Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-05-01 / 5. szám

2011. május IZ- mym paksi atomerőmű-Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai „Minden napra jut valami elfoglaltság” Vida Györgyöt paksi otthonában láto­gattam meg. Az óvárosban 1995-ben vá­sárolt családi házba, annak felújítása után, 1996-ban költöztek feleségével. Korábban mindketten éltek házasság­ban, így a hét gyermekkel és tizenkét unokával akkora lett a család, hogy megfelelő fogadásuk és elhelyezésük ér­dekében további lakrészekkel bővítették a házat. Feleségét az elmúlt évben veszí­tette el, elmondása szerint nem érzi ma­gát egyedül, mert a gyermekek és az unokák segítik az együtt töltött szép na­pok és közös emlékek őrzésében.- Mikor került a társasághoz?- 12 évig dolgoztam Budapesten egy víz­tornyokat építő országos vízügyi építőipa­ri vállalatnál, ahol a villamos részleg mű­vezetője voltam. A Paksi Atomerőmű Vál­lalathoz 1982. július 30-án nyertem felvé­telt, először villanyszerelőként és elektro­technikusként a villamos tmk. üzemben, majd 1993-tól a villamos karbantartási osz­tályon műszaki ellenőrként dolgoztam egé­szen nyugdíjazásomig. A géptranszformá­torok, valamint a teljes szabad tér összes készülék-karbantartási feladatainak üte­mezésére tervet készítettem, s ezek mű­szaki ellenőrzéséért voltam felelős.- Mióta nyugdíjas?- A társaságnál 18 évet töltöttem el munkavi­szonyban, 2000. év végén vonultam nyugállomány­ba.- Van-e olyan munkahe­lyi élménye, amire szíve­sen emlékszik vissza?- Sok szép munkahelyi élményt és emléket őrzök. Az egyik, amikor 1995- ben Céggyűrűt kaptam. Mint utólag megtudtam, a kollégáim, a vezetőim, a szakszervezet és az Üzemi Tanács is támogatta kitünteté­semre a javaslatot. Ezt az eseményt, csak úgy, mint a nyugdíjba vonulásomat a hoz­zám közel álló munkatársaimmal, jó han­gulatban ünnepeltem meg.- Hogyan telnek napjai, mivel foglalko­zik?- Minden napra jut valami elfoglaltság. Nagy a ház, van virágos- és veteményes kert, amelyben minden nap van tennivaló. A családi háznál a felújítási munkákat sa­ját kezűleg végzem el, én építettem a ga­rázst és a napozóteraszt is. Szakképzettsé­gemből adódóan értek a villamos háztartá­si gépekhez, így a család és a szomszédok, barátok meghibásodott kisgépeit szívesen megjavítom. Egyik lányom a férjével Svájcban él, a fiam még egyedülálló, a kisebbik lányom pedig a férjével és két unokámmal Budapes­ten lakik. A feleségem­nek mind a négy gyerme­ke és a tíz unoka Paks közigazgatási területén lakik. Szerencsés találko­zás volt a feleségemmel, mert a gyermekei és az unokái is nagyon közel kerültek hozzám, az egész család bé­kességben, szeretetben és egyetértésben él. A segítségnyújtás kölcsönös, nekem so­kat jelent és jó érezni a törődésüket és gon­doskodásukat. Ha szükség van rám, segí­tek nekik építkezésnél vagy villamos sze­relési munkáknál. Az unokákkal Is szíve­sen foglalkozom, tanítom őket fizikára, kémiára, vagy éppen a magyar helyesírás­ra. Emellett vannak szabadidős programja­im is. Tagja vagyok az atomerőmű nyugdí­jasklub egyesületének. Az egyesület szer­vezésében voltam Balatonfüreden, ahol egy kellemes hetet töltöttünk el. A Padosz nyugdíjastagozatának vezetőhelyette­seként szervezési feladatokat végzek. A közel 370 nyugdíjas szakszervezeti tag ösz­­szetartására és mozgósítására egy összekö­tő hálózatot alakítottunk ki. Legfontosabb feladatunk a kapcsolattartás és a nyugdí­jas társaink egyéni problémáinak megoldá­sához a segítségnyújtás. Szakszervezeti munkám elismeréseként 2009-ben „50 éves szakszervezeti tagság” emlékplakettet kaptam, melynek őszintén örültem.