Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-07-01 / 7. szám

2011. július 3 paksi atomerőmű Lux Ivan paksi élménybeszámolója a japán tényfeltáró útról „A 3. es 4. blokk között szálltunk ki a buszból” - mondta Lux Iván, az Or­szágos Atomenergia-hivatal (OAH) fő­igazgató-helyettese a paksi atomerő­mű irodaépületében június 30-án tar­tott élménybeszámolóján. Nem akár­milyen blokkokról van szó, hanem a Fukushima Daiichiban lévőkről. A telt házas előadás során - ahol számos érdeklődőnek már csak állóhely jutott - a szakember részletesen beszélt a Nem­zetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) kéthetes japán tényfeltáró útjáról. A delegációt a brit nukleáris hatóság fe­je, Mike Weightman vezette, és három csoportból állt: az első csoport a külső kockázatokkal foglalkozott, a második biztonsági elemzésekkel és súlyosbaleset­­kezeléssel, a harmadik pedig baleset-el­hárítással és sugárvédelemmel. A küldöttség magas szintű fogadtatás­ban részesült: találkoztak a miniszterel­nök-helyettessel, és jelentős médiaérdek­lődés kísérte látogatásukat. A NAÜ fotó­sa kapott engedélyt fényképek készítésé­re, melyet a japán ellenőrzés után a dele­gáció felhasználhatott. A főigazgató-helyettes véleménye sze­rint „nem megalapozottak a vádak, hogy bárki bármit eltitkolt volna”. Szerinte a helyiek a helyzetet próbálták megoldani, méghozzá az adott körülmények mellett a lehető legmegfelelőbb módon. Lux Iván elmondta: a japán partnerek nyíltak, kooperatívak voltak, és munká­jukra az elhivatottság, valamint a pro­fesszionalizmus volt a jellemző. Intézke­déseik jó szervezettségről tettek tanúbi­zonyságot, hosszú távú óvintézkedéseik pedig jelentős hatással bírnak. Bár a ki­alakult helyzetet megfelelően kezelték, bizonyos NAÜ-ajánlásokat nem vettek fi­gyelembe, ami hozzájárult az esemény­­sorozat súlyosságához. Az OAH-s vezető még hozzátette: sok pénzbe fog kerülni a világ szinte minden atomerőművének (beleértve Paksot is) a Fukushima nyomán megkívánt új biz­tonsági intézkedések végrehajtása, de ha a nukleáris ipar „képes felvenni ezt a ter­helést”, akkor az „nagyon jó” lesz a világ számára. Simon Zoltán Konzultációs nap az MTA Izotópkutató Intézetében A Nukleáris Újságíró Akadémia ez évi harmadik konzultációs napjára a Magyar Tudományos Akadémia Izotópkutató Intézetében került sor. A program hat, rendkívül magas szintű, vetített előadásból és az intézet egy-egy reprezentatív berendezésének helyszíni megtekintéséből állt. Elsőként dr. Wojnárovits László intézeti igazgató tájékoztatója hangzott el az inté­zet történetéről és általános tevékenységé­ről. A hallgatók megtudhatták, hogy az ala­pítás 1959-ben történt, de a munkavégzés már ezt megelőzően is zajlott. Az intézet az évek során több, kisebb-nagyobb változá­son ment keresztül. Ilyen volt például a kutatási, termelési és az üzleti, kereske­delmi tevékenység szervezeti szétválasz­tása, valamint a hatósági feladatok átadá­sa az Országos Atomenergia-hivatal ré­szére. Az intézet jelenleg a kutatást végző osztályokból (felületkémiai és katalízis, izo­tóp alkalmazási, sugárhatás-kémiai, su­gárbiztonsági, nukleáris kutatási) és a gaz­dasági részlegből áll. Az itt dolgozó kuta­tók által közreadott tudományos publiká­ciók, valamint az ezekre hivatkozó külső tudományos publikációk száma imponá­lóan magas. A kutatói létszám: 55 fő. Eb­ből: 1 fő akadémikus, 10 fő az MTA dokto­ra, 21 fő rendelkezik PhD, illetve