvívás. Egyik mérkőzés követte a másikat, a sportolók telt házas csarnokban küzdöttek egymással. Rendkívül népszerűek voltak az ökölvívók, hi­szen az NB ll-ből felkerültek az NB l-be, majd bajnokok lettek. Akkori vezetői közül Papp Gyulára is hálával gondol vissza, aki szállítá­si osztályvezetőként főnöke és egyben a PSE ökölvívó-szakosztályának a vezetője volt, és aki kritikus időszakokban mindig támogatta. A bokszkesztyűt idővel öltönyre cserélte, és immáron több mint harminc éve oszlopos tag­ja a szállítás munkahelyi kollektívájának. Ahogy a helyiekről, úgy a munkatársairól is nagy szeretettel beszél. Segítőkész, kedves kollégák vették körül, akik nélkül talán soha­sem válhatott volna az otthonává ez a város. Az erőmű vezetése is mindig megbecsülte a munkájukat, tisztelték az ott dolgozókat. A régi idők erőműjéről mindenkinek akad egy-egy kedvenc története, de „az egyszer azt hitték, hogy elraboltam valakit” kezdetű talán nem annyira szokványos. Azokban az évek­ben történt ez, amikor még Attila a konferan­­ciabuszt vezette. A magas rangú kormány­­tisztviselők - akiket a rend kedvéért tovább­ra is csak magas rangú kormánytisztviselők­nek fogunk nevezni - ezen a buszon utaztak, amikor Pakson, az erőmű vezetőivel tárgyal­tak. Az egyik ilyen neves alkalommal esett meg az a különös eset, hogy egy bizonyos épület félreeső ajtaján kilépő magas rangú kormánytisztviselő felszállt a konferancia­­buszra - mialatt a szigorú kormányőrök a fő­bejáratnál vártak rá. A felső vezetés kiadta az indulási parancsot, a sofőr pedig szé- j pen elindult a kije- j lölt útvonalon. Mi­helyt észbe kaptak ' a kormányőrök, ko­csiba pattantak és megindultak utánuk. A szűk utak azonban ki­fogtak rajtuk, így jobb híján díszmenetként kullogtak a busz mögött libasorban. Attila a munkája kapcsán akkor is kapcso­latban maradt a sporttal, miután visszavo­nult. Hétvégeken ugyanis gyakran szállította az ökölvívókat és más sportágak képviselőit a versenyek helyszínére. Egy rövid időre be­lekóstolt az ökölvívó-edzői és a bírói mun­kákba is, de ehelyett inkább a családot vá­lasztotta, hiszen mind az aktív sportolói kor­szakában, mind a munkája kapcsán sokat volt távol szeretteitől. Az elmúlt évtizedekben Attila sok min­dent megélt a munkahelyén is. Emberek jöttek-mentek, s bár a munka ma is ugyan­az, az átszervezések folytán jelenleg az Ato­mix Kft. keretein belül végzik azt. A kollé­gákkal és a feletteseivel való jó viszony sem­mit sem változott. Szerencsés pályafutása mellett, szép nagy családdal büszkélkedhet, két nevelt lánya és öt unokája van. Feleségével is az erőműben, és éppen 30 éve ismerkedett meg. Igazából Judit és a lányok jelentették azt a nyomós ér­vet, ami aztán végleg Pakshoz kötötte, -csa-Úton-útfélen a parlagfű Az „Együtt a parlagfű ellen’ Alapítvány felügye­lőbizottságának elnökétől, Tuza Jánostól az alábbi tájékoztatást kaptuk.- AzalapítványSáhi Manuéla ügyvezető és Kónya Zsuzsanna munkatárs közreműködésével ismét meg­­hirdettea lakossági virágosítási versenyt Amármeg­­szokott három kategóriában vártuk a jelentkezőket: kertes ház, lépcsőház és utca. A virágosítási program évről évre nagyobb érdeklődésnek örvend, melynek lebonyolításában Paks Város Önkormányzata és a Paksi Kertbarátok Egyesület nagy segítségünkre van. Közel 3600 tő virágpalántát osztottunk ki azok ré­szére, akik tavaly részt vettek a virágosítási és par­lagfűgyűjtési versenyen, és meghirdettük virágvá­sárt Nagy hangsúlyt fektetünk a szelektív hulla­dékgyűjtésre, aminek a Zöld Tódor program tesz eleget. Egész tanéven keresztül szelektív hulla­dékgyűjtéstémakörében ismeretterjesztő órákat tartunk. Mivel itt a parlagfű, és ezzel együtt az al­lergia szezonja, a tünetek enyhítése és gyógyulás céljából invitáljuk a betegséggel küzdő gyerme­keket és felnőtteketa sóbarlangba. (További infor­máció: www.parlagfuellenalapitvany.hu.) Az atomerőmű parlagfű-mentesítéséről Tarics­­kó Istvánt, parkfenttartásunk kertésztechnikusát kérdeztük.