- MUyen módon jut információhoz az erőműről?- Olvasom az Atomerőmű újságot, de gyakran találkozom nyugdíjas kollégákkal is, akikkel információt cserélünk. Volt munkahelyemre is gyakran bejárok, a ré­gi és a fiatal kollégákkal pedig a Sárgödör téri pincesoron szoktunk összejöveteleket tartani.- Mit jelent önnek az atomerőmű?- Büszke vagyok arra, hogy az atomerő­műben dolgozhattam. Nagy érdeklődéssel figyelem a változásokat, megnyugtató a ve­zetők mindenkori nyilatkozata, miszerint az atomerőmű működése során mindig a biztonságra helyezik a legnagyobb hang­súlyt. Összességében szerencsés ember­nek érzem magam, hogy a paksi atomerő­mű nyugdíjasa lehetek. Kzné Delelő­programok A Delelő Nyugdíjas-egyesület tagjai az el­múlt időszakban is mozgalmas napokat éltek. Március 23-án az Imsósi erdőben a hóvirágmezőt és a csillagvirágokat tekin­tették meg egy túra alkalmával. Április 27-én szintén az Imsósi erdőben jártak, akkor a gyöngyvirágos mezőt keresték fel. A május 1-jei rossz időt pótolva május 2-án egyik nyugdíjas társuk meghívásá­ra, annak tanyáján szalonnasütéssel egy­bekötött majálist tartottak. A következő nagyobb rendezvényük május 21-én (szombaton) este lesz a Váro­si Művelődési Központban, ahová várják a városi és a dunakömlődi nyugdíjasklub tagjait is egy majálisi élő zenés bátyus bálra, és amelyen szívesen látnak min­den érdeklődőt. WollnerPál Pámer Ferenc (1941 -2011) Pámer Ferenc nyugdíjas kollégánk 2011. április 16-án, életé­nek 70. évében, hosszan tartó betegség után paksi otthoná­ban elhunyt. Györkönyben, 1941. július 2-án született. Közép­iskolai tanulmányait Szekszárdon, majd Pécsett végezte, épí­tésztechnikus szakképzettséggel rendelkezett. 1986. június 30-án került felvételre a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Az épí­tészeti szakfőmérnökségen, valamint az építészeti műszaki osztályon dolgozott. Műszaki ellenőri feladatainak ellátása so­rán tapasztalatainak átadásával sokat segített fiatal kollégái­nak. 1992. szeptember 1-jén kérte nyugdíjazását, az ezt megelőző években dokumentáció­kezelőként tevékenykedett. Pakson élt házastársával. Nyugdíjas éveit aktívan élte, kertész­kedett és borkészítéssel is foglalkozott. Szívesen töltötte idejét családi körben, unokái tár­saságában. Betegségének nehéz időszakában családtagjai gondos ápolásában részesült. A gyászoló család: felesége, lányai, vejei, unokái, a közeli rokonok, ismerősök, barátok és volt kollégák 2011. április 20-án, a paksi evangélikus temetőben kísérték utolsó útjára. Nyugdíjas munkatársunk emlékét a Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája megőrzi, nyugodjék békében. Kzné Adamasky János (1947-2011) -Adamasky János, a PA Zrt. nyugdíjasa, életének 64. évében 2011. április 11-én a szekszárdi kórházban hunytéi. 1947. december 31-én született Budapesten. Szakmunkás­­képző iskolába járt, ahol szerszámkészítő szakképzettséget szerzett. 1984. május 3-án lépett be a Paksi Atomerőmű Vál­lalathoz. Az armatúra-karbantartó osztályon karbantartó la­katosként feladatai közé tartozott a csőtartók készítése és ja­vítása. Kollégái csendes, nyugodt embernek ismerték, mun­kájára a gondosság és a pontosság volt jellemző. 