Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)
2008-02-01 / 2. szám
2008. február mym paksi atomerőmű 5. oldal VEGYÉSZETI TECHNOLÓGIAI OSZTÁLY (2.) Baradlai Pál üzemvezető- Mint mindig, most is arra lennék kíváncsi, honnan és mikor kerültél az atomerőműbe?- A Veszprémi Egyetem Radiokémiái Tanszékén dolgoztam oktatóként szerződéses munkaviszonyban, és amikor a szerződésem lejárt, azt a leépítések miatt nem hosszabbították meg, ezért munkahelyet kellett keresnem. Az interneten akadtam rá az atomerőmű által meghirdetett pályázatra, amelyről úgy éreztem, mintha azt nekem írták volna ki. Természetesen nem így történt, hanem a paraméterei illettek rám. Eredetileg nem volt szándékomban Paksra jönni, bár a szakmai kapcsolat megvolt, mert különböző kutatási témákban együtt dolgoztunk. Kíváncsiságból eljöttem az interjúra, mint utóbb megtudtam, hatodmagammal, rám esett a választás, így 2002. december 19-én felvételt nyertem.- Hol kezdted erőműves pályafutásodat?- A vegyészeti főosztály dekontamináló üzemébe kerültem technológus mérnöknek, és ebben a munkakörben dolgoztam 2006 nyarának végéig, a tényleges elhárítás kezdetéig, amikor is volt főnököm - Skach Lóránt — egyéb okok miatt nyugdíjba vonult, és átvettem tőle az üzem vezetését.- Nagy a különbség az egyetemi és az üzemi munka között?- Ez a terület teljesen más, az egyetemen kutatási és oktatási feladataim voltak, most pedig az iparban főleg napi ügyeket kell intéznem. Amivel az egyetemen kutatási és elméleti szinten foglalkoztam, azzal most itt megvalósítási formában találkozom. Viszont némi oktatási feladatot itt is kaptam, mert a területemhez tartozó oktatási feladatokra felkért az oktatási főosztály. Éppen most indul egy minősített oktatói tanfolyam, amelyen én is részt veszek.- Elmondanád, milyen tevékenységek folynak az üzemben?- Az üzem feladata a primerkörben radioaktív izotópokkal elszennyeződött eszközök dekontaminálása, köznapi szóhasználattal megtisztítása. Erre a feladatra egy tizenöt fős műszakos csapat áll rendelkezésre, a művezetővel az élen. Ezenkívül itt az irodában hárman vagyunk, akik a műszaki hátteret biztosítjuk, egy technológus mérnök, egy technológus és én. Munkánk nagy része a leállásokhoz és karbantartásokhoz kapcsolódik. Vannak állandóan viszszatérő munkáink, ilyen az átrakómedence dekontaminálása, amely minden leálló blokkon megtörténik. Ezenkívül a gőzfejlesztők, a fő-keringtetőszivattyúk és a főelzáró tolózárak dekontaminálását végezzük szükség szerint egyéb más munkák mellett. Normál üzem alatt a kiszállításokhoz kapcsolódó munkák a jellemzőek. Ilyen a kiéget fűtőelemek kiszállítása előtti C-30-as szállító konténer, illetve az átrakáshoz kapcsolódóan a tartalék tálcák dekontaminálása. Ezen nagy munkákra a hatóság által jóváhagyott külön programjaink vannak. Továbbá minden olyan eszköz, amely elszennyeződik a primer körben, az MSSZ szabályai szerint részben hozzánk kerül dekontaminálásra.- Az üzemzavar elhárítása sokáig emlékezetes marad számotokra is!- Az elhárítás során a dekontamináló üzem bizonyos szempontból háttérben dolgozott, nem mi voltunk reflektorfényben. Ezt az embereink érezték is, mert munkájuk elismerése erkölcsi szinten megtörtént, de anyagi vonatkozásban igencsak elmaradt, amit többször jogosan szóvá is tettek. Nekünk kellett az orosz szakemberek által használt szerszámokat és az aknából kiszedett különböző fém alkatrészeket folyamatosan dekontaminálni. Nekem sok munkát jelentett az elhárítás előkészítő fázisa, valamint harmadmagammal programvezetőként a helyszínen irányítottuk a szlovák VUJE cég munkáját. Más szervezetekkel együtt, nekünk is nagy feladatot jelentett a sérült üzemanyag eltávolítási munkái befejezése után a tisztítótartály, valamint az 1. sz. akna és kapcsolódó rendszereinek dekontaminálása, üzemi állapotának visszaállítása. Ez olyan jól sikerült, hogy véleményem szerint két időszakban volt ilyen tiszta az 1. sz. akna, amikor gyártották, és amikor április végére dekontamináltuk.- Mivel „kétlaki" vagy, gondolom, ez meghatározza a szabadidőd eltöltését is.- Igen, hiszen a Veszprémben élő családomhoz csak hétvégeken megyek haza, így hobbim a természetjárás háttérbe szorul a ház körüli munkák és egyéb családi elfoglaltságok miatt. Itt hétköznap munka után főleg olvasgatok, és most éppen nyelvet tanulok. Most készülök szabadságra, síelni megyünk a feleségemmel és a lányommal.- Akkor stílszerűen: szép időt és jó havat kívánok! wm Kállai Lászlóné Csilla üzemtechnikus Kazincbarcikáról költöztek Paksra. Édesapja 1978-ban kezdett dolgozni az atomerőműben, és miután itt lakást kapott, 1980-ban a család is követte. Csilla ekkor még iskolába járt. Budapesten, az Irinyi János Vegyipari Szakközép- és Szakmunkásképző Intézetben szerezte meg gyógyszergyártó szakmai képesítését.- Mikor, milyen területen kezdtél el dolgozni?- Tanulmányaim befejezése után 1982-ben kerültem az atomerőműbe, a vegyészeti osztályra. Azóta is ezen a területen dolgozom. A vegyészeti technológiai osztály kémiai technológiai üzemében vagyok üzemtechnikus. Huszonhat évvel ezelőtt ennek az üzemnek a primer köri víztisztítójában kezdtem, kétműszakos munkarendben. Akkor indult a víztisztító egyik rendszerének üzembe helyezése. Jelenleg csak a labor-, zuhany- és mosodai vizeket tisztítják itt. Innen 1985-ben kerültem ki a szekunder köri pótvíz-előkészítőbe, ahol három műszakban dolgoztam. Gyermekeim születésekor néhány évre otthon maradtam, közben megszereztem a technikusi minősítést, és csak 1991 nyarán jöttem vissza az erőműbe. Ekkor, mint kisgyermekes anyuka, mentesültem a három műszakos munkarend alól, és az akkori üzemvezető, Doma Árpád felajánlotta, hogy az üzem irodai részén, az üzemvezető, illetve művezetők mellett segítsem az ő munkájukat. Azóta is itt vagyok.- Nagyon aktív embernek ismerlek Téged. Közösségi tevékenységedért több alkalommal részesültél a „Padosz kiváló aktivistája” kitüntetésben. Mi mindennel foglalkozol a munkaköri feladatodon kívül?- Közvetlen munkahelyemtől kiindulva kezdeném. Nálunk már régóta hagyomány a vegyészbál megrendezése, amit minden évben általában februárban tartunk az ASE étteremben. Ez házaspáros rendezvény, és különféle programokkal, játékokkal színesítjük. Éppen ennek szervezése az egyik feladatom, ami most foglalkoztat. Mellette minden vegyészeti szervezésbe belefolyok, mint például a „kávézós” bulikba, bár annak kolléganőm, Gombáné Eva a főszervezője. A nyugdíjba vonuló kollégák gyakran megkérnek, hogy segítsek a búcsúztatójuk megszervezésében, lebonyolításában. A munkahelyi légkört, kollektívát tekintve szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Munkatársaink igénylik a közös programokat, és szívesen segítenek, ha kell.- És mi az, ami nem az osztályhoz kapcsolódik?- Mint választott küldött, az atomerőmű munkavállalói részéről, az ő képviseletükben részt veszek a VITAMIN Egészségpénztár munkájában, közgyűlésein. Nem oly régóta a Padoszban főbizalmiként is tevékenykedem. Ez a feladat nem ismeretlen számomra, hisz az előző főbizalmit, aki közvetlen kolléganőm is volt, Doma Arpádné Jucit korábban helyettesítettem és segítettem ebben a munkájában. Az ő nyugdíjazása végett volt szükség új főbizalmi választására, és a kollektíva rám szavazott. Ezen tisztség mellett a Padoszban még a sport- és szabadidő-bizottság vezetését is ellátom. Éves programjaink között rendszeresen szerepelnek a horgásznapok, a sportnapok, melynek lebonyolításában aktívan közreműködők. Az évente megrendezésre kerülő VDSZSZ-sportnapon résztvevő csapatunk összeállítását is én végzem. A múlt évben - szintén Dománé Juci helyett - bekerültem a cég kulturális és sportbizottságába, ahol tavaly egy nagy közös sportnapot szerveztünk a másik két érdekképviselettel, a MÉSZ-szel és a Munkástanáccsal.-Az energiádból marad otthonra is?- Marad, sőt most úgy érzem, hogy nem tudom eléggé hasznosítani, mert az időjárás még nem engedi a kertben, a szabadban való foglalatosságot. Van egy telkünk, ahová szeretek kisétálni, dolgozgatni. Bár hétköznap kevesebb időt tudok ott eltölteni, de nyári estéken néha csak kilenc óra után jövünk onnan haza.- Akkor talán a hobbidat, a kikapcsolódásodat is a kert jelenti?- Igen, ez valóban így van, de azért szeretek olvasni is. Bár az utóbbi időben a lakás külső és belső felújítása miatt ez eléggé háttérbe szorult, azért nagyon remélem, hogy hamarosan lesz elég időm az olvasásra is.- Mesélj a gyermekeidről, a családodról!- Linda lányom idén lesz 21 éves. Ő már két éve Budapesten él. Megszerezte a nemzetközi fittneszoktató végzettséget, és egy neves fittneszközpontban dolgozik. Mellette főiskolára jár, a kommunikációs főiskola másodéves hallgatója. Attila most elsőéves Pécsett, az ELTE Természettudományi Karának sportszervezői és sportmenedzseri szakán. (Folytatás a következő oldalon.) Oldal Ottó művezető Ottó egy tokaj-hegyaljai faluban született 1957-ben. Budapesten végzett a Petiik Lajos Vegyipari Technikumban mint általános vegyész. Három gyermek, Zsolt, Zita és Ottó édesapja. Feleségével, aki a Kápolna utcai bölcsődében dolgozik gyermekgondozónőként, 1984-ben kötött házasságot.- Mikor és hogyan kerültél az atomerőműbe?- 1977-ben az öcsémmel elindultunk szerencsét próbálni, így helyezkedtünk el az atomerőmű-beruházáson. A Vegyépszemél dolgoztunk anyagvizsgálóként közel 10 évig. Én 1986-ban, O kicsivel korábban „igazolt át” a PA Rt.-hoz. Ismerőseim - akik a Vegyépszernél anyagvizsgálattal foglalkoztak - hívták fel a figyelmem erre a lehetőségre, amely számtalan előnynyel kecsegtetett: rugalmas munkaidő, sok szabadidő, megfelelő fizetés. Kedvezőnek ígérkezett az is, hogy érettségivel vagy technikusi végzettséggel 1 év alatt anyagvizsgáló-tanfolyamot lehetett elvégezni Pesten, amely magában foglalta a további előnyöket is: több fizetést, mindezt kedvezőbb beosztással. Az elmondottak felkeltették az érdeklődésemet, és testvéremmel arra jutottunk: próbáljuk meg. Bár én tovább maradtam a kivitelező cégeknél, az események - így az 1000-es blokkok építésének meghiúsulása, az egyéb lehetőségek beszűkülése - arra ösztönöztek, hogy mással próbálkozzak. Mivel paksi lányt vettem el, így nem volt kérdés, hogy maradunk. Ekkor kerestek vegyipari gépészt a vegyészeti osztály dekontamináló üzemébe, bár a „dekontamináló” szóról azt sem tudtam, mit takar. így kerültem a dekontaminálókhoz, néhány évig mint szakmunkás, majd műszakvezető, végül tavalyi évtől mint művezető.- Munkád során milyen feladatok ellátása hárul rád?- 10 évig anyagvizsgáló voltam, azóta dekontaminálással foglalkozom. Feladatunk a karbantartásra szétszerelt primer köri főberendezések és ezek alkatrészeinek dekontaminálása, valamint az élettartamhosszabítás és egyéb felújítási munkák során felmerülő dekontaminálási igények minél magasabb szintű teljesítése. A dekontaminálás az egészségre káros, veszélyes és összetett tevékenység. Munkatársaim folyamatos három műszakos beosztásban dolgoznak. Az én feladatom a műszakok tevékenységének koordinálása, a szükséges műszaki és személyi feltételek biztosítása (megfelelő létszám, képzettségek, vizsgák, anyagok megléte; a berendezések állapota). A dekontaminálási igények sokszínűsége és folyamatos változása állandó technológiai fejlesztést igényel az üzemtől. Ebben a munkában is aktívan részt veszek.