Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2009-02-01 / 2. szám
4 2009. február Bartina teljesítménytúra Az Ifjúsági Únió Szekszárd Gyalogostúra Szakosztálya tizedik alkalommal szervezte meg január 17-én a régió évadnyitó teljesítménytúráját. Sokan jöttek távolabbról is, például Székesfehérvárról. A cél az ünnepek után megkezdeni az aktív életet. Ehhez segít hozzá a 15 és 30 km táv megtétele. Nevezni Szekszárdon, a Béri Balogh Ádám utcai, V. sz. Általános Iskolában lehetett. Innen busz különjáratokkal Kakasdra szállították az indulókat. A kultúrház előcsarnokában némi adminisztráció után mindenki egyénileg, vagy csoportosan vághatott neki a kiválasztott táv teljesítésének. Először a falu egy mellékutcáján végighaladva nyertünk magasságot, s mire elértük az erdő szélét, már szinte madártávlatból nézhettünk vissza a 6-os útra. Az elmúlt derűs, napfényes nap valamennyit visszaszerzett a földtől a korábban lehullott csapadékból, s az most mind a fák, bokrok ágait, a fűszálakat borította zúzmara formájában. Talpam alatt ropogott a friss hó. Néhol jég is van a hó alatt. Meg-megcsúszom, de állva maradok. A kitűzött úttal, a turistajelekkel nem sokat kellett foglalkozni, az előttünk haladók bőven hagytak követendő nyomot maguk után. A kopár erdő havasan szép. Mindig van az ember előtt valaki, akit utol lehet érni, engem is elhagytak páran, de ők jobbára futottak. Jó tempóban haladtam magam mögött hagyva az ellenőrző pontokat. A kanyargós ösvényről messze lehetett látni a fák közé. Befagyott patakok, források mellett vitt az út. Mély vízmosások meredek partja szédített. A kényelemhez szokott szervezetem próbálkozott - éhes vagyok. Nehogy már megállják, ott a zsír a derekamon, azt kell égetni. Hoztam ugyan pár falatot, ha mégsem bírnám, de pár lépés múlva, lám elmúlt. Keringésem rendben, a kezem már kesztyű nélkül sem fázik. Azon az ellenőrző ponton, ahol a két táv útvonala elvált egymástól, a pecsét mellé almát is kaptunk. Ajánlották a forralt bort is, de nem élek vele. Úgy látszik mindenki a hoszszabb távra ment, mert nem követ most senki. Erdei munkások melegedtek a tűz mellett, tőlük érdeklődtem - nem tévedtem el. Újabb ellenőrző pont, majd egy hosszú, meredek kaptató következett az Óriáshegyre. Egyre apróbbakat lépek, beérnek, sőt el is hagynak. Síbottal segítik az előrejutást. Ez nagyon jó módszer, mert nemcsak a lábat, de a felsőtestet is megmozgatja. Aktívabbá teszi a légzést is. Az enyémet már nem lehet fokozni, zihálok, mint egy gőzmozdony, de felérek. A hegygerincen vadföldek biztosítják a szélesebb panorámát. Kár, hogy ilyen hidegben nem mozognak az állatok. Előbb nagyüzemi szőlőtáblák, majd kisebb parcellák, hétvégi házak mellett vezet az utunk. A kibetonozott része olyan, mint a bobpálya, de lám gondos kezek a veszélyesebb helyeket felszórták homokkal. Fönt a gerincen ragyogott a nap, besütött az erdőbe is. Szóródott a zúzmara, de volt úgy hogy jéggé dermedve vonta be az ágakat - szikrázott a napfényben. Csak tán nem farsangi bálba hivatalos az erdő, hogy felöltötte ékszereit ? Ki nem látta, de nagyon sajnálhatja. Nagyon jól szervezett, emlékezetesen szép túra volt. gyulai •Éníym paksi atomerőmű-Stílusok és táncok egy parketten Országos társastánc tanulmányi verseny volt január 10-én és 11-én Kalocsán. A rendezés jogát a Hétszínvirág Művészeti Iskola kapta meg, amelynek magas szintű szakmai munkáját is elismerték a rendezési jog odaítélésével. Horvát Katalin, az iskola igazgatója kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a zsűriben neves személyiségek foglaltak helyet, így részt vett a táncosok értékelésében dr. Petravichné Matyaczkó Olga, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus tanácsosa, Pálinkó Lujza, a Magyar Tánccsoport Szakszövetség alelnöke, Sziliné Csáki Emília, az MZMSZ elnökségi tagja, Horváthné Kriczki Zita táncpedagógus. A zsűri elnöki posztját Zsámboki Marcell, a Magyar Táncművészeti Főiskola igazgatója töltötte be. A verseny célja az volt, hogy a művészeti iskolák tanulóinak tudását, felkészültségét - az életkornak megfelelő - előadóképességét értékeljék. A verseny alkalmat adott a tapasztalatok megvitatására, tehetségkutatásra is. A gyakorlati verseny kötelező táncokból és szabadon választott koreográfiákból állt. A kalocsai művészeti iskola tánc-csoportja a latin táncágban a kiemelkedő II. helyen végzett, tanáruk, Müller Gábor vezetésével. A nyertes csoport tagjai: Gáli Márk, Szabó Gabriella, Kovács András, Vízkeleti Viktória, Kübler Gábor, Tupcsia Fruzsina, Lakatos Gyula, Greksa, Barbara, Boldizsár Béla, Fási Nikolett, Nacsa Milán, Geri Katalin, Romsics Marcell, Csóti Renáta, Papp Balázs, Dunai Rita, Török Zsolt, Nyámádi Rita voltak. A párosok versenyében Nyámádi Rita és Török Zsolt (tanáruk: Müller Gábor), illetve Geri Tamás és Kuszel Fruzsina (tanáruk: Németh Arnold) a döntős párok versenyébe is bekerültek, de most nem értek el helyezést. A Hétszínvirág Művészeti Iskola diákjainak egy különdíjat is odaítéltek, mégpedig a legszebb megjelenés díját. Péjó Zoltán Kajak-kenu - Fizikai Felmérő Bajnokság Fizikai Felmérő Bajnokságon vettek részt az Atomerőmű Sportegyesület Kajak-Kenu Szakosztályának utánpótlás korú sportolói. Az általános erőnlétet és állóképességet különféle gyakorlatokkal illetve versenyszámokkal monitorozó felmérést február 07-én rendezték meg, Győrben. A Fizikai Felmérő Bajnokság fontos állomása a kajak-kenu versenyekre való felkészülésnek. Mind a versenyzőknek, mind pedig edzőiknek visszajelzést ad az alapozási időszak, illetve az általános erőnléti, állóképességi edzések hatékonyságáról. A közelgő vízre szállásra és a soron következő versenyszezonra nézve mindenesetre bíztató, hogy a paksi kajakosok, kenusok közül több győztes is kikerült a győri felmérésen. A paksi versenyzők által elért eredmények, korcsoportonként: Kajakos fiúk: 1999-ben születettek: 1. Kerti Tamás 1996-ban születettek: 6. Molnár Balázs 1995-ben születettek: 10. Weisz Zoltán 1994-ben születettek: 9. Árki Dávid 1993-ban születettek: 3. Széperdei Renátó 1992-ben születettek: 8. Somorácz Tamás 1991-ben születettek: 5. Fejes István Kenus fiúk 2000-ben születettek: 1. Klenk Botond 2001-ben születettek: 3. Hodován Dávid 1999-ben születettek: 1. Cseh Olivér 2. Kasi Mátyás 1997-ben születettek: 1. KoleszárZoltán 1994-ben születettek: 10. Blatt Kristóf Kajakos lányok: 1998-ban születettek: 1. Pupp Noémi 1993-ban születettek: 3. Kiszli Vanda 4. Fenyvesi Réka Az egyesületek közötti pontversenyben a paksi kajakosok, kenusok az előkelő harmadik helyen végeztek. A versenyzőket felkészítő edzők: Bedecs Ferenc (kenu), Feil Imre (kenu), Gutái Dániel (kajak) és Meczker András (kajak). Pmncz Zoltán A sport közös nevező céljaink megvalósításában! Kovács Antal olimpiai és világbajnok dzsúdóst, a paksi atomerőmű tájékoztatási munkatársát, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tisztújító közgyűlése tagjai közé választotta. A neves és népszerű sportoló a felügyelő bizottságban fog tevékenykedni. Hazai pályán pedig Juhász Sándortól, aki maga is MOB-tag volt, veszi át az Atomerőmű Sportegyesület (ASE) ügyvezető igazgatói posztját. A sport és a sportoló életében is jelentős események kapcsán kértem interjút Kovács Antaltól. Kedves Anti! Először is gratulálok az új társadalmi megbízatásaidhoz, és arra lennék kíváncsi, megváltoztatják-e ezek a tisztségek a megszokott és mindennapi életritmusod?- Köszönöm a gratulációt. Természetesen megváltoztatják, ám még nem tudom milyen mértékben. Az már látszik, az esti edzésekre már kevesebb időm lesz. A reggeli edzések látszanak biztosabbnak, mert azt nem a családtól, nem a munkámtól veszem el, ha reggel hat órakor együtt edzem a többiekkel. A megbízatásoknak természetesen örülök, mert a sport közelébe tudok maradni. Viszont az ügyvezetői megbízatás ellenére sem volt szándékomban az atomerőműves állásomat feladni, mert nem szeretném, hogy a nem kellően finanszírozott magyar sportnak egy újabb éhes szájat kelljen táplálnia. Számomra úgy tűnik, frissítő szelek fújdogálnak a MOB háza táján.- Azt gondolom, a MOB-nak is szüksége van egyfajta megújulásra. Örülök a megválasztásomnak és annak különösen, hogy a bizottságban én kaptam a legtöbb támogató szavazatot. Úgy látom, a MOB is érzi, hogy a fiatalokra szükség van, és a korábbinál nagyobb mértékben jutottak be olimpiai bajnokok az elnökségbe és a különböző bizottságokba. Úgy érzem, mi, akik tegnap, vagy mint én, még ma is ott vagyunk az edzéseken, látjuk a problémákat. Ugyanakkor én már kívülről is látom, hogy mi zajlik a sportban, de még bennem van, milyen volt az olimpián szőnyegre állni. Kint voltam a pekingi olimpián, először mint nem versenyző, és nagyon erős benyomásaim vannak arról, mit érdemes csinálni, milyen irányba kellene menni. Felül lehet múlni a pekingi olimpiát?- Nem szabad, hogy ez legyen a cél. Kínának az elmúlt ezer és a következő húsz évben ez volt a legnagyobb esélye, hogy megmutassa magát. Ezzel a mentalitással nem szabad versenyezni, az viszont nagyon igaz, hogy az olimpia átformálta a kínai társadalmat Én nyolc évvel ezelőtt is voltam Kínában, akkor még egészen más viszonyok uralkodtak, most viszont sokkal nyitottabbak, és szerintem attitűdváltás történt náluk. Nem csak annyi történt, hogy a külföldiekre mosolyognak és nem szabad a földre köpni. Az emberekből sugárzó kedvesség, nyitottság, érdeklődés és barátság nem lehet parancsszó kérdése. Ott lezajlott egy társadalmi folyamat, amely lehetőséget teremtett arra, hogy a viszonylag zárt és szigorú társadalmi rendben élő Kína nyisson a vüág felé. Hogyan vélekedsz egy esetleges budapesti olimpiáról?- Azt gondolom, fel tudunk rá készülni. Arról nem is szólva, hogy a magyar társadalomnak egy ilyen nagy erejű, nagy jelentőségű cselekedetre van szüksége. Az elmúlt pár év társadalmi viszonyai, az árokásás, a szétszakadás, a pesszimizmus, ez mind csak akkor számolható fel, ha valamilyen közös nagy célt tűzünk magunk elé, amelynek megvalósításában az egész ország egységes lenne. Úgy érzem, a sport megteremtené ezt az egységet. Kell egy közös cél, amelyben hinni tudunk. En remélem, az olimpiai bizottságban erről is lesz szó a következő években. Milyen terveid vannak az olimpiai bizottsági munkával kapcsolatban?- Én a bizottságban nemcsak azért kívánok ténykedni, hogy jobb legyen a sport, hanem az atomerőmű jobb társadalmi megítélését is szeretném előmozdítani. Azt tapasztalom, mindenkit érdekel, hogyan működik az atomerőmű, és nyitottak arra, amit mondunk. Szeretném elérni, hogy az olimpiai bizottság tagjai látogatást tegyenek az atomerőműbe. Ezt természetesen kellőképpen elő kell készíteni, ott kell lenni közöttük, barátságokat kötni, a bizalmukat megnyerni. Néhány évvel ezelőtt volt egy aláírásgyűjtési akció az atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása ellen, és olyan sportolók is aláírták, akiknek fogalmuk sem volt mit írnak alá. A MOB-on belül van egy környezetvédelmi bizottság, ennek én nem vagyok tagja, de szeretnék bekerülni. Elmegyek egyik ülésükre, és megkeresem annak lehetőségét, hogy előadást tarthassak az erőműről. Ilyen értelemben az olimpiai bizottságban az atomerőmű részéről jelen lenni - amely az egyik legnagyobb presztízsű társaság - mindenképpen jó. Azért vállaltam el mind az ASE ügyvezetői, mind pedig a MOB tagsági megbízatásokat, mert nagyban segítik és nélkülözhetetlenek az erőmű társadalmi kapcsolatainak erősítéséhez, az atomerőmű elfogadottsági arányának növeléséhez. A sport az egyik legjobb eszköz arra, hogy javítsuk az atomerőmű elfogadottságát, ugyanis az atomerőművel kapcsolatos hírek 40%-át a sport generálja. Mint ügyvezető igazgató, milyen új elképzeléseket próbálsz megvalósítani?- Szerencsés helyzetben vagyok, mert ami az atomerőmű és a sport kapcsolatát illeti, egy normálisan kialakított rendszert hagy rám Juhász Sándor, aki minden átadhatót átadott, és tanácsaival a mai napig is segít. Nekem ezt a rendszert kell fenntartanom és a kor követelményeihez igazítva továbbfejlesztenem. Jócskán vannak elképzeléseim, de most csak egy elképzelésről beszélnék, amely már régóta érlelődik. Ez pedig a sport és a tanulás egészséges összhangjának a megteremtése. Meggyőződésem, hogy a két dolog egymás nélkül nem megy. A mi szakosztályunkban mindenki egyetemet és főiskolát végzett, vagy nagyon jól megtanulta a szakmáját. Alihoz, hogy ez működjön, és ne szakadjon el valaki a tanulástól a sport érdekében, támogatni kell a tanulását is, az iskolában pedig támogatni kell a sportot. Azok a srácok, akik fél hatkor kelnek azért, hogy edzésre menjenek - ezek a kajakosok és a dzsúdósok -, lényegesen többet vállalnak azoknál, mint akik fél nyolckor kelnek és álmos tekintettel érkeznek az iskolába. Ezt a tanároknak értékelniük kell, természetesen nem úgy, hogy érdemtelen jegyeket adnak. Egy olyan rendszer kellene, talán egy sportosztály, ahol ez működne. Pakson működik négy - kosár, foci, kajak-kenu és dzsúdós - magas színvonalon teljesítő szakosztály. Ennek a négy sportágnak el kellene, hogy tartson egy sportosztályt vagy sporttagozatot. Már említettem a városi sportbizottságban is, hogy azokat a sportolókat, akik befejezték a gimnáziumot, támogatni kellene a főiskolai és egyetemi tanulmányaikban. Ugyanis azok, akik nemcsak a sport, hanem a taníttatás szálával is kötődnek Pakshoz, azok vissza fognak jönni. Nagyon fontos lenne a fiatal szürkeállomány hazahozatala. Mi nemcsak sportolókat, hanem embereket is nevelünk, és azt szeretném, ha az egyesületnél és az egész városban ez a dolog még inkább összeforrna. Régen megbukott az a szemlélet, miszerint a sport és a tanulás összeegyeztethetetlen. Húsz éve vagyok a pályán, ez annak köszönhető, hogy tanulhattam, és ma már a doktorimra készülhetek. Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok mindkét területen. Beregnyei Miklós