kandidá­tusi fokozattal, a fiatal (35 év alatti) kuta­tók száma 17, a nemzetközi tudományos bizottsági tagok száma 7, 6 fő tagja vala­milyen nemzetközi folyóirat szerkesztősé­gi bizottságának, ebből 1 fő a Radiation Physics and Chemistry főszerkesztője. A második előadó dr. Baranyai Lajos volt, aki az anyaintézményből 1993-ban levált Izotóp Intézet Kft. (www.izotop.hu) által ku­tatott, illetve előállított radiogyógyszerek­­ről adott ismertetést Szó esett többek között arról, hogy a nukleáris medicina keretében alkalmazott radiogyógyszerek - azaz ra­dioaktív anyagokat tartalmazó gyógysze­rek - egyaránt szolgálhatnak diagnoszti­kai és terápiás célokat Az eljárás alapja, hogy a szervezetben a betegségre (gyulla­dásra, rosszindulatú elváltozásra) utaló fo­kozott sejtműködés helyén, illetve egyes szervspecifikus izotópok esetében az adott szervekben felgyülemlenek a szervezetbe juttatott radioaktív anyagok. A diagnoszti­ka esetében ezeknek a dúsulásoknak a ki­mutatása, térképszerű kirajzolása történik a kibocsátott részecskék detektálása által, ezért elég a kisebb aktivitású anyagok hasz­nálata. A terápia során azonban a beteg sej­tek elpusztítása a cél, ezért nagyobb akti­vitású gyógyszerekre van szükség. A harmadik, dr. Szentmiklósi László ál­tal tartott előadás témája a hidegneutro­nokkal végzett elemanalitika volt. A mód­szer a sugárzásos neutronbefogáson ala­pul. A mintát neutronokkal sugározzák be. Az atommagok által a neutronbefo­gást követően kibocsátott gamma-fotono­kat detektálják, amelyek energiája és in­tenzitása hordozza az elemanalitikai in­formációkat. A módszer főbb alkalmazá­si területei: kémia, anyagtudomány, geo­lógia, archeometria, ipar, nukleáris tech­nológia, safeguards. Ezt követően dr. Szeles Éva beszélt a ter­mészetben szétszóródott nukleáris anya­gok vizsgálatáról, felderítéséről. A környe­zetben található nukleáris anyagok forrá­sai: kísérleti atomrobbantások; nukleáris balesetek, természeti katasztrófák; dúsító- és reprocesszáló üzemek tevékenysége, le­szerelése; terroristatevékenység. Az alkal­mazott nukleáris anyagok felügyelete, va­lamint a talált, lefoglalt nukleáris anyagok detektálása és karakterizálása nukleáris biztosítéki rendszer és nukleáris törvény­­széki analitika keretében történik. Dr. Kelemen András „Dozimetriai mód­szerek alkalmazása a nukleáris biztonság növelésére” címmel tartotta meg előadá­sát. Témájának legfontosabb gondolatai: saját fejlesztésű TL-doziméterchipek al­kalmazásával sikerült meghatározni a pak­si atomerőmű hermetikus terében, magas hőmérsékletű környezetben a dóziselosz­lást Retrospektív dozimetriai módszerek meghonosításával és továbbfejlesztésével hétköznapi anyagokat alkalmazva mód nyílott a besugárzottság kimutatására. Végül dr. Lázár Károly beszélt a nagy ak­tivitású nukleáris hulladékok végleges el­helyezésével, illetve az izotópmigrációval kapcsolatos kutatásokról és eredményekről, amely az előző témához hasonlóan ugyan­csak közelről érinti az atomerőművet A konzultációs nap a roncsolásos és kvá­­zi-roncsolásmentes analitikai vizsgálatok­ra szolgáló ICP-MS berendezés (a képen), valamint a Budapesti Kutatóreaktor hideg­neutron csatornájának, illetve az ehhez kap­csolódó mérőhely megtekintésével zárult Az MTA Izotópkutató Intézetéről to­vábbi információk: www.iki.kfki.hu. Prancz Zoltán Atomenergia nélkül nem oldható meg Magyarország hosszú távú, biztonságos és környezetkímélő