2004. de­cember 31-én vonult nyugállományba. Pakson lakott feleségével, nyugdíjas éveiben csa­ládja körében érezte jól magát. A négy fiúunoka közül a két kisebb felügyeletét, óvodából, iskolából való kíséretét szívesen vállalta. Különös jelentőségű volt számára az unokákkal eltöltött idő. Mélyen gyászolja felesége: Marika, lánya: Andrea és családja, mostohafia és családja, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolt. Búcsúznak tőle a rokonok, barátok, szom­szédok, ismerősök és a volt kollégák. 2011. április 15-én, a paksi Fehérvári úti temetőben helyezték örök nyugalomba. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája - emlékét megőrizve - ez­úton búcsúzik nyugdíjas kollégánktól. Kzné Fazekas Lajosné (1935-2011) 2011. április 18-án, Pakson, életének 76. évében elhunyt Faze­kas Lajosné (született Leiti Julianna) nyugdíjas kolléganőnk. Nagymadarászon, 1935. augusztus 20-án született. A közgazda­­sági szakközépiskolát Székesfehérváron végezte. A Paksi Atom­erőmű Vállalathoz 1976. augusztus 20-án munkaügyi csoport­­vezetőként nyert felvételt. Kiemelkedő szakmai tudásával és ta­pasztalatával a vállalat munkaügyi tevékenységének egyik alapí­tója. Határozott, szigorú és következetes, a cég iránt lojális, segí­tőkész és emberséges vezetője volt a munkaügyi szervezetnek. 1990. december 31-én vonult nyugállományba. Férjét 1994- ben veszítette el, a nehéz időszakon szerető családja segítette át. Kedvelte a társaságot, szí­vesen járt az atomerőmű nyugdíjasklubjába. Szeretett kirándulni, színházi előadásokat láto­gatni. Egészségromlását követően olvasott és rejtvényt fejtett. Fájó szívvel búcsúznak gyerme­kei: Lajos és Ágnes, valamint házastársuk, unokája és dédunokája. A temetési szertartáson a család, a rokonok, ismerősök, barátok és volt munkatársak 2011. április 21-én vettek végső búcsút nyugdíjas kolléganőnktől. Emlékét a Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája megőrzi. Juci­­ka, nyugodj békében! Kzné Hat dolog, amit mindig tudni akartunk az erőmű kertjeiről - de sosem kérdeztük meg Taricskó Istvánt, a szolgáltatási osz­tály kertésztechnikusát kérdeztük a tavaszi munkálatokról és a kerté­szet főbb feladatairól. A beszélgetés közben szóba került az árnyékos parkolóhelyek kérdése, az árvács­kák rejtélyes eltűnése és az erőmű­ves macskák mítosza is. 1. KERTÉPÍTŐK Taricskó István és munkatársai gondos­kodnak arról, hogy munkával töltött napjain­kat egy természetes, barátságos környezet­ben tölthessük. Munkájuk van bőven, télen és nyáron egyaránt. Talán meglepő, de éppen a hideg évszak jelenti a nagyobb kihívást, ez­által a többletmunkát a csapat számára. A nö­vények egy részét ugyanis maguk nevelik az üvegházban, ezek állandó felügyeletet igé­nyelnek. A megfelelő hőmérséklet, illetve szellőztetés biztosítása miatt még hétvégén is ügyeletet tartanak. Az üvegházban szőlővi­rágból, petúniából és vincaból idén összesen 150 ezer palántát neveltek. Ezenkívül még tá­tika, kakastaréj, büdöske és kenderpakóca kerül az egynyári növényeknek szánt össze­sen 12 ezer m2 területre és a 138 darab virág­ládába. A tervezés során figyelemmel kell lenni az eltérő talajtípusokra, emellett külön kihívást jelent a szeles, huzatos helyek beül­tetése. A kertészet gondoskodik mindezek mellett az utakról, járdákról és a parkolókról is. A betonrengeteget a lehetőségekhez mér­ten igyekeznek minél több fa ültetésével zöl­debbé tenni, legutóbb lombhullató páfrányfe­nyőkkel (Ginkgo biloba) - ezáltal növelve az árnyékos parkolóhelyek számát. 2. A NAGY ÁRVÁCSKA-HADMŰVELET Azért, hogy a hidegebb időkben is virág­áradatban gyönyörködhessünk, először az időjárás viszontagságait viszonylag jól vise­lő árvácskák kerülnek a virágágyásokba. Ko­rábbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy a gyönyörű, színpompás virágok egyik nap­ról a másikra történő eltávolítása igen nagy visszhangot vált ki a dolgozók körében. Mindez azonban szükségszerű. Miután már elkezdtek hervadni, a lehulló szirmokat csak nehezen lehet eltakarítani az ágyásokból, a lehangoló látványról pedig inkább ne is be­széljünk. Vigasztalódjunk a tudattal, hogy a helyüket még szebb és színesebb virágok veszik át! 3. AMIRE KÜLÖNÖSEN BÜSZKÉK LEHETÜNK: AZ MVM-ES LÓGÓ Évek óta láthatjuk az irodaépület előtt, a citrom- és narancssárga, illetve kék virágok­ból életre keltett lógót. Azonban amilyen nagyszerű az ötlet, olyan bonyolult a megva­lósítása. A virágfajták kiválasztásánál figye­lembe kellett venni a várható élettartamot és azt is, milyen magasra nőnek. így esett a vá­lasztás a büdöskére és a kenderpakócára. Az üvegházban termesztett növények közül csak az azonos árnyalatú és méretű virágok kerülhetnek be a kompozicióba, így egyetlen példány sem ronthatja el az összehatást. Vá­logatni lehet, hiszen a 75 ezer büdöske és 12 ezer kenderpakóca palántából később is van lehetőség a pótlásra. 4. HÍVATLAN VENDÉGEK Az erőmű területén időről időre felbuk­kannak különféle állatok. A kistermetű ró­kák megtalálják az utat a kerítés résein át, s bár őzekről is szólnak a hírek, a méretbeli különbségek okán is nyugodtan kijelenthet­jük, minden esetben a rácsokon kívül látták őket. Azonban mindenki ismer valakit, aki ismer valakit, aki látott egy kutyát a kerítés innenső oldalán kóvályogni. Ilyenkor a főker­tész értesíti az illetékes sintért, míg a bizton­ságiak a kamerák segítségével végigpász­tázzák a területet, hogy minél előbb meglel­jék a szőrös kis behatolókat. Mivel a kutyák a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők nyú döntésüket ugyan megtámogatják a ki­helyezett riasztókkal, a végeredmény azon­ban magáért beszél. Még a fákat, bokrokat is megpróbálják minél nagyobb számban át­ültetni, ha egy esetleges építkezés miatt élő­helyük veszélybe kerülne. Köszönjük Taricskó Istvánnak és munka­társainak a segítséget, valamint ezúton kívá­nunk munkájukhoz sok sikert! -csa­partnernek a kitoloncolásuk elő­mozdítása érdekében, ez a kutatás néha a kelleténél több időt vesz igénybe. Az üzemi területen tett ki­ruccanásukat követően az állatok biztos helyen várhatják egykori, il­letve leendő gazdáik érkezését. 5. MACSKÁS MÍTOSZ Terjed a dolgozók között egy le­genda, mely szerint a macskák je­lenléte nemcsak hogy megengedett, de egyenesen kívánatos az erőmű területén. A mendemonda szerint az ő feladatuk a rágcsálóállomány elszaporodásának megakadályozá­sa, s mint ilyenek, hasznos tagjai a munkavállalói kollektívának, tartá­sukról erre kijelölt munkavállalók gondoskodnak. Nos, jelentjük: a macskás mítosz ezennel megdőlt. Az állati esélyegyenlőség nevében sorsuk a kutyáké­hoz hasonlóan alakul - pályafutásukat az erőmű kerítésein kívül kénytelenek folytat­ni. 6. ZÖLDEK VAGYUNK - KÍVÜL-BELÜL Már a betévedt állatokkal való bánásmód is megmutatja, mennyire humánus az erő­mű hozzáállása az élővilágot illetően. Nyu­godt szívvel állíthatjuk, hogy a kertépítés minden mozzanata a környezetvédelem zászlaja alatt történik. Még a vakondoknak is felkínálják a távozás lehetőségét. Ezirá-

Next

/
Thumbnails
Contents