Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2009-11-01 / 11. szám

2009. november 13 paksi atomerőmű Kellemes emlékű negyedszázad Retro -1989: „Vendégeimmel kirándultunk a Ba­latonhoz. S ha már ott vagyunk, beugrottunk a PAV Rehabilitációs Központjába. Körbe sétáltuk az impozáns létesítményt, a strandot. Kimentünk a stégre, közelről is szemügyre vettük a vizet Visszafelé sétálva, a strandról hazatérők közé ve­gyülve baktattunk az „üdülő” felé. Előttünk kis család haladt beszélgettek. A papa megjegyezte - fejével az uszoda felé bökve -, milyen szép ez az üdülő. Biztosan csak a gazdagok járnak ide. Vajon mennyi pénzük lehet? A mama elhúzta a száját és jól tájékozotthoz méltóan tromfolt: Tévedsz! Itt nem gazdagok üdülnek. „Ezek” itt mind sugárbetegek!” (Paksi Atomerőmű újság, T.B. szignóval.) Az 1984. november 14-én átadott balaton­füredi létesítmény „Rehabilitációs Központ” elnevezése valóban azt sugallhatta, hogy itt beteg embereket kezelnek. Am ennek az elne­vezésnek nem egészségügyi, hanem gazdasági okai voltak. Ugyanis a beruházás pénzéből nem akartak üyen „luxusra” költeni, ezért ennek az elfogadásához is „ideológiát kellett gyártani”. Az egykori kommunikáció sikerét jelzi, hogy már 25 éve működik a Balatonfüredi Rekreációs Köz­pont (Rekö), amelynek létrejöttében és megma­radásában döntő szerepe volt Pónya Józsefnek, mondotta Süli János vezérigazgató úr a Koloska étteremben október 16-án rendezett jubleumi ünnepségen. Az Rekö fokozatosan lett népszerű az atom­erőmű dolgozói körében, hiszen kezdetben csak 20-30%-os kapacitáskihasználással működött. A nyitást követő 10. évben már 70%-os volt a kapacitáskihasználás, ma pedig szinte minden időszakban „telt ház”-zal üzemel. Az igénybe­vétel növekedésével párhuzamosan rövidült az egy-egy felújítás között eltelt idő, hiszen az első nagyobb lélegzetű munkákra csak tíz évvel a megnyitást követően került sor 1994-ben, a rá­következőre nyolc év múlva, 2002-2004-ben. A harmadik felújítás 2009. szeptember 20-tól október 29-ig tartott, amikor a vendégszobák nyílászáróinak cseréjére került sor. Az október 30-ai újraindulást megelőzően kerítettek sort a 25 éves évforduló megünneplésére. Az évfordu­ló alkalmából meghívást kaptak az időközben nyugdíjba vonult kollégák is, így több mint 100 fő vett részt a Koloska Csárda különtermében megrendezett ünnepségen. Itt vehette át a jutalmat az a hat fő munkavál­laló, akik 25 éve biztosítják az atomerőműves munkatársaik pihenését, rekreációját: Asztalos József, Flsi Gézáné, Kajári Lajos, Ligeti György­­né, Mohos Árpádné és Rankovics Erika. A jubile­um alkalmából a jóléti osztály bronz emlékérmét készíttetett, amelyet minden korábbi és jelenlegi aktív dolgozó megkapott. Gratulálunk a jutahnazottaknak, és köszönjük a Rekö minden dolgozójának a pihenésünket biz­tosító lelknsmeretes munkáját! -béri-Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? Paks város egyik közeli telepü­lésén, Madocsán látogattam meg Kovács Istvánná Esztert. 1976-ban építették családi házukat, amely több gene­ráció egymás mellett élésére is alkalmas. Lányuk szintén Madocsán építkezett, fiúk pedig a feleségével és kislá­nyával a szülői családi házba költözött, amely otthonosan és kényelmesen berendezett. Mikor és hogyan kerültél fel­vételre a társasághoz, mi volt a munkaköri feladatod? 1983-tól 1987-ig a község ta­nácselnöke voltam, s egy alkalom­mal az erőmű vezetői látogattak el hozzánk. Az erőmű életéről, mű­ködéséről, az ott folyó munkáról szóló tájékoztató olyan hatással volt rám, amely elgondolkodtatott és kíváncsivá tett, hogy müyen lehet egy nagyvállalatnál, a paksi atomerőműben dolgozni. Jelent­keztem, majd 1987. február 1-jén felvételt nyertem. A szolgáltatási szervezetnél dolgoztam mint cso­portvezető. A takarítószemélyzet tartozott hozzám időről időre válto­zó létszámmal, volt olyan, amikor 70 fő munkáját kellett irányítanom és megszerveznem. Mikor lettél nyugdíjas? 10 évi részvénytársasági mun­kaviszony után, 50 éves koromban lettem nyugdíjas. Tüdtam és érez­tem, hogy ez egy vissza nem térő le­hetőség, ezért döntöttem 1995-ben a nyugdíjazásom mellett. Milyen munkahelyi élményre emlékszel vissza szívesen? Nekem és a munkatársaimnak is nehéz időszak volt, amikor az Erbe irodahelyiségei hozzánk kerültek. Hasonló volt a helyzet az oktatási központ átvételekor is, annak ellené­re, hogy az egy teljesen új építmény volt A műszaki átadáskor ugyanis a kivitelezőnek javítási és hiány­pótlási kötelezettséget állapítottak meg, nekünk pedig azon kellett dol­goznunk, hogy az irodahelyiségeket minél előtt birtokba adjuk. Felejthetetlen élmény számom­ra a nyugdíjas búcsúztatom is, amelyet itt, a község faluházában tartottam. Közel százan voltunk, a közvetlen vezetőkön és munkatár­saimon kívül megtiszteltek jelen­létükkel más szervezetnél dolgozó kollégák is. Hogyan telnek napjaid, mivel foglakozol? Most már elmondhatom, hogy jól vagyok, és a magam számára is elfogadható életet élek. 2001-ben megözvegyültem, s ez az életem egyik legnehezebb időszaka volt. Szerencsére időben átértékeltem helyzetemet, a gyermekeim, az unokáim segítségével elfogadtam a sorsomat Nagyon szeretem a csalá­domat, a lányomnál kettő, a fiamnál pedig egy unokám van. Felüdülést érzek és jókedvre derülök jelenlé­tükben. A családi programok, valamint a háztartásból eredő teendőimen kí­vül vannak egyéb elfoglaltságaim is, amelyben szintén örömömet lelem. Madocsai születésű vagyok, itt éltem a gyermekkoromat is. Tanácselnöki munkám meghatározó volt az éle­temben, a község örömeit, gondjait, eredményeit mindig magaménak is éreztem. Szeretem a települést, ahol élek és szeretem az embereket is. Gyakran járok közösségbe, ellátom a református egyház gondnoki teendő­it, tagja vagyok a helyi népdalkömek, akikkel rendezvények alkalmával felkérésre szívesen adunk műsort A Padoszos nyugdíjasok helyi ös­szekötője szerepet is elvállaltam, Pakson pedig vezetőségi tagja va­gyok a Nyugdíjasklub Egyesületnek. Mivel nehézkes a bejárás Paksra, a klubba havi rendszerességgel tudok bejárni, illetve negyedévenként részt veszek az összevont névnapi ünnep­ségeken Amikor magányra vágyok, könnyedébb komolyzenét hallgatok, olvasok vagy rejtvényt fejtek Hogyan szerzel tudomást a PA Zrt által a nyugdíjasok számára kínált juttatási lehetőségekről? Többnyire a nyugdíjasok részére megküldött tájékoztatókból. A klub­ban is megbeszéljük a nyugdíjasokat érintő kedvezményeket, lehetősége­ket Gyermekeim is az erőműben dolgoznak, a lányom a szolgáltatási szervezetnél, a fiam pedig a tűzoltó­ságnál, ők is hozzák a híreket Melyek azok a juttatások, ame­lyeket igénybe tudsz venni? Szinte minden olyan juttatást, amelyre egy PA Zrt. nyugdíjas jo­gosult, igénybe tudok venni. Az idén a családdal kedvezményesen tudtunk üdülni Balatonfüreden, a rekreációs központban. Szinten kedvezményesen vásárolom az áramot, igénybe tudom venni az utazási bérletet s az étkezési hozzá­járulást is. Ingyenesen lakásomra küldik az Atomerőmű újságot, s a cégen keresztül igényelt telefon­­beszélgetés díja is minimális, csa­ládon belül pedig ingyenes. Mivel egyedülálló vagyok, ezek a jutta­tások számomra komoly anyagi segítséget jelentenek. Hogyan értékeled a juttatáso­kat? Erkölcsi és anyagi megbecsülést érzek a társaság vezetése részéről. Az a tudat, hogy nem felejtenek el bennünket, hogy mindig keresik a nyugdíjasok részére nyújtható jut­tatási lehetőségeket, egyedülálló szándék és törekvés. A kapcsolat­­tartásról szeretném megemlítem, hogy az idén anyák napján a Nyug­díjasklub Egyesület meghívott ven­dége volt Pónya József igazgatósági elnök úr, akinek tiszteletére műsort szerveztünk, majd azt követően kötetlen beszélgetés keretében tá­jékoztatott bennünket a napi aktu­­alitású eseményekről. Az elnök úr látogatását nagyon megtisztelőnek éreztük. Mit üzensz az olvasóknak? A munkavállalóknak azt üze­nem, hogy becsüljék meg a PA Zrt­­s munkahelyüket, mert érdemes. A nyugdíjasokat pedig arra bíztatom, hogy élvezzék a nyugdíjas éveket, töltsék meg tartalommal, kedvükre való programokkal, s mindehhez jó egészséget kívánok mindenkinek. Kzné

Next

/
Thumbnails
Contents