Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-03-01 / 3. szám

>008. március mym paksi atomerőmű 5 Orbán Mihály osztályvezető- Mikor és honnan került Ön az atom­erőműbe, hol végezte tanulmányait?- Szarvason jártam fizika tagozatos gimnáziumba. 1978-ban végeztem a kecs­keméti műszaki főiskolán, és még az év augusztusában az atomerőmű sugárvé­delmi osztályára kerültem. Akkor Bakács István volt az osztályvezető. Pályázni kel­lett, Budapesten a nehézipari minisztéri­umban volt a felvételi elbeszélgetés, és közölték, hogy felvettek sugárvédelmi szolgálatvezetői beosztásba. Többen jöt­tünk ide dolgozni az akkori évfolyamból. Már munka mellett végeztem el a BME-t és szereztem villamosmérnöki diplomát. Ez kemény időszak volt, két gyerek és munka mellett további 6 évig tanulni.- Milyen területen dolgozott az elmúlt időszakban?- A sugárvédelem egy speciális szak­terület, ezt csak itt lehetett megtanulni. A kezdeti időszakban - az akkori Szovjet­unióban - Novovoronyezsben több hóna­pos betanuláson vettem részt, majd a Mű­egyetemen kaptunk speciális képzést. Részt vettünk betanuláson szlovák atom­erőműben is. A kezdeti feladatunk a su­gárvédelmi szolgálat felkészítése volt az 1. blokk indulására. Érdekesség, hogy itt voltam katona is, kezdetben a 22-es AÉV-nél dolgoztam segédmunkásként. Akkor épült az Eü. Laborépület, Varjú Bélával együtt kevertük a betont. Majd még ka­tonaként az Erbénél munkatervezői fel­adatokat láttam el a helyszíni organizá­ciós csoportnál, melyet Lovas Győző ve­zetett. Miután leszereltem, Rósa Géza - akko­ri főnököm - felkért a sugárfizikai labo­ratórium vezetésére. Ezt örömmel elvállal­tam, mivel ez a szakterület mindig von­zott, és nem akartam műszakozni. Itt az első feladatom a laboratóriumi munka be­indítása volt. Szili Béla volt a kollégám, aki Dubnában már nagy gyakorlatot szerzett, és sokat tanultam tőle. Kezdetben még csak a csupasz falak voltak, majd helyük­re kerültek a gamma- és neutronbesugár­zó berendezések, melyeket a Központi Fi­zikai Kutatóintézet készített. A sugár­ágyúk betöltésére már a blokkindulást megelőzően került sor, és elvégeztük a te­lepített sugárvédelmi ellenőrző rendszer (SZEJ-VÁL) üzembe helyezéséhez kapcso­lódó metrológiai feladatokat Szép időszak volt Rónaky József volt az akkori közvet­Metrológiai laboratórium len főnököm. Gyakorlatilag azóta a mai napig metrológiával foglalkozom külön­böző beosztásokban. 1996-ban a cégen belül a metrológiai szakterületet össze­vonták, ekkor kerültem el a sugárvédelmi osztályról. Voltam csoportvezető, labora­tóriumvezető, műszaki csoportvezető és jelenleg osztályvezető. Ez utóbbi feladatot Komlóssy Györgytől vettem át Több éven keresztül oktattam az ESZI- ben a környezettechnikus szakon. Beren­deztem egy izotóplabort, jegyzetet írtam, és nagyon szerettem a fiatalokat tanítani.- Kérem, mutassa be néhány mondat­ban az osztály és az Ön tevékenységét! (Esetleg vezetői beosztásával kapcso­latban néhány további gondolat)- Az osztályunk feladata az atomerő­mű hagyományos és sugárfizikai műsze­rezésének metrológiai minőségbiztosítá­sa. Ez a gyakorlatban elsősorban hitele­sítések és kalibrálások végzését jelenti. Szervezetileg a méréstechnikai és a su­gárfizikai laboratóriumra tagozódunk. A primer és szekunder körben is vannak la­boratóriumaink. A kötelező hitelesítésű mérőeszközök ciklikus és javítás utáni hitelesítését tör­vény írja elő. A mérésügyi hatóság által hitelesítésre feljogosított laboratórium vagyunk. Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy Magyarországon ilyen terjedelmű sugárfizikai mérőeszköz-hitelesítésre csak mi vagyunk felkészülve. A laboratóriumok műszaki színvonala és eszközei a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően jónak mondhatók. Az utób­bi években sikerült a laboratóriumokat korszerű etalonokkal és célberendezé­sekkel felszerelni, a mérésügyi hatóság­nak sincsenek ilyen berendezései. A legutóbbi nagy fejlesztés a neutron­ágyú korszerűsítése és a régi sugárforrá­sok cseréje volt a mai metrológiai köve­telményeknek megfelelő neutronfor­rásra. Az osztályon működő mindkét labora­tórium 2003 óta akkreditált kalibráló la­boratórium. Ez a NAT-akkreditált státusz 2011-ig érvényes, tavaly került megújí­tásra. Saját minőségirányítási rendszert mű­ködtetünk, és jól dokumentált eljárások alapján végezzük az atomerőmű nyomás-, hőmérséklet-, villamos és sugárfizikai mérőeszközeinek kalibrálását. A munka­társaim több mint fele mérnök, és gya­korlatilag mindenki rendelkezik speciá­lis metrológiai képzettséggel, valamint a szükséges területeken mérésügyi szak­vizsgával.- Melyek a jövőre vonatkozó szakmai tervei?- Az üzemidő-hosszabbításhoz kap­csolódva a laboratóriumokat fel kell ké­szítenünk az előttünk álló új időszak feladataira. Az etalonfenntartás igen költséges dolog, az atomerőműben al­kalmazott mérőeszközök egyre korsze­rűbbek, pontosabbak. Ezt nekünk is fo­lyamatosan követnünk kell. A gamma­­sugárágyúk 25 éve üzemelő berende­zések, a bennük lévő nagy aktivitású sugárforrások lebomlottak, szolgálati idejük is hamarosan lejár, és cseréjük szükségessé válik. A folyamatban lévő sugárvédelmi re­konstrukció kapcsán a teljes technológi­ai sugárvédelmi műszerpark megújul, ezek hitelesítését és kalibrálását tovább­ra is végeznünk kell, berendezéseinket fel kell készíteni az új feladatra. Az akkreditált státuszunkat folyamato­san fenn kell tartanunk, mert a megfele­lően működtetett minőségirányítási rend­szerünknek sok hasznos hozadéka van. Törekszünk a folyamatos fejlesztésre. Az utóbbi években több kollegánk nyugdíj­ba vonult. Az új munkatársakat be kell ta­nítanunk, meg kell szerezniük a szüksé­ges gyakorlati ismereteket és szakvizs­gákat.- Szabadidejében mivel foglalkozik szí­vesen?- Tevékeny voltam mindig, és remé­lem, még sokáig az is maradok. Nagy szerelmem a lakókocsis kempin­gezés, tavasztól őszig úton vagyok. A gyermekeink is jöttek velünk, de mára már felnőttek. Mindkettő egyetemet vég­zett és dolgozik. Van egy présházam, és borászkodom. Tavaly már sikeresen vet­tem részt borversenyeken. Az utóbbi idő­ben még rászántam magam intenzív nyelvtanulásra is. Gy. Ny. P Aranyi László laborvezető, méréstechnikai labor-' Egy Békés megyei községben, Me­­zőberényben születtem, ahol a gyermek­éveimet is töltöttem, iskoláimat végeztem. Érettségi után háztartásigép-szerelő szak­mát tanultam, és két évig hűtőgépszere­lőként dolgoztam egy kereskedelmi cég­nél. Úgy éreztem, hogy ennél többet aka­rok, többre vagyok képes. Jelentkeztem a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolára, ahol 1981-ben szereztem dip­lomát- Hol, mikor kezdtél dolgozni, mikor ke­rültél az erőmű közelébe?- Akkoriban már néhány barátom és is­merősöm az atomerőműben dolgozott, és sokat meséltek az itt zajló dolgokról. A PAV- nál épp létszámstop volt, így a Verteszhez kerültem, amely a beruházási időszak alatt tervező és kivitelező cég volt Előkészítő mérnökként dolgoztam, megismertem a területet, és sok tapasztalatot szereztem. Ahogy az erőművet megismertem, úgy is­mertek meg engem is, és 1983-ban átkerül­tem a PAV üzembe helyezési főosztályára. Az irányítástechnikai és a dozimetriai rendszereket helyeztük üzembe. Erre az időszakra emlékszem vissza a legszíveseb­ben, nagyon jó csapat volt, szinte egy em­berként tudtunk dolgozni, mindenki látta még a másik gondolatát is. Akkor rengeteg munkánk volt, sokszor hétvégeken