Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2009-02-01 / 2. szám

4 2009. február Bartina teljesítménytúra Az Ifjúsági Únió Szekszárd Gyalo­gostúra Szakosztálya tizedik alka­lommal szervezte meg január 17-én a régió évadnyitó teljesítménytúrá­ját. Sokan jöttek távolabbról is, példá­ul Székesfehérvárról. A cél az ünne­pek után megkezdeni az aktív életet. Ehhez segít hozzá a 15 és 30 km táv megtétele. Nevezni Szekszárdon, a Béri Ba­logh Ádám utcai, V. sz. Általános Is­kolában lehetett. Innen busz különjá­ratokkal Kakasdra szállították az in­dulókat. A kultúrház előcsarnokában némi adminisztráció után mindenki egyénileg, vagy csoportosan vágha­tott neki a kiválasztott táv teljesítésé­nek. Először a falu egy mellékutcáján végighaladva nyertünk magasságot, s mire elértük az erdő szélét, már szin­te madártávlatból nézhettünk vissza a 6-os útra. Az elmúlt derűs, napfé­nyes nap valamennyit visszaszerzett a földtől a korábban lehullott csapa­dékból, s az most mind a fák, bokrok ágait, a fűszálakat borította zúzmara formájában. Talpam alatt ropogott a friss hó. Néhol jég is van a hó alatt. Meg-megcsúszom, de állva maradok. A kitűzött úttal, a turistajelekkel nem sokat kellett foglalkozni, az előttünk haladók bőven hagytak követendő nyomot maguk után. A kopár erdő havasan szép. Min­dig van az ember előtt valaki, akit utol lehet érni, engem is elhagytak páran, de ők jobbára futottak. Jó tem­póban haladtam magam mögött hagyva az ellenőrző pontokat. A ka­nyargós ösvényről messze lehetett látni a fák közé. Befagyott patakok, források mellett vitt az út. Mély víz­mosások meredek partja szédített. A kényelemhez szokott szervezetem próbálkozott - éhes vagyok. Nehogy már megállják, ott a zsír a dereka­mon, azt kell égetni. Hoztam ugyan pár falatot, ha mégsem bírnám, de pár lépés múlva, lám elmúlt. Kerin­gésem rendben, a kezem már kesz­tyű nélkül sem fázik. Azon az ellenőrző ponton, ahol a két táv útvonala elvált egymástól, a pecsét mellé almát is kaptunk. Aján­lották a forralt bort is, de nem élek vele. Úgy látszik mindenki a hosz­­szabb távra ment, mert nem követ most senki. Erdei munkások mele­gedtek a tűz mellett, tőlük érdeklőd­tem - nem tévedtem el. Újabb ellen­őrző pont, majd egy hosszú, mere­dek kaptató következett az Óriás­­hegyre. Egyre apróbbakat lépek, be­érnek, sőt el is hagynak. Síbottal se­gítik az előrejutást. Ez nagyon jó módszer, mert nemcsak a lábat, de a felsőtestet is megmozgatja. Aktívab­bá teszi a légzést is. Az enyémet már nem lehet fokozni, zihálok, mint egy gőzmozdony, de felérek. A hegygerincen vadföldek bizto­sítják a szélesebb panorámát. Kár, hogy ilyen hidegben nem mozognak az állatok. Előbb nagyüzemi szőlő­táblák, majd kisebb parcellák, hét­végi házak mellett vezet az utunk. A kibetonozott része olyan, mint a bobpálya, de lám gondos kezek a ve­szélyesebb helyeket felszórták ho­mokkal. Fönt a gerincen ragyogott a nap, be­sütött az erdőbe is. Szóródott a zúzma­ra, de volt úgy hogy jéggé dermedve vonta be az ágakat - szikrázott a nap­fényben. Csak tán nem farsangi bálba hivatalos az erdő, hogy felöltötte ék­szereit ? Ki nem látta, de nagyon saj­nálhatja. Nagyon jól szervezett, emlé­kezetesen szép túra volt. gyulai •Éníym paksi atomerőmű-Stílusok és táncok egy parketten Országos társastánc tanulmányi verseny volt január 10-én és 11-én Kalocsán. A rendezés jogát a Hét­­színvirág Művészeti Iskola kapta meg, amelynek magas szintű szak­mai munkáját is elismerték a ren­dezési jog odaítélésével. Horvát Katalin, az iskola igazgatója kér­désünkre válaszolva elmondta, hogy a zsűriben neves személyiségek foglaltak helyet, így részt vett a táncosok értékelé­sében dr. Petravichné Matyaczkó Olga, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőmű­vészeti Lektorátus tanácsosa, Pálinkó Lujza, a Magyar Tánccsoport Szakszövet­ség alelnöke, Sziliné Csáki Emília, az MZMSZ elnökségi tagja, Horváthné Kriczki Zita táncpedagógus. A zsűri elnö­ki posztját Zsámboki Marcell, a Magyar Táncművészeti Főiskola igazgatója töltöt­te be. A verseny célja az volt, hogy a mű­vészeti iskolák tanulóinak tudását, felké­szültségét - az életkornak megfelelő - előadóképességét értékeljék. A verseny alkalmat adott a tapasztalatok megvitatá­sára, tehetségkutatásra is. A gyakorlati verseny kötelező táncokból és szabadon választott koreográfiákból állt. A kalocsai művészeti iskola tánc-cso­portja a latin táncágban a kiemelkedő II. helyen végzett, tanáruk, Müller Gábor ve­zetésével. A nyertes csoport tagjai: Gáli Márk, Szabó Gabriella, Kovács András, Vízkeleti Viktória, Kübler Gábor, Tupcsia Fruzsina, Lakatos Gyula, Greksa, Barbara, Boldizsár Béla, Fási Nikolett, Nacsa Milán, Geri Katalin, Romsics Marcell, Csóti Rená­ta, Papp Balázs, Dunai Rita, Török Zsolt, Nyámádi Rita voltak. A párosok versenyé­ben Nyámádi Rita és Török Zsolt (tanáruk: Müller Gábor), illetve Geri Tamás és Kuszel Fruzsina (tanáruk: Németh Ar­nold) a döntős párok versenyébe is beke­rültek, de most nem értek el helyezést. A Hétszínvirág Művészeti Iskola diákjainak egy különdíjat is odaítéltek, mégpedig a legszebb megjelenés díját. Péjó Zoltán Kajak-kenu - Fizikai Felmérő Bajnokság Fizikai Felmérő Bajnokságon vettek részt az Atomerőmű Sportegyesület Kajak-Kenu Szakosztályának utánpótlás korú sportolói. Az általános erőnlétet és állóképességet különféle gyakorlatokkal illetve verseny­számokkal monitorozó felmérést február 07-én rendezték meg, Győrben. A Fizikai Felmérő Bajnokság fontos állomása a ka­jak-kenu versenyekre való felkészülésnek. Mind a versenyzőknek, mind pedig edző­iknek visszajelzést ad az alapozási időszak, illetve az általános erőnléti, állóképességi edzések hatékonyságáról. A közelgő vízre szállásra és a soron következő versenysze­zonra nézve mindenesetre bíztató, hogy a paksi kajakosok, kenusok közül több győz­tes is kikerült a győri felmérésen. A paksi versenyzők által elért eredmények, korcsoportonként: Kajakos fiúk: 1999-ben születettek: 1. Kerti Tamás 1996-ban születettek: 6. Molnár Balázs 1995-ben születettek: 10. Weisz Zoltán 1994-ben születettek: 9. Árki Dávid 1993-ban születettek: 3. Széperdei Renátó 1992-ben születettek: 8. Somorácz Tamás 1991-ben születettek: 5. Fejes István Kenus fiúk 2000-ben születettek: 1. Klenk Botond 2001-ben születettek: 3. Hodován Dávid 1999-ben születettek: 1. Cseh Olivér 2. Kasi Mátyás 1997-ben születettek: 1. KoleszárZoltán 1994-ben születettek: 10. Blatt Kristóf Kajakos lányok: 1998-ban születettek: 1. Pupp Noémi 1993-ban születettek: 3. Kiszli Vanda 4. Fenyvesi Réka Az egyesületek közötti pontversenyben a paksi kajakosok, kenusok az előkelő har­madik helyen végeztek. A versenyzőket fel­készítő edzők: Bedecs Ferenc (kenu), Feil Imre (kenu), Gutái Dániel (kajak) és Meczk­­er András (kajak). Pmncz Zoltán A sport közös nevező céljaink megvalósításában! Kovács Antal olimpiai és világbaj­nok dzsúdóst, a paksi atomerőmű tá­jékoztatási munkatársát, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tisztújító közgyűlése tagjai közé választotta. A neves és népszerű sportoló a felügyelő bizottságban fog tevékenykedni. Hazai pá­lyán pedig Juhász Sándortól, aki maga is MOB-tag volt, veszi át az Atomerőmű Sportegyesület (ASE) ügyvezető igazga­tói posztját. A sport és a sportoló életében is jelentős események kapcsán kértem interjút Kovács Antaltól. Kedves Anti! Először is gratulálok az új társadalmi megbízatásaidhoz, és arra lennék kíváncsi, megváltoztatják-e ezek a tisztségek a megszokott és min­dennapi életritmusod?- Köszönöm a gratulációt. Természete­sen megváltoztatják, ám még nem tudom milyen mértékben. Az már látszik, az es­ti edzésekre már kevesebb időm lesz. A reggeli edzések látszanak biztosabbnak, mert azt nem a családtól, nem a munkám­tól veszem el, ha reggel hat órakor együtt edzem a többiekkel. A megbízatásoknak természetesen örülök, mert a sport köze­lébe tudok maradni. Viszont az ügyveze­tői megbízatás ellenére sem volt szándé­komban az atomerőműves állásomat fel­adni, mert nem szeretném, hogy a nem kellően finanszírozott magyar sportnak egy újabb éhes szájat kelljen táplálnia. Számomra úgy tűnik, frissítő szelek fújdogálnak a MOB háza táján.- Azt gondolom, a MOB-nak is szüksé­ge van egyfajta megújulásra. Örülök a megválasztásomnak és annak különösen, hogy a bizottságban én kaptam a legtöbb támogató szavazatot. Úgy látom, a MOB is érzi, hogy a fiatalokra szükség van, és a korábbinál nagyobb mértékben jutottak be olimpiai bajnokok az elnökségbe és a különböző bizottságokba. Úgy érzem, mi, akik tegnap, vagy mint én, még ma is ott vagyunk az edzéseken, látjuk a problémá­kat. Ugyanakkor én már kívülről is látom, hogy mi zajlik a sportban, de még bennem van, milyen volt az olimpián szőnyegre állni. Kint voltam a pekingi olimpián, elő­ször mint nem versenyző, és nagyon erős benyomásaim vannak arról, mit érdemes csinálni, milyen irányba kellene menni. Felül lehet múlni a pekingi olimpiát?- Nem szabad, hogy ez legyen a cél. Kí­nának az elmúlt ezer és a következő húsz évben ez volt a legnagyobb esélye, hogy megmutassa magát. Ezzel a mentalitással nem szabad versenyezni, az viszont nagyon igaz, hogy az olimpia átformálta a kínai tár­sadalmat Én nyolc évvel ezelőtt is voltam Kínában, akkor még egészen más viszo­nyok uralkodtak, most viszont sokkal nyi­­tottabbak, és szerintem attitűdváltás tör­tént náluk. Nem csak annyi történt, hogy a külföldiekre mosolyog­nak és nem szabad a földre köpni. Az embe­rekből sugárzó kedves­ség, nyitottság, érdeklő­dés és barátság nem le­het parancsszó kérdése. Ott lezajlott egy társa­dalmi folyamat, amely lehetőséget teremtett ar­ra, hogy a viszonylag zárt és szigorú társadal­mi rendben élő Kína nyisson a vüág felé. Hogyan vélekedsz egy esetleges budapesti olimpiáról?- Azt gondolom, fel tudunk rá készülni. Arról nem is szólva, hogy a magyar tár­sadalomnak egy ilyen nagy erejű, nagy je­lentőségű cselekedetre van szüksége. Az elmúlt pár év társadalmi viszonyai, az árokásás, a szétszakadás, a pesszimiz­mus, ez mind csak akkor számolható fel, ha valamilyen közös nagy célt tűzünk ma­gunk elé, amelynek megvalósításában az egész ország egységes lenne. Úgy érzem, a sport megteremtené ezt az egységet. Kell egy közös cél, amelyben hinni tu­dunk. En remélem, az olimpiai bizottság­ban erről is lesz szó a következő években. Milyen terveid vannak az olimpiai bi­zottsági munkával kapcsolatban?- Én a bizottságban nemcsak azért kí­vánok ténykedni, hogy jobb legyen a sport, hanem az atomerőmű jobb társa­dalmi megítélését is szeretném előmozdí­tani. Azt tapasztalom, mindenkit érdekel, hogyan működik az atomerőmű, és nyitot­tak arra, amit mondunk. Szeretném elér­ni, hogy az olimpiai bizottság tagjai láto­gatást tegyenek az atomerőműbe. Ezt ter­mészetesen kellőképpen elő kell készíte­ni, ott kell lenni közöttük, barátságokat kötni, a bizalmukat megnyerni. Néhány évvel ezelőtt volt egy aláírás­­gyűjtési akció az atomerőmű üzemidejé­nek meghosszabbítása ellen, és olyan sportolók is aláírták, akiknek fogalmuk sem volt mit írnak alá. A MOB-on belül van egy környezetvédelmi bizottság, ennek én nem vagyok tagja, de szeretnék bekerülni. El­megyek egyik ülésükre, és megkeresem annak lehetőségét, hogy elő­adást tarthassak az erő­műről. Ilyen értelem­ben az olimpiai bizott­ságban az atomerőmű részéről jelen lenni - amely az egyik legna­gyobb presztízsű társa­ság - mindenképpen jó. Azért vállaltam el mind az ASE ügyvezetői, mind pedig a MOB tag­sági megbízatásokat, mert nagyban segí­tik és nélkülözhetetlenek az erőmű társa­dalmi kapcsolatainak erősítéséhez, az atomerőmű elfogadottsági arányának nö­veléséhez. A sport az egyik legjobb eszköz arra, hogy javítsuk az atomerőmű elfoga­dottságát, ugyanis az atomerőművel kap­csolatos hírek 40%-át a sport generálja. Mint ügyvezető igazgató, milyen új el­képzeléseket próbálsz megvalósítani?- Szerencsés helyzetben vagyok, mert ami az atomerőmű és a sport kapcsolatát illeti, egy normálisan kialakított rendszert hagy rám Juhász Sándor, aki minden átadhatót átadott, és tanácsaival a mai napig is segít. Nekem ezt a rendszert kell fenntartanom és a kor követelményeihez igazítva továbbfej­lesztenem. Jócskán vannak elképzeléseim, de most csak egy elképzelésről beszélnék, amely már régóta érlelődik. Ez pedig a sport és a tanulás egészséges összhangjának a megteremtése. Meggyőződésem, hogy a két dolog egymás nélkül nem megy. A mi szakosztályunkban mindenki egyetemet és főiskolát végzett, vagy na­gyon jól megtanulta a szakmáját. Alihoz, hogy ez működjön, és ne szakadjon el va­laki a tanulástól a sport érdekében, támo­gatni kell a tanulását is, az iskolában pedig támogatni kell a sportot. Azok a srácok, akik fél hatkor kelnek azért, hogy edzésre menjenek - ezek a kajakosok és a dzsúdó­­sok -, lényegesen többet vállalnak azoknál, mint akik fél nyolckor kelnek és álmos te­kintettel érkeznek az iskolába. Ezt a taná­roknak értékelniük kell, természetesen nem úgy, hogy érdemtelen jegyeket adnak. Egy olyan rendszer kellene, talán egy sportosztály, ahol ez működne. Pakson mű­ködik négy - kosár, foci, kajak-kenu és dzsúdós - magas színvonalon teljesítő szak­osztály. Ennek a négy sportágnak el kelle­ne, hogy tartson egy sportosztályt vagy sporttagozatot. Már említettem a városi sportbizottságban is, hogy azokat a sporto­lókat, akik befejezték a gimnáziumot, tá­mogatni kellene a főiskolai és egyetemi ta­nulmányaikban. Ugyanis azok, akik nem­csak a sport, hanem a taníttatás szálával is kötődnek Pakshoz, azok vissza fognak jön­ni. Nagyon fontos lenne a fiatal szürkeál­lomány hazahozatala. Mi nemcsak sporto­lókat, hanem embereket is nevelünk, és azt szeretném, ha az egyesületnél és az egész városban ez a dolog még inkább összeforrna. Régen megbukott az a szem­lélet, miszerint a sport és a tanulás össze­egyeztethetetlen. Húsz éve vagyok a pá­lyán, ez annak köszönhető, hogy tanulhat­tam, és ma már a doktorimra készülhetek. Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kí­vánok mindkét területen. Beregnyei Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents