Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-10-01 / 10. szám

22 mym paksi atomerőmű 2011. október Múltidézés Olvasóinktól érkezett a jelzés, miszerint szívesen találkoznának az Atomerőmű új­ság elődjének, az Atomerőmű építő című lapnak egykor megjelent tudósításaival. A kérés alapján kutakodtunk, és megnéztük, hogy miről írt az újság a 30 évvel ezelőtti októberi számában. IV. IVfOlVAH. * SZÁM ______________________________________________________________________________ • IMI. OKTÖBfl HÍREK A Szakma Ifjú Mestere vetélkedő A Paksi Atomerőmű Válla­latnál immár hagyomány, hogy minden év szeptemberé­ben megrendezésre kerül a Szakma Ifjú Mestere vetélkedő. Az idei versenyben három szakmában — lakatos, forgá­csoló, villanysrerelő — összesen 58-oa mérték össze tudásukat. A villanyszerelő-verseny első három helyezettje a tröszti ve­télkedőn bizonyíthatja a szak­mája területén megszerzett tu­dását. Gratulálunk a győzte­seknek, sok sikert o továbbju­tóknak! A termithegesztést a nagy átmérőjű betonacélok toldására használják a 3—4. blokknál a korábban alkalmazott úgyneve­zett vályustoldás helyett. Előnye, hogy sokkal rövidebb idő kell az elkészítéséhez, és ez most a legfontosabb az erőmű építésénél. Északi megyékben, borsodi tájakon Hazánk tájain barangolva az északi me­gyék felé vettük útirányunkat. Magunk mögött hagyva Tolna, Bács, Jász és Heves megyét, megérkeztünk, ha kissé pateti­­kus szenvedélyességgel is, de a foltos sza­lamandra képével illetett Borsod- Abaúj Zemplén megyébe. A nagy hőség okoz­ta tikkadtságban nem bízhattunk a ha­talmas hegyek hűsítő árnyékában, de kellemes, lágyan zöldellő, szemet gyö­nyörködtető dombok tűntek fel bájos le­gelőkkel, kisebb nagyobb erdőkkel. A falu határában, az út jobb oldalán sziklák szegélyezték a meredeknek most kevéssé mondható oldalt. Mintha egy hatalmas, rendetlen óriás szórta volna el a számára apró, de számunkra hatalmas ételmorzsáit, bár János vitéz óta tudjuk, efféle csodák csak a mesékben léteznek, és az óriások nem sziklákon élnek. Aggtelek. Hagytuk magunk mögött a helység-névtáblát, és mint a legtöbb esetben, e bájos kis borsodi faluba sem felkészületlenül érkeztünk, mely utóbbi hasznos tanács lehet minden kedves ol­vasónak, ki új tájakat kíván felfedezni. Aggtelek elsődleges látványossága a Szlovákiába is átívelő, szellemesen csak „leg-barlangnak" nevezett Baradla-Domi­­ca-barlangrendszere, mely Magyarorszá­gon a legrégebben kutatott, a leghosz­­szabb és a legismertebb barlangrendszer. Az így feltárt teljes hossz meghaladja a 25 km-t, mely nem csak az országban, de a Kárpát-medencében is egyedülálló élet­telen természeti érték, melyet 1995-ben az UNESCO is rögzített a világörökségi listán. A Baradla-barlangban járva, akárcsak a szlovák részről megközelíthető Domi­­ca járatban, földalatti túránkon szinte mindenütt hatalmas, akár 7-8-10 m-es cseppkövekkel is találkozhatunk, ahol az olykor szűk és alig járható sziklafolyosók hatalmas teremmé szélesednek, me­lyet hűs barlangi patakok szegélyeznek egyedülálló mikroszkopikus nagyságú élővilággal. Ezek a termek hangverseny- és koncerttermekként is használhatók, melyekben akár esküvőt is tarthat