villamosenergia-ellátása A Nemzeti Energiastratégia egyik fontos része az ország hosszú távú (20-30 éves) villamosenergia-ellátá­­sának kérdése. Ehhez a megbízható, mindig az igénybevételkor rendelke­zésre álló, megfizethető árú és külső nyersanyagszállításoktól független, valamint környezetkímélő források­ra van szükség. Ezeket a sokszor egymásnak feszülő és egymásnak ellentmondó követelménye­ket nem könnyű teljesíteni. A villamos alapterhelésben jól alkalmazható atom­erőműről Magyarország nem mondhat le, hiszen ezeknek a berendezéseknek az éves rendelkezésre állása 90 százalék fe­lett van, a hazai termelés legolcsóbb for­rásai, üzemanyaga kis helyen elfér, és akár évekre előre is jól készletezhető. Az atomerőművek működésük közben nem bocsátanak ki szén-dioxidot, ami a klí­mavédelem szempontjából felbecsülhe­tetlen előny. Az Európai Unióban ma mű­ködő atomerőművek annyi szén-dioxidot takarítanak meg, amennyit az unióban közlekedő gépkocsik kibocsátanak. Va­gyis, ha leállítanánk az összes európai uniós atomerőművet és annyi szén-dioxi­dot akarnánk a légkörbe juttatni, mint ma, akkor valamennyi gépkocsit ki kelle­ne vonni a forgalomból. A fukushimai reaktorok balesete után számos országban hirtelen és politikai konjunkturális érvekre alapozott dönté­sek születtek az atomenergiáról való le­mondásról. Nem lehet nem észrevenni, hogy a három leginkább érintett ország­ban (Németország, Svájc és Olaszország) az antinukleáris közhangulat szorosan kötődik a kormányok általános kritikájá­hoz. Németországban a kormány két fon­tos tartományi választás előtt hozott atom­erőmű-ellenes döntéseket. Olaszország­ban a népszavazás főleg a Berlusconi-fé­­le politika elutasítását célozta, s nem vál­toztatott azon a helyzeten, hogy ott egyet­len atomerőmű sem működik. Magyarországon is egyes antinukle­áris csoportok megpróbálják kétes ér­tékű közvélemény-kutatási adatokkal azt a látszatot kelteni, hogy nagymér­tékben változik az emberek véleménye az atomenergiáról. Ilyen az Ipsos North America nemrég közzétett felmérése az atomenergia támogatottságáról. Ho­gyan lehet azonban olyan adatokban megbízni, amelyek internetes szavazás útján próbál meg következtetéseket le­vonni. Ráadásul, a felmérésben részt vevők jutalompontokat gyűjthetnek, és ezeket bizonyos feltételek mellett akár pénzre is válthatják. Minderről bárki meggyőződhet, ha az Ipsos Access Pa­nels honlapjára kattintva. A közvéle­mény-kutatásnak megvannak az álta­lánosan elfogadott szabályai, és az ilyenfajta internetes szavazás nem tar­tozik az elfogadott módszerek közé. Sokszor lehet hallani, hogy a meg­újuló energiaforrások és az energiaha­tékonyság növelése megoldja az ellátás kérdését. ló lenne, ha igaz lenne, de a té­nyek mást mondanak. Például Német­országban a szélerőművek beépített ka­pacitása 2008-2010 között 3500 MW- tal növekedett, a szélkerekekkel termelt áram mennyisége viszont ez idő alatt 10 százalékkal csökkent. Szélerőművet épí­teni mindenkinek jó, nem csak Német­országban, máshol is. Jelentős beruhá­zási támogatást lehet rá kapni, a meg­termelt csekély mennyiségű áramot az átlagárnál jóval drágábban el lehet ad­ni, mert erre is van támogatás. Az ilyen befektetés - a közpénzekből történő, il­letve a fogyasztókra hárított támogatás­nak és nem a technológia előnyeinek köszönhetően - hamarosan pénzügyi­leg megtérül, csak az energiaellátás nem oldódik meg. Egy reális energiastratégia vala­mennyi forrással és