- Az óriási területet 3 kategóriába soroltuk. A kiemelten kezelt parkok rendszeres gondozás alatt vannak, itt nem fordulhat elő parlagfű. Az északi területen évi 3-4 alkalommal nyírjuk, a külterjes területeket pedigszerződés alapján évi 3 alkalommal nyíratjuk. Természetesen ezen fe­lül - dolgozói bejelentés alapján - azonnal in­tézkedünk a parlagfüves terület nyírására. Boa Sikerrel szerepelt a nyugdíjasnépdalkör PA Zrt. Egészségnap Az Atomerőmű Nyugdíjasklub Egyesület 15 fős csoportja szép sikert aratott a júni­us 18-án Bordányban megrendezett nép­zenei találkozón. A bordányi Berkenye Népdalkor és Citeraegyüttes meghívására több hazai fellépő mellett öt vajdasági nép­zenei együttes is bemutatkozott. A paksiak énekműsorát egyik klub­tagjuk citerával kísérte, akihez még tár­sult két paksi citerás diáklány is. A nyug­díjasklub énekkara egy húszperces nép­dalcsokrot adott elő, amit a közönség az est leghosszabb ideig tartó és legnagyobb hangerejű vastapsával köszönt meg. Szanyi Nagy János, a klub elnöke el­mondta, hogy a népdalkor kimagasló tel­jesítményét igazolta vissza a közönség. Úgy a nézők, mint más énekesek, szin­te véget nem érő tapssal és számos di­csérettel ismerték el a paksiak fellépés­ét. Jutalmuk egy kerámia dísztányér, egy Bordány történetéről szó könyv és egy emléklap volt, amiről az elnök vala­mennyi szereplő számára készített szí­nes másolatot. A népdalkor eredményességéhez hoz­zájárult a rendkívül barátságos fogadta­tás, a kellemes vendéglátás, továbbá az is, hogy az énekesek egységes megjelenés­ben, az atomerőmű által biztosított deko­ratív sálakban állhatták a közönség elé. LAnna A nyugdíjas kori egészségmegőrzés kulcsfon­tosságú elemei között szerepel a megelőző szű­rővizsgálat, amellyel sokat tehetünk az egész­ségünk megóvása érdekében, hiszen a vizsgá­lati eredmények által tisztába kerülünk a valós egészségügyi állapotunkkal. A PA Zrt. 2011. jú­nius 7-9. között egészségnapokattartott a cég nyugdíjasai számára az egészségközpontban. Az egészségnapi rendezvényen a NUKLE0-MED Kft. orvosai és asszisztensei, a humánigazga­­tóságszemélyzetfejlesztési csoportjának mun­katársai közreműködésével szűrővizsgálatokat tartottak. Dr. Brázay Lászlóval, a NUKLEO-MED Kft. ügyve­zetőjével beszélgettem.- Gyakorlatilag minden évben kétszer kerülnek megrendezésre az egészségnapok. Általában egy tavaszi időpontban és egy őszi időszakban. Ez azért jó, mert ilyenkor koncentráltan történ­nek a vizsgálatok, az ESZI főiskola épületében. A laborvizsgálatokat a reggeli órákban tartot­tuk, utána feldolgozásra bekerültek az erőművi labororatóriumunkba. Itt voltunk a somatoinfra hőtérképes vizsgálattal, a szívstressz-szűréssel, az arteriográfos érvizsgálattal. Az idei évben elő­ször sikerült azt elérni, hogy a PA Zrt. aktív dol­gozói, illetve azok közeli hozzátartozói részére a vizsgálat ingyenes volt, a munkáltató átvállalja ezeket a költségeket. A nem aktív dolgozóknak viszont a vizsgálatok fizetősek voltak az adózá­si törvények miatt. A legnagyobb érdeklődés most a laborvizsgála­tok után volt Végeztünktumormarker(daganatok korai felismerése vérből) vizsgálatot, amit a me­gyében úgy tudom, a megyei kórházon kívül csak mi végzünk. Ide naponta ötvenen jelentkeztek be. A hőtérképes vizsgálatra napi tíz-tizenkettő fő je­lentkezett, ugyanez mondható el a szívstressz­­szűrő, illetve azarteriográfos vizsgálatra. Elégnagy volt az érdeklődés és örömmel láttam azt, hogy évről évreemelkedikeza szám. Van, aki márkont­­rollvizsgálatra jön vissza. Én azthiszem, hogya la­kosság is lassan felismeri, hogy a megelőzés na­gyon fontos. WollnerPál

Next

/
Thumbnails
Contents