Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2010-08-01 / 8-9. szám
12 2010. augusztus - szeptember npaksi atomerőmű-Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? Tibay Lajos nyugdíjas kollégával előzetes egyeztetés után találkoztunk a PA Zrt. Fadd-Dombori Pihenőtelepén, ahol családtagjainkkal egy időben nyaraltunk. A turnus idején munkavállalók gyermekeikkel, nyugdíjasok unokáikkal népesítették be a faházakat. Az ideális környezetben, a szolgáltatások széles palettájából mindenki talált maga számára kellemes elfoglaltságot.- Az idén miért esett Domborira a választásod?- Balatonfüreden több alkalommal voltunk a családommal, nagyon kellemesen éreztük magunkat. Két gyermekünk van, Rózsa Kecskeméten lakik a férjével és két kisgyermekükkel, Boglárka még egyedülálló, Budapesten él. Dunaszentgyörgyön családi házban lakunk, így megfelelő életteret, feltételeket tudunk biztosítani a gyerekek részére ott-tartózkodásuk idején, most mégis úgy gondoltuk, hogy megismerkedünk egy új környezettel. Az elmúlt napok tapasztalatai azt igazolják, hogy jól döntöttünk. A pihenőtelep minden szempontból alkalmas nyaralásra, kikapcsolódásra. Számunkra ez azért is kedvező, mert az unokáinknak változatos programokat tudunk szervezni. Újdonság számukra a faház, élvezik a vízi biciklizést, a medencében a fürdést és a kerékpáros kirándulásokat.- Mesélnél az erőműves éveidről?- 1975-1979-ig földmérő térképészként dolgoztam a pécsi geodézia paksi kirendeltségénél. Az erőművel a lakótelepi építkezések térképészeti munkálatai során kerültem kapcsolatba. A külső technológiai osztályra hívtak, 1979. június 11-én meg is kezdtem a munkát. Feladataink közé tartozott a külső létesítmények berendezéseinek - a hűtővízrendszer, a vízkivételi művek üzemeltetése - ivóvíz-szolgáltatás. Én a hűtővízrendszer berendezéstechnikusa voltam. A 29 év alatt több felejthetetlen esemény történt Ilyen volt, amikor 1983 októberében az alacsony vízállás miatt el kellett zárni a hideg vizes csatornát, és árvízvédelmi szivattyúkkal emeltük át a Duna vizét az erőmű hűtővízellátásához. Az ország nagy árvízvédelmi szerveinek képviselői mind a helyszínen voltak, nagy összefogást komoly szervezést igénylő feladat volt. Szerettem a munkámat igyekeztem vezetőimmel és munkatársaimmal is a jó kapcsolattartásra. Úgy érzem anyagilag és erkölcsileg is elismertek, 1983-ban kiváló dolgozói, 1994-ben Céggyűrű kitüntetésben részesültem, majd 2006-ban az atomerőmű kiváló üzemeltetője lettem. Mindegyik meglepetésszerűen ért, de nagyon jól esett Nyugdíjazásomat 2007-ben kértem.- Hogyan telnek napjaid?- Amikor nyugdíjas lettem, letettem a karórámat, mert a napi teendőimet nem akartam órához igazítani. Szinte egész napra találok elfoglaltságot. A saját családi házunkon kívül a szomszédos szülői házat is rendben tartom. Kertünk szőlővel és gyümölcsfákkal van telepítve, de zöldségfélét is termelünk. Házastársam vállalkozóként dolgozik. Ő végzi a háztartással kapcsolatos feladatokat, és idős édesanyjánál is segédkezünk. Gyerekeinkkel rendszeres a kapcsolattartás. Látogatjuk is őket, de leginkább annak örülünk, amikor az unokákat egy-két hétre vagy egy-egy hosszú hétvégére nálunk hagyják.- Tartod-e a kapcsolatot a kollégákkal, vannak-e információid az erőműről?- Félévente bejárok az erőműbe, de a kollégákkal a társasági rendezvényeken is találkozók. Az Atomerőmű újságból és a nyugdíjasportálról szerzek információkat Érdeklődéssel figyelem a szakmai jellegű írásokat.- Mit jelent számodra, hogy az erőműben dolgozhattál?- Amíg munkaviszonyban álltam, a munkahelyem anyagi biztonságot nyújtott a családunk mindennapi megélhetéséhez. 1982-ben telefonhoz jutottunk, ami akkor nagy érték volt. Kedvezményesen kapjuk a villamos energiát térítésmentesen üdülhetünk a társaság saját üdülőiben, ezek mind-mind jelentős juttatások. Úgy öszszegezhetném, hogy szerencsés embernek érzem magam, hogy a paksi atomerőműben dolgozhattam. KZné Kézjegy 16. Könyvajánló: Atom és energia A "Kézjegy" Tolnai Toliforgatók Klubja 1995 óta évente adja közre, nyújtja át olvasóinak a Kézjegy c. kötetét, a Tolna megyei alkotók antológiáját. Az idén megjelent kiadvány immár a 16. a sorban. A kötet több újdonsággal szolgál úgy a paksi olvasók, mint az atomerőműben dolgozó munkatársak felé. Meglepetés például, hogy a könyv lapozgatása közben rábukkanunk Magyarné Krausz Klára atomerőműves kolléganőnk bemutatkozó soraira, melyben őszintén vall magáról, és olvashatjuk verseit, melyek új színt hoztak az antológia világába. Szintén újdonság, hogy a prózai írások közt olyan szerző műve is helyet kapott, aki egykori atomerőműves életét idézi fel. Czirok Ferenc Atomnapló - Egy toronydarus feljegyzései - c. írása az 1984-85-ös évek társadalmi és erőmű-építési hangulatát tárja elénk. Ismét találkozhatunk Gyöngyösi Ferenc verssorokba rendezett gondolataival. Sipos László kollégánk pedig írásában a közösség értékét emeli ki. A paksi költők művei közül olvashatjuk Acsádi Rozália, Mukli Petra és F. Szilvássy Ildikó verseit, valamint László- Kovács Gyula és Gutái István prózai alkotásait. Lovásziné Anna Komáromi János paksi villamosmérnökinformatikus kollégánk Atom és energia c. könyve közérthető módon enged bepillantást az atomenergia világába. Az ajánlott szakkönyvben rögzített ismeretek segítik az érdeklődőket, hogy eligazodjanak az energiával és az atomenergiával kapcsolatos tudnivalók között. Négy fő részre tagolódik a könyv. Az 1. részben egy történeti áttekintés kapott helyett, melyet egy részletes adatbázis követ. A 2. rész enciklopédiaszerűen foglalja össze a témával kapcsolatos legfontosabb fogalmakat. A 3. részben kapott helyet a kérdéskörrel kapcsolatba hozható személyek lexikona. A 4. rész időrendben tekinti át az energia történetének legfontosabb eseményeit. Az ajánlott kiadványt haszonnal forgathatja mindenki, akit érdekelnek korunk legégetőbb problémái, aki szereme tisztán látni és eligazodni a hírekben hallható, a nyilatkozók szájából elhangzó állítások, a tudományos eredmények, a jövő és a jelen lehetőségeinek dzsungelében. Bővebb információ a www.verselo.gportal.hu honlapon. Sípos László Kézjegy 16. Tolna megyei alkotók antológiája Tartó János 1944 - 2010 Tartó János, a PA Zrt. nyugdíjasa 2010. július 2-án, a szekszárdi kórházban, rövid szenvedés után, életének 66. évében váratlanul elhunyt. Dunaföldváron született 1944. szeptember 6-án. 1978-tól az Erbe-nél üzembe helyezőként, majd 1985. november 1-jétől a technológiai létesítési osztályon műszaki ellenőrként dolgozott. Részt vett a gépésztechnológiai rendszerek ciklikus vizsgálati követelményeit leíró műszaki felülvizsgálati tervek kidolgozásában is. Az üzemeltető, karbantartó szervezetekkel kiemelkedően jó kapcsolata, szakmai együttműködése biztosította a létesítési feladatok magas színvonalú megvalósítását. A fiatalokat támogató szolid, önzetlen hozzáállása megbecsülést és elismerést váltott ki munkatársaiban. 2002. szeptember 5-én vonult nyugállományba. Családjával, volt házastársával jó kapcsolatokat ápolt. Nyugdíjas éveiben szívesen látogatta távol élő rokonait. 2010. július 9-én a dunaföldvári temetőben helyezték örök nyugalomra. Gyászolják: fiai, volt házastársa, rokonai, ismerősei. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája nyugdíjas kollégánk emlékét megőrzi, nyugodjék békében. Kzné Kiss József 1947-2010 Életének 63. évében, 2010. július 24-én váratlanul elhunyt Kiss József, a PA Zrt nyugdíjasa. 1947. szeptember 23-án Dunaszentgyörgyön született. 1979. december 14-én lépett be a paksi atomerőmű vállalathoz. Az építészeti osztály szakipari művezetői egységénél betanított munkásként a kőművesek, hidegburkolók munkáját segítette. Aktívan kivette részét az akkori időszak kiemelt kivitelezési feladataiban, mint az ASE sportcsarnok, étterem, tekéző építése. Munkáját mindig becsülettel végezte, a rábízott feladatokat maradéktalanul teljesítette. Vidám, jókedvű természetével nagymértékben hozzájárult a munkatársi összejövetelek jó hangulatához. 2002. szeptember 30-án vonult nyugállományba. Legtöbb idejét gyermekei, fia és lánya, de legfőképpen szeretett unokája társaságában töltötte. Nyugdíjas kollégánkat hamvasztás után, Dunaszentgyörgyön, 2010. augusztus 6-án helyezték örök nyugalomra. Gyászolja felesége, gyermekei, unokája, testvérei és családjuk, sógora, sógornője és családjuk, ismerősök, szomszédok. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája - emlékét megőrizve - ezúton búcsúzik nyugdíjas kollégánktól. Kzné Csereprogram keretében Az elmúlt pár évben a Paksi Orosz Klub bővült olyan aktív, tevékeny tagokkal, akik még nem jártak Oroszországban. Az idei csereprogram keretében az oroszországi útra a hagyománytól eltérően nem gyerekeket vittünk, hanem Oroszország és az orosz nyelv iránt érdeklődő fiatalokat és felnőtteket. A lelkes csapat június 13-án indult a hosszú útra, melynek első programja Kijev város megtekintése volt. Csernouszov Szergej vállalta az idegenvezetést, és nagy szeretettel bemutatta nekünk a város nevezetes pontjait: főtereit, szobrait, templomait, a Dnepr pariját Szép fekvésű és nagy kiterjedésű város Ukrajna fővárosa. Moszkvában szinte minden nevezetességet láttunk: Vörös tér, Lenin mauzóleum, Vaszilij Blazsennij temploma, Tretjakov képtár, Kreml területe, Fegyvertár, OsztankinoTV-torony, cári nyári rezidencia Zaricinóban, újjáépített Megmentő Krisztus temploma, Győzelempark és sok minden más. Nagy hatással volt ránk Moszkva nagysága, eleganciája és főleg az, hogysikerültmegőriznie múltját éli a metropolis zajos mindennapjait és az új építményekkel már kitekint a jövőbe. A következő állomás a fekete termőföldjéről híres Voronyezs volt, ahol változatos programot állított össze számunkra a voronyezsi Glinka nevét viselő agráregyetem. Az itt-tartózkodásunk legfontosabb célja az volt, hogy végigjárjuk a II. Magyar Királyi Hadsereg útjának szomorú és egyben tragikus Don-kanyari helyszíneit. Ellátogattunk több háborús múzeumba, két magyar katonai temetőbe, koszorúztunk és meghajoltunk az elesettek sírjai előtt. A Boldirevka faluban lévő katonai temető nagyon szerény, csak egy fakapu, kopjafa és a fatáblára magyar nyelven vésett szöveg: itt 8372 II. világháborúban elesett magyar katona nyugszik. A Rudkino falu mellett fekvő magyar katonai temető már sokkal nagyobb, nagy obeliszkkel, fekete márványtáblákkal és a táblákon 22 000 név. A márványtáblák készítése még mindig folyamatban van, mivel 50 000 felett volta magyar áldozatok száma. Az agráregyetem táncegyüttese rövid előadással kedveskedett kis csapatunknak. A vendéglátóink szeretete és az emberek kedvessége feledtette velünk a szomorú múlt látványait Hosszú és fárasztó volt az út (5600 km), de mindenki sok élménnyel gazdagodott. Szucsán Marina Találták! Keresik? Az utóbbi hónapokban az atomerőmű területén találtak 2 db nyakláncot, 1 db pulóvert (az ügyeletes gépjárműben) és 1 db ovitos munkáskabátot. A tárgyak átvételével kapcsolatban a rendészeti osztály 80- 39-es telefonszámán, illetve a 20-9123- 726 mobilszámon lehet érdeklődni. Pásztor Tibor Csaba 1975-2010 A Paksi Atomerőmű Zrt kollektívája mélyen megrendült a hír hallatán: Pásztor Tibor Csaba, munkavállalónk 2010. július 27-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Kolozsváron született 1975. június 20-án. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett fizikus diplomát. Magyarországra költözése után egy ideig tanárként dolgozott. 2002-ben került az erőműbe, a nukleáris biztonsági osztályra mint biztonsági mérnök. 2005-től ő volt az erőmű biztosítéki felügyelője. Folyamatosan fejlesztette és üzemeltette a nemzeti és nemzetközi előírásoknak megfelelő, nukleáris anyagokkal kapcsolatos felügyelő és ellenőrző rendszert. Személyét ismerték, szaktudását elismerték a NAÜ-nél és az EURATOM-nál is. Segítőkész, gyors felfogású, önálló, kreatív és ambiciózus fiatalember volt. Munkatársai csendes, kicsit zárkózott, de mindig kedves és jó kedélyű embernek ismerték. Két gyermekével és feleségével Pakson élt, szabadidejében szívesen sportolt. Édesanyja és rokonai Kolozsváron élnek. 2010. augusztus 6-án helyezték örök nyugalomra Kolozsváron, a házsongárdi temetőben. Szerettei és tisztelői 2010. augusztus 10-én a paksi Szentlélek római katolikus templomban megtartott gyászmisén vehettek tőle végső búcsút A Paksi Atomerőmű Zrt vezetői és munkatársai tisztelettel búcsúznak Pásztor Tibor Csaba kollégánktól. Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében. Kzné Baranyai József 1949-2010 2010. július 5-én, kajdacsi otthonában elhunyt Baranyai József, a PA Zrt. volt munkavállalója. 1949. május 13-án Nagydorogon született. Budapesten gépészmérnöki, majd Gödöllőn szőlész-borász diplomát szerzett 1979-től 2000-ig dolgozott a paksi atomerőműben. A karbantartási területen előkészítő mérnökként, majd csoportvezetőként dolgozott 1993-1998-ig az Üzemi Tanács elnökeként tevékenykedett. Tapasztalt, az erőmű iránt elkötelezett, megbízható, az utánpótlásnevelést mindig kiemelten kezelő kolléga volt. Kollégái az emberi problémákra érzékeny, segítőkész, a közösség érdekében mindig tettre kész emberként ismerték. A természetet és az állatokat egyaránt kedvelte. Feleségével, Julikéval szeretetten nevelték két lányukat, Juditot ésTündét. Baranyai Józsefet 2010. július 16-án búcsúztatták el a kajdacsi Sarlós Boldogasszony római katolikus templomban. Mély fájdalommal gyászolják felesége és lányai. Búcsúznak tőle a közeli és távoli rokonok, barátok, ismerősök és a Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája. Emléke bennünk él, nyugodjék békében. Kzné Katona József 1962-2010 Egy esztendeig tartó, súlyos betegség után a szekszárdi kórházban, életének 48. évében, 2010. július 22-én elhunyt Katona József kollégánk. Szekszárdon, 1962. november 15-én született Budapesten erősáramú villanyszerelő szakképzettséget szerzett 1981-től dolgozott az erőmű területén, 2004. november 12-én lett a paksi atomerőmű villamos karbantartó osztály kábelhálózat karbantartója, majd a villamos üzemviteli osztály elektrikusa. Vezetői szerint csendesen, pontosan és precízen tette a dolgát. Az általa elvégzett munka, az átgondolt feladat végrehajtása jeles bizonyítéka volt szakmája szeretetének. Pusztahencsén lakott családjával. Gyakran állt kórházi kezelés alatt, súlyos betegségét fegyelmezetten és türelemmel viselte. Szerettei igyekeztek a legtöbb időt vele tölteni, hogy a nehezebb napokat elviselhetőbbé tegyék számára. Megtört és fájó szívvel búcsúzik tőle házastársa és lánya. A közeli és távoli rokonok, barátok és ismerősök 2010. július 29-én a pusztahencsei temetőben kísérték utolsó útjára. Emlékét a Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája tisztelettel megőrzi, nyugodjék békében! Kzné