lehetőséggel meg­alapozottan számol, és igyekszik fel­használni azok valamennyi előnyét. Ugyanúgy helytelen lenne a következő évtizedek áramellátását csak az atom­energiára alapozni, mint ahogy helyte­len azt hinni, hogy a megújuló források képesek lesznek minden környezetter­helést eltüntetve elegendő villamos energiát termelni. Ezért úgy véljük, hogy az elkövetkező ötven évben az atomenergiának meg kell tartania je­lenlegi szerepét a magyar gazdaságban. Ehhez pedig mind a meglévő paksi blokkok üzemidejének meghosszabbí­tására, mind pedig új blokkok építésé­re szükség van. Magyar Atomfórum Egyesület S' Uj utakon a létesítményi tűzoltók Az Erzsébet Nagy Szálloda adott otthont 2011. június 15-16-án a Létesítményi Tűzoltóságok Országos Szövetsége (LTSZ) tanácskozásá­nak. A kétnapos szakmai összejövetel alkal­mából a résztvevők megtekintették az atom­erőművet, bepillanthattak az atomerőműves lánglovagok mindennapjaiba, megismerked­hettek felszereltségükkel, felkészültségükkel, speciális munkájukkal is. Udvardi Sándor, az LTSZ elnöke lapunknak el- J mondta: 2010 novembere óta önállóak, ad­­' dig az önkéntes tűzoltókkal voltak egy szer­vezetben. A különválásra azért volt elsősor­ban szükség - mondta az elnök -, mert egé­szen más aspektus jellemzi a két területet. Más kihívásokkal kell megküzdenie egy olyan j tűzoltóságnak, mely sokszor a létéért küzd, munkatársai csakis szeretetből, szabadide­jük rovására végzik tevékenységüket, és más­sal egy olyan szervezetnek, ahol az infrast­ruktúra rendelkezésre áll. Mint Udvardi Sán­dor leszögezte: önálló szervezetté válásuk | megteremtette annak lehetőségét, hogy a lé­tesítményieket foglalkoztató gondolatok, si­kerek, feladatok mentén tartsák meg szak­mai napjukat. Ezt erősítette meg Böhm Péter parancsnok, az Atomerőmű Tűzoltóság (AD vezetője is, aki kol­légáival egyetemben szívesen látta vendégül a laktanyában kollégáikat. Sokan el is jöttek Paksra, hiszen testközelből láthatták az atom­erőművet. Az üzemi területi látogatáson hat­­vanhárman vettek részt A paksi helyszín mel­lett szólt a minden igényt kielégítő elhelyezés is, ahol a szállás és étkezés mellett számos, a tűzoltókat érdeklő előadásra is sor került. Az egyik ilyen volt az AT által kifejlesztett dön­tést elősegítő mobil vezetésirányítási pont be­mutatása. A gépkocsira szerelt informatikai rendszer nagy szolgálatot tesz a kivonuló egy­ségek tá mogatásakor. A berendezést a szoft­ver fejlesztője, Noskó Zsolt (ügyeletes tiszt, Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság) és Schreiner István, az AT tűzoltási és mű­szaki mentési vezetője mutatta be. István el­mondta: a mobil vezetési pont 2010-ben épült fel, és nagyon jók a tapasztalatok: gyor­sabbá és biztonságosabbá válhat a beavat­kozás. A vezetési pont számítógépeiben fo­lyamatosan frissítik az adatokat, így az inter­netkapcsolat híján is használható. Bőhm Pé­ter arról számolt be, hogy léteznek ugyan ha­sonló rendszerek, mint például az atomerőmű védett vezetési pontja, de azok fixek, nem mobilak. „Nem találtunk olyan megoldást, amely a helyszínen segít a beavatkozó kol­légáknak” - magyarázta az okát, miért volt szükség saját fejlesztésű rendszerre. A kétnapos rendezvényen szó esett a fukushi­mai balesetről is. A témáról Radnóti István, a Paksi Atomerőmű Zrt. biztonsági igazgatója adott elő, aki részletesen kitért az ottani tűz­oltók nehéz és veszélyes körülmények közöt­ti munkájára is. Érdekes