Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám

12 mym paksiatomerőmű 2011. január Nyugdíjba vonult kolléganőnk gyermekjóga-oktatással foglalkozik Lukácsáé Illés Éva Borsod-Abaúj- Zemplén megyéből származik, ott végezte középiskolai tanulmányait is. Kezdetben Péten, majd Veszprém­ben dolgozott vegyipari szakterüle­teken. 1978 elején költöztek Paksra a férjével. Az atomerőműben először a vegyészeti osztályon laboránsként helyezkedett el. Gyermekei születése után, 1984-ben a környezetellenőrző laborba került, s itt dolgozott 2008 év végi nyugdíjazásáig. Éva mindig szeretett mozogni, sportolni. Sokat járt kirándulni, régebben kosárlab­dázott, később megpróbálkozott a teké­zéssel is. Télen síelni szokott és asszony­tornára is szívesen eljárt. A jóga régóta vonzotta már. A 90-es években kezdett vele foglalkozni, először az Etka-féle irányvonalat követte. Külön­böző képzések során fejlesztette tudását, s szerzett egyre több tapasztalatot. Amikor elérkezett a nyugdíjba vonu­lás ideje, úgy vélte, valami hasznos idő­töltést kell keresnie magának, hogy a továbbiakban nagyobb mértékben ren­delkezésre álló szabadidejét jól kitölt­se. A lánya révén kapott információkat a gyermekjogával kapcsolatban, ami­kor ő babát várt. Unokájára, Lénára va­ló tekintettel döntött úgy, hogy megis­merkedik a jóga e válfajával is. Kipró­bálja, hogyan lehet a jógát a gyerme­keknél alkalmazni. A jógaközpontban elvégzett oktatói tan­folyamok után most óvodás és kisiskolás korú gyermekekkel foglalkozik. A gyer­mekjoga lényege a játékos mozgáson ala­puló helyes testtartás rögzítése, a helyes légzés megtanítása, a koncentrációs ké­pesség fejlesztése. Éva legkedvesebb mondata a gyermek­jogával kapcsolatban az, hogy a gyerme­ket nagyon kell szeretni és tisztelni, mert ők a létezés csodái. Rajtunk áll, mivé for­máljuk őket, milyen életlehetőségeket mutatunk meg nekik. Egyelőre klubként működnek. Nyáron tábort is szervezett, az iskola megkezdé­se után pedig visszatértek a klubjelleg­hez, itt szeptember végétől felnőttekkel is jógáznak. Reményei szerint egyre többen kipró­bálják a jógát és megszeretik ezt a fajta re­laxációs tevékenységet. GYNYP Szinger Ferenc (1951-2010) Szinger Ferenc nyugdíjas kollégánk 2010. november 27-én a szekszárdi kórházban hosszan tartó betegség után elhunyt. 2009 szeptemberében diagnosztizálták súlyos betegségét, amely legyőzte élni akarását. 1951. október 18-án született Pakson. 1978-ban lépett be a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, az építészeti osztályon targonca­­vezetőként dolgozott. Munkáját mindig lelkiismeretesen végezte, jó közösségi ember volt. Vezetőivel és kollégáival kialakított kap­csolatát nyugdíjasként is ápolta, kedves, segítőkész emberi tulajdonságokkal rendelkezett, munkatársai mindigjó szívvel emlékeznek rá. 2004 év végén vonult nyugállományba. Nyugdí­jasként is aktívan élt. Imádta unokáit, sokat játszott és sétált velük. Rendszeresen kerékpáro­zott, érdekelték az autók. Az ASE kosárlabdacsapatának aktív és lelkes szurkolója volt. Pakson élt házastársával. Két gyermeke és négy unokája van. 2010. december 3-án Pakson, polgári szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. Búcsúzik tőle felesége: Éva, gyermekei: Feri és Évi, unokái, menye, veje, rokonok, barátok, szomszédok. A család mély gyászában a Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája együtt érez, nyugdíjas kollégánk emlékét megőrizzük. Kzné Szabó József (1940-2010) 2010. november 29-én türelemmel viselt hosszú szenvedés után paksi otthonában elhunyt Szabó József nyugdíjas kollégánk. 1940. december 23-án született Budapesten. Hőtechnikai mű­szerész és energetikus szakképzettséggel rendelkezett. Zalaeger­szegről költöztek Paksra, 1984. október 1-jén vették fel az erő­műbe. Az irányítástechnikai üzemviteli osztályon műszakos mű­vezetőként dolgozott. Feladatát képezte az irányítástechnikai munkák szakmai irányítása, az irányítástechnikai berendezések felügyelete, üzemeltetése, a technológia kiszolgálása. Munka­társai megbízható, becsületes, példamutató és segítőkész, vidám természetű, kedves ember­nek ismerték. 1997-ben vonult nyugállományba. Pakson élt házastársával, két gyermeke és két unokája van. Nyugdíjasként is aktív életet élt, szeretett horgászni, kirándulni, kertészkedni. Szabadidejében hobbijának hódolt, zenekarokban szaxofonon játszott. Fájó szívvel búcsúzik felesége: Marika, gyermekei: Attila és Mónika, unokái: Martin és Milán. A család, a rokonok, barátok és ismerősök a paksi Fehérvári úti temetőben megtartott búcsúz­tatón róhatták le kegyeletüket. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája nyugdíjas kollégánk emlé­két megőrzi, nyugodjék békében. Kzné Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? Kedveli a társaságot, szeret barátaival beszélgetni A paksi lakótelepen egy kétszobás lakásban él Boncz Gabriella nyugdíjas kolléganőnk. Vele beszélgettem arról, mikor és milyen módon lett az erőmű dolgozója, hogyan teltek a mun­kában eltöltött évek, és hogyan tölti nyugdíjas napjait.- Mikor kerültél a társasághoz, melyik szer­vezetnél dolgoztál és mi volt a munkaköri feladatod?- Korábban Kistarcsán laktam, és Budapesten az ERBE-nél dolgoztam, mint csoportvezető elemző közgazdász. A paksi atomerőműbe áthe­lyezéssel kerültem 1986. február 15-én, amely­nek érdekes története van. 1985 őszén munka­helyemen én kaptam azt a feladatot, hogy készít­sem elő a Paksi Atomerőmű Vállalat részére át­adandó beruházási anyagot Az előkészítés során felvetődött, hogy engem is átvennének, és Paks­ra költözhetnék. Nem sokat gondolkodtam az ajánlaton, mert kilátásba helyezték, hogy lakást is kaphatok. Az események ezt követően felgyor­sultak, 1986. február 13-án beköltöztünk a jelen­legi lakásunkba, 15-én pedig munkába álltam. Fél évig megbízottként a beruházás pénzügyi osztályt vezettem, többek között a kivitelezés alatt álló m-iV. blokk pénzügyi elszámolásai tar­toztak hozzánk. Később a főkönyvelő közveüen munkatársaként, majd a számviteli osztályon elemző közgazdászként dolgoztam. Korábbi munkahelyemen és az erőműben is nagyon sze­rettem a munkámat- Mikor lettél nyugdíjas?- 2001. március 31-én vonultam nyugállo­mányba. A 42 évi munkaviszonyhői az iparág­ban 30 évet töltöttem el.- Mesélnél arról, hogyan telnek napjaid?- Amikor nyugdíjas lettem, arra biztattak, hogy menjek vissza Kistarcsára, ahol koráb­ban laktunk, hiszen ott élnek a barátaink. Sok oka volt annak, hogy akkor úgy döntöttem, ma­radunk. Amikor idekerültünk a fiammal, úgy gondoltam, hogy kevés időt töltünk Pakson és többet korábbi lakhelyünkön. Egy idő után azonban ez megváltozott, egyre többet marad­tunk itt, mert jól éreztük magunkat 1992-ben meg tudtam vásárolni a lakást, amelybe 1986- ban költöztünk be. A lépcsőházunk energiata­karékos felújítása az idén fejeződött be, ezzel egyidejűleg a lakásomat is felújíttattam. Még 1990-ben vásároltam egy telket Gerjenben, amelyre egy hétvégi házat építtettem. A ház a saját elképzeléseim szerint épült, ezért nagyon a szívemhez nőtt Tavasztól őszig ott tartózko­dom, csak hetente járok be Paksra egy-két nap­ra. Rendezgetem a kertemet, befőzöm a ter­mést, elvégzem a kis ház körüli teendőket. Ami­kor nyugdíjas lettem, az első évben olyan dol­gokkal foglalkoztam, amit addig csak halogat­tam. Akkor lett időm arra is, hogy a budapesti, szekszárdi és paksi barátaimmal felelevenít­sem a kapcsolatot. Meghívom őket a hétvégi házamba, ahol megfelelő elhelyezést tudok szá­mukra biztosítani. Nagyon kedvelem a társasá­got, szeretek a barátaimmal beszélgetni. Fel­nőtt fiam Budapesten él, telefonon naponta tart­juk a kapcsolatot, és gyakran haza is látogat. Kikapcsolódásként olvasok, rendszeres könyvtárba járó vagyok. Az utóbbi időben kife­jezetten könnyed, szórakoztató témájú könyve­ket szeretek olvasni. A tévében a híreken és a riportműsorokon kívül olyan filmeket nézek meg, amelyek nem feszültségkeltőek. Az általad elmondottakból lemérhető, nem bántad meg, hogy Paksra jöttél dolgozni.