Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2010-10-01 / 10. szám

2010. október 11- myth paksi atomerömű-MUNKATÁRSAINKRÓL Pokorni-Lovas Katalin: „A fény játéka” 2010. szeptember 7-én nyitotta meg Poko­­mi-Lovas Katalin első önálló kiállítását „A fény játéka” címmel a paksi Városi Műve­lődési Központ kiskiállító termében. Ebből az alkalomból kérdeztem.- Milyen érzés volt a sok felkészülés, befektetett energia után ott állni életed első, önálló kiállításán?- Életem egyik legnagyobb élménye volt kiállni a nagyközönség elé és megmutatni ki is vagyok. Bevallom, vegyes érzelmek­kel készültem a kiállításra, de a sok mun­ka meghozta a gyümölcsét, és a rengeteg pozitív visszajelzés is mind megerősített abban, hogy van értelme a folytatásnak.- Mennyi felkészülési időt vesz igény­be, míg összegyűlik annyi festmény, amelyekből lehetőség nyűik egy önálló kiállítás megrendezésére?- Az első lépés a téma megtalálása volt, amelyet ezek után már "csak" vászonra kellett vinni. Mindez nyolc hónapos mun­kaidő utáni és hétvégi munkát igényelt. A képekkel - még ha csak elméleti szinten is- napi rendszerességgel foglalkoztam.- Mit jelent neked a festészet?- Elsősorban önkifejezést Mindig is érez­tem, hogy szeretek rajzolni, festeni, és most már egy kicsit érettebb gondolkodással a saját érzéseimet, gondolataimat is tudato­san bele tudom vinni egy-egy alkotásom­ba. Számomra fontos, hogy a munkámmal másoknak is örömet tudjak okozni, és ez­által talán sikerül egy kicsit színesebbé tennem a világot- Milyen technikával dol­gozol?- Az évek során mondha­tom, hogy majdnem mindent technikát kipróbáltam. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, nehézségi fo­ka. Sokáig a pasztellkréta volt a kedvencem, de manap­ság az akrilfestéket részesí­tem előnyben.- Mi a kettő közötti különbség? Melyi­ket miért szereted?- Minden technikának megvan a maga trükkje, először ezt kell elsajátítani. Szá­momra a pasztellkréta egy könnyebben al­kalmazható technika volt, ezért kezdtem először ezzel dolgozni. A pasztellkréta megtanított a színek használatára, és ezál­tal gyönyörű színhatásokat tudtam létre­hozni, de maga a kréta nem egy tartós anyag, sokkal nehezebb időtállóbbá tenni, mint bármely más technikát. Ezzel szem­ben az akrilfesték lényegesen tartósabb. A XX. század közepén kezdték el alkalmaz­ni a festők, és rövid időn belül nagy sikere lett a művészek körében. Számos festő tért át az olajfestékről az akrilfesték használa­tára, hiszen ezzel a technikával lehetővé vált a rövidebb száradási idő. Míg az olaj­festék száradási ideje akár 2-3 nap is lehet, addig az akrilfestéknek 15-20 perc is elég. Az akrilfesték mellett szól még, hogy vizes bázisú, így nem kell oldószert használni, teljesen fed, és száradás után vízálló. Tehát mindent össze­foglalva a pasz­tellkréta a leg­­nehezebben tartósítható, ez­zel szemben az akrilfesték nemcsak a pasztellkrétával, hanem az olajfestékkel is felveszi a versenyt.- A sok szép csendélet és tájkép közül bizonyára sokan találtak hozzájuk kö­zel álló alkotást. A visszajelzések talán támpontot adhatnak arra nézve, hogy milyen stílusú festményekre lenne ke­reslet?- Arra törekedtem, hogy ne csak egy stí­lusban, témában alkossak, így mindenki megtalálhatta a maga igényeinek legmegfe lelőbb festményt A visszajelzésekből kidé rült, hogy ez jó döntésnek bizonyult mivel minden képről kaptam pozitív észrevételt.- Mikorra tervezed a következő kiállí­tást? Vagy most egy kis pihenő követ- ! kezik?- Nincs megállás. Szeptember 19-én a "Kultúrházak éjjel-nappal a képzőművé­szetjegyében" című országos programhoz a Magyar Művelődési Intézet és Képzőmű­vészeti Lektorátus a "Budai Vigadó képző­művész szemmel" elnevezésű projekttel csatlakozott Itt került megrendezésre egy nyilvános projektfestmény-alkotói pályá­zat, amelyre a Városi Művelődési Központ­ban működő alkotói közösség vezetője, Ta­kács Éva kezdeményezésére hárman, Kiss Marianna és Bara Péter csapattársaimmal együtt beneveztünk, és nagy meglepetésünkre, közönség­­szavazással első helyezést értünk el. Ezt követően ren­geteg felkérést kaptam csa­ládtagjaimtól, barátaimtól, így már december végéig be vagyok táblázva. Az itt elké- J szített alkotásaim már a kö- ] vetkező kiállításom részét fogják képezni, j mely terveim szerint másfél-két év múlva nyílik majd meg.- Mi inspirál, hogyan festesz? Mivel minden érdekel, így szerencsére könnyen találok témát Szeretek a termé­szetből ihletet meríteni, és ezt a saját érze­lemvilágomba átültetni. Sokszor csak ötle­tekért megyek ki a szabadba, valamilyen formában rögzítem a benyomásokat ame­lyek csak később, otthon kerülnek vászon­ra, de arra is volt már példa, hogy a hely­színen készült el az alkotás.- A családod hogyan viszonyul a ked­venc időtöltésedhez?- A családom fantasztikus. Mindenben támogatnak, remélem, még sok örömöt szerezhetek nekik.- Hol tekinthetők meg a festményeid?- A honlapom címe: http://katalin.pak­snet.hu. T.-PA.M. Búzás Attila területfelelős, UEFA-diplomás edző A Nemzeti Sport augusztus 26-i számából értesültünk, hogy több magyar edző - köz­tük egyik kollégánk - átvehette az UEFA (Union of European Football Associations- Európai Labdarúgó-szövetség) pro licen­ces diplomáját Csányi Sándortól, a Magyar Labdarúgó-szövetség első emberétől. Az alábbiakban szeretnénk bemutatni Búzás Attilát, a PA Zrt. üzemviteli főosztály terü­letfelelősét, a méltán népszerű, jelentős NB I-es múlttal rendelkező paksi labdarúgót, a bölcskei NB III-as focicsapat játékosát és menedzserét.- Mióta és mivel foglalkozol a paksi atomerőműben?- 1991-ben az Energetikai Szakképzési Intézetben géplakatosként végeztem. Ezt követően több évig hivatásos sportoló vol­tam, majd 2003 szeptemberétől - kisebb megszakításokkal - dolgozom az erőmű­ben. jelenlegi munkaköröm 2009 nyarától az üzemviteli főosztályon munkabiztonsá­gi területfelelős.- Mi motivál a tanulásban?- A kíváncsiság, a belső kényszer, illetve a lehetőségek csak úgy nyílnak meg szá­munkra, ha teszünk is értük valamit. Az eddigi sportpályafutásom és a munkáim során szerzett tapasztalatok abban erősí­tettek meg, hogy életünk végéig kell tanul­ni, különösen akkor, ha hitelesek szeret­nénk maradni.- Melyek voltak az eddigi sportpályafu­tásod mérföldkövei, egyesületeid?-11 évesen kezdtem a Paksi SE serdülő csapatában, majd 14 évesen megvalósult ál­momként a Bp. Honvéd utánpótiáscsapatá­­ban focizhattam. Sajnos a honvágyam erő­sebbnek bizonyult, így továbbra itthon játszottam. Végigjárva a ranglétrát a Paksi Atomerőmű NB Il-es felnőtt keretébe kerül­tem. 1997-ben az NB I-es bajnok­ságban a Diósgyőri VTK csapa­tához szerződtem, ahol két évig hétről hétre fantasztikus közön­ség előtt igazi profi focistának érezhettem magam. 1999-2000 között Sopronban, 2000-2002 között a Honvédban, 2002-2003 között Dunaújvárosban, majd 2003-2009 között Pakson sportoltam.- Mit tartasz az eddigi legnagyobb sportsikerednek?- Fontos dolog egy sortoló életében a mérkőzések és bajnokság megnyerése, de számomra nem adatott meg az első osztá­lyú bajnoki cím. Ettől függetlenül vallom, hogy egy férfiembernek nincs joga amatőr­nek lenni a fizikai edzések terén. Látnia kell mindazt a szépséget és erőt, amire a teste képes. Ez a szókratészi idézet pálya­futásom során megvalósult, ez elégedett­séggel tölt el.- Mi a fociban és az edzések tartásában a legvonzóbb?- A labdarúgás számomra egy vonzó élet­forma. Aki benne él, az pontosan tudja, hogy a vereségek és a győzel­mek közötti érzelmi viharok in­gadozása vezet a boldogsághoz.- Kedvenc időtöltésed a sport meűett?- Csak a családomra és a ba­rátaimra jut időm. Feleségem­mel, fiammal és lányommal szí­vesen látogatjuk a nagyszülő­ket, testvéreimet és közeli bará­tainkat.