is dol­goztunk. Mindenki egy kicsit magáénak érezte ezt a művet, és mindent megtett, hogy a körülményekhez képest a lehető legjobbat tudjuk kihozni belőle. Néha az éj­szakákat is bent töltöttük egy idegengőzös indítás vagy turbinaforgatási próba idején. Emlékszem, hogy a csapágyrezgések kiér­tékelésére mindig ideiglenes mérőrend­szert kellett kiépíteni regisztráló műsze­rekkel, hogy a rögzített értékekből a meg­felelő következtetéseket le lehessen vonni. Senki sem háborgott, mindenki tudta, hogy a nagy műnek forognia kell, és erre kevés a hivatalos munkaidő. Rengeteget lehetett tanulni, rendszereket tüzetesen megismerni az üzembe helyezés közben. A mi munkánk mindig érdekes volt, soha sem ment simán, problémamentesen, per­sze a hibákból is lehetett tanulni. Végül a munkánkat mindig siker koronázta, és ez nagyon jó érzés volt Később, mikor a be­ruházás irányítását átvette az erőmű, beruházó lettem, és műszaki ellenőrként dolgoztam az analitikai mérések szakterü­leten. Ez egy új dolog volt az életemben, de az üzembe helyezői múltam sok minden­ben segített. A beruházás befejezése után elfogyott a munkánk. Szóba került, hogy építhetnénk 1000-es blokkokat is. Már a nagy tapasztalattá beruházásszervező Bechtel cég direktíváival foglalkoztunk, még Energodarban is voltunk tanulmány­úton, mégsem lett belőle semmi. Innentől kezdve nem látszott igazi perspektíva a be­ruházás területén, ezért új irányt kellett venni. így kerültem 1990-ben az akkori mérestechnikaT(ma metrológiai) laborba hitelesítő mérnöknek. A labor akkoriban főleg a technológiai mérőeszközök (nyomástávadók, nyomáskapcsolók, hő­mérséklet-érzékelők) hitelesítést helyette­sítő minősítését végezte az OMH által ki­adott utasítások alapján. A munka tárgya azóta sem változott, de a formája és terjedelme jelentősen. Már az EU-hoz való csatlakozás előtt megkezdődött az európai szabványok át­vétele, ami teljesen más közelítésbe he­lyezte az elméleti metrológiát (méréstan). A mérőeszközök pontosságának megha­tározása a régi hibaszámításokból áthe­lyeződött statisztikai valószínűség-szá­mítási alapokra. Megváltozott a tevékeny­ség definíciója, hitelesítésből kalibrálás lett, és a kalibráló laborok működési rendje is más lett. Ez tette szükségessé egy új minőségirányítási rendszer kidol­gozását. Ez a munka számomra is telje­sen új volt, én az iskolában még mást ta­nultam, ezért elő kellett venni az új sza­kirodalmat, és rászánni az időt az elsajá­títására. Rengeteg szakértői konzultációt kellett tartani, hogy ez az elmélet teljesen világossá váljon. A munkát végül siker koronázta, a Nemzeti Akkreditációs Tes­tület által akkreditált kalibráló laborrá váltunk 2003-ban. Hogy a tevékenysé­günk vállalt színvonala bizonyított le­gyen, megkövetelik tőlünk, hogy más kalibrálólaborok részvételével úgyneve­zett összehasonlító kalib-rálásokat szer­vezzünk, vagy ezeken részt vegyünk. Ta­valy szerveztük meg az első ilyen ese­ményt tíz labor részvételével, és ennek ki­értékelését független szakértőkre bíztuk. Az esemény igen színvonalas metroló­giai fórummá kerekedett, az elért ered­ményünk dicséretes lett. Ezzel a jelenlegi keretek között végzett tevékenységünkkel a feladatunk az, hogy biztosítsuk az erőmű területén a fizikai mennyiségek mérésének pontosságát és egységességét Ez magyarra fordítva azt je­lend, hogy ha például a reaktorhurok me­legágában mérünk a mérőeszközeinkkel, tegyük fel 127 bar nyomást és 297,6 ° C hő­mérsékletet, az a valóságban ugyanakko­ra érték legyen, mint amit mondjuk Ame­rikában, Angliában vagy akár Japánban is 127 bar-nak és 297,6 °C-nak mérnek. A fő irányelv, hogy ezt az egységességet minél nagyobb biztonsággal tudjuk teljesíteni és fenntartani.- Család, feleség, hobbik?- Mint ahogy mások is - akik az ország más részeiről kerültek ide -, sok új ember­rel ismerkedtem meg, melyből még ma is él néhány kapcsolat A feleségem paksi, és szintén az erőműben dolgozik, 1983 óta vagyunk házasok. Szabadidőmet számítógép mellett, bará­ti társaságban, a természetben valamilyen sporttevékenység gyakorlásával szeretem tölteni. Szeretek kerékpározni, úszni vagy ritkábban szörfözni, ha valamilyen na­gyobb viz mellett nyaralunk. Szeretem a Balatont és a tengerpartot is, bár ezek ki­csit háttérbe szorulnak, amióta megtanul­tam síelni. Ma már szívesebben töltöm a szabadságomat az Alpok lejtőin, mint a víz mellett sütkérezve. A téli alpesi táj szépsé­ge és az aktív mozgással járó pihenés tö­kéletes kikapcsolódást jelent számomra. Remélem, még sokszor hódolhatok ennek a szenvedélyemnek, mert igyekszem min­denhez pozitívan hozzáállni, és kihasznál­ni minden adódó lehetőséget. Gy. J. Bozsoki Mihályné Esztergombi Mária (1956-2008) Életének 52. évében meghalt egy asszony, egy öt­gyermekes édesanya. 2008. február 13-án délutá­­nos műszakban dolgozott, amikor munkavégzés közben rosszul lett. Megmentésére gyorsan ér-kezett a segítség, a halál kórházba szállítás közben érte. Bozsoki Mihályné Sztálinvárosban, 1956. szeptem­ber 2-án született. 2002-től dolgozott az erőmű terü­letén, 2004. január 1-jétől az Atomix Kft. Takarító Szakágának alkalmazásában. Mun-katársai jó ter­mészetű, csendes, alkalmazkodó embernek ismerték meg, mindenkivel megtalálta a közös han­got. Munkájában fegyelmezett volt, a rábízott felada­tokat maximálisan ellátta. Madocsán élt férjével, 18 éves fiával és 13 éves kis­lányával. Három leánygyermeke már férjezett, gyer­mekeik vannak. Életében sok örömét lelte négy gyö­nyörű unokájában. A munka mellett legfontosabb­nak a család mindennapi ellátását tekintette. Szabadidejében kertészkedett, és szívesen varrt gyermekeinek és unokáinak. A 2008. február 16-i temetésen részvételükkel együttérzésüket fejezték ki a rokonok, ismerősök és munkatársak. Marika családja nehéz napokat él át, az édesanya elvesztése után nagy űr maradt, hiánya szívszorító és fájó. Gyászolja férje, Mihály, gyermekei: Mária, Zsuzsan­na, Beáta, Mihály és Adelaida, vejei és unokái. Emlékét őrizzük, nyugodjék békében! K. Zné Józsa János (1955-2008) Józsa János, a PA Zrt. nyugdíjasa életének 53. évé­ben hosszú szenvedés után hunyt el a szekszárdi kórházban. Józsa János 1955. október 2-án született Regöly­­ben. 1978-ban lépett be a társasághoz, a biztonsá­gi igazgatóságon belül a munka-és tűzvédelmi osz­tályon tűzoltó szertáros munkakörben dolgozott. Betegsége miatt 2006. február 23-án rokkant­­nyugdíjazták. Kollégái segítőkész, önzetlen embernek ismerték erőteljes igazságérzettel. Munkájában maximalis­ta, elkötelezett volt. Szabadidejében szívesen horgászott és rejtvényt fejtett. Nyugdíjas napjai sajnos nem teltek gondta­lanul, rendszeresen járt orvosi kezelésre, két na­gyobb műtéten is átesett. 2007 nyarán mégjó álta­lános közérzetnek örvendett, ősztől azonban egészségi állapota rohamosan romlott. Otthon fele­sége ápolta, majd 2008 januárjában kórházba ke­rült, ahonnan már nem tért haza madocsai ottho­nába. Nyugdíjas kollégánk Madocsán élt feleségé­vel, Juliannával és fiatalabbik lányával, Mariettával. Ikergyermekei, Gabriella és Attila már családi köte­lékben élnek, így édesapjuk fiatalon megérhette a kisunokák, Bence és Martin megszületését, akiket imádattal szeretett. Gyászolják Öt szerettei: felesége, fia, lányai, me­nye, veje, unokái és a Paksi Atomerőmű Zrt. kol­lektívája. Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében. K. Zné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents