Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2010-05-01 / 5. szám

2010. május 13- mym paksi atomerőmű-KIS REAKTOROK, NAGY REMÉNYEK AZ USA-BAN Több szolgáltató is érdeklődik a kisreaktorok iránt KISREAKTOR: A teljes containment a föld alatt, a gőzfejlesztő pedig a reaktorral integrálva helyezkedik el Egy újfajta nukleáris reaktor - mely kisebb, mint egy vasúti kocsi, és egy nagy erőmű ti­zedébe kerül - készül arra, hogy átformálja az USA újraéledő nukleáriseneigia-iparát Három nagy szolgáltató, a Tennessee Valley Authority,aFirst Energy Corp. és az Oglethorpe Power Corp. írt alá nemrég egy megállapodást a McDermott International Inc. leányvállalatá­val, a Babcock & Wilcox céggel, melyben elkö­telezték magukat amellett, hogy az új reaktort kereskedelmi célú felhasználásra elfogadtas­sák az illetékes hatósággal az USA-ban. Bár egyikük sem tett ígéretet arra, hogy meg is vásárolja majd a reaktort, a szolgáltatók ügy iránti elkötelezettsége bizonyára segít majd a technológia mögötti lendület növelésében, il­lővé az iparággal való elfogadtatásában. Egy kulcsfontosságú kezdő lépésről van tehát szó, mely afelé vezet, hogy az OAH kinti megfele­lője, a Nuclear Regulatory Commission (NRC) jóváhagyja a reaktorterv eket. A három szolgál­tató korai támogatása - valamint négy másiké, akik szintén fontolgatják a dolgot - növeli an­nak az esélyeit, hogy a fogyasztók is előállnak majd végül. A kis Babcock & Wilcox reaktor 125-140 MW kapacitással rendelkezik, azaz körülbe­lül egy nagyreaktor tizedével. A szolgáltatók viszont úgy vélik, hogy ezek a kisebb, egy­szerűbb reaktorok gyorsan legyárthatok és telepíthetők akár több tucatnyi meglevő nuk­leáris energetikai telephelyen, illőve, széntü­zelésű erőművekő Ls leválthatnak, melyek a közelgő kibocsátási korlátok miatt elavulttá válhatnak Egy szolgáltató részére egy kisreaktor szá­mos előnnyel szolgálhat, kezdve a költségek­kel. A kisreaktorok várhatóan kilowattonként 5000 dollárba kerülnek majd, azaz egy teljes Babcock & Wilcox blokk költsége 750 millió dollár körül mozogna A nagyreaktorok 5-10 milliárd dollárba kerülnek 1100-1700 MW kö­zötti kapacitással. Míg a nagyreaktorokat az erőművek te­lephelyén építik meg - mely akár 5 évig is eltarthat - az mPower reaktorokat a Babcock & Wilcox gyáraiban raknák össze Indiana, Ohio vagy Virginia államban, majd vasúton, illetve uszállyal szállítanák el onnan. Szak­értők szerint ezzel meg lehetne felezni az építési időt Mivel az mPower reaktor lehetne vízhűté­ses vagy léghűtéses is, nem kellene azt nagy' vízforrás mellé telepíteni, mint a nagyreak­torokat, melyeknek naponta több millió liter vízre van szükségük. Ez megnyitná az USA száraz nyugati térülőéit is a nukleáris fejlesz­tés előtt Az első blokkokat valószínűleg már létező erőművek mellé telepítenék, melyek közül soknak eredetileg engedélyezték, hogy 24 blokkot üzemeltessen, de általában csak 1-2- vel rendelkezik. Az egyik legnagyobb vonzerő azonban mégis az, hogy a szolgáltatók kezdhetnének néhány reaktorral, aztán egyre többet vehet­nének igény szerint Ezzel szemben a nagyre­­aktorok esetében a szolgáltatók több milliárd befektetési dollárja egy erőműnél van lekötve. De mi a helyzet a kisreaktorok biztonsági feltételeivel? A legkorábban 2018 körül üzem­be helyezendő technológia a szakértők szerint valószínűleg legalább olyan biztonságos lesz, mint a nagyreaktoros. Ennek egyik oka az, hogy kisebb méretekkel és kevesebb mozgó alkatrésszel kell számolni. A kisreaktorok ki­sebb nukleáris reakcióval és kisebb hőhatással is járnak. Ennek köszönhetően könnyebb őket leállítani üzemzavar esetén. „Egy nagyreaktor esetében az üzemzavar­reakció általában gyors, míg a kisebbek ese­tén lassabb”, ami azt jelenti, hogy valamivel könnyebb