- Hogyan tovább?- Játékosként már nem tervezhetek hosszú távon, edzőként pedig még nem ju­tott komoly lehetőség a tanultak és a ta­pasztalataim megvalósításához. Nagyon jól érzem magam az atomerőmű üzemviteli főosztályán, a közvetlen munkatársaim ha­mar befogadtak. Munkahelyemen igyek­szem megfelelni az elvárásoknak.- Szerkesztőségünk nevében további jó egészséget kívánok! Sipos László A kamerán keresztül: Farkas Róbert vegyészeti víztisztító-kezelő A fotósokat nem mindig a legkönnyebb megérteni, Róbert világa azonban nem idegen az egyszerű emberektől sem. O ugyanis nem nagyzol, játszik vagy hi­teget: ő egy hiteles fotós. Képein keresztül és életben egyaránt. Farkas Robi (26) a vegyészeti főosztá­lyon, víztisztító-kezelőként dolgozik. El­foglalt, de főiskolai tanulmányai mellett még rengeteg dologba öli idejét és ener­giáját.- Körülbelül tíz éve foglalkozom komo­lyabban fotózással. Először vásároltam magamnak egy kis autófókuszos gépet. Nem volt sok tapasztalatom és túlexpo­náltak vagy alulexponáltak lettek a ké­pek. Próbálkoztam. Rengeteg könyvet vá­sároltam a témával kapcsolatban, mindennek utánaolvastam. Az ismerő­seim, barátaim között voltak már profi fo­tósok, akik felkaroltak. Sok mindent ne­kik köszönhetek, ők vittek magukkal fo­tózásokra, általuk kerültem a pályára. Eleinte természetfotózással foglalkoztam, naplementét, őszi tájat fotóztam. Később rendezvényekre is jártam, partifotózást vállaltam. Azután jött az ötlet, a portré-, modell- és divatfotózás, amihez viszont komolyabb felszerelés kellett. Profi fény­­képező-felszerelést kellett beszereznem, és most már elég komoly stúdióval is ren­delkezem. Sokféle embert ismertem meg a fotózással kapcsolatban. A felkéréseim már nemcsak Tolna megyére koncentrá­lódnak, megkeresnek az ország minden részéből. ló dolog az, ha meglátok a pillanatban valamit, amit meg akarok örökíteni, és még jobb az, ha ebből, amit én megláttam, vissza tudok adni valamennyit. Mondha­tom nyugodt lélekkel, hogy a fotózás a szenvedélyemmé vált, mert mindenkinek kell valami szenvedély. Másik a zene. Tízéves korom óta zongo­rázom, és elég fiatal korom óta lemezlovas vagyok és zenét szerkesztek. De ennek is komoly költségvonzata van. Most van fo­lyamatban ötfős zenészcsapat létrehozása, ami barátokból, ismerősökből, kollégák­ból fog felállni.- Nagyon elfoglalt ember vagy, hogy tudod összeegyeztetni a munkáddal?- Nem unatkozom! Főiskolára járok Du­naújvárosba, a gépészmérnöki szakon má­sodéves vagyok. Kevés az időm, de a mun­ka mellett mindig szakítok időt mindenre. A magánéletemet is próbálom eszerint irá­nyítani.- Mit tartasz fontosnak a képeiddel kapcsolatban?- A fotóst nem a gépe, a felszerelése te­szi azzá, nem a tudása. Meg kell látni azt a helyzetet, érezni azt a pillanatot, amikor le kell nyomni a gombot. Nem elég, ha tu­dom, hogy milyen blendét, milyen záróidőt állítsak. A kamera másnak lát, máshogy lát, mást emel ki, de természe­tesen a mozgatórugója, a lelke a látásnak maga a fotós.- A rendezvényeken is gyakran mint fotós vagy jelen. Könnyen össze tudod egyeztetni, hogy a fotózás nemcsak hobbi, hanem munka is?- Alapvetően a hobbimmá vált, ennek indult. A modellfotózástól, a divatfotózás­tól kezdve, egész nagy eseményekig min­dent fotózok, és nem kényszer alatt csiná­lom, akkor sem, ha munkának nevezzük.- Mi a mottód, akár a képeidhez, akár "csak úgy" a mindennapokra?- "A fotó arra hivatott, hogy felrázza a képzelőerőt... Nem elég, ha csupán emlé­keztetőül szolgál."/Luden Hervé/ Köszönöm a beszélgetést! Orbán Ottilia Tóth Andrea és az úszás szenvedélye Az idei, július 17-i Daróczy-virtusúszáson 152 főből Tóth Andrea abszolút elsőként ért célba Kalocsánál, ami férfiak között is elismerésre méltó. Mint kiderült, több dologra lehet büszke Andrea. Kolléganőnket kérdeztük az úszás irán­ti szenvedélyéről és másról:- Bár ezen a sportrendezvényen hivatalosan tényleg nem az eredmény számít, a Paks-Kalo­­csa közötti 15 kilométeres távon elsőnek lenni mégis szép teljesítmény. Gratulálok! Hányad­szor vettél részt és miért?- Köszönöm! Pontosan már nem emlékszem: korábban háromszor-négyszer vettem részt a virtusúszáson. Először baráti javaslatra indul­tam el, aztán megtetszett ez a kihívás. A koráb­bi úszások alkalmával voltam már leggyorsabb a nők között. Gyermekkoromtól kezdve úszom, sokáig versenyszerűen sportoltam. Igazolt sár­kányhajós is voltam, de egészségügyi okból, a térdem miatt az úszás - a gyorsúszás - maradt mint sport. Mindig rövidtávon versenyeztem, aztán kíváncsi let­tem, megy-e hosszú távon is a jó teljesít­mény.- Mi volt a különle­ges a Duna ilyetén "megúszásában"? Nem voltak-e félel­meid, mi volt az él­mény benne?- Mint folyóvíz, nem tartottam a Duná­tól. Budapesten a Római-parton már gyerekfej­jel 50-100 méteren megéreztem, milyen a folyó sodrása. 2004. augusztus 20-án pedig a paksi Duna-átúszáson először próbáltam ki magam. Az majdnem nehezebb volt, mert jól el kellett találni, hol és mikor érjek partot. Itt kezdetben csak a szembejövő nagy uszályok rémítettek meg, de vigyáztak ránk, és én is megszoktam őket. Idén kétszer a lábam is begörcsölt, de a versenyorvos csónakon gyorsan ellátott orvos­sággal. Időnként pedig van lehetőség megpi­henni, csak sodródni a vízzel, körülnézni, ami jó időben kifejezetten üdítő látvány.- Úgy tudom, a Balaton-átúszáson is voltál már. Milyen eredményeid, élményeid vannak? Ho­gyan készülsz e nagy távokra?- A tóátúszáson négyszer vettem részt; sajnos idén elmaradt, pedig jó formában voltam a Daróczy-úszás után. Az 5 kilométert az elsők között, 2 óra körül szoktam leúszni, nagyjából annyi idő alatt, minta 15 km-es kalocsai távot, csak a Balatonon nincs sodrás. Hasonló továb­bá mindkettőben, hogy nagy kihívás ez is, az is. Mindenki úgy úszhat, ahogy neki tetszik, a lé­nyeg, hogy jól érezze magát, elégedett legyen. A nagy versenyek előtt egy hónappal kezdek ko­molyan edzeni: hetente kétszer-háromszor le­úszom úgy 1500-2000 métert. Ráadásul igyekszem részt venni a dunaújvárosi és a sop­roni 24 órás és a zalaegerszegi 12 órás éjszakai úszáson. Mivel ezeken a csapattagok a váltá­sok között egy órát úsznak, igazán nagy kitar­tásra, az erő jó beosztására van szükség.- Gyermekeid követik példádat?- Bence fiam szintén rendszeresen úszik, bárót még noszogatni kell, pedig egész jól megy neki. Talán az év végi, iskolák közötti úszóversenybe is benevezik. Luca lányom a ritmikus sportgim­nasztika után a Csillagshow együttesben sze­retne táncolni. Mindenképpen kell a mozgás a gyerekeknek.- Az atomerőműben mivel foglalkozol?- A nukleáris üzemanyag osztályon az üzem­anyag adminisztrációját végzem. Nagyon jól ér­zem magam ebben a kollektívában.- Még egyszer gratulálok, és további sok sikert kívánok! Hadnagy Rátalálás Szegedi Erika több mint tizenöt éve dolgozik atomerőműben, mindvégiga létesítmény-fenn­tartási igazgatóságon, jelenleg OVIT- állományban. Fiának, Szabó Zoltánnak „Ráta­lálás” címmel nemrég jelent meg első ver­seskötete. Zoltán a Bonyhádi Evangélikus Gim­náziumban tanul. Mély érzésű, érett gondolko­dású, és bár számos sikert ért el, nagy szerény­ség jellemzi. Tudatosan készül a Színművészeti Egyetemre való felvételijére. Édesanyja úgy lát­ja, a versek fia érettségét türközik, benne a lá­tásmódját a világról. A kötetben megjelenik mindaz, amit egy fiatal megél. A 92 verset tar­talmazó kötet szponzorok támogatásával 300 példányban került kiadásra. Igen szép gesztus a fiatal költőtől és az őt mindenben segítő édesanyjától, hogy a kötetet ajándékként, in­gyenesen adják át az érdeklődőknek, mivel azt szeretnék, hogy a verseket minél többen meg­ismerhessék. Lovásziné Anna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents