Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-03-01 / 3. szám

2008. március mym paksi atomerőmű 11 PIME 2008 Konferencia Huszadik alkalommal, és már második alkalommal Prágában tartotta legnagyobb kommuniká­ciós konferenciáját a nukleáris ipar. Részvénytársaságunkat Enyedi Bernadett, Mittler István és Varga József képviselte. Az Or­szágos Atomenergia-hivatal dele­gáltja Besenyei Gáborné volt. A WIN magyar oldalát Kissné G. Ludmilla képviselte. A Magyar Nukleáris Társaság képviseleté­ben Silye Judit, míg a Magyar Atomfórum Egyesület képviseleté­ben Czibolya László vett részt a rendezvényen. A nukleáris tájé­koztatás hatékonyabbá tételét szorgalmazó rendezvényen közel száznyolcvan szakember jelent meg a világ minden tájáról. A konferencia néhány érdekes előadá­sára szeretném felhívni a figyelmet. A nyitórendezvényen szólalt fel a Cseh Elektromos Művek vezérigazgatója. Elő­adásában beszámolt a cseh lakosságnak az atomenergiához való pozitív viszo­nyáról (évente kb. ötvenezer látogató for­dul meg a két atomerőmű látogatóköz­pontjaiban, 60%-os a lakossági elfoga­dottság). Cégük a nyolcadik helyen áll az európai villamosenergia-ipari cégek rangsorában. Az ország ipari és kereske­delmi minisztere az aktuális politikai események miatt lemondta a részvételt. Dr. Brian Cox (a Manchesteri Egyetem és CERN munkatársa) a célorientált kom­munikáció vizsgálatának furcsa eredmé­nyeit ismertette. Azt eddig is tudtuk, hogy a lakosság és a döntéshozók több­sége nukleárisan képzetlen. Ismert az is, hogy kevés a visszacsatolás: a tudo­mány beszél - a közönség hallgatja. Ér­dekes viszont, hogy nincs konkrét ösz­­szefüggés a tudás és tudomány támoga­tottsága között. Nehezen oldható fel az a probléma is, hogy ha már tudunk vala­mit, nehéz elképzelni annak nem tudá­sát. További kutatások szükségesek a hatékonyabb kommunikáció érdekében. A rendező ország külön lehetőséget kap minden alkalommal a bemutatkozásra. A cseh kollégáktól (Marie Dufkova és Ve­ra Sumberova) megtudhattuk, hogy 2020-ban kb. 60-70 TWh termelési hi­ány várható az országban. Ebből 40-50 TWh mennyiséget szenes atomerőművi termeléssel próbáinak fedezni. Konkré­tan nem került szóba új nukleáris blok­kok építése, de korábban már éreztették ilyen szándékukat. A nagy aktivitású ra­dioaktív hulladékok kezelésének jelenle­gi helyzetén kívül megismerhettük a jö­vőt is. Terveik szerint 2030-ra működni fog a föld alatti kutatólétesítményrés 2065-re teszik a végleges tároló üzembe lépését. Megtudhattuk még, hogy a ha­zai nukleáris ipar az elmúlt tizenöt év­ben közel 100 millió koronát fordított a szakoktatásra. Újdonság volt a kommunikáció megkö­zelítése David Ropiek részéről, aki az egyik legfontosabb összetevő - az érzé­kelés - fiziológiai jelentőségéről beszélt. Egy másik szekcióban a digitális befo­lyásolás - mint napjaink új jelensége - került szóba. Ennek mindnyájan szerzői és elviselői is vagyunk egyszerre, ugyan­is az úgynevezett szociális média ott van szinte mindenki otthonában Képeket, hí­reket, adatokat, videókat adunk (sokszor kéretlenül) magunkról másoknak, illet­ve kapjuk is azokat (iwiw, Second Life, You Tube). Még nincs egységes álláspont a haszon és a veszély megítélésében ezeknél a forrásoknál. Hallhattunk még általában a nukleáris szervezetek szervezeti fejlesztéseiről, az új reaktortípusokkal kapcsolatos ered­ményekről, a nukleáris energiát még nem használó országok szakmai segíté­séről és bátorításáról. Ha az üzemeltető országokat vesszük számba, akkor je­lenleg 4 milliárd embert érint az atom­energia. Az érdeklődő országok összla­kossága 1,4 milliárd - elképesztő lehe­tőségek mindkét oldalon! Pozitív értéke­lést kapott a még igazán nem létező ala­­csonyszén-technológia. A tervek szerint 2012-ben kezdődhet el a nátriumhűtésű reaktor építése, 2020-ra várják az üze­meltetés kezdetét. Egy fontos prognózist hallhattunk még, 2030-ra kb. 630 ezer MW kapacitással rendelkezik majd a nemzetközi nukleáris csapat (jelenleg kb. 370 ezer W). A konferencia után szakmai kirándulá­sok várták az érdeklődőket. A magyar kontingens többsége - másokkal együtt - a Prágai Műszaki Egyetem oktatóre­aktorát választotta, ahol részletesen tá­jékoztattak bennünket a létesítmény működéséről, főbb jellemzőiről. A har­minc éve működő reaktor oktatási és ku­tatási célokat egyaránt szolgál, a nem­zetközi szakembergárda számára is nyi­tott. A reaktor alapvetően 1 kW teljesít­ményű, de hatósági engedéllyel (pl. be­sugárzási kísérletek esetén) 3 kW-ig is terhelhető. Modernizált vezénylővel, ko­moly számítástechnikai háttérrel bír, hi­szen az üzembe helyezéskor beszerelt rendszerek már nem feleltek meg a mai igényeknek. Bemutattak egy indítást is számunkra, majd a létesítmény minden részét megnézhettük. Az egész látoga­tást végigkísérte a személyi beléptetés, szokásos be- és kiöltözés, dozimetriai el­lenőrzés szigorú rendje. Vezetőnk el­mondta még, hogy semmilyen jelentős környezeti kibocsátásuk nem volt az üzemeltetés kezdete óta. A létesítmény különben Prága külvárosi részén, lakó­övezetben helyezkedik el, a helyi lakos­ság sem emelt eddig kifogást a kis reak­tor ellen. Mivel egy cseh geológus ismerősöm a radioaktív hulladékok elhelyezését fel­ügyelő hatóságnál dolgozik, meglátogat­tam a cégnek a Prága központjában ta­lálható látogatóközpontját. Itt bemutat­ják az érdeklődőknek a radioaktív hul­ladékok teljes életútját, a csehországi eredményeket és lehetőségeket, a globá­lis helyzetet és legújabb eredményeket. A konferencia előadásai közötti szüne­tekben alkalom nyílt poszterek megte­kintésére, tájékoztató anyagok begyűj­tésére is. Ez utóbbiak a TLK-ban az ér­deklődők számára hozzáférhetők. Varga József Zöldjelentés a világ nukleáris iparának helyzetéről, 2007 (Az atomenergetika zöldszemszögből) Ahhoz, hogy reálisan meg tudjuk ítélni az atomenergetika perspektíváit, ismerni kell az ellentábor véleményét is. Az európai Zöldpárt és az Euro­pean Free Alliance közös kiadásában nemrég megjelent a Jelentés a világ nukleáris iparának helyzetéről, 2007” (World Industry Status Report 2007). Az első ilyen kiadvány a washingtoni Worldwatch Institute, a WISE­­Paris és a Greenpeace közös munkájaként látott napvilágot 1992-ben, ezt aktualizálták 2004-ben, majd tavaly. A jelentés célja, hogy zöldszem­szögből szilárd alapot biztosítson a nukleáris ipar perspektíváinak el­emzéséhez és a megfelelő információval alátámasztott döntéshozatalhoz. Az alábbiakban ismertetem az anyag főbb megállapításait, amely kritika alá veszi a küszöbönálló nukleáris reneszánsz valódiságát. 2007. november 1-jén 439 atomreaktor működött szerte a világon, ez öt­tel kevesebb, mint öt éve. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) adatai szerint jelenleg 32 blokk áll építés alatt, ez 20%-kal kevesebb, mint a 90-es évek végén. 1989-ben 177 reaktor üzemelt az EU-27-ben, ez 2007- ig 146-ra csökkent. 2000-ben a beépített nukleárisenergia-termelő kapacitás 352 GW körül mozgott, a NAÜ a 70-es években 4450 GW-ot jósolt erre az időre. A reak­torok számának csökkenése ellenére a beépített kapacitás nőtt a teljesít­mény növelésére irányuló intézkedések következtében, ezzel a módszer­rel egyedül az Egyesült Államokban 4,7 GW-tal sikerült növelni a kapa­citást, hasonló tendencia figyelhető meg Európában is. A jelenleg üzemelő 439 reaktorblokk névleges teljesítménye összesen 371 GW, a nukleáris energia szolgáltatja a világ áramtermelésének 16%-át, részesedése a primer energiafogyasztásban 6%, ami kevesebb, mint a vízenergia részaránya. Összehasonlításként ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a világ villamosenergia-termelő kapacitása 135 GW-tal nő évente. Ön-A világon működő atomreaktorok száma és az összkapacitás (GWe) 1956 és 2007 között A világ nukleárisenergia-termelése (TWh) 2006-ban országonként magában a szélenergia-termelő kapacitás 13,3 GW-tal nőtt évente 2004 és 2006 között, ami 6,5-szerese a nukleáris kapacitás növekményének. Az atomerőművek átlagos életkora 23 év, a reaktorok tervezett élettar­tama átlagosan 40 év. Figyelembe véve a tényt, hogy ilyen feltételek mel­lett 2007 és 2015 között 90 blokkot kell majd leállítani és jelenleg 32 blokk építése van folyamatban, ahhoz, hogy a jelenlegi reaktorok számát szin­ten lehessen tartani, újabb 58 reaktor építésére lenne szükség a következő 7 évben. Sőt mi több, a következő évtizedben - 2025-ig - összesen 192 új blokkot kellene megépíteni 168 GW teljesítménnyel a jelenlegi status quo fenntartásához. Hasonló logika mentén vizsgálva a dolgokat 2007 és 2030 között 338 kiöregedő reaktort kellene újjal helyettesíteni, hogy a ma üzemelő blokkok számát szinten lehessen tartani. A jelenlegi nukleáris ipari növekedés nem tükrözi ezt a szükséges tendenciát, és még Kína és India látványos fejlesztései sem tudják megváltoztatni a jelenleg inkább a nukleáris energetika részarányának zsugorodását jelző trendet. További hátráltató tényező az atomerőművek engedélyeztetésének körülményessége, amelyen ugyan az utóbbi időben javítottak az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, azonban az a demokratikus dön­téshozatali folyamat követelményei miatt még így is hosszadalmas. Nem köztudott, de a magasfeszültségű hálózat tervezése, engedélyeztetése és megépítése az új atomerőmű telephelyéig ugyanolyan hosszú ideig tart, mint magának az erőműnek az építése. Az egyik legnagyobb kihívás a szakmai tudás masszív leépülése a nuk­leáris iparban, a képzett személyzet, a felkészült szakmunkások, laborszemélyzet, mérnökök, tudósok biztosítása az új nukleáris fel­lendüléshez. A világ vezető atomenergetikájával rendelkező országok­ban, az USA-ban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban 2015-ig az atomerőművek személyzetének 40-50%-a nyugdíjas korú lesz. Az egyetemisták, fiatal szakemberek motivációja a szakma irányába min­imális. Az Egyesült Királyságban például 2002-ben egyetlen nukleáris mérnökképzési kurzust sem tartottak. Németországban a helyzet egye­nesen drámai, 1993-ban még 93-an kaptak nukleáris vonatkozású diplomát, 1998-ban egyeüen egy hallgató sem, 1997 és 2002 között kettő darab diák végezte el sikeresen nukleáris tanulmányait. Jelenleg össze­sen ötvenen látogatnak nukleáris tematikájú szakokat. Ilyen helyzetben a megjövendölt nukleáris reneszánsz szakmai alapjainak biztosítása eny­hén szólva kétséges. A nukleáris gépgyártás teljesítménye a 80-as évekhez képest mára zuhanásszerűen visszaesett. Az Egyesült Államokban például a hajdani 400 nukleáris ipari gyártóból mindössze mintegy 80 maradt meg. A szűk keresztmetszeteket jelzi, hogy a reaktortartályok gyártásához szükséges minőségi speciális kovácsolt acélgyűrűk gyártására jelenleg a világon mindössze egyetlen cég, a Japan Steel Works, Limited (JSW) képes, kapa­citása 12 reaktortartály legyártásához elegendő évente, bár tervezik a ka­pacitások fejlesztését. Az atomerőművek építésének nehézségeit jelzi, hogy a francia AREVA mintaprojektje, a finnországi Olkiluotóban meg­valósuló III. generációs EPR-1600 építése jelenleg csaknem kétéves késés­ben van, és a költségei 1,5 milliárd euróval meghaladják a tervezettet. Végül a szerzők a felsorolt tényekből levonva a következtetést azzal a megállapítással zárják a jelentést, hogy a sokszor hangoztatott nukleáris újjászületés helyett jelenleg inkább az atomkor alkonya, semmint a haj­nala figyelhető meg. A World Nuclear Industry Report nyomán: Dr. Szerbín Pável EU-szakértő Nuclear Reactors in Operation in the EU 27 from 19M <o 2007 Működő atomreaktorok száma az EU-27-ben 1956 és 2007 között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents