Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-04-01 / 4. szám
12 2011. április ifiym paksi atomerőmű-A gyógyítás a hivatása Közgyűlés az atomerőmű nyugdíjas-egyesületeinél Racskóné dr. Sztrida Emese 2010. október 1-jétől a Nukleo-Med Kft. orvosa. Beszélgetésünk elején tanulmányairól és eddigi munkájáról számol be.- 1996-ban végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Ugyanebben az évben született meg első gyermekünk, ezért másfél év elteltével kezdtem el a háziorvosi rezidensképzést. A képzés annak idején a háziorvosi szakvizsga alappillére volt, és 27 hónapig tartott. Az elméleti oktatás Pécsett, az anyaintézményben folyt, a klinikai gyakorlataimat pedig a szekszárdi kórház különböző osztályain töltöttem. A kórházi kollégákkal kialakított munkakapcsolatnak akkor láttam hasznát, amikora betegeim hozzájuk kerültek. A családorvosi praxisgyakorlatot dr. Molnár Klára háziorvosnál végeztem, aki a mentorom lett, és akire nagy tisztelettel nézek fel. Rengeteget tanultam tőle az orvosi hivatásról. A háziorvosi képesítő vizsgát 2001-ben szereztem meg, háziorvoslásból pedig 2004-ben szakvizsgáztam. Ez idő alatt dr. Molnár Klára mentorom praxisában dolgoztam, és az idősek otthonának orvosi teendőit is elláttam. Mivel érdekelnek az orvostudomány alternatív ágazatai, a gyerekekkel otthon töltött idő alatt összekötöttem a „kellemesta hasznossal”, és akupunktúrából, majd később homeopátiából is levizsgáztam.- Mi motivált, hogy az atomerőmű foglalkozás-egészségügyi szolgálatánál folytasd munkádat?- Az egészségügy helyzete napjainkban nehéz. Amikor a Nukleo-Med Kft.-től megkerestek, férjemmel elgondolkodtunk a jövőnket és lehetőségeinket illetően. Abban mindketten egyetértettünk, hogy ez egy családbarát munkahely. Dr. Brázay László ügyvezető főorvos pozitívan állt az elképzeléseimhez, és támogatta, hogy szabad péntekenként korábbi munkahelyemen dolgozzak. így lehetővé vált, hogy a páciensekkel, akikkel az évek során jó kapcsolatot sikerült kialakítanom és sajnálták távozásomat, most újra találkozzak, hogy problémájuk megoldásában segítséget nyújtsak.- Mennyiben újszerű a jelenlegi feladatod?- Az orvoslásnak ez a területe számos ponton kapcsolódik a háziorvosláshoz. A mai szemlélet szerint kiemelt jelentőségű a prevenció. A foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton kötelező a megjelenés, ezáltal olyan munkavállalók szűrésére is lehetőség adódik, akik panasz hiányában háziorvosukat nem keresik fel. Sok krónikus betegség, mint például a diabetes vagy a magas vérnyomás tünetek nélkül hónapokig, évekig károsíthatják az emberi szervezetet, s ezek gyakran a munkaalkalmassági vizsgálat során derülnek ki. A foglalkozás-egészségügyi szakvizsgához szükséges gyakorlati időtSzekszárdon, az Ergonom Kft.nél töltöttem, ahol a cégek széles palettáján keresztül megismertem a legkülönbözőbb területeket. Az atomerőmű munkavállalóinak vizsgálata új kihívás számomra. A kollégák megosztják velem tapasztalataikat, s ezzel együtt igyekszem ismereteimet bővíteni.- Mi a véleményed a feltételekről, eszközökről, az asszisztenciáról?- A feltételek ideálisak. A rendelő jól felszerelt, az informatikai program jól kezelhető. A laborban elvégezhetők a tumormarker vagy a Troponin T. vizsgálatok, amelyeket a háziorvosok az alapellátásban nem tudnak kérni. A pajzsmirigyhormonszint-mérés eredménye is a vérvétel napján már rendelkezésünkre áll. Az asszisztencia jól képzett, rutinos, szívesen dolgozom velük.- Az itt eltöltött idő alatt voltak-e sikerélményeid?- Sikerélményeim vannak, és ez pozitívan hat a munkámra. Egy példa erre: akut neurológiai panasszal jelentkezett egy munkavállaló, aki a tünetet nem értékelte olyan súlyosnak, mint amilyen valójában volt. A rendelőből mentőautó szállította kórházba, majd Pécsett is kivizsgálták, végül jó állapotban, tünetmentesen tért vissza. A szükséges kardiológiai konzíliumot egy héten belül sikerült megszerveznünk számára.- Beszélnél néhány mondatban a magánéletedről, hobbidról?- Férjem Racskó Zoltán, a PA Zrt. kapacitásbővítési igazgatóságán dolgozik. Három lányunk van, Zsófi 15, Eszter 12, Julcsi 5 éves. Mindhárman nagyon különböző egyéniségek, sokoldalúak, rengeteg örömet szereznek nekünk. Nagyon szeretek utazni bárhová, bármivel. Nálunk nem gond a távolság, a lányok is így szocializálódtak. Telente szívesen síelek, mostanában teniszezni tanulok. Kzné A PA Zrt. és annak jogelődjétől nyugdOba vonult munkatársak jelenlegi létszáma 1770 fő, a velük való kapcsolattartás és ügyintézés a humánigazgatóság jóléti osztályának feladata. A nyugdíjasok közül sokan tagjai az atomerőmű nyugdíjas-egyesületeinek. Az atomerőmű paksi székhelyű Nyugdíjasklub Egyesülete már több éve működik, az anyagi és egyéb jellegű támogatásokat együttműködési megállapodás keretében a részvénytársaság biztosítja részükre. Taglétszámuk mára már elérte a 146 főt. A 2011. március 1-jén megtartott közgyűlésen Szanyi Nagy János elnök beszámolt a 2010. évben megvalósított programokról, valamint pénzügyi gazdálkodásukról. Programjaik között szerepelt színházlátogatás Veszprémbe és Kecskemétre, kirándulás Szarvasra, Kiskunmajsára, Tamásiba és Kehidakustányra, valamint egy hét üdülés Balatonfüreden. Klubéletüket vetélkedősorozattal, lángos- és halsütéssel egybekötött önköltséges vacsorákkal színesítették. Szerveztek bátyus bált, megünnepelték a nőnapot és az anyák napját, meglátogatták a helyi idősek otthonát, ahol az egyesület nőtagjaiból alakult énekkar műsorral szórakoztatta az otthon lakóit. Részt vettek a társasági majálison, ahol a főzőversenyen külön nevezéssel indultak. Balatonfüreden először 2008-ban fogalmazódott meg az igény nyugdíjas-egyesület alapítására, majd 2010. februárban úgy döntöttek, hogy az atomerőmű Balatonfüreden és környékén élő nyugdíjasai - akkor még 30 fővel - önálló egyesületté alakulnak Atomerőmű-nyugdíjasok Balatonfüredi Egyesülete néven. A 2011. február 3-án megtartott közgyűlésen az egyesület tagsága már 70főre emelkedett. Rojtos János egyesületi elnök a 2010. évi tevékenységükről szóló beszámolóban külön kiemelte a Paksi Atomerőmű Zrt. által az egyesület megalakulásához tartós adományozási szerződéssel nyújtott támogatását. A tagság igénye szerint igyekeznek olyan kulturális és szabadidős programokat összeállítani, amely kellemes szórakozást és kikapcsolódást nyújt számukra. Az elmúlt évben szerveztek kirándulást Pécsre, Hévízre, Keszthelyre, múzeumokat látogattak, színházbérletet vásároltak, és szalonnasütéssel egybekötött összejövetelekre is sor került a Rekreációs Központ kikötőjében. A nyugdíjas-egyesületek közgyűléseiken előremutatóan meghatározták a 2011. évre tervezett programjaikat. Kzné Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? Molnár Imréné Ancika Tolnáról költözött Paksra kilenc és fél évvel ezelőtt Avárosban sokan ismerik empatikus képességéről, karitatív tevékenységéről. A rászorulók segítését hivatásának érzi, amely példaértékű cselekedet A Blikk által meghirdetett „Az év civil hőse” cím elnyerésére jó eséllyel indul, hiszen ajelöltek között szerepel. Beszélgetésünket a ’80-as évek eseményeinek felidézésével kezdjük.- Mikor lettél az atomerőmű munkavállalója, mit és melyik szervezetnél dolgoztál?- A nehézgép-kezelői tanfolyamot Debrecenben végeztem el, amit 1981-ben tudtam igazán hasznosítani, amikor az Erbe-nél darukezelőként helyezkedtem el. A nehézkikötői 320 tonnás és a gépházi 125 tonnás darut egyaránt kezeltem. A paksi atomerőműbe 1986-ban áthelyezéssel kerültem. Az első években darusként, majd a szervezeti átalakítások következtében a szolgáltatási szervezetnél öltözőügyeletesként dolgoztam. Nehéz volt az átállás, de a jó munkahelyi kollektíva segített abban, hogy azt a munkát is megszerettem. Munkatársaim a magánéletemben is fontos szerepet töltöttek be, a munkatársi kapcsolatok barátsággá alakultak.- Meddig dolgoztál az erőműben, mielőtt nyugdíjas lettél?-10 éves erőműves munkaviszony után lettem nyugdíjas 1996-ban. Ezt követően még dolgoztam két évig szerződéses megbízással darukezelőként a kondenzátorcseréknél. Jólesett, hogy visszahívtak, szívesen vállaltam a munkát- Beszélnél a magánéletedről és a családodról?- 14 éve élek egyedül. A lányom párkapcsolatban él Budapesten, a fiam pedig a feleségével és három fiával Szentjakabfán lakik. Büszke vagyok a gyerekeimre, mindketten diplomásak, harmonikusan élnek. A velük való találkozás mindig örömmel tölt el. A napjaim tartalmasán telnek. Számomra mindig is fontos volt a környezetemben élő emberek sorsa. Jó szemem van ahhoz, hogy meglássam, ki szorul segítségre. Megszólítottam őket és megnyíltak felém. így kezdődött a karitatív tevékenységem, ami egyre jobban kiszélesedett. Eleinte kis élelmiszercsomagokat készítettem. Örömmel tapasztaltam, hogy elfogadják az emberek. Ezek a visszajelzések ösztönöztek arra, hogy foglalkozzak a rászorulókkal. Ekkor kezdtem el adományokat, ruhaneműt, ajándéktárgyakat gyűjteni részükre. Segítő szándékomban támogatókra is találtam azon cégek, civil szervezetek, magánemberek személyében, akik élelmiszerre fedezetet biztosítanak. Közismert a karácsonyi ünnepeket megelőző napokban szervezett ételosztás, mely alkalommal gyümölcs- és különböző ajándékcsomagokat is felajánlunk azoknak a nagycsaládosoknak, kevés keresetűeknek és munkanélkülieknek, akiknek a napi megélhetés nehézséget okoz. Az elmúlt évben több mint 200 liter ételt főztünk, és még ez is kevésnek bizonyult. A polgárőrségen, a tűzoltóságon és az önkormányzaton kívül sok aktivista is segíti a munkámat. Egyre többen vannak, akikre oda kell figyelni, ezérta közelmúltban „Segítők Paks” Kft. néven kezdeményeztük hivatalossá válásunkat. Ezzel adománygyűjtési akcióinkat szervezettebben és hatékonyabban folytathatjuk. Tulajdonképpen szervezési munkát végzünk, a közelmúltban például famunkázási lehetőséget kutattunk fel, a munkát vállaló családok pedig részesültek a kitermelt tűzifából.- Eddig csak munkáról beszéltél, mi jelenti számodra a kikapcsolódást, pihenést?- Vannak olyan barátaim az ország különböző településein, akikkel találkozni szoktam. Tagja vagyok a Paksi Atomerőmű Nyugdíjasklub Egyesületének is, az általuk szervezett balatonfüredi üdülések, kirándulások segítenek a kikapcsolódásban.- Milyen juttatásokban részesülsz, hogyan értékeled ezeket erkölcsi és anyagi szempontból?- Igénybe tudom venni a térítésmentes üdülést, az áramvételezés és a telefonhasználat kedvezményét, valamint az étkezési támogatást. Hálás vagyok minden juttatásért, nagy ajándék ez számomra.- Zárszóként mit szeretnél elmondani?