Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)
2008-05-01 / 5. szám
2008. május 13 <m> ihy ói paksi atomerőmű-Munkatársaink, akik zenélnek A dudás: Száméi Péter A beszélgetésünk elején szerénykedtél, hogy nem érzed magad igazán érdekes embernek. Ha jól tudom, éppen elmenőben vagy az erőműből. Mi enne az oka?- Ezt a döntést közösen hoztuk menyasszonyommal. Öt a munkája Budapesthez köti, és ezért nekem is ott kellett állást keresnem. így május 1-jétől az Országos Atomenergia-hivatalban dolgozom, mint nukleáris biztonsági felügyelő. Ahogy előzetesen tájékozódtam, két ritkaság számba menő hangszeren is játszol: az egyik a duda, a másik a koboz. Mielőtt rátérnénk kedvelt időtöltésedre, mesélnél arról, hogyan alakult ki a kapcsolatod a zenével?- Általános iskolában a szüleim azt szedették volna, ha zongorázni tanulok, de hegedű lett belőle. Ez rövid ideig tartott, majd gimnázium alatt jött a punkzene és a gi[tár. Na, a megjelenésben semmi extrém, csak a zenére koncentráltunk. Úgy gondoltuk a haverokkal, ha már együtt „lógunk”, akkor csinálunk valami hasznosat. A csapat egy év után feloszlott. Hamarosan életem tanulós időszaka következett. Szülővárosom, Orosháza egyik kocsmájában téphettem a húrokat egy Rhythm & Bluest játszó zenekarban. Rendszeresen jó és teltházas bulik voltak ott, sok fiatallal. 1993- ban felvételt nyertem az ESZI Főiskolára. Az otthoni zenélés - már egy másik csapattal -, de megmaradt, iskola és kollégium Pakson, zenei próba és fellépés hét végén Orosházán. Ez a kétlakiság a suli után azzal fejeződött be, hogy erőműves lettem. Előbb a reaktor osztályon, majd a turbina osztályon kezdtem dolgozni. Az elmondottak alapján nem csoda, ha azt kérdezem: hogy kötöttél ki a népzenénél?- Még főiskolásként megismerkedtem egy ír sráccal, aki egy Budapesti kocsmában ír népzenét játszott. Ezt hallgatva kaptam az indíttatást, hogy meg kellene ismerni a hagyományos magyar népzenét. Azonban valami hiányzott, és ezt 2002-ben értettem meg Váralján, egy népzenei táborban. Ott ismertem meg az akkor 83 éves Pál Pista bácsit, a nógrádi pásztorembert. Ő az utolsó olyan magyar dudáspásztor, aki őseitől tanult furulyázni, dudálni, énekelni és faragni. Ezt a tudást igyekszik még ma is továbbadni az érdeklődőknek. Akkor tudatosult bennem, hogy a zenében is a legfontosabb az ember. Á hangszer, a zene csupán kifejezésmódja érzéseinek. Pista bácsi életmeséi és derűje tette világossá számomra, hogy nem elég csak hallgatni a zenét, az embert és az életét is meg kell ismerni. Úgy mentem haza a táborból, hogy készítek magamnak dudát, mint ahogy szokás az a dudások közt. Azt hiszem értem, hogy mi fogott meg, korunk elüzletiesedett és túldimenzionált műzenéivel szemben, megtaláltad a vázat, amire építeni lehet. Mit illik tudni a dudáról?- A duda hagyományosan a pásztorok és hasonló magányos emberek társa, akik mindenféle mulatságokon vagy csak úgy belefújva a bánatukat, örömüket szólaltatták hangszerüket. A tömlő állatbőrből készül, a belefújt levegő működteti a sípokat. A készítőjének tehetsége és a hangszer összetettsége miatt sajátos és egyedülálló a hangzása. Ez adja értelmét a „két dudás” mondásnak, annyit jelent, hogy megadom a tiszteletet a másiknak, amíg az muzsikál. A magyar duda különlegessége, hogy a melódia, a harmónia és a ritmus egyszerre jeleníthető meg. Külső dísze a faragott dudafej, ami készítőjének a kézügyességét és fantáziáját dicséri. A hangszer készítése közben magam is megtapasztaltam, „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” igazságát. A dudálást - mint hasznos időtöltést - szinte csak a magam szórakoztatására gyakorlom, közönség előtt csak ritkán szerepelek. A dudán, a furulyán és a hegedűn leginkább a magad örömére játszol, de beszéljünk a kobozról. Hogy került a kezedbe ez a ritka hangszer?- Megismerkedtem egy furulyással, aki Moldvában honos muzsikát játszott. Az ismeretségből barátság lett, és mivel a hagyományos moldvai zenekarban koboz a kísérő hangszer, gondoltam megpróbálkozom vele. A 17. században Magyarországon általánosan elterjedt volt, ma már csak kizárólag a moldvai magyarok és románok használják, ének- és tánckíséretre. A moldvai magyarok tánczenéje is erősen román hatású, de vannak kifejezetten magyar stílusjegyei. Számomra még nagyon fiatal ez a hangszer, jó egy éve, hogy kezembe vettem. A múlt nyáron egy zenei táborban megismerkedtem Bures Tiborral és társaival. Az együttmuzsikálás eredménye az lett, hogy megalakult a „Bures Banda”. Ezen a néven lépünk fel alkalmanként. Az első szereplésünk emlékezetes marad, mert alig két héttel a megalakulásunk után a Művészetek Völgyében játszhattunk. Ez a muzsika ma már csak a táncházakban vagy népzenei találkozókon szól, reméljük egyszer majd azon kívül is. Mit tudnál mondani zárszóként?- Szerencsénkre a XX. század elején olyan kultúrpolitika volt Magyarországon, hogy ma a legnagyobb gyűjtött és elemzett zenei és tárgyi hagyományanyaggal rendelkező nemzet vagyunk. Feladatunk, hogy eleink hagyatékát őrizzük meg eredeti formájukban, és azokat adjuk is tovább, hogy minél többen megismerhessék azt, ami egyébként is a miénk. Szabó Béla Flórián-napi elismerések Az idei évben is a Flórián-napon, a tűzoltók védőszentjéről elnevezett nagy ünnepségen emlékeztek meg a tűzpltók áldozatos munkájáról, és e jeles nap alkalmával jutalmazták, részesítették elismerésben a legjobbakat, az arra érdemeseket. A május 2-án, Nagymányokon rendezett megyei ünnepségen az Atomerőmű Tűzoltóság állományából heten vehettek át kitüntetést, jutalmat. A Paksi Polgármesteri Hivatal által felajánlott dísztárgyat kapott Zelei Lajos beasztott tűzoltó azon alkalomból, hogy 60. életévét betöltve is tűzoltóként dolgozik. A Magyar Tűzoltószövetségtől díszgyűrűt Adóiján József, Vida Károlyné, Zelei Lajos, Gál József, Bese Sándor, Kruller Attila, SipterGéza kapott Adorján József híradós, emlékplakettet Bese Sándor gépkocsivezető, dísztárgyat Kruller Attila gépkocsivezető és díszérem kitüntetést Vida Károlyné adminisztrátor. 20 éves szolgálati érem elismerésben részesült Gál József gépkocsivezető és Sipter Géza minőségügyi megbízott. A kitüntetetteknek gratulálunk, további jó munkát kívánunk! LAnna A bővített harkányi gyógyfürdőkórház komplex szolgáltatásai Hazánkban számtalan termál- és gyógyfürdő várja a felüdülni és gyógyulni vágyókat. E természeti kincsek terén nagyhatalomként tartják számon hazánkat. Ennek ellenére, sajnos idehaza még nem eléggé elterjedt a gyógyvizekre alapozott egészségmegőrzés. A Paksi Atomerőmű Zrt. dolgozói a családorvosi és üzem-egészségügyi szolgálat vezetőjének javaslatára immár évek óta igénybe vehetik a harkányi gyógyfürdőkórház szolgáltatásait. A dél-dunántúli régióban kiemelkedő helyet foglal el Harkány, hiszen különleges természeti erőforrása a gyógyvíz, melynek közel kétszáz éve ismerjük a jótékony hatását. Még 1823-ban az elmocsarasodott terület lecsapolásakor, a vízelvezető rendszer kiépítése közben bukkantak rá a természet e kincsére. A vizesárokban dolgozó munkások egyike kínzó izületi fájdalmai enyhültek, mígnem teljesen megszabadult a bántalmaitól. A világviszonylatban is ismert meleg vizű forrást éppen száznyolcvan éve használják gyógyászati célokra. Ásványi összetétele alapján e gyógyvíz a kénes vizek közé tartozik, ám összehasonlítva hazánk más kéntartalmú gyógyvizeivel, szembetűnő a rendkívül magas oxidálható kéntartalma. Különlegessége abból adódik, hogy a kénvegyület karbonilszulfidot tartalmaz, mely vegyidet sokkal gyorsabban szívódik fel és fejti ki jótékony hatását, mint más szulfát. Mindezen tulajdonságoknak köszönhetően e termálvíz alkalmas a mozgásszervi rehabilitáció hatékony elősegítésére, a hosszan tartó gyulladásos bőrgyógyászati és az elhúzódó nőgyógyászati betegségek kezelésére is. A magas szulfidion tartalmú gyógyvíz összetétele különösen alkalmas a reuma összes vállfája, az izületi gyulladások után visszamaradt mozgáskorlátozottság, a törések és egyéb balesetek utáni mozgásszervi gyógykezelésre és idült bőrbántalmak gyógyítására is. A harkányi gyógyfürdő tőszomszédságában 1955. október 15-én százhúsz ágygyal nyílt meg a Zsigmondy Vilmos Harkányi Gyógyfürdőkórház Kht. közvetlen jogelődje, a Baranya Megyei Tanács Gyógyfiirdőkórháza, melynek szolgáltatásait a Paksi Atomerőmű Zrt. dolgozói a családorvosi és üzem-egészségügyi szolgálat vezetőjének javaslatára immár több mint tíz éve igénybe vehetik. E gyógyfürdőkórházban a betegek szakszerű gyógyítására kimagasló szakorvosi felügyelettel van lehetőség elektro-, hidroterápiák széles skálájának igénybevételére is, amit speciális gyógy- és reflexmasszázzsal, gyógytornákkal, iszapkezelésekkel és szénsavas pezsgőfürdőkkel lehet kiegészíteni. A masszázs során csökken az izmok kötöttsége, javul a vérellátás, fokozódik a gyulladásos folyamatokat fenntartó mediatorok elszállítása, ezért csökken a gyulladás, s így a fájdalom is. A hatás speciális gyógytornával tovább növelhető. A beteg testrész megfelelő tornáztatása minden esetben komoly szaktudással rendelkező gyógytornászok segítségével történik. Egyes mozdulatsorok, gyakorlatok az itt eltöltött három hét alatt megtanulhatók, így odahaza immár egyedül is folytathatók. A víz alatti vízsugár által biztosított masszázs során az orvos által előírt testfelületen a károsodott izmok ingerlésével a normális működés helyreállítható. Az iszapkezelések során a bőrön keresztül felszívódó biológiailag aktív anyagok gyógyhatása érvényesül. Az ultrahang, rekeszes galván, TENS-kezelés, magnetoterápia, iontophoresis és ingeráram-kezelések csökkentik a betegek fájdalmát és megkönnyítik a mozgásukat. A harkányi víz gyógyító erejét március végén nekem is volt lehetőségem megtapasztalni. Előzetes várakozásaim beigazolódtak. Különösen tetszett, hogy az elmúlt időszakban több mint egymilliárd forintos befektetéssel bővített és részben felújított kórház nagyon elegáns lett. Bizton állítható, hogy egy EU-konform komplex rehabilitációs központ sikeredett, ahol a mozgásszervi, agyi infarktusban, traumatológiai, valamint különböző bőrbetegségekben - pld. pikkelysömörben - szenvedők, krónikus nőgyógyászati problémákkal küszködök kezelése, gyógyítása, valamint a beutalt betegek életminőségének javítása biztosított. A kevéske szabadidőben volt lehetőség felkeresni a siklósi várat, a villányi pincesort és Máriagyűdön a legendás kegyhelyet. A bővebb információt igénylők figyelmébe ajánlom a www.harkanykorhaz.hu internetes honlapot, valamint vegyék fel a személyes kapcsolatot a PA Zrt. humán igazgatóság személyzetfejlesztési csoportjának dolgozóival, akik az oktatóközpont emeletén találhatók. Sipos László Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? A társaság nyugdíjasairól szóló cikksorozatban ezúttal Adorján Józsefné Erzsiké az interjúalanyom. Erzsiké férjével él egy társasházi lakásban, a Duna közelében. A ház környezete rendezett, a környék csendes, az előkertben már nyílnak a tavaszi virágok. Úgy gondolom, hogy az itt élő emberek közérzet-Imindez pozitívan befolyásolja. ső kérdésem az lenne, hogy mikor milyen módon kerültél a társaságiz, mi volt a munkaköri feladatod?- 1974-től az Erbénél voltam állományn, majd 1985-ben áthelyezéssel kerülni a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, unkaköröm változatlan maradt, gondiki teendőket láttam el. Többek között a a is meglévő 101,102 és 103-as, illetve bb „felvonulási” épületben, kétműszas munkarendben dolgoztunk. ikor mentél nyugdíjba?- Az akkor hatályos nyugdíjtörvény és h cégvezetés biztosította összes kedvezményt kihasználva 1991-ben, 53 évesen vonulhattam nyugállományba. Van-e olyan munkahelyi élményed, ami még ennyi év után is emlékezetes maradt számodra?- Számomra a legemlékezetesebb a nagyon jó munkahelyi kollektíván túl az volt, amikor 1986-ban nőnap alkalmából kétnapos kiránduláson vettünk részt a Balatonfüredi Rehabilitációs (ma Rekreációs) Központban. Nyugdíjba vonulásod után hogyan változott meg az életed, mi minden történt veled?- Amikor 17 évvel ezelőtt nyugdíjas lettem, még egy olyan családi házban laktunk, amelyhez nagy kert is tartozott. A háztartás és a kerti munka kitöltötte az időm nagy részét. Két gyermekünk van, a lányunknál és a fiunknál is van két-két unoka. Mivel a szüleik dolgoztak, be tudtam segíteni az unokák felügyeletébe, ellátásába. 1993-ban, amikor úgy éreztük, hogy már fárasztó számunkra a családi ház körüli tevékenykedés, a gyerekeket pedig nem akartuk ezzel terhelni, a férjemmel egy társasházi lakásba költöztünk. Azóta itt élünk, és jól érezzük magunkat. Müyen módon jut el hozzád információ az erőműről, hogyan szerzel tudomást a PA Zrt. által a nyugdíjasok számára kínált kedvezményekről és juttatási lehetőségekről?- Mivel a családon belül senki nem dolgozik az erőműben, az Atomerőmű című újságból, valamint az Atomerőmű Nyugdíjasklub Egyesületen keresztül jutok információkhoz. 1992-től vagyunk férjemmel együtt a klub tagjai, két cikluson keresztül elnökhelyettes voltam. A munkahelyi közösség után sokat jelentett számomra, hogy itt olyan barátokra találtunk, akikkel azóta tartjuk a kapcsolatot. Melyek azok a juttatások, amelyeket igénybe tudsz venni, hogyan értékeled ezeket erkölcsi és anyagi szempontból?- Mindig figyelemmel olvasom a nyugdíjasoknak, illetve nyugdíjasokról szóló cikkeket. Nagyon örültem a rászorulók étkezési támogatásának. Az idén is részesülhettünk mozgásszervi rehabilitációban Gunarason, amelyet, úgy tudom, a cég az aktív dolgozók számára támogat. Rezsiköltségeinket enyhíti, hogy továbbra is kedvezményesen kapjuk az áramot, és a mobiltelefonunkon kedvezményesen beszélgethetünk. Úgy gondolom, hogy az atomerőmű méltó módon gondoskodik a nyugdíjasairól. Amióta klubtagok vagyunk, az atomerőmű támogatásával sok szép helyre eljutottunk. Az idén is több alkalommal megyünk egynapos kirándulásra, Kecskeméten pedig egy színházi előadást nézünk meg. A rekreációs központ által nyújtott szolgáltatások kellemes kikapcsolódást, tartalmas pihenést biztosítanak. Őszintén mondhatom, hogy jó a Paksi Atomerőmű Zrt. nyugdíjasának lenni. KZné