- Volt már valamilyen szakmai elismerésben részed?- A közelmúltban kaptunk dicséretet a Műszaki Alkotói Pályázaton. Jobb is lehetett volna. A munkánk váza ugyan jó volt, csak az előadásra nem fektettünk megfelelő hangsúlyt, amely ezáltal kicsit rövidre sikeredett. Azért dicséretet és némi pénzjutalmat is kaptunk.- Mit csinálsz a szabadidődben, mivel foglalkozol szívesen?- Otthon szívesen elvégzem a ház körüli feladatokat: kertészkedem, füvet nyírok, barkácsolok, a kutyával foglalkozom. A gyerekek három korosztályt képviselnek, így ha segítséget kémek a tanulásban, komoly agytomamutatványra kényszerülök. Szeretem a sportot, így a kézilabdát, kosárlabdát, de mivel az egészséges lustaság már megvan bennem, mostanság inkább csak nézőként. Zsolt fiam Dunaújvárosban kézilabdázik, vele el szoktam menni hétvégente meccsre, olykor az egész családdal. Ez is egyfajta kikapcsolódás, kirándulás számunkra. A közös programok fontos szerepet játszanak életünkben. Párom és én is népes családból származunk, és a gyermekeinket is családcentrikus felfogásban neveljük.- Köszönöm az interjút, és további sikeres munkavégzést kívánok!-Pataky Adrienn M.Furucz János technológus Faddon született, jelenleg is Faddon él. Két fiúgyermek, János és Gábor édesapja, felesége rokkantnyugdíjas. Szabadidejét gazdálkodással tölti. Általános iskolai tanulmányai befejezése után a pécsi Vegyipari Gépész Szakközépiskolába jelentkezett és szerzett technikusi minősítést. 1985. február 1-je óta az atomerőmű dolgozója. Jelenleg is az akkor még vegyészeti osztályon, most már vegyészeti főosztályon, a dekontamináló üzemben dolgozik, korábban műszakvezetőként, 2003 óta a vegyészeti főosztályon mint technológus. — Nem szeretted volna az erőműben más területen is kipróbálni magad?- Igazából soha nem fordult meg a fejemben, hogy máshol dolgozzak. Gépész beállítottságú vagyok. A kezdeti dekontaminálási eszközeink fejlesztésében, új eszközök, technológiák kifejlesztésében kisebb-nagyobb mértékben részt tudtam venni. A dekontaminálás eléggé változatos munka, mindig újabb és újabb feladatokat kell megoldani, amelyekhez technológiát és szükség esetén eszközt is kell készíteni. 2003-ig a primer körben műszakvezetőként, majd Györffy József nyugdíjba vonulását követően technológusként dolgozom.- Mennyi emberrel vagy napi kapcsolatban?- Hogy mennyi emberrel vagyok napi kapcsolatban, ezt nehéz lenne megmondani. A dekontamináláshoz köthetően a karbantartási szervezetekkel, sugárvédelemmel, üzemviteli szervezettel és biztonsági szervezetekkel kerülök kapcsolatba. A dekontaminálási feladatok elvégzéséhez szükséges anyagok biztosításával kapcsolatban vagyok a beszerzéssel, logisztikával, raktározással, valamint a beszállítókkal. Szóval elég széles a kör.- Gondolom a hosszú évek alatt sok mindenkivel megismerkedtél, talán barátságok is szövődtek?- Igen, sok ismerősre tettem szert az eltöltött évek alatt. Tapasztalatom szerint a munkavégzés területén és előkészítésekor (egyeztetéseken, megbeszéléseken) sokkal könnyebb konszenzusra jutni, ha a résztvevők jól ismerik egymást.- Mennyi időd van még vissza a nyugdíjba vonulásig, várod már?- Valóban közel állok a nyugdíjhoz, lehetséges, hogy már az idén ez lehetővé válik. A nyugdíjas éveim alatt nem fogok unatkozni, hanem teljesen az otthoni feladatokra, a gazdálkodásra tudok majd koncentrálni . (Folytatás a következő oldalon.)