- Azt az üzenetet szeretném tolmácsolni az újságon keresztül az atomerőmű munkavállalói részére, hogy munkájuksorán elsődleges legyen a harmónia és a béke megteremtése. Kzné Visszaemlékezés az egykori erőműves időkre Csibi Boldizsár 1937-2011 Nyugdíjas kollégánk 2011. március 3-án, hosszan tartó szenvedés után, életének 74. évében a szekszárdi kórházban elhunyt. Hadikfalván született, 1937. január 1-jén. A palánki mezőgazdasági technikumban gépész szakképzettségetszerzett 1983-ban létesített munkaviszonyt a Paksi Atomerőmű Vállalatnál, a külső technológiai osztályon gépész munkakörben dolgozott. Kollégái vidám embernek ismerték, a munkához és munkatársaihoz való hozzáállását pedig példaértékűnek minősítették. A munkahelyi kollektíva javaslatára 1992-ben kiemelkedő teljesítményének elismeréseként Cégevűrű kitüntetésben részesült amelyre családjával együtt na$<on büszke volt 1993. március Íjén vonult nyugállományba. Feleségével Madocsán élt két fiúgyermekük van. Nyugdíjas éveiben a barkácsolás volt a hobbija, de szívesen dolgozott a kertben és a családi ház körül is. Betegsége 2010. júliusban kezdődött, amely ágihoz kötötte. Felesége, akivel 46 éve kötött házasságot, odaadóan, na©r szeretettel és gondossággal ápolta. Fájó szívvel búcsúzik tőle felesége, gyermekei, menyei, unokái, testvérei és azok családja, valamint a barátok, volt munkatársak, szomszédok, ismerősök. A szertartáson megjelentek 2011. március 11-én a faddí temetőben kísérték utolsó útjára. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája emlékét megőrzi. Boldi bácsi, nyugodjék békében! Kzné 1979-ben már tizedik éve dolgoztam statikus tervezőként az Ipartervben, amikor megkaptam első atomerőműves tervezési feladatomat, a 3. blokki B-V sori lépcsőház vasbeton-kiviteli terveinek elkészítését. Az Iparterv atomerőművel kapcsolatos munkáinak döntő részét az üzemi főépület reaktortömbön kívüli részének kiviteli tervezése jelentette. Bekapcsolódásom az erőmű tervezésének folyamatába egy 31 éven át tartó, hol igen aktív és pezsgő, hol pedig csendesebb munkakapcsolat és szakmai-emberi együttműködés kezdetét jelentette. Ez a három évtizedes együttdolgozás - természetesen - több száz helyszínre utazást is magába foglalt. Abban az időben egy paksi utazás a 6-os főúton és az akkori autóállományt figyelembe véve, körülbelül kétszer olyan hosszú volt, mint ma. De nemcsak egyszerűen leutaztunk a problémák megoldására, hanem „kiszálltunk” a helyszínre. A kiszállásra formanyomtatványon (kiküldetési rendelvény) adott utasítást az ületékes osztályvezető, és ennek alapján számolhattuk el a fix 31 forint kiszállási díjat is. Ez a ma jelentéktelennek tűnő összeg az akkori árviszonyok között még lehetővé tett egy ebédet is egy átlagos vendéglőben. Márpedig az étkezések szorosan hozzátartoztak a kiszállás szubkultúrájához. A leutazás során is megálltunk valamelyik út menü étkezdénél vagy csárdánál. Elogy hol, az attól függött, hogy éppen ki volt a kocsiban a „főnök”, és neki melyik volt a kedvenc és bejáratott helye. Volt, aki az egyik hely pogácsájára vagy lángosára esküdött, volt, aki a másik gebines (ismerős még ez a szó?) hagymás rántottáját vagy kávéját részesítette előnyben. A paksi munkahelyen napközben csak egy-két falatra jutott idő. Az én kedvencem, az akkor újdonságnak számító (1980-as évek eleje) hotdog volt, amit frissen, gőzölögve, mustárba ágyazottan, a pesü árhoz képest igen jutányosán (8 forint talán?) lehetett megkapni. Emlékeim szerint valahol a későbbi étterem épületének sarkánál. De ha jófajta házi elemózsiára vágytunk, akkor sem kellett meszszire mennünk, csak vissza az Iparterv állandó kirendeltségének barakkirodáiba. A mai fiatalok számára valószínűen nem hihető, de volt mobilkommunikáció nélküli időszak is, sőt nem is rövid a történelemben. Ami napjainkban elképzelhetetlen, de fel lehetett építeni egy teljes atomerőművet (és még sok mást is), hogy az éppen szükséges terveket nem tudtuk fájlokban leküldeni a helyszínre, sőt! Ha vidéki helyszínre akartunk telefonálni, a hívást előbb írásban engedélyeztetni kellett az osztályvezetővel, majd a vállalati telefonközpontos meghívta a kért számot és egy-két órán belül már beszélhettünk is, persze ha egyáltalán volt szabad vonal. Egy kiviteli terv megvalósítása, általában egyszeri alkalom a terv és tervezője életében. Ezért is igen fontos a tervező és a megvalósítók szoros együttműködése és folyamatos kommunikációja az építés során. Ezt a folyamatosságot akkor, tekintve a távolságot, csak helyi tervezői képviselők (úgynevezett tervezői művezetők) állandó jelenlétével lehetett biztosítani. Az Iparterv képviselete az építés főbb időszakaiban 6-8 főből állt. A csoport szakági összetétele úgy változott, hogy mindig megfelelt az éppen folyó munkák jellegének. A kollégák zömében olyan nagy gyakorlatú építési-kivitelezési szakemberek voltak, akik addigi életük nagy részét építkezésről építkezésre költözve, az ország legnagyobb beruházásain töltötték. Az addig eltelt évtizedek alatt rengeteg építési tapasztalatra tettek szert, és én - mint ezen a területen akkor még járatlan pesti tervező - azóta is hálás vagyok nekik azokért a tanácsokért és azért a segítségért, amit tőlük ott és akkor kaptam. Életvitelük természetesen alkalmazkodott a családtól való állandó távoliét körülményeihez, és teljes önellátásra rendezkedtek be, messze az otthontól. Amikor a pesti tervezők kicsit is megéhezve betértek a hazai kirendeltségre, mindig otthonias vendéglátásra is számíthattak, a műszaki támogatáson felül. Innen-onnan előkerültek azok a papírba csomagolt étvágygerjesztő finomságok, melyeket az ebben is nagy tapasztalatú kirendeltségiek az akkori, nem éppen piacgazdasági viszonyok között is, csalhatatlan érzékkel szereztek be a környéken vagy útjaik során. Néhány név azok közül, akik már sajnos régen nincsenek velünk: Székely Ferenc, Hollósy László és a helybéli Kiss Ferenc (Feri bácsi). Most utólag, sajnos már örökre megkésve, köszönet a jófajta ízekért, a vendéglátásért és a közös falatozások hangulatáért. Az emlékező: Hajmási Péter, az Iparterv nyugdíjas irodaigazgatója Aktuális információk, évfordulók ÁPRILIS 22. - FÖLD NAPJA A Föld napja elnevezésű világméretű környezetvédelmi akció 1970-ben indult az USA-ból. ÁPRILIS 24. - HÚSVÉT Az egyházi év legnagyobb ünnepe, Jézus feltámadásának, az emberiség megváltásának örömünnepe. E napon ér véget a nagyböjt. Húsvét napját még 313-ban a római zsinaton határozták meg. ÁPRILIS 28. - DOLGOZÓK EMLÉKNAPJA E napon a szakszervezetek szerte a világon azokra a dolgozókra emlékeznek, akik munkájuk következtében vesztették életüket, váltak sérültté vagy betegedtek meg. MÁJUS 1. - PAKSI MAJÁLIS, A MUNKA ÜNNEPE 1882-től a munkások nemzetközi ünnepe. A munkavállalók szolidaritási napja mára már átalakult. Az atomerőmű majálisán, az ASE sporttelepen kerül sor a Kiváló Karbantartói Díj, a biztonságos üzemeltetésért járó díj és az igazgatósági nívódíjak átadására. MÁJUS 1. - ANYÁK NAPJA Május első vasárnapján, az anyák napján minden gyermek és felnőtt őszinte szeretettel köszönti az édesanyját. Az amerikai eredetű hagyományt a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt 1925-ben honosította mega májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. MÁJUS 4. - TŰZOLTÓK NAPJA Magyarországon 1991-től május 4-én ünnepeljük a tűzoltók napját, emlékezve Szent Flóriánra, a tűzoltók védőszentjére. Florianus római katonatiszt volt Noricum földjén, aki a legenda szerint már ifjú korában megmentett egy égő házat a teljes elhamvadás-tól. Sipos László
