Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)
2008-12-01 / 12. szám
2008. december mym paksi atomerőmű' 7 100 éve született Lévai András Gondolatok Lévai András szobrának avatása kapcsán December 19-én a Műegyetem "D" épületében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lévai András Energetikai Alapítvány és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Gépészmérnöki Kar vezetői szobrot avatnak Lévai András (1908-2003) akadémikus, egyetemi tanár születésének 100. évfordulóján. A novemberi számban közölt, "A Lévai-örökség és a magyar energetika" c. cikk folytatásaként most "a nemzeti energetika atyja" példaértékű életútjára irányítjuk az olvasóink figyelmét A BME hőerőművek tanszéke alapítójának legfontosabb öröksége a komplex műszaki, gazdasági, környezeti és nemzeti energiaszemlélet, melynek meghonosítása tette őt iskolateremtő professzorrá. Lévai András Kossuth- és Széchenyi-díjas gépészmérnök alapította az Erőmű Tervező Irodát, később mint nehézipariminiszter-helyettes tevékenyen irányította a hazai villamosenergia-ipar fejlesztését. Tervezőként és ipari vezetőként meghatározó szerepe volt a paksi atomerőmű létrehozásában. Nevéhez fűződik az egyetemi tanreaktor építése, amely ma is alapját képezi a BME Nukleáris Technikai Intézet tevékenységének. Lévai András 1908. december 22-én Oravicán született. Egyetemi tanulmányait a grazi és a bécsi Műegyetemen folytatta. Ipari tevékenységét üzemmérnökként és energetikusként román és magyar ipartelepeken kezdte. Első igazi szárnybontásaként megtervezte a Csepeli Erőmű rekonstrukcióját Az erőművek és a villamosenergia-rendszer fejlesztését több poszton irányította. 1945-50 között a Nehézipari Központ osztály-, majd cégvezetőjeként szervezte az erőművek helyreállítását és az együttműködő erőműrendszer létrehozását. 1950-ben megalapította az Erőmű Tervező Irodát, melynek vezetőjeként 1962-ig, majd 1962-67 között nehézipariminiszter-helyettesként irányította az erőművek tervezését, a villamosenergia-rendszer fejlesztését és a nemzetközi összeköttetésének kiépítését. Irányítása alatt épült az összes szénerőművünk, az erőművek főberendezéseit zömében a magyar energetikai gépgyártás szállíthatta. Az együttműködő erőműrendszer létrehozásával összhangban vitathatatlan érdemei voltak a rendszerhatások feltárásában és a nemzetgazdasági szemlélet meghonosításában. A hazai atomenergia-program elindítója is ő volt, már a Genfi Konferenciát követően 1955-56-ban számos előadásban és tanulmányban kijelölte az atomenergia várható szerepét és a követendő hazai utat. Miniszterhelyettesként előkészítette a paksi atomerőmű építésére vonatkozó magyar-szovjet államközi szerződést. Számos energetikai kérdésben tett kezdeményezést. A hő- és atomerőművek környezeti hatásainak átfogó feltárását akkor kezdte, amikor az még nem volt része a közgondolkodásnak. Foglalkozott az energetika távlati tervezésével, a kimerülő energiakészletek energiatakarékos hasznosításával, a megújuló energiák várható szerepével. Széles körű ipari tevékenysége és tapasztalata adott szilárd alapot oktatói tevékenységéhez, amit sok évtizeden keresztül elhivatottan végzett. Előbb meghívott előadóként oktatott a Műegyetem vülamosmérnöki és gépészmérnöki karain, majd 1953-ban megalapította a hőerőművek tanszékét, melyet negyedszázadon keresztül vezetett. Munkatársai, hallgatói értékelték és tisztelték széles körű és megalapozott szakmai tudását és szervezőképességét, szakemberként és emberként példaképüknek tekintették. Egyetemi oktatóként kialakította a Hőerőművek és az Atomtechnika tárgyak és a köréjük csoportosuló tárgyak oktatásának programját. Hőerőművek szak- és tankönyve több évtizeden keresztül képezte az erőműves szakma és oktatás bibliáját. Az új ismeretek oktatása mindig vonzotta, ennek szellemében indult el az atomenergetikai képzés, később az erőművek rendszer- és irányítástechnikai, majd környezetvédelmi oktatása. A gyakorlati oktatásra nagy gondot fordított. Több laborépítést kezdeményezett, nélküle ma a hazai felsőoktatásnak nem lenne tanreaktora. Egyetemi oktatóként iskolát alapított, nevéhez fűződik az erőművek műszaki-gazdasági szemléletének kidolgozása és következetes alkalmazása. Tudományos tevékenysége az erőművek és erőműrendszerek gépészeti, gazdasági, rendszertechnikai és környezeti vizsgálataira vonatkozott. Eredményeinek hasznosságát az fejezi ki, hogy azok beépültek a hazai erőművek és erőműrendszer fejlesztésébe. Könyvei és jegyzetei mellett száznál több publikációja fémjelezte tudományos tevékenységét. A MTA levelező tagjává 1962-ben, rendes tagjává 1973-ban választották. Lévai professzor életútja példaként áll előttünk, eligazít az értékzavarokkal küzdő társadalmunkban. Példaképe a szakembernek, aki széles körű elméleti és gyakorlati ismeretekkel felvértezve, töretlen szívósággal és megértő toleranciával éri el célját, a magyar energetika fejlesztését. Példaképe az ipari vezetőnek, aki támaszkodva és formálva a közvéleményt a magyar energetika nagy kérdéseiben hozott hosszú távra megalapozott döntést. Példaképe a tudós professzornak, aki iskolát alapított, s aki növelte a magyar energetikai felsőoktatás hírnevét. Büki Gergely professzor korábban megjelent írásai alapján szerkesztette: Sipos László Támogatják a hazai lignit minél nagyobb felhasználását Az utóbbi időben egyre több szakmai szervezet jelezte, hogy támogatja a lignitvagyon energetikai felhasználását, a hazai energiahordozóra alapozott villamosenergia-termelést. Szerintük a hosszú távú energiaellátás biztonságát növeli az MVM és a Mátrai erőmű közös projektje, melynek keretében az erőmű visontai telephelyén egy új 400 megawattos, a jelenlegi blokkoknál lényegesen jobb hatásfokú energiatermelő egységet építenek fel. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Energetikai Bizottsága támogatja a hazai lignit minél nagyobb hatásfokú felhasználását a villamosenergia-termelésben - mondta az MTl-nek Aszódi Attila, a bizottság elnöke, annak kapcsán, hogy az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek (MVM) a Mátrai Erőmű Zrt.-vel közösen 2015-re tervezi felépíteni a Mátrai Erőmű telephelyén azt a 440 megawatt teljesítményű új blokkot, amelynek tüzelőanyaga a meglévő lignitbányából kerül ki. Aszódi Attila emlékeztetett arra, hogy az energiapolitikai koncepció kidolgozása során a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottsága támogatta a lignit további, magasabb hatásfokú felhasználásának tervét Az indoklásuk szerint elkerülhetetlen a lignit felhasználása, mert ez az egyetlen - még bőségesen - elérhető primer energiahordozó Magyarországon, így annak felhasználása csökkenti az importfüggőséget és növeli a villamosenergia-ellátás biztonságát A magyarországi földgáz- és kőolaj kitermelése folyamatosan csökken, más fosszilis energiahordozó pedig nem áll számottevő mennyiségben rendelkezésre határainkon belül. A lignitről még akkor sem lehet lemondani, ha felhasználásának jelentős a szén-dioxid kibocsátása - hangsúlyozta Aszódi Attila. Szerinte nehéz helyzetbe kerülne a magyar villamosenergia-rendszer, ha a paksi atomerőmű után második legolcsóbb áramtermelőt, a Mátrai Erőművet nélkülöznie kellene. Ugyanakkor a két legrégebbi, 100 megawatt teljesítményű lignittüzelésű blokk ma már elavult, alacsony - 25-26 százalékos - hatásfokú. Ehhez képest a piacon ma hozzáférhető, legkorszerűbb lignittüzelésű termelőegységek hatásfoka 42-45 százalék. A régi blokkok újjal való kiváltása 60- 65 százalékos hatásfok-növekedést eredményez, ami azt jelenti, hogy ugyanannyi szénből, adott széndioxid-kibocsátás mellett 60-65 százalékkal több áramot lehet megtermelni. Ez azt is jelenti, hogy a projekt megvalósulása esetén adott viUamosenergia-igény kielégítéséhez kevesebb széndioxid-kibocsátás fog társulni. Ez összhangban van az Európai Unió elveivel, az energia hatékonyság növelésére