az arra érdeklődő. Ízelítőül egy-egy üdítő dallam meghallgatása a hűsítő falak és bámula­tos cseppkövek között a túraútvonal ré­szét képezik. Talán hihetetlen elhinni azt a tudomá­nyos tényt, hogy már a neolitikumban, azaz az újkőkorban is ismeretesek voltak ezek a földalatti járatok és képződmé­nyek, bár természetesen nem ebben a mai formájában, hiszen mint az élőlények, ez a hatalmas barlangrendszer is élőként viselkedik, és másodpercről másodpercre változik és változtatja cseppköveit. Míg az ősidők embere a menedéket ta­lálta egyes, a felszínhez közeli üregekben és járatokban, addig a mai kor embere az allergiás panaszok enyhítése céljából, egy örökkön változó, sosem állandó szépség megtekintésének okán, és kellemes nyári, de bármely évszakbéli kikapcsolódás cél­jából látogatja az egyedülálló szépségű, kis országunk egyik legészakibb pontján található Baradla-Domica-barlangrend­­szert. Lehmann Katalin Gyászközlemények A Paksi Atomerőmű Zrt. elhunyt mun­katársaink emlékét kegyelettel megőrzi! Murnyák Lászlóné (1951-2011) Murnyák Lászlóné szü­letett Túri Ibolya a paksi atomerőmű volt dolgo­zója 2011. augusztus 2-án dunaszentgyörgyi otthonában elhunyt, 60 évet élt. Deb­recenben, 1951. február 6-án született. Az erőműben 1979-től 1996-ig dolgozott szerszámkiadóként. 2011. augusztus 11-én a paksi Fehérvári úti temetőben kísérték végső nyughelyére. Füzesi József Ferenc (1953-2011) Életének 59. évében, 2011. augusztus 24-én elhunyt Füzesi József Ferenc, a Paksi Atom­erőmű Zrt. nyugdíjasa. Hejőbábán, 1953. július 18-án született. A paksi atomerőműbe 1981. november 17-én vették fel. A gépész szerviz osztá­lyon hőkezelőként dolgozott. 2005. dec­ember 30-án vonult nyugállományba. Nyugdíjas kollégánkat 2011. szeptem­ber 8-án a paksi Fehérvári úti temető­ben helyezték örök nyugalomra. Papp Gábor (1970-2011) Papp Gábor 2011. augusztus 26-án tra­gikus hirtelenséggel életét vesztette, 41 éves volt. Pakson született 1970. jú­nius 9-én. 2008. január 2. napjától az Ovit Zrt. munkavállalójaként a Paksi Atomerőmű Zrt. építészeti és szakipari szerviz osztályán víz­­fűtésszerelő munka­körben dolgozott. Papp Gábort 2011. szeptember 2-án a paksi evangélikus temetőben kísérték utolsó földi útjára. Rubács Róbert (1956-2011) A paksi atomerőmű nyugdíjasa, Rubács Ró­bert, életének 56. évé­ben 2011. augusztus 28- án elhunyt. 1956. április 6-án Székesfehérváron született. 1978. április 1-jén került az atomerőmű alkal­mazásába, a villamos üzemviteli osztá­lyon vezető elektrikusként dolgozott, 2008-tól volt nyugdíjas. Pakson, a Fe­hérvári úti temetőben 2011. szeptember 9-én megtartott búcsúztatóján a megje­lentek egy szál virággal nyilvánították ki részvétüket. Nyárai Andrásné (1935-2011) Nyárai Andrásné szü­letett Kovács Éva Teréz dunaszentgyörgyi lakos, nyugdíjas kolléganőnk 2011. szeptember 13-án elhunyt. Faddon 1935. október 15-én született. Az atomerőműben, a szolgál­tatási osztályon 1984-től szekunder köri öltözőügyeletesként dolgozott. 1990-ben kérte nyugdíjazását. A gyászszertartá­son megjelentek 2011. szeptember 23-án a dunaszentgyörgyi temetőben vettek végső búcsút munkatársnőnktől. Kzné

Next

/
Thumbnails
Contents