- Aki ismer, tudja, hogy nagyon nehezen vál­toztatok. Az erőműves munkavállalásom jó döntés volt. Pakson egy olyan életformát sike­rült kialakítanom, ami számomra nagyon kel­lemes. Budapesthez képest itt sokkal kényelme­sebb, stresszmentesebb életet lehet élni. Egye­dül vagyok, de a magányt nem ismerem. Olyan emberek, barátok vesznek körül, akik fonto­sak nekem, ezért nem vágyom el innen. Ami engem itt körülvesz, amitől jól érzem magam, nyüván annak is köszönhető, hogy a paksi atomerőműben dolgozhattam, és ezáltal más nyugdíjasokkal szemben előnyösebb hely­zetben vagyok. Kzné A dunaszentgyörgyi Kákái házaspárt, az erőmű nyugdíjasait, egy különleges esemény kapcsán látogattam meg. 2010. december 16-án ünnepelték a hatvanadik házassági évfordulójukat. Kákái József és felesége, Marita néni 195(Tben házasodtak össze egy, az évszaldioz képest meglepően szép decemberi napon. Téli eskü­vő volt az övék, ahogy akkoriban mindenkié. Mi lehet ennek az oka? - Talán addigra hízott meg a malac - találgat Marika néni és ezzel a válasszal mindannyian megelégszünk. Az el­ső találkozásról érdeklődöm, a háború utáni évekről, de a történetük bármilyen korban megállná a helyét Egy közös ismerősük révén ismerkedtek meg, és ezt követően négyévnyi udvarlás következett A hét előre meghatározott napjain találkoztak és az akkori szokás szerint sétálni, később pedig vasárnaponként moziba mentek. Ezeket a randevúkat soha nem hagy­ták ki, akármilyen hosszú vagy nehéz is volt aznap a munka. Házasságuk sikerét is részben ennek köszönhetik. Időt adtak maguknak, hogy megismerjék egymást, nem siettek el semmit Hatvan év azonban hosszú idő. Vajon mi lehet a titkuk, amit mások nem tudnak?- A tisztelet - mondja Marika néni gondol­kodás nélkül. - Tisztelni a házastársunkat és annak családját. Józsi bácsi a kitartás fontos­ságát hangsúlyozza. - Nem szabad feladni. Mindig lesznek nehéz idők, de ki kell tartam.- Mindig szegények voltunk, mégis min­denünk megvolt - mondják, majd Marika néni előveszi a családi fényképalbumot. - Ezek a mi valódi kincseink. Közel egy évszázad emlékei elevenednek meg a lapokon. Esküvők és más családi ünnepségek, kirándulások a barátok­kal, rokonokkal és a munkatársakkal. Boldogan mesélnek a régi nyaralások­ról, a berlini kempingezésről és a hosszú vonatútról a bolgár tengerpartra.- Szép idők voltak! - hangzik el a nosztalgikus kijelentés immáron sokadjára. Képek kerülnek elő a szüléikről, ma­jd a gyermekek, az unokák és a déduno­kák következnek. És képek azokról a szeretteikről is, akik már nincsenek közöttük.- Voltak nehéz napok is - mondja Józsi bá­csi, miközben a felesége elpakolja a féltve őr­zött emlékeket. Nem sokkal később az asztalra kerül né­hány szelet torta. Az előző heti családi ün­nepség utolsó maradványai ezek, ahogy a hatalmas csokrok is a nappali közepén. A rokonok ugyanis ilyen kedves meglepeté­sekkel köszöntötték az évfordulós párt. Ter­mészetesen több tucatnyi fénykép is ké­szült, tovább gyarapítva ezzel a kincseik számát. A régi időkre terelődik a beszélgetés újra és újra. A házaspár 1978-ban került az erő­műbe. Józsi bácsi fizikai munkásként az évek folyamán mind a négy blokkon dolgozott, Ma­rika néni pedig a villamos üzemviteli osztá­lyon volt takarítónő. Néhány éve már szere­peltek az Atomerőmű újságban (2006. janu­ári szám), akkor részletesen meséltek az el­múlt évtizedekről, amit nyugdíjban töltöttek. Azóta is nagy szeretettel gondolnak vissza a munkás évekre. Hatalmas élményt jelentett