Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-03-01 / 3. szám
ríiyfíi paksi atomerőmű 2011. március i PADOSZ Újraválasztott tisztségviselők A Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszervezeténél (PADOSZ) februárban fejeződtek be a tisztségviselői választások. Az elnök és elnökhelyettesek választásán több mint 72%-ban vett részt a tagság, melynek eredményeképpen a következő négyéves ciklusra a PADOSZ elnöke: Lőrincz László, elnökhelyettesek: Bocsor István és Weisz Mátyás. A 2011-14-es választási ciklusra a szakszervezeti csoportok élére 30%-ban új tisztségviselők kerültek. Sóbarlangi ismertető' Rövidesen ismét jön az allergiaszezon, melyet egyre többen érzünk meg itt Pakson is. Az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány a Paks, Gesztenyés u. 24. szám alatti telephelyén üzemeltet egy sóbarlangot, melyet az arra rászorulók használhatnak. Kónya Zsuzsa, az alapítvány munkatársa az alábbiakat mondta el a só gyógyító hatásáról.- Évezredek óta ismert, hogy egyes barlangok klímája és a sós tengeri levegő gyógyhatású az emberi szervezetre. A sóbarlang klímájának kialakításához Somádról sóoldatot használunk. A Somádról klímaoldat Somogyi István festőművész-feltaláló nevéhez fűződik. A klímaoldat egy telített sóoldat, amely csak természetes anyagokat tartalmaz, amiből egy kristályos szerkezetű oldat jön létre. Összetételében a természetes barlangi klímát és a sós tengeri klímát biztosító sókristályokat, valamint óféle ásványi anyagot tartalmaz. Az oldat megközelíti, de bizonyos értelemben felül is múlja a természetes barlangok hatását. Az oldat alkalmazásával tiszta, páradús levegő, egészséges szobakömyezet, kellemes közérzet érhető el. Ez a környezet különösen ajánlott légúti betegségben, allergiában szenvedőknek, mert a levegőbe kerülő só és ásványi anyagok hatására a szennyező anyagokat, a port, a füstöt, virágpollent kiszűri. Az oldat természetes párolgása során növeü a páratartalmat, és a negatív ionizációnak köszönhetően erősödik a légzőszervek csillószőrös hengerhámjának aktivitása, ezáltal fokozódik az öntisztulás, aminek következtében enyhülnek, illetve megszűnnek a gyulladásos folyamatok. Az oldat gyógyító hatása során csökkenthető a betegek gyógyszerfogyasztása, jelentősen javul a közérzetük, erősödik immunrendszerük. A barlangterápiát kúraszerűen javasolt végezni betegségtől függően 6 -10 alkalommal. Krónikus betegeknek tanácsoljuk a barlangklíma otthoni kialakítását. WollnerPál Sóbarlang nyitva tartása: hétfőtől csütörtökig 8-16 óráig, pénteken 8-14 óráig. Előzetes bejelentkezés esetén a sóbarlang este 18 óráig tart nyitva. Belépőjegyek árai: Felnőtt: 320 Ft/óra, gyermek és nyugdíjas: 160 Ft/óra, bérlet: 1500 Ft/10* lóra. Tel.: 510-414, 510-413 Bocskai Csaba (1954-2011) Nyugdíjas kollégánk 2011. február 7-én, hosszan tartó szenvedés után a székesfehérvári kórházban hunyt el. 56 évet élt. 1954. augusztus 10-én született Sztálinvárosban. Az acélgyártó szakképzettséget Dunaújvárosban szerezte meg. 1987-ben került az atomerőműbe, a reaktorosztályon primer köri főgépészként feladata volt a primer köri rendszerek üzemeltetése, ellenőrzése, karbantartás esetén a munkaterület átadása, visszavétele. Munkáját precízen, maradéktalanul ellátta. Műszakos kollégái szerény, segítőkész és toleráns, kissé zárkózott embernek ismerték. 2007. december 30-án vonult nyugállományba. Nyugdíjas évei nem telhettek gondtalanul, 2009. júniusban súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, amely miatt kórházi kezelésekre is szorult. Kisapostagon lakott feleségével és fiával. Amíg egészsége engedte, szabadidejében szívesen kertészkedett. Fájó szívvel gyászolják: édesanyja, felesége: Ilona, fia: Tamás, bátyja: Árpád és rokonai. 2011. február 15-én Dunaújvárosban, polgári szertartás szerint, - kívánságának megfelelően - szűk családi körben búcsúztatták el és helyezték örök nyugalomra. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája nyugdíjas munkatársunk emlékét megőrzi. Nyugodjék békében I Kzné Fritz János (1951-2011) Fritz János, a PA Zrt. nyugdíjasa 2011. január 29-én, paksi otthonában, rövid szenvedés után, életének 60. évében elhunyt. Pakson született, 1951. augusztus 6-án. A dunaföldvári szakmunkásképző iskolában géplakatos és marós szakképzettséget szerzett. 1983. december 8-án nyert felvételt a paksi atomerőműbe, a káig turbina- és forgógépkarbantartó osztályon vezető szerelőként dolgozott Munkaköri feladatát képezte többek közötta turbina és segédberendezéseinek karbantartása. Kollégái tisztelték szakmai hozzáértését, felkészültségét, segítőkész emberi magatartását 2004. augusztus 7-én vonult nyugállományba, de továbbra is tartotta a kapcsolatot volt kollégáival. Baráti összejöveteleken szívesen főzött, szabadidejében horgászott, futballmérkőzésekre járt. Pakson, egyedül élt. A családot testvérei és azok családtagjai jelentették számára. 2011. február 4-én polgári szertartás szerint búcsúztatták el és kísérték utolsó útjára a paksi Fehérvári úti temetőben. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája, a közvetlen munkatársak ez úton búcsúznak „Tipőtől”, a mindigjó kedélyű kollégától. Emlékét megőrizzük. Nyugodjék békében! Kzné Mitró Sándor (1939-2011) 2011. február 13-án rövid kórházi kezelés után, Budapesten, váratlanul elhunyt Mitró Sándor nyugdíjas munkatársunk. Miskolcon született, 1939. július 6-án. Miskolcon hőerő-gépészeti technikumot végzett. 1978-ban került az atomerőműbe, a műszaki előkészítési osztályon elő - készítő technikusként nagy műszaki tapasztalattal és szakmai hozzá - értéssel, precízen végezte a karbantartási munkák megtervezését, a karbantartási technológiák készítését. Példamutató kolléga, nyílt és közvetlen ember volt 1993. december 30-án vonult nyugállományba. Nyugdíjas éveiben kertészkedett, kirándulásaik során főként a meleg vizes fürdőhelyeket látogatták. Családcentrikus volt, lányait és unokáit mindig szeretettel fogadta. Igazi kikapcsolódást jelentett számára, ha unokáival foglalkozhatott vagy játszhatott. Fájó szívvel búcsúzik a férjtől szerető felesége: Ágnes, lányai: Ágnes és Mónika, vejei: István és Attila, valamint unokái: Dóra, Tamás, Anna ésÁdám. 2011. február 23-án a család, a rokonok, a barátok, a volt kollégák és ismerősök a szekszárdi alsóváros! temetőben vettek végső búcsút nyugdíjas kollégánktól. Emlékét a Paksi Atomerőmű Zrt kollektívája megőrzi. Nyugodjék békében I Kzné Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? „Jól érezzük itt magunkat” Ezúttal Paks város dél-nyugati városrészébe látogattam el Rácz Istvánhoz és feleségéhez, Magdikához. Két gyermekükkel 1980-ban Tatabányáról költöztek a településre. Az atomerőműben munkát és lakást ajánlottak részükre. Dióhéjban az azóta eltelt 30 év eseményeiről beszélgettünk.- Hol dolgoztatok a paksi atomerőművet megelőzően? Melyik szervezethez és milyen munkakörbe kerültetek?- M.: 1980-tól az Erőtervnél helyszíni művezetőként dolgoztam, majd 1986. januárban áthelyezéssel kerültem a PAV-hoz, ahol a beruházási igazgatóságon műszaki ellenőrként a nagynyomású armatúrák felelőse voltam. 1990-ben a biztonsági igazgatóságon megpályáztam a biztonsági technikusi állást, melyet elnyertem. Ekkortól az eseménykivizsgálási csoportban az üzemzavari események kivizsgálásával foglalkoztam nyugdíjazásomig.- I.: 1970-ben létesítettem munkaviszonyt a tatabányai hőerőműben irányítástechnikai műszerészként. A hőerőműből akkoriban többen eljöttek Paksra, a váltás engem is foglalkoztatott. Mivel erőműves szakmai gyakorlattal rendelkeztem, 1980. augusztus 18-án fel is vettek. Először irányítástechnikai műszerész, majd 1983-tól csoportvezető beosztásba kerültem. A biztonsági rendszer osztályon a technológiai védelmi rendszerek berendezéseinek „0” revíziós és üzembe helyezési munkáin túl üzemviteli és karbantartási feladataink voltak.- Mikor lettetek nyugdíjasok?- M. és I.: 2006. december 30-án egy időben számoltunk le a részvénytársaságnál.- Milyen munkahelyi vonatkozású élményeitek vannak?- I.: Szakmai élményként éltem meg a blokkok üzembe helyezési feladataiban való közreműködést, s annak eredményét, amikor a blokkok megkezdték a villamosenergia-termelést. Másik élményem a Céggyűrű kitüntetésemhez kapcsolódik, amelyre kollégáim javasoltak 1997-ben. Ez megtiszteltetés volt számomra. Ez alkalommal közvetlen kollégáimat vendégül láttam, és a nyugdíjasbúcsúztatómat is az ő társaságukban ünnepeltem.- Hogyan telnek napjaitok, mivel foglalkoztok?- M.: Nagyon kellemesen telnek a nyugdíjas napjaink. 1989-ben építkeztünk, akkor még a gyerekek velünk éltek. Ma már saját tulajdonú lakásuk van, ezért aktuálissá vált a házunk belső helyiségeinek átalakítása, felújítása. Gyermekeinkkel napi szintű a kapcsolatunk. Lányunknál van egy kislány unokánk, aki a családban központi szerepet tölt be. Szívesen besegítünk a felügyeletébe, elvisszük sétálni, moziba, játszótérre, a házunk udvarán pedig kedvére homokozhat, hintázhat és csúszdázhat. Láthatóan jól érzi magát nálunk. Amióta nyugdíjasok vagyunk, a tatabányai barátainkkal is többet tudunk találkozni, velük utaztam Indiába, Brazíliába, Mexikóba és Balira. Szabadidőmben szeretek olvasni, internetezni, tévézni és a kutyánkkal sétálni.- I.: A feleségem által elmondottakat azzal egészíteném ki, hogy nyugdíjasként mindenre több időt lehet szentelni. A ház körüli munkákat többnyire én végzem, kertészkedem és rendben tartom az udvart. Édesanyám 86 éves, Környén lakik, őt is gyakran látogatjuk, és segítünk a kerti munkákban. Általában történelmi témájú könyveket olvasok, ezenkívül rejtvényt fejtek, és tévés sportműsorokat is szeretek nézni.- Tartjátok-e a kapcsolatot a volt kollégákkal?- M.: Igen, telefonon gyakran beszélgetünk, és kéthavonta be is látogatok az erőműbe. Ezenkívül a nyugdíjasportált is figyelemmel kísérem.-1.: A volt kollégákkal jókat beszélgetünk, amikor évente egy-két alkalommal öszszejövünk bulizni. Érdeklődéssel olvassuk az Atomerőmű újságot is.- Milyen juttatásokat tudtok igénybe venni?- M. és I.: Külön kiemelnénk az üdülést. A közelmúltban családunk egy kellemes hetet töltött Balatonfüreden, ahova a lányunkat és a kis unokánkat is elvihettük térítésmentesen. Ennek anyagi kedvezményeit is értékeljük, de az igazi értéket a többgenerációs családok együttlétének és a közös élményszerzés lehetőségének biztosításában látjuk, melyet jó szívvel fogadunk.- Mindketten több mint húsz évet töltöttetek el az erőműben, milyen hatással volt ez az életetekre?- M. és I.: Pakson a munkahely mellett lakást is kaptunk, melyet minőségi cserével nagyobbra cseréltünk, majd családi házat építettünk. Mindehhez a munkáltatónk segítségével jutottunk hozzá. A váltás jó döntés volt részünkről, amit az élet igazolt. Nekünk a család jobb megélhetése, az életminőségünk javítása volt az igazi motiváció. Már több mint 30 éve itt vagyunk és itt is kívánunk maradni. Ebben a dinamikusan fejlődő kisvárosban megvan minden, amire szükségünk van, jól érezzük itt magunkat. Kzné Együttműködő' kommunikáció Az évek során elsajátított sakálnyelvünk mellett érdemes kipróbálni az együttműködő kommunikációt, azaz a zsiráfnyelvet, ugyanis alkalmazásának nem feltétele, hogy a partner is tudjon és/vagy akarjon erőszakmentesen beszélgetni. Szatmári Szilvia munka- és szervezetpszichológus és mentálhigiénés szakember vezetésével egy önismereti, személyiségfejlesztő és konfliktuskezelő tréningen megismerkedtünk az együttműködő kommunikáció jótékony hatásával is. Az együttműködő kommunikáció nemcsak a másik meggyőzésének szelíd módszere, hanem a másik fél és különösen önmagunk megértésének kiváló eszköze. Az emberi kapcsolatainkat többnyire hierarchikus rendszerek határozzák meg, melyhez jól-roszszul megtanultuk a sakálnyelvet, valamint és ennek kísérőjelenségeként tapasztalhatjuk az erőszakos nonverbális (például gesztikuláció) jelzéseket is. Azt, hogy egy adott helyzetben mi a jó, a rossz, az erkölcsös, az erkölcstelen, a helyes vagy helytelen magatartás, azt a hierarchia élén állók határozzák meg. Az együttműködő kommunikáció alapja: a világ egy jó hely, és az emberek jók. Minden emberi megnyilvánulásunk nem más, mint az alapvető szükségleteink kielégítése. A konfliktusok akkor keletkeznek, ha nem ismerjük fel időben, illetve „nem halljuk meg” egymás valódi szükségleteit, ha az egyikünk számára nem megfelelő megoldás az, ahogy a másikunk az adott szükségletét megpróbálja kielégítem. (Abraham Maslow szerint egymásra épülnek az alapvető szükségleteink: fiziológiai, biztonság-védelem, szeretet-összetarto- I zás, önbecsülés, önmegvalósítás). A *1 jól ismert „élni és élni hagyni” tehát az „életünk gazdagítása”, az együttműködő kommunikáció 8SPI egyik vezérelve. Üvöltő sakál és/vagy a szelíd zsiráfnyelv- Miért éppen a zsiráfról nevezték el az együttműködő kommunikációt?- A szárazföldi emlősállatok közül a zsiráfnak van a legnagyobb szíve. Nagyon erős állat, ugyanakkor nagyon szelíd. Nyálával képes feloldani a tövist, ami azt jelképezi, mások „fullánkjait” empátiával dolgozhatjuk fel. A zsiráf tisztában van szükségleteivel, esze ágában sincs azokról lemondania (ellentétben a meghunyászkodó sakállal). Van mit tanulnunk a zsiráftól, miközben saját szükségleteink kielégítésére törekszünk, igyekezzünk meghallani a másik fél érzéseit, és a mögötte húzódó szükségleteket is. Amikor pedig cselekvésre kerül sor, a csak olyan megoldásokat válasszunk, amelyben ugyanakkora figyelmet kapnak partnerünk szükségletei, mint a sajátjaink. Önmegvalósítás vitalitás. Kreativitás ónlentaitás. hitelesség játékosság, céltudatosság Biztonság és védelem Fiziológiai szükségletek levegő, víz. étel. atvás. biztonságéra Maslow-i szükséglet-piramis- Melyek az együttműködő kommunikáció fázisai?- Négy fő elemet különböztetünk meg: a megfigyelés, az érzés, a szükséglet és a kérés. Az első lépés a megfigyelés. Nagyon fontosak a tények, itt törekedni kell az objektivitásra. Figyeljük meg, hogy pontosan mi történt, értékítélet és címkézés nélkül. Válasszuk el egymástól a tényeket azok értelmezésétől és értékelésétől. A megfigyelés arra vonatkozzék, hogy az adott szituációban mi az, ami történt: mi az, amiről egy elfogulatlan kívülálló (például MTI) is ugyanúgy számolna be. A következő lépés annak az érzésnek felismerése, tudatosítása bennünk, amit a megfigyelt dolog generált. Az érzés szót gyakran használjuk a gondolat vagy vélemény szinonimájaként, de gyakran e mögé bújtatjuk a másik fél minősítését. A legnehezebben megtanulható elem az érzések és gondolatok szétválasztása, és a tényleges érzések felismerése, mind önmagunknál, mind a másiknál. Az érzések jellegzetessége, hogy nincs rajtuk mit vitatni. A zsiráfhoz méltóan két dolgot tegyünk az érzéseinkkel, őszintén felvállalva mondjuk el a saját érzéseinket (például „izgulok”), és igyekezzünk meghallani - még a sakálüvöltésből is - a másik fél érzéseit is. Következő lépés a szükséglet megnevezése, mely alatt az egyetemleges emberi igényeket értünk. A Maslow által megfigyelt, az ábrán jelzett szükségleteink tiszteletre méltóak, csak még szokatlan, a kezdetekben nehéznek tűnő feladat ezek azonosítása, de érdemes felvállalni. A 4. fázis a kérés. Ha hangot adtam annak, hogy egy konkrét helyzetben (például vizsgán) mit érzek (izgulok), és milyen szükségletem van (megfelelni), megkérhetem szelíden a másikat, hogy tegyen meg valamit. Az együttműködő kommunikációban r megfogalmazott kérésünk legyen pozitív, konkrét, teljesíthető és elutasítható is egyben. Sipos László