őket kezelni - mondja Michael Mayfield, az NRC fejlett reaktorprogramjának igazgatója. Amint üzemi területre kerülné­nek, a kisreaktorokat egy kétszintes föld alatti konténmentstruktúra foglalná magába az ext­ra biztonság érdekében. Nonstop működéssel lehetne számolni; csak 5 évente kellene átrak­ni a zónát a jelenlegi reaktorok 18-24 hónapos üzemanyagátrakási periódusaival szemben. Ami a hatóságokat illeti, az NRC akár 4 kü­lönféle kisreaktortervet is megvizsgálhat majd az elkövetkező 2-3 évben. (Forrás: Wall Street Journal) Simon Zoltán A JÖVŐ ATOMERŐMŰVE KIÉGETT FŰTŐELEMEK MŰKÖDTETNÉK A GE-ERŐMŰVET Eric Loewen még kimondani sem hajlan­dó, hogy „kiégett fűtőelem”. A General Electric (GE) nukleáris mérnökeként úgy látja, hogy nincsenek azok kiégve. Sőt, vé­leménye szerint egy újfajta nukleáris reak­tor számára szolgálhatnak nyersanyaggal. „Használt ugyan, de energiaértékről van szó” - mondja. A GE közös vállalkozása a Hitachival, a GE Hitachi Nuclear Energy, szeretné egy helyen megépíteni mind a reaktort, mind a létesítményt, amely az újfajta üzemanya­got gyártja. A GE ezt fejlett újrahasznosító központnak, azaz ARC-nek hívja az angol rövidítés nyomán. A kiégett nukleáris üzemanyag hosszú időn át történő tárolása mellett vannak más megoldások is. Az egyik a reprocesszálás. A Franciaországban, az Egyesült Király­ságban és Japánban folyó reprocesszálási tevékenység előállít némi üzemanyagot a hagyományos reaktorok számára a hosszú felezési idejű hulladékból. Ez a jó része a dolgoknak. Viszont mindez hihetetlenül költséges. Japán éppen egy reprocesszáló üzemet épít, ami 600 tonnát fog átalakítani évente. Az árcímke: 20 milliárd dollár. Az USA 2000 tonnát állít elő évente... További probléma, hogy a kimenő üzemanyag 5-10- szer drágább, mint az az üzemanyag, amit a piacon vásárolna meg egy szolgáltató. A GE terve szerint a reprocesszálás során a maradék uránt kivonják az üzemanyag­ból, melyet aztán újra lehet dúsítani a ha­gyományos reaktorokban való felhaszná­láshoz. Aztán a „haszontalan” (mellék)ter­­mékeket fogják és félrerakják - hogy aztán 300-500 évig tárolják őket És végül, fogják az úgynevezett transzuránokat (beleértve a plutóniumot) - melyeket egyébként nagy on hosszú időn át kellene tárolni -, és egy új­fajta reaktorhoz használható üzemanyagot gy ártanak belőlük. Ezt a reaktort gyorsre­aktornak hívják. Egy hagyományos köny­­nyűvizes reaktorban az üzemanyagrudat körülvevő víz azonnal lelassítja a neutrono­kat, amelyek a hasadó atomokból repülnek ki. Amikor a neutronok visszapattannak az üzemanyagba, már nem mennek elég gyorsan ahhoz, hogy tovább bontsák le a hátrahagyott elemeket Egy gyorsreaktor a fentiekkel szemben nem vízzel van körülvéve: a GE esetében például folyékony nátriummal. A nátri­um lehetővé teszi a neutronoknak, hogy nagyobb energiával repkedjenek körbe. Mikor ezek a neutronok visszapattannak az üzemanyagrúdba, elég gyorsan halad­nak ahhoz, hogy hasadást idézzenek elő a transzuránok atomjaiban. Ezáltal energia szabadul fel és kevesebb hulladék marad hátra, amelyet kezelni is könnyebb. A GE ARC-ja egy reprocesszáló létesítményből és három reaktorból állna (1800 MW csúcs­teljesítménnyel). A cég úgy véli: 26 ilyen létesítmény - 60 éves üzemidő mellett - az összes nukleáris hulladékot fel tudná dolgozni, ami jelenleg létezik, illetve amit még előállít majd az ország 104 könnyű­vizes reaktora. Ez alatt persze temérdek karbonmentes energiát is előállítanának. A GE szerint a technológia életképessé­gét már bebizonyították az amerikai nem­zeti kutatólaboratóriumokban. Mások ezt vitatják: „A világ 100 milliárd dollárt költött gyorsreaktorok építésére, de túl drágák és megbízhatatlanok voltak” - mondja Frank von Hippel nukleáris szakértő a Princeton Egyetemről. A GE módszere nem az egyedüli meg­oldás természetesen: az Oak Ridge és az Argonne Nemzeti Kutatólaboratórium olyan reprocesszáló megoldásokon dol­gozik, amelyek nem szeparálják a plutó­niumot. Megint mások úgy vélekednek, hogy az ideiglenes tárolás mellett kellene letennünk a voksunkat, miközben újabb reprocesszáló módszereken dolgozunk, illetve különféle üzemanyagciklusokon és különböző reaktorterveken. A gazdasági kérdéseket viszont semmiképpen sem lehet megkerülni. Konkrétan: ki fizetne a fejlesztésekért? Ha a kormány, akkor az nem lenne egyenlő egy véget nem érő kor­mánytámogatással a nukleáris ipar felé? És ha a szolgáltatók, akkor az nem jelentene olyan áremeléseket, hogy a nukleáris ener­gia már nem lenne gazdaságos? Becslések szerint egy nátriumhűtésű gyorsreaktor 20-30%-kal lenne drágább a mai reaktortípusoknál - mondja Sherrell Greene, az Oak Ridge-i Laboratórium nuk­leáris technológiai programokért felelős igazgatója. „Tudósként meg vagyunk győ­ződve, hogy meg tudjuk őket valósítani és biztonságosan tudjuk azokat üzemeltetni. De megéri majd a szolgáltatóknak, hogy ilyen technológiát vásároljanak, illetve gaz­daságos lesz majd az üzemeltetés?” - teszi fel a kérdést (Forrás: Forbes) Simon Zoltán AGE mindenképpen szeretne egy próbát tenni. Loewen elmondása szerint akár 10 éven belül is elő tud­nának állni egy kulcsrakész állapotú ARC-vel. Két új blokk kaphat építési engedélyt Finnországban A három pályázó közül kettő számíthat arra, hogy új blokkok építésébe foghat az északi országban. A cél az, hogy csökkentsék az orosz importtól való függőséget és csökkentsék az üvegház­hatású gázok kibocsátását. Matti Vanhanen miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a kormány támogatni fogja a TVO és a Fennovoima cégek pá­lyázatait, de visszautasította a Fortumét. Európában itt a legmagasabb az egy főre eső villamosenergia-fogyasztás, és az országnak újabb termelői ka­pacitásokra van szüksége a függőség csökkentésére és a széntüzelésű erő­művek helyettesítésére. Csernobil után elsőként Nagy-Britanniában, második­ként Finnországban kezdtek hozzá új blokk építéséhez (Sizewell, Olkiluoto). A döntés lehetővé teszi, hogy az ipar elfogadható áron jusson hozzá az áram­hoz, és az ország önerőből fedezheti igényeit - tette hozzá Jyrki Katainen pénzügyminiszter. A döntés egyúttal a kormány két nagy pártjának vélemé­nyét is kombinálja: a miniszterelnök Központi Pártja megújuló energiát és két atomerőművet szeretne; a gazda­sági miniszter Nemzeti Koalíció Pártja pedig a három atomerőművi blokkos megoldást támogatta. A kormány arról is döntött, hogy egy csomagintézkedés keretében eltöröl bizonyos adókat és pénzbeli támogatást nyújt a megújulok esetében, hogy csökkentsék a kibocsá­tást és 2020-ra elérjek ezen energiafor­rások 38 százalékos használatát. A finn energiakosárban természetesen meg­található a hazai vízerőműpark, illetve olajat és gázt is vásárolnak Norvégiából és Oroszországból. A Fennovoima az E.ON-ból (34%) és hatvanhárom finn társaságból alakult, új szereplő a piacon. Pályázatukban az északi területre szánják az új blokkot, mivel így javítani tudnák a legkevésbé lakott országrész munkaerőviszonyait - é'z egyébként Vanhanen miniszter­­elnök pártjának is favorizált politikai területe. A TVO jelenleg építi az ország ötödik reaktorát az Areva SA céggel közösen (Olkiluoto-3, EPR-1600 mega­wattos blokk). Az eredeti célköltség 3 milliárd euró volt, a franciák márciusi bejelentése szerint ezt már 2,3 milliárd­­dal túllépték. A TVO tulajdonosai között Európa két legnagyobb papírgyára is megtalálható. Mauri Pekkarinen gazda­sági miniszter azzal indokolta a Fortum elleni döntést, hogy a cég részesedni fog a TVO-s beruházás előnyeiből, mivel an­nak a vállalkozásnak részben tulajdono­sa. Az is szempont volt, hogy a piacra új szereplők is bejussanak. A Fortum jelenleg vizsgálja egyéb befektetési le­hetőségeit, illetve már számos külföldi projekttel is felvette a kapcsolatot A zöldpárti foglalkozási miniszter, An­ni Sinnemaeki csalódottságának adott hangot. Szerinte a nukleáris energia használata kockázatos. Nemcsak a bal­eseti kockázatot említette, hanem azt is, hogy az egész technológia külföldi bázi­sokra épül. Tavaly egyharmad arányban járultak hozzá az ország atomerőművei az országos villamosenergia-termelés­­hez, 18 százalékát a vízerőművek adták, a többit importból kellett fedezni. Forrás: INuclearPlace, 2010. április Varga József Japán-lengyel memorandum atomerőművi blokk építéséről A mexikói Cancunban megrendezett XD. Nemzetközi Energiafórum alkalmával ír­ták alá azt az okiratot, amely a két ország együttműködését szorgalmazza az atom­energia békés felhasználásának területén. A jegyzéket Waldemar Pawlak miniszterel­nök-helyettes és Masayuki Naoshima gazda­sági, kereskedelmi és ipari miniszter látta el kézjegyével. A jegyzékben foglaltak szerint Japán segítséget nyújt Lengyelországnak nukleáris iparának fejlesztéséhez, kiemelt célként megjelölve az első atomerőművi blokk 2020 környékén történő indítását. Az európai ország szeretné megvalósítani a stabil ellátást és egyúttal intézkedéseket is kíván foganatosítani a világméretű felme­legedés ellen, így újra meg kell fontolnia a tervezett blokk 2020-as indításának szüksé­gességét Az ország idén már döntött arról, hogy alkalmazni fogja az atomenergiát, de még meg kell határoznia a szükséges blokk­méretet és ki kell választania a telephelyet A memorandum azt is rögzíti, hogy a két ország kölcsönösen előnyös együttműkö­désre törekszik a humán erőforrások és az információk cseréje terén. Japán iroda nyílik Vietnámban A Japan Atomic Industrial Forum már­ciusban irodát nyitott Hanoiban, amihez előzetesen megkapták a helyi hatóságok engedélyét. Az iroda felállítása része annak az együttműködésnek, amelynek célja a nukleáris energia Vietnám által történő fel­használásának elősegítése. A közös munka gyökerei 2000-ig nyúlnak vissza, amikor is hozzáfogtak a nukleáris infrastruktúra megteremtéséhez. Ennek során vezető vi­etnámi döntéshozók látogattak Japánba, majd japán szakértők érkeztek a másik országba, illetve együttműködés alakult ki a humán erőforrások fejlesztése terén is. Tavaly novemberben a Vietnámi Nem­zetgyűlés elfogadta azt az előzetes megva­lósíthatóságai tanulmányt, amely 2 darab, egyenként 1000 megawattos blokk két különböző telephelyen történő építését és 2020-ig történő indítását tárgyalja. Mivel így felgyorsultak az események, a japánok az új irodát szánják a kooperáció bázisá­nak. Együttműködés a Sumitomo és Kazatomprom cégek között Egy közös vállalkozás létrehozásáról írt alá megállapodást a két cég márciusban. Az új vállalat alapításának célja megva­lósíthatósági tanulmányok készítése a bányászati befektetések előkészítésére, új technológiák és más eljárások fejlesztésé­re. A kazah partner részesedése 51%, 49% a japán társaságé. Tavaly augusztusban a partnerek megegyeztek, hogy közösen dolgoznak bizonyos ritka ércek és fémek kitermelési projektjeiben, amelyek célja a használaton kívüli kazah uránbányák ma­radványkincseinek felhasználása. Olyan technikát fognak alkalmazni, ami évi 3000 tonna ritkaföldfém kitermelését teszi lehe­tővé, amit a helyszínen még értékesebb formára alakítanak át. Kazahsztánban jelentős mennyiségű diszprózium és neo­­dímium található, amelyek Japán számára fontosak a stabil hazai ellátás fenntartása érdekében. Forrás: Japan Atomic Industrial Forum, 2010. április Varga József

Next

/
Thumbnails
Contents