témának bizonyult a Vakok Intézetének előadása, ahol arról volt szó, miként sajátították el a képzésen részt vevő tűzoltók a sötétben (például füstben) tájékozódás képességét A turnus végén egyértelművé vált, hogy fontos lenne minél több tűzoltót kiképezni a vakon tá­jékozódás rejtelmeire. (Bőhm Péter ennek kap­csán elmondta: 2012-ben több AT-s kolléga is részt vesz egy-egy ilyen kurzuson - a szerző.) Érdekes és tanulságos volt a Mól algyői gáz­üzemében bekövetkezett gázrobbanás ta­pasztalatainak levonása éppúgy, mint a „Tűz­oltói beavatkozások talajszint alatti helyisé­gekben” című előadás. Vöröss Endre A Teller-könyv bemutatója az Akadémián Nagyobb sajtótájékoztatókra jellemző vendég­sereg gyűlt össze Hargittai István „Teller” című könyvének bemutatójára a MagyarTudományos Akadémia könyvtárában június 15-én. A hall­gatóságsoraiban a paksi atomerőmű is képvi­seltette magát: Hamvas István vezérigazgató mellett az Atomerőmű újság stábja is jelen volt. Hargittai István az MTA rendes tagja, és a könyvhöz kapcsolódó kutatást is az ennek meg­felelő alapossággal, gondossággal végezte. Nem | véletlen, hogy bevezető beszédében PálinkásJó­­zsef MTA-elnöktöbbszöris a „különleges” szóval utalt a műre, melynek az előszavát is ő írta. Sze­rinte a „Teller” olvasmányos kötet, mely „egy kü­lönleges ember különleges életér mutatja be. Az elnök méltatta a híres, magyarszármazású tudós munkásságát, és mint a „diktatúrák kérlelhetet­len ellensége” aposztrofálta őt. Pálinkás József szerint nagy előnye a könyvnek, hogy nem mond ítéletet, és maga a szerző is így vélekedett: „Nem szabad, hogyegysíkúTeller-képünkalakuljon ki.” A kötet célja is az, hogy „objektív Teller-képet nyújtson át” az érdeklődőknek. A szerző megköszönte „Paks segítségét”, majd elmondta: fontosnak tartotta azt, hogy a Teller­ről keringő legendák, tévedések, téveszmék kö­zül néhányat eloszlasson. Részben ezért is szü­letett a „Teller". A kiadó képviselője elmondta: a másfél millió leütést tartalmazó első kiadást 800 példányban jelentették meg, de remélik, hogy több kiadást is megél majd a „Teller”. Hargittai István újságunknakazalábbiaksze­­rint nyilatkozott a könyv keletkezéséről:- Amikor „Az öt világformáló marslakó" című könyvet írtam az öt, nagy magyar fizikusról, Tel­ler Edét találtam a legellentmondásosabbnak, akiről úgy gondoltam, hogy róla külön is kellene írni, és feloldani azt a rettenetes polarizált hoz­záállást, amit szinte mindenki képvisel. Ismer­tem személyesen is Teller Edét, és mindent el­olvastam, amit csak el lehetett olvasni róla. Mint ember, rendkívül ellentmondásos volt. A barátait szerette, és értük mindent megtett vol­na, de ha valakiről úgy érezte, hogy akadályoz­za céljai elérésében, akkor kíméletlen tudott len­ni. Mint tudós, egyértelműen nagy embernek, nagyszerű fizikusnak mondható. Nagyon kevés olyan magyar van Magyarországon és külföldön, aki annyira magyarnak vallotta magát nemcsak szavakban, hanem tettekben is, és ami nem csökkentette zsidóságának és amerikaiságá­­nak tudatát sem. Én magam kutató vegyész, egyetemi tanár vagyok, és tudományos területem sok minden­ben találkozott Teller Ede érdeklődésével, első­sorban fizikai-kémiai, azon belül a molekula­­szerkezet-kutatás területén, ezért ilyen szem­pontból is volt köztünk rokonság, és más vo­natkozásban is nagyon közel éreztem magamat hozzá. Simon Zoltán-Wollner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents