Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
2008. április mym paksi atomerőmű 13 Munkatársaink, akik zenélnek Az énekes: Isgum István Hogyan töltik napjaikat a Paksi Atomerőmű Zrt. nyugdíjasai? emlékszem rátok, és buliztam is veletek. Menők voltatok. Hogy emlékszel?- 1969-ben leszerelésem után részben az előző zenekar tagjaiból és újakkal megalakítottuk a Merrys együttest. Hídvégi Laci, Marosi Gábor, Soponyai Józsi, Horváth Feri felállásban döngettük a hangfalakat. Nagyon fárasztó, ám szép és élményben gazdag időszak kezdődött az életemben. Ma is szívesen emlékszem vissza a jól sikerült bulikra, csajokra. Remélem a velünk bulizok is így emlékeznek. A dallamosabb rockzenét mellőzve inkább a progresszívebb, a „lázadó” műfajt játszottuk. Közhely, de egyfajta életérzést próbáltunk közvetíteni a fiataloknak. Játszottuk a Deep Purple, Black Sabbath, Creem és a Zeppelin számait. A hangszereseknek és nekem is énekesként jól bejöttek az ütősebb zenék. Az akkor menő zenekaroknak mind megvoltak a rajongói, így bennünket is nagyszámú csapat kísért, bárhol is koncerteztünk. Abban az időben más nem lévén, az élőzenének volt kultusza, ami kemény munkát és felkészülést igényelt attól, aki sikert akart elérni koncertről koncertre. Négy év aktív szereplés után közös döntéssel feloszlott a zenekar. A tagok saját útjukat kezdték járni. Többen sikeresek maradtak a zenei pályán, bizonyítva, hogy jó alap volt a Merrys.- Gondolom ennek az együtt töltött „merrys-es" időszaknak köszönhető az a barátság, ami megmaradt mindvégig közöttetek. Később már nem is gondoltatok az újrakezdésre?- Amikor 1973-ban szétváltunk, nem gondoltunk ilyesmire. Jöttek a hétköznapi teendők, munka, család. Amikor ezek a dolgok lazulni kezdtek, akkor többször is szóba került, hogy álljunk össze egy nosztalgiakoncertre. Ez sokáig csak felvetés maradt. De 2007- ben közös döntéssel elhatároztuk, hogy 35 év múltán feltámasztjuk ^ a Merrys-t. Kissé félve, de annál nagyobb lelkesedéssel szeptemberben elkezdtük a próbákat. Helyzetünket könnyíti, hogy hárman közülünk időközben profi zenészekké váltak. Most itt elmondhatom, jól haladunk a felkészüléssel. Izgalmat csak az okoz, hogy állunk helyt a színpadon.- Ez annyit jelent, hogy hamarosan újra láthatunk benneteket?- Igen. A tervek szerint „Tolna város napja” programjához kapcsolódva május 24-én Tolnán, a sport- és szabadidőközpont színpadán lépünk fel. A jegyek árából származó bevételt a helyi zeneiskola támogatására ajánlottuk. Reméljük, hogy a Merrys zenéje tetszeni fog, és mindenki jól érzi majd magát. Ezúton is szeretettel meghívom a kollégáimat és minden kedves olvasót a koncertünkre.- Ennyi idő után teljesen érthető az izgalmatok. Az előttem lévő műsorotokból azt látom, a siker nem kétséges. A szükséges kevés lámpaláz mellé nagyszámú lelkes közönséget kívánok nektek. Szabó Béla-Túl a döntőn Tolnán az egyik népszerű söröző ben ülünk, és ásványvizet rendelünk. Beszélgetőpartnerem Isgum Pista (Szittya).- Már harmadik éve, hogy nyugdíjba vonultál a viszo állományából, ahol az emelőgépeseknél dolgoztál. Hogy telnek mostanában a napjaid?- Köszönöm, egészségben és aktívan. Ha tehetem, zenét hallgatok, horgászni járok a Füzesre, és művelem a szőlőbirtokomat.