számukra az ismeretlen új világ, amibe be­lecsöppentek, a bonyolult gépek és berende­zések, illetve a tudás, ami mindezek mögött van. De amire igazán jó szívvel emlékeznek vissza, az a munkahelyi légkör. Kollégák, akikből az évek során barátok lettek, és a ve­zetőik, akiktől megkapták mindazt az elisme­rést, amit a jól végzett munkáért kiérdemel­tek. A mai napig hálásak azokért a lehetősé­gekért, amiket egykori munkahelyük bizto­sít a számukra. Ilyen többek között a balaton­füredi nyaralás, melyet nyugdíjasként is rendszeresen igénybe vettek. Büszkén mesé­lik, hogy a szálloda megnyitása után Pónya József úr - egykori vezérigazgató - személye­sen vezette körbe az odautazó nyugdíjasokat és részletesen megmutatott nekik minden látnivalót. Ez a gesztus jól tükrözi azt a kivé­teles bánásmódot, amiben egykori vezetőik részesítették a dolgozókat, jóval nyugdíjazá­suk után is. Kérdésemre, hogy mit szeretnének a cikk­ben viszontlátni, mindketten ugyanazt vála­szolják.- Minden régi, kedves ismerősünknek sok boldogságot és jó egészséget kívánunk! csa Hogyan tehetjük erőssé immunrendszerünket a téli hónapokban? A téli szürkeség és hideg nemcsak a hangu­latunkra nyomja rá a bélyegét, hanem a szer­vezetünkre is. Fáradékonyabbak vagyunk, és az immunrendszerünk is legyengülhet. Ha betartjuk az alábbi szabályokat, a víru­sok és bacilusok elkerülnek bennünket. • Kezdjük a napot friss citromlével! Ké­szítsünk zöldteát vagy gyümölcsteát, és csak akkor facsarjuk bele a citromot, ha az már kihűlt! Ez a savanykás gyümölcs ren­geteg C-vitamint tartalmaz, ami erősíti az immunrendszert, és segít a szervezetnek legyőzni a vírusokat. • Hívjuk segítségül a gyógynövényeket! A kamillát, bodzavirágot, hársfavirágot fogyaszt­hatjuk tea formájában. Az egyik legismertebb immunerősítő gyógynövény a kasvirág, ame­lyet csepp formájában alkalmazhatunk. A gin­seng Bl-, B2-, C- és E-vitaminban gazdag, de tartalmaz kalciumot, vasat és magnéziumot is. A homoktövis is erősíti a szervezet ellenálló képességét, a belőle készített termékek C-, B-, E-vitaminokban gazdagok. • Fogyasszunk antioxidánsokban gazdag ételeket! Egy részüket a szervezet maga terme­li és állítja elő (pl. enzimek), a többit pedig táp­lálékkal tudjuk magunkhoz venni. Fo­gyasszunk minél több nyers zöldséget és gyü­mölcsöt, ezek antioxidáns tartalma ugyanis nagyon magas! Együnk sok bogyós gyümöl­csöt, melyek tele vannak ásványi anyaggal és vitaminokkal, de a paradicsom, a brokkoli, a répa, a spenót és a kelbimbó is hasznos! • Energiagazdagon táplálkozzunk! Azok a tápanyagok serkentik és erősítik az immun­­rendszerünket, melyek sok A-, C- és E-víta­­minttartalmaznak,magasakarotinoid-, cink­és szeléntartalmuk, valamint omega-3-zsír­­savakban is gazdagok. Nagyon jó választás például a sütőtök és a tökmag. • Igyunk sok vizet! Nemcsak nyáron, ha­nem télen is nagyon fontos a megfelelő folya­dékfogyasztás. A víz ugyanis kimossa a szer­vezetből a mérget és a salakanyagot Ha vi­szont nem iszunk elegendő folyadékot, a mé­reganyag megtelepszik a szervezetben. • Aludjuk ki magunkat! Az alvás az immun­­rendszer fő támogatója - egy teljes éjszakán át tartó pihenés alatt ugyanis olyan hormonok szabadulnak fel a testünkben, amelyek az i m­­munrendszer létfontosságú összetevői. • Szellőztessünk és töltsünk sok időt a sza­bad levegőn! Bármennyire is nehéz néha ki­menni a farkasordító hidegbe, próbáljuk meg összeszedni magunkat, öltözzünk fel rétege­sen és sétáljunk egy nagyot! Szellőztessünk naponta legalább kétszer. • Nevessünk tiszta szívből! Keressük az olyan élményeket, amelyek vidámságot és boldog­ságot csempésznek az életünkbe. A belső szer­vek és sejtek oxigénellátása ugrásszerűen meg­nő a nevetés során, a tüdő kitágul és nő a lég­zés intenzitása is. Dr. Vömss Endréné 60. házassági évforduló

Next

/
Thumbnails
Contents