Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2009-12-01 / 12. szám

2009. december mym paksi atomerőmű 15 Jótékonysági Mikulás-túra Erdélybe A Dévai Szent Ferenc Alapítvány (2002-től) Böjté Csaba szerzetes veze­tésével gyermekmentő munkát végez Erdélyben. Az első otthont önkényes lakásfoglalóként szerezték, mára már törvényes úton ötven intézményük van Erdély-szerte. Pusztán adományokból tartották fenn magukat - a támogatá­sok a világ minden tájáról érkeztek. A támogatók között volt kezdetektől a magyar állam, de magánszemélyek is országunkból. A dunafóldvári születésű Jendrolovits Gábort sokan ismerik Szek­­szárdon, de adománygyűjtő tevékenysége folytán már országszerte, valamint az erdélyi árvaházakban is. Szervezésében december 1-6. között 16 árvaházat, otthont látogattunk sorra, szétosztva egyúttal az adományokat és nem kis örömet okozva a bentlakóknak egy-egy Mikulás-ünne­péllyel. Gálospetri, Kolozsvár, Torockó, Gyimesbükk, Csíksomlyó, Gyergyószár­­hegy, Nyárádremete, Felsősófalva, Szo­­váta, Pálpataka, Kovászna, Tüsnádfürdő, Gyulafehérvár, Petrozsény, Déva, Kisira­­tos, Szalonta voltak az állomások, hozzá­vetőleg 2500 km. Az amerikai tengerészgyalogosok nagy állóképességi próbája, a triatlon laza bemelegítés az első túranap ter­heléséhez képest: 800 km vezetés (a mellékutakon gumikerekű szekerek rendszámmal, de kivilágítatlanul), köz­ben három Mikulás-parti. Hónak nyo­ma sincs, most erre épült a koreográfia. Megjön a Mikulás, a gyerekek verset mondanak, énekelnek neki, amiért ap­ró ajándékokat kapnak a puttonyból, majd elbúcsúzik, hogy sajnos a Hargi­tán kellett hagyni a szánkót, mert nincs hó, nem bírják a rénszarvasok. Annál nagyobb az öröm, mikor visszajön és bejelenti, hogy jó emberek lehozták, s most szétosztják, mindenki kap csoma­got, villogó csillagos Mikulás-sapkát. A határ közeli gálospetri gyermekotthon­ban álmukból riasztotta a lakókat a Miku­lás. Kipattantak az ágyból és átölelték - jaj de vártunk már. Pálpataka, Korond felett a hegytetőn tulajdonképpen egy tanyasi iskola (nem az alapítványhoz tartozik). Egy épületen belül óvoda, valamint 1-8 osztályos képzés folyik. Szóképek, szorzótábla, térképek a falakon. A vitrinben ásványgyűjtemény. Számítógépes kabinetük is van. A folyosón állvány a kiscsizmáknak, melyeken vastag a sár - messziről járnak az iskolába. Néhá­­nyuknak, akik messzebb laknak vagy ott­hon nem olyanok a körülmények, bentla­kásos napközi könnyíti a tanulást Gyors észjárásúak, szépen beszélnek magyarul - hamarabb válaszolnak a kérdésre, mint ahogy azt a Mikulás felteszi. A Rákóczi-vár, az 1000 éves határ mel­lett új otthon nyitotta kapuit a nehézsorsú gyerekek számára. Gyimesbükk egyutcás település, kb. 6 km hosszú. A román isko­la a falu közepén, a magyar a falu szélén van. Sok magyar szülő íratja román isko­lába gyermekét, mert nincs iskolabusz, de tömegközlekedés sem. A csekély létszám miatt félő, hogy bezárják a magyar tannyel­vű iskolát. Az otthonban él egy fiú, ki gyermekko­rában olyan súlyosan megégett, hogy am­putálni kellett a lábát A művégtag nem nő együtt a gyerekkel, kétévente kaphat újat Eltörött, nem lehetett jól megjavítani, mi­re újat kaphatna, már nem jár neki, mert nagykorú lesz - rendeletek útvesztője. Gyámügyi körökben új fogalom került a köztudatba - eper-árvák - azokat a gyer­mekeket hívják így, akiknek szülei mond­juk Spanyolországba mennek epret szedni vagy más mezőgazdasági munkára, és a nagymamára hagyják a családot, de ő nem bír velük. Sok volt intézeti fiatal vállal mun­kát az otthonokban. Nevelő, tanító, kisegítő