- Énekesként kerültél a sorozatba, ez eltér a korábbi szereplőktől, hiszen a sikeredet a zenében a hangoddal érted el. Hogyan kezdődött?- Az általános iskola hetedik osztályába léptem, amikor itt Tolnán kezdték szervezni az első úttörőzenekart. Ennek szakmai pártfogója Véghelyi tanár úr volt, akinél én is jelentkeztem. Hangszerként a szárnykürtöt választottam, mert ránézésre szimpatikusnak tűnt. A próbáikkal és a sok otthoni gyakorlással gyorsan fejlődtünk. Ezen felbuzdulva páran elhatároztuk, hogy alakítunk egy tánczenekart, és az iskolai teadélutánokon szórakoztatjuk a többieket. Ez volt a „Marinás” sláger korszaka, tele a hazai előadók sikerszámaival. A „bulizenekarban” kezdetként pisztonoztam, ám énekesre is szükség lett, hát megpróbáltam. 1967-ben bevonultam katonának Szekszárdra. Ebben az időben kezdett belopakodni titkos csatornákon és dugi bakeliten az angol-amerikai rockzene. Én nagyon csíptem, és titokban megpróbáltam utánozni a példaképek énekét. Amikor tudomásomra jutott, hogy a laktanyán belül összeállt egy rockzenekar, ellátogattam a próbáikra. Szerencsémre éppen énekest kerestek, természetesen kaptam a lehetőségen. Jöttek a Beatles, Illés, Omega, Metró és a többiek slágerei. A kitartó gyakorlásnak és a főnökeink támogatásának köszönhetően hamarosan már kint a városban is színpadra léphettünk.- Úgy gondolom, kötődésed a zenéhez korán beindult, és azóta sem változott. Mit jelentett és jelent még ma is számodra a muzsika?- Mióta az eszemet tudom, mindig hatással volt rám a „jó” zene. Hogy jó-e, azt én döntöm el: ami tetszik, ami megragad, legyen az könnyű, komoly vagy elvont. A zene hallgatása örömteljes érzéssel, jó hangulattal tölt fel. Barátokat és egészséget ad. Ezt csak fokozza, amikor magad is műveled valamilyen szinten.- Az indulást egy sikeres időszak követte, a Merrys zenekar működése. Én is „A szenvedélyek fogságában ” A szenvedélyek fogságában” című rajz-és fotókiállítás megnyitójával vette kezdetét március 28- án, pénteken a Paksi Városi Mentálhigiénés Egyesület programja. Erdélyi Gabriella, az egyesület vezetője elmondta: pályázatot hirdettek, s a legjobb munkákat kiállították, néhányan könyvutalványt kaptak az alkotók közül. Fotók, rajzok és előadások szolgálták a figyelemfelkeltést A fotókat felkérésükre két egyetemista, Aranyás Dóra és Metzger Ákos készítette. A tárlat a városi művelődési központ emeletén nyüt meg. Az első ízben rendezett program szombaton a Pákolitz István Városi Könyvtárban folytatódott Előbb szabadtéri programok - köztük tajcsibemutató - várták az érdeklődőket, majd beköltöztek a könyvtár falai közé, ahol szenvedélybetegségekkel kapcsolatos előadások, bemutatók sora vette kezdetét A sort Tari Annamária szenvedélybetegségekről szóló előadása zárta. A szenvedélyek napja az önkormányzat egészségügyi és szociális bizottságának támogatásával valósult meg. W. P. Március 10-11-én Pécsett zajlott a VI. Országos Protokollverseny kétnapos döntője, melyet a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Protokolltanárok Kollégiuma és a Pécsi Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola szervezett. Az ESZI ll.D osztályos, ügyvitel szakos csapatát Jákli Enikő, Urbán Beáta és Wascher Alexandra képviselte. Felkészítő tanáruk Nagy Éva volt. A verseny megrendezésével a szervezők arra törekedtek, hogy a tanulók a szakmai ismeretek mellett az európai viselkedéskultúrát is elsajátítsák, és az egyre nagyobb jelentőséggel bíró protokollismeretek népszerűsítése minél szélesebb körben nyerjen teret. Az országos megmérettetésre 30 kereskedelmi, vendéglátóipari és közgazdasági szakközépiskola jelentkezett, de a döntőben 16 csapat versengett. A verseny kezdő feladataira még az első nap estéjén került sor, a második nap pedig Olaszország jegyében indult, hiszen ekkor kellett az olasz protokolláris szokásokat és az országról készített kiállítást bemutatni. A tanulók a mindennapi és a hivatali viselkedéskultúra leglényegesebb területeiről, elméleti és gyakorlati ismereteikről egy hattagú zsűri előtt számoltak be, amelynek elnöke dr. Sille István, neves protokollszakértő volt. A versenyfeladatokat a sokrétűség jellemezte. A nyakkendőkötéstől és meghívókészítéstől kezdve a különböző ügyességi, gasztronómiai feladatokon és helyzetgyakorlatokon át a szalvétahajtogatásig, csomagolásig, de a háromperces prezentáció tartásáig sok mindenben kellett jeleskedniük a lányoknak. Tizenhat csapat között a 8. helyet szerezték meg az ESZI-s lányok. Felkészítőjük, Nagy Éva tanárnő nagyon elégedett az elért eredménnyel, hiszen idegenforgalmi, kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolai tanulókkal vették fel a versenyt, és elismerésre méltón helyt álltak. Gratulálunk a teljesítményhez!- Lovásziné Anna -Tisztelt Olvasók! Az Atomerőmű újság hasábjain 2004 januárjától havi rendszerességgel olvasható volt egy-egy nyugdíjas munkatársunk látogatásáról készült riportanyag. Mivel a sorozatot nagy érdeklődés kísérte, az újság olvasói közönségének kezdeményezésére a szerkesztőbizottság döntése alapján 2008. április hónaptól az üzemi lapban újra helyet kap az atomerőmű nyugdíjasait bemutató cikksorozat, amelynek szerkesztésére osztályunk vállalkozott. Úgy gondoljuk, hogy ez kiváló lehetőség arra, hogy nyugdíjasainkhoz egy újabb csatornán keresztül eljuthassunk, bepillanthassunk hétköznapi életükbe az erőmű kapuin túl. Látogatásaink alkalmával beszélgetünk arról, hogy mi foglalkoztatja őket, hogyan telnek napjaik, van-e kapcsolatuk volt munkahelyükkel, kollégáikkal, kolléganőikkel, akikkel több évig, esetleg évtizedekig együtt dolgoztak. A havonta megjelenő cikksorozatban szeretnénk arról is tájékozódni, hogy nyugdíjasaink a társaság által kínált kedvezmények és juttatások igénybevételének lehetőségével hogyan élnek. Végül megkérdezzük őket arról, hogy anyagi és erkölcsi szempontból saját értélú'endjük mércéjével mérve milyennek ítélik meg egy PA Zrt.-s nyugdíjas életét. Bízunk abban, hogy a riportok során szerepet vállaló nyugdíjasaink tényleíró elbeszélései, érdekes történetei az újság olvasóinak kellemes szórakozást nyújtanak. Kovács Zoltánné, a jóléti osztály munkatársa A 2007. év végével a PA Zrt. nyugdíjasainak száma meghaladta az 1500 főt, ez a mai aktív állománynak mintegy 60%-a. Riportalanyaim, Kern Ferenc és felesége, Magdika paksi, szépen felújított társasházi lakásukban élnek. Az olvasók megtudhatják, hogyan telnek ma a PA Zrt.-s nyugdíjasok mindennapjai.- Mikor és milyen módon kerültetek a társasághoz, melyik szervezetnél dolgoztatok, és mi volt a munkátok? Magdika: -1985. március 21-én vettek fel az erőműbe, előtte az Erbénél dolgoztam. A szociálpolitikai osztályon az üdülések ügyintézése lett a feladatom, ezt a munkát végeztem a nyugdíjazásomig. Mindig szerettem az emberekkel foglalkozni, ügyes-bajos dolgaikat elintézni, így szerettem ezt a munkát. Feri: - 1979-től az Erbénél dolgoztam, majd áthelyezéssel kerültem 1986. január 1-jén a PAV-hoz. A külső technológiai osztályon kezdtem dolgozni, és onnan is jöttem el főgépészként.- Hogyan éltétek meg: egyik napról a másikra aktív munkavállalóból nyugdíjassá válni? M.: - 2005. augusztus 31-én fejeztem be az aktív munkát. Tudatosan készültem a nyugdíjba vonulásra, tele voltam tervekkel. így utólag elmondhatom, hogy a vártnál kellemesebben éltem meg a változást. F: - Már régen elhatároztam, hogy amint lehetőségem lesz, nyugállományba vonulok. Mivel korkedvezményre voltam jogosult, 2000. december 31-ével így is tettem. Nem bántam meg a döntésemet, mindig van elfoglaltságom, élvezem a szabadságot.- Hogyan emlékeztek a munkahelyetekre? Tartjátok a kapcsolatot a kollégákkal? M.: - Sok kedves emléket őrzök. A legemlékezetesebb az utolsó munkanapom volt, amikor elbúcsúztattak. Nagyon meghatódtam és boldog voltam, jó volt érezni a vezetők megbecsülését, a munkatársak szeretetét. A kollégákkal ma is szívesen beszélgetek, amikor meghívást kapok az osztály összejöveteleire. F: - Nálunk az osztályon mindig jó volt a kollektíva, mindennap szívesen mentem be dolgozni. Meghívnak a nyugdíjas-búcsúztatókra, Uyenkor mindig jó találkozni és beszélgetni a régi kollégákkal.- Hogyan telnek napjaitok, mivel foglalkoztok? M.: - Soha nem unatkozom, de mégis mindenre ráérek. Szerencsések vagyunk, mert a gyerekeink is Pakson élnek. Nagyon összetartó a család, mindkét fiunknál van két-két gyönyörű unokánk. Rendszeresek a családi összejövetelek, így sokat vagyunk együtt. Amikor az unokákat ránk bízzák, nagyon élvezzük a társaságukat. Fj - A fontos családi programok mellé az életembe belefér például a horgászás, a sport, a futball- és kosárlabdamérkőzések látogatása. Szinte az egész nyarat a Dunán töltöm, saját csónakommal járom a horgászhelyeket.- Honnan informálódtok az erőműről, mit tudtok a PA Zrt. által a nyugdíjasok számára nyújtott juttatásokról? M. és F: - Havonta megkapjuk az Atomerőmű című újságot, amely tartalmas kiadvány. Az újsággal megküldött tájékoztatók alapján ami érint, vagy érdekel bennünket, azt igénybe is veszszük. Térítésmentesen tudunk üdülni Balatonfüreden, nyugdíjasként továbbra is részesülünk az áramkedvezményben, ami anyagilag jelentős támogatás a számunkra. Nagyon jó, hogy PA Zrt.-s nyugdíjasként megtarthattuk a mobiltelefon-előfizetést, így családon belül kedvezményesen beszélgethetünk. A családtagjaink ma is az erőműben dolgoznak, így nem jelent gondot az ügyintézés. Mindezen juttatások nyújtását pozitív gesztusként értékeljük, érezzük a társaság megbecsülését.- Milyen üzenetetek van azoknak, akik a közeljövőben készülnek nyugdíjba menni? M. és F: - Fontos, hogy tudatosan készüljenek fel a változásra, tervezzenek elfoglaltságot, szervezzék meg a nyugdíjas életüket. Ha így tesznek, jól fogják magukat érezni. Mindemellett jó egészséget kívánunk minden aktív és nyugdíjas munkatársunknak. KZné