és a széndioxid-kibocsátás csökkentésére tett célkitűzésekkel is. Aszódi Attila kedvezőnek nevezte azt is, hogy a beruházó teret hagy a tervekben a szén-dioxid mosó projektnek, és a leválasztott szén-dioxid jövőbeli tárolásának is. A világban már számos helyen folynak ipari méretű kísérletek a szén-dioxid leválasztására, többek között a Mátrai Erőmű anyacégénél is Németországban. Ugyancsak kedvező eredménnyel kecsegtetnek azok a kísérletek, amelyek a szén-dioxid elhelyezését szolgálják különböző technológiákkal: gáz vagy folyadék formájában. A Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) közleménye arra emlékeztet, hogy a mintegy 200 milliárd forint beruházást az MVM és a Mátrai Erőmű közös projekt társasága, a Villamos Művek Termelő Zrt. valósítja meg 2015-ig. A BDSZ több fórumon kezdeményezte a magyarországi ásványvagyonra alapozott új villamos erőművek építését. Az északmagyarországi lignitvagyon döntően csökkentheti az energia import függőséget és más nemzetgazdasági előnyökkel is jár. A szakszervezet ezek között a foglalkoztatás bővülését, a külkereskedelmi egyensúly javulását és azt említette, hogy az áram ára alapvetően nem a vüágpiaci áraktól, hanem a kitermelés költségeitől függ. A szakszervezet ezzel együtt örömmel veszi, hogy várhatóan fennmarad 2500 kollektív szerződéssel is védett munkahely az erőmű működése alatt 2025-ig, valamint az építés időszakában pedig mintegy kétezer új munkahely jön létre. A lignitbázisú erőmű építését korábban már többek között az Energiapolitika 2000 Társulat is támogatta, rámutatva, hogy a hazai ásványvagyon energetikai alkalmazása amellett, hogy egy kiszámítható és viszonylag olcsó villamosenergiatermelést tesz lehetővé, csökkenti egyoldalú és igen jelentős energiafüggőségünket is. Mayer György Nyugdíjasok búcsúztatása Száz munkavállalójától köszönt el hagyományos év végi búcsúztatóján a Paksi Atomerőmű Zrt. Akad, aki pihenésre vagy éppen aktív életre készül, de az atomerőműtől ténylegesen elköszön, mások azt tervezik, hogy amíg erre lehetőségük lesz, továbbra is ott kamatoztatják tudásukat, szakértelmüket. A vállalatvezetés nevében Hamvas István műszaki vezérigazgató-helyettes köszöntötte a távozókat, s méltatta munkájukat a művelődési központban tartott ünnepségen. A közös búcsút műsor és fogadás követte, ahol alkalom nyílt nosztalgiázásra, tervek szövögetésére. Most még olyan, mintha szabadságon lennék, fogalmazott Nepp György, aki néhány hónapja már nem dolgozik aktívan. Karbantartó lakatosként érkezett, üzemvezetőként távozik az atomerőműből. A közben eltelt huszonöt évet az armatúrakarbantartó osztályon töltötte, ahol nagyon jó a kollektíva. Büszke arra, hogy nagyon sok fiatalt tanítottak, akiknek nemcsak a tudást tudták átadni, hanem a szakma szeretetét is. Róth Ferencné nem tipikus nyugdíjas alkat, nem is készül arra, hogy otthon üljön, amíg számítanak rá, dolgozik akár az erőműben, akár másutt. Fizikai munkásként kezdett, most titkárnő a villamos installációs szerviz osztályon. Mint mondta, Pápáról jött, de már paksinak tartja magát. - Imádom a munkámat is, a várost is - árulta el. Hozzátette, gyorsan elrepült a huszonhat év, amely alatt nemcsak munkára, megélhetésre, hanem barátokra is talált. Dömök Károly 1979-ben az atomerőmű építésére szegődött. Aztán - miként fogalmazott -, amit megcsináltak a gyakorlatban, azt elméletben oktatta. A paksi atomerőműből huszonkét év után köszön el. - Ha további bővítés lesz, és szükség lesz ránk, visszajövünk - mondta. Most azonban azt tervezi, hogy otthon, Cecén a családi gazdaságban dogozik majd. Gyarmathy Katalin az egyetem után, harminc éve érkezett Paksra. Építészmérnökként végzett munkáját csodálatosnak tartja. Nemcsak ez, hanem aktív közösségi munkája is sok élménnyel gazdagította. KISZ-esként kezdte, most a szakszervezetben dolgozik, amit nem is készül felhagyni. Egyébként pedig élvezni szeretné a nyugdíjas lét nyújtotta szabadságot.