feladatokat látnak el. Jönnek önkéntesek is nemcsak Erdélyből, Magyarországról, de Ausztráliából, Ja­pánból is. Sajnos nagy az ínség, nagy a rászorultság, most 1700 gyermekről gondoskodnak. Petrozsény bányászváros, pár éve még feketeszenet hoztak fel a föld gyomrából. A századfordulón (1910) zömmel magyar lakosságú település volt, mára a lakossága 90%-a román. A magyar gyerekek játék közben már románul beszélnek. Adni jobb, mint kapni - ezt vallják az adományozók is, Dunaföldvárról Jákli Viktor, Rivnyák Sándor, Esztergomból Petróczky István. Gyűjtöttek Nagymá­­nyokon és Dunaföldváron a gimnázi­umban és Pakson az ESZI-ben is. Sok szaloncukrot, édességet adtak az MVM Informatikai Zrt. dolgozói. Jó helyre ke­rültek az apró ajándékok. Az atomerő­mű pénzt utalt át a Máltai Szeretszolgá­­lat számlájára. Végül Robika története: négy és fél­évesen került ki a megszűnt állami árva­házból. Nem tudott beszélni, járni, nem volt szobatiszta. Először román nyelvre tanították, mert az könnyebb, mint a magyar. Magyarul már a játszótársaitól tanult - családban nevelkedett. Később kezdhette az iskolát, de mára már jó tanuló Déván a 12 éves kisfiú, angolul és németül is beszél - orvos akar lenni. Mindezt a szeretet erejével és a nevelők határtalan türelmével érték el. Ez maga a „hétköznapi csoda”. gyulai A karácsonyi szokások múltja és jelene Míg a húsvét Jézus feltámadásának ünne­pe, addig a karácsony Jézus születésének napja, a szeretet, a békesség az otthon, a család és az öröm ünnepe. Múltja egyes vélemények szerint Kr. u. 336- ig nyúlik vissza, de egészen a XVIII. századig nem volt olyan jelentősége, mint a húsvét­­nak. A karácsonyt a család és a gyermekek ünnepének is tekintik, akik keleten és a nyugati katolikus vidékeken a kis Jézustól, míg a nyugati protestáns országokban a Szent Miklóstól, más néven a Mikulástól várják az ajándékot. Maga a karácsony szó szláv eredetű, elne­vezése pedig feltehetően a „korciti” szó­ból származik. E szó jelentése lép, fordul, ebből kifolyólag a téli napforduló örömére- amikortól a nappalok ismét hosszabbodni kezdenek -, illetve az azt megelőző várako­zásra utal. A karácsonyi készülődés november végén, december elején veszi kezdetét advent ünnepével, ami egyben az egyházi év kezdetét is jelenti. Advent időszakát- a szentestét megelőző négy ünnepi vasárnap - korábban a nők fizikai mun­kától való mentesítése, a termelékenységi varázslás jellemezte, mégis a legelterjed­tebb hiedelem a december 13-án tartott Lucázás volt. A babona szerint ezen a napon a sötétséggel - hosszú téli éjsza­kák - Szent Luca átalakult boszorkánnyá. Ezen a napon nem volt szabad kölcsön­kérni, vagy adni, nehogy az a boszorká­nyok kezére jusson, akiknek elriasztására többek között kulcslyukba dugott fokhagy­mával, ajtófélfába állított késsel védekez­tek. Luca napján kezdték el készíteni a Luca széket, amit karácsonyig kellett meg­faragni -, a Luca cédulát-, kalendáriumot, és ekkor ültették a Luca búzát is. A karácsonyi népi szokások általában a gonosz ártó szellemek elűzését szolgálják. Ilyen például a betlehemezés is, amit koráb­ban templomokban, majd később házakhoz járva adtak elő a gyerekek, de a december 15-én kezdődő „Szállást keres a Szent csa­lád” szintén ide sorolható hagyományunk. Karácsony első napjával egy újabb ünnepi sorozat veszi kezdetét December 24-ről 25-re virradó éjszaka éjféli misét tartanak a templomokban. Ez a hagyomány az V. szá­zadban Rómából indult December 28-án aprószentek napján, hogy frissek és egész­ségesek maradjanak, tréfás mondókákat mondogatva vesszőből font kis korbáccsal veregetik meg a gyerekeket - van, hogy az egész ház népét is. A karácsonyi tizenketted, december 24-től számítva 12 napig, január 6-ig vízkeresztig tart Vannak országok, ahol ez a nap - a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének napja - nagyobb ünnepnek számit, mint maga a karácsony. A zöldnövényeket mint a túlélés szimbólu­mait a középkor óta társítják a karácsony­nyal. Évszázadokkal ezelőtt karácsonyfa­állítás helyett életfát, termőágakat vittek a szobákba az évről évre megújuló természet mágikus jelképeként Ez a hagyomány egé­szen a múlt századig hazánkban is jelen volt, végül a XIX század második felétől a karácsonyfa megjelenése - eleinte csak a nemesi családok köreiben, majd később mind szélesebb körben - teljesen kiszorítot­ta. Magyarországon legelőször 1824-ben, Brunszvik Terézia állíttatott karácsonyfát A fadíszítés szokása német területről, germán közvetítéssel került hazánkba. A karácsony­fára a gyertyákon kívül - amelyek az új fény eljövetelét szimbolizálták - eleinte alma, dió, majd később szaloncukor, szalmadísz került Napjainkban a karácsonyfa és az otthon feldíszítésének már jórészt csak a fantáziánk szab határt Összegzésképpen elmondható, hogy bár a karácsony a Földön szinte minden országban az év legnagyobb, és egyben leghosszabb ünnepének számít, ünneplé­se mindenhol más- és más hagyományo­kat ölel fel. Érdekességként Ausztráliában például a Mikulás szánját nyolc fehér kenguru húzza. Az új-zélandiaknál a kará­csony nyár közepére esik, így a szabadban piknikeznek, hideg sonkát, és jégbe hűtött sört fogyasztanak. Ami hazánkat illeti, annyi bizonyosan elmondható, hogy karácsonyi szokásaink gyökeres változáson mentek keresztül. Valódi jelentését és egyben jelentőségét mintha elveszíteni látszana, és valami más foglalná el a helyét A meghittséget a törő­dést és a szeretetet sokan anyagi javakkal próbálják pótolni. Az adventi időszakban az ország vásárlási lázban ég, pedig lehet hogy egy jó szó, vagy egy apró fi&relmesség többet jelentene szereltünknek bármilyen nagy értékű ajándéknál. Végezetül szerkesztőségünk tagjai nevében, szeretnék minden kedves dolgozónak kelle­mes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánni! T.-PA.M. Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? Ezúttal Hanoi József nyugdíjas kollégát látogattam meg paksi otthonában, aki feleségével 'akik egy társasházi földszinti ikásban. Mikor kerültél felvételre a tár­­isághoz?- A paksi konzervgyárban tizem­­ákatosként dolgoztam. Munkatár­aim közül többen az erőműben erestek és találtak állást 16 éves tunkaviszony után úgy döntöttem, ogy én is váltok, kipróbálom ma­'am egy másik területen. Kíváncsi voltam, és érdekelt az atomerőmű működése és üzemeltetése. Erre a területre jelentkeztem az osztály­­vezető személyes megkeresésével, majd 1984. január 3-án felvételt is nyertem a Paksi Atomerőmű Vál­lalatnál.- Melyik szervezetnél milyen munkakörben dolgoztál?- Felvételemtől nyugdíjazáso­mig üzemviteli területen dolgoz­om. Gépésztechnikusi képzett­jei rendelkezem, így azonnal oész munkakörbe kerültem. A elező alaptanfolyamok elvégző­it . cövetően 1986-ban, a 4. blokkon izembe helyezési feladatokat lát­­am el. 1987-ben operátori hatósági vizsgát, 1989-ben pedig főgépészi vizsgát tettem. 1990-től ugyanab­ban a műszakban a 3. blokkon fő­gépészként dolgoztam folyamatos műszakos munkarendben.- Milyen munkahelyi élményre emlékszel vissza szívesen?- Nem emelnék ki egyetlen feladatot sem, a munkám során minden új feladatot kihívásnak tekintettem. Nyugdíjasként is érdekelnek az aktuális munkafo­lyamatok, amelyről volt kollégáim tájékoztatnak, velük ugyanis azóta is napi kapcsolatot tartok.- Mikor lettél nyugdíjas?- 21 éves részvénytársasági munkaviszony után, a turbina osztályról korengedménnyel 2004- ben vonultam nyugállományba, 53 évesen.- Hogyan telnek napjaid, mivel foglakozol?- A napjaim többnyire munkával telnek el. Van egy kis műhelyem, ahol barkácsolok, és szívesen meg­javítom a család, a barátok, volt kol­légák, ismerősök háztartási kisgé­peit. Minden évben veszek szőlőt, és a bort magam készítem belőle. Számomra ez is egy kilúvás. Persze sikerélményem is van, hiszen volt olyan év, amikor az általam előállí­tott bor díjnyertes lett Szeretek hor­gászni és bográcsos ételeket főzni. Két fiúgyermekünk van, mind­ketten párkapcsolatban élnek Józsi fiunk szinte a nyomdokaimban jár, turbinaoperátorként az erőműben dolgozik. Ők is Pakson laknak, velük gyakran találkozunk. Zoltán fiunk tizedik éve él Amerikában. Kint tartózkodása alatt három alka­lommal sikerült meglátogatnunk, és terveink között szerepel újra egy közeljövőbeli utazás. A feleségem még munkaviszony­ban áll, ezért a háztartási munká­ba is besegítek, együtt intézzük a nagyobb bevásárlásokat Összedol­gozunk, hogy neki is jusson ideje pihenésre és egyéb kedvtelésre.- Tartod-e a kapcsolatot a kollé­gákkal, akikkel együtt dolgoztál?- A munkatársaimmal napi kapcsolatom van. Jó kollektívában dolgoztam, gyakran szerveztünk családi összejöveteleket, amelyek tovább mélyítették a barátságot a munkatársakkal és családtagjaik­kal. Nyugdíjazásom óta is szívesen töltöm velük az időt jókat beszél­getünk, amikor betérnek hozzám műszak után egy halászlére, vagy amikor én látogatok el hozzájuk.- Hogyan szerzel tudomást a PA Zrt által a nyugdíjasok számára kínált juttatási lehetőségekről?- A kollégáktól és a fiamtól rend­szeresen jutok információhoz. Az Atomerőmű újsággal együtt eljut­tatott tájékoztatókból is értesülök minden új hírről és a juttatási le­hetőségekről.- Melyek azok a juttatások, amelyeket igénybe tudsz venni?- Az atomerőmű által nyújtott juttatások, kedvezmények egy nyugdíjas esetében a havi rend­szeres nyugdíjon felül jelentkez­nek, amely a volt munkáltató er­kölcsi megbecsülésén túl anyagi támogatását is jelenti. Rendsze­resen járunk Balatonfüredre, nagy lehetőség számunkra az igénybevétel jelenlegi rendsze­re. Az egyhetes turnus alatt az üdülőn belüli szolgáltatások minden igényünket kielégítik. Ott tartózkodásunk ideje alatt egy-két kirándulást is be szok­tunk iktatni. Számunkra jelen­tős anyagi segítséget jelent a kedvezményes áramvételezés, valamint a telefonbeszélgetések díjmentessége is.- Hogyan értékeled a nyugdí­jasok részére biztosított jutta­tásokat?- Véleményem szerint az erő­műnek jó adottságai vannak. Kellett azonban egy elgondolás, egy vezetői döntés ahhoz, hogy a nyugdíjasok különböző jutta­tásokhoz hozzájussanak, és azok anyagi javait élvezzék. Szeren­csésnek érzem magam, hogy én is ebbe a körbe tartozom, hogy a paksi atomerőműben dolgoz­hattam, és a társaság nyugdíjasa lehetek. Egyedülálló cég, ahogyan a nyugdíjasaival tartja a kapcso­latot. Ez olyan gesztus a társaság részéről, ami minden nyugdíjast jó érzéssel tölt el.- Mit szeretnél üzenni az olva­sóknak?- Azt üzenem valamennyi, az atomerőműben dolgozó munka­társamnak, hogy odaadóan, hiva­tástudattal végezzék munkájukat. Nyugdíjas társaimnak minden jót kívánok, elsősorban egészséget és a nyugdíjas napokban kellemes elfoglaltságot KZné

Next

/
Thumbnails
Contents