Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)
2008-02-01 / 2. szám
2008. február mym paksi atomerőmű 3. oldal Homok a szélben Illés Zoltán súlyosan téved vagy szándékosan félrevezeti a közvéleményt A Vasárnapi Hírek 2008. január 6-i száma interjút közölt Illés Zoltán úrral, aki sok egyéb téma között atomenergetikai kérdésekben is kifejtette álláspontját. A cikkben szereplő állítások között sok súlyos tévedés és félrevezető információ található, amelyek tényszerűen cáfolhatóak. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatójaként kötelességemnek érzem az interjúban szereplő, a nukleáris energetikát érintő tévedéseket korrigálni. A volt parlamenti képviselő talán legnagyobb tévedése, hogy szembeállítja egymással a megújuló energiahordozókat és az atomenergiát. Sok energetikussal együtt magam azt vallom, hogy az előttünk álló problémák (klímaváltozás, energiaellátás biztonsága, importfüggőség, gazdaságosság, környezetvédelem és fenntartható fejlődés) csak a megújuló energiaforrások és az atomenergia együttes alkalmazásával lesznek megoldhatóak. Ugyanakkor, ahogy a városi közlekedésben kiváló lehetőség a kerékpárok elterjesztése, senki sem gondolja komolyan, hogy Budapest és Brüsszel között kerékpárral kellene közlekedni. Illés úr azt állítja, hogy 7000 darab 1 megawattos szélerőművel ki lehetne váltani a paksi atomerőművet. Ez egyszerűen nem igaz! A villamosenergia-rendszerben vannak úgynevezett alaperőművek, amelyek a rendszer alapterhelését viszik. Ezek tipikusan olyan nagy teljesítményű erőművek, amelyek olcsón termelik az energiát, és az év 12 hónapjából 10-11 hónapon keresztül a névleges teljesítményük közelében működnek. A mai korszerű atomerőművek blokkjai - ide értve a paksiakat is - tipikusan 82% és 92% közötti éves csúcskihasználási tényező mellett működnek, vagyis annyi energiát termelnek évente, mintha az év 8760 órájának 82- 92%-ában a névleges teljesítményen dolgoznának. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a karbantartási leállás 3- 6 hetes idejét leszámítva gyakorlatilag folyamatosan közel maximális teljesítménnyel üzemelnek. Ezzel szemben a szélerőművek áramtermelése egyáltalán nem folyamatos, hiszen aktuális teljesítményüket az szabja meg, hogy az adott szélkerék helyén éppen mekkora a szélerősség. Németországban - politikai döntésre, óriási állami támogatások mellett - az elmúlt 8-10 évben igen nagy szélerőművi kapacitást építettek ki. 2006 végén 20 400 MW szélerőművi kapacitás működött a német rendszerben. Az E.ON mint az egyik legnagyobb német energetikai cég ezek 40%-át üzemelteti, tapasztalatait évente ún. Windreportban1 teszi közzé. Az E.ON jelentése szerint a 2006-ban általuk üzemeltett 8112 MW teljesítményű szélerőműrendszer évi átlagos teljesítménye 1483 MW volt. Vagyis ezek a szélerőművek az év átlagában a beépített teljesítmény mindössze 18%-át adják fel a villamos hálózatra (ld. az ábrát). Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ennek a 8112 MW-nyi szélerőműrendszemek a legkisebb teljesítménye 19 MW volt, vagyis a beépített teljesítmény 0,2%-a (két ezreléke)! A teljesség kedvéért a maximális betáplálási teljesítmény 2006-ban 6798 MW volt, ami a névleges teljesítmény 83%-a. Ez a széles határok között változó szélerőművi teljesítmény és az évi átlagos 18%-os kihasználási tényező azt jelenti, hogy nagy, egyéb forrásra (tipikusan földgázra vagy vízenergiára) alapozott tartalék erőművi kapacitást kell tartani a szélerőművek mögött, hogy a szélerősség csökkenése esetén kieső villamos energiát azonnal pótolni lehessen. Ellenkező esetben a villamosenergia-rendszer összeomlana. Amikor pedig megfelelően fúj a szél, más - általában jóval olcsóbb - termelőket kell visszaterhelni, hogy a termelés és villamosenergia-fogyasztás egyensúlya fenntartható legyen. A magyar energiamixben a földgáz már ma is túl nagy arányban szerepel. Hollandia után az EU-ban Magyarország támaszkodik legnagyobb mértékben a földgázra, ami különösen kiszolgáltatottá teszi a magyar gazdaságot. Ha 7000 MW szélerőmű mögé földgáz alapon kellene a szükséges tartalék kapacitást beépíteni, az még kiszolgáltatottabbá tenné hazánkat a magas árú import földgáznak, valamint tovább növelné Magyarország szén-dioxid-kibocsátását is. Ráadásul a jövőben - a kőolajhoz hasonlóan - a földgáznál is további jelentős áremelkedés várható a világpiacon. Egy nem szabályozható és széles határok között változó teljesítményű szélerőművi rendszerrel nem lehet egy alaperőműként működtetett atomerőművet helyettesíteni! Ezt a Műegyetemen az első éves energetikus hallgatók tudják. Nem érthető, de ugyanakkor elszomorító, hogy Illés úr kömyezetpolitikusként ezzel nincsen tisztában. A német tényadatokat Illés úr javaslatára átültetve (eltekintve attól a ténytől, hogy Németország kedvezőbb földrajzi adottságokkal rendelkezik szélenergia-hasznosítás szempontjából, mint Magyarország, hiszen nekik például van tengerpartjuk) azt mondhatjuk, hogy Magyarországon 7000 MW-nyi szélerőművi kapacitás az év átlagában 1260 MW teljesítményt tudna leadni, de lennének olyan időszakok is, amikor elhanyagolhatóan kicsi, 15-20 MW-ra csökkenne ezek teljesítménye. Egy ilyen rendszerrel nem lehet kiváltani az alaperőműként működő paksi atomerőművet, amely az év zömében 1450 és 1950 MW közötti teljesítményen működik! Ráadásul az atomerőmű kb. 9 Ft/kWh áron termeli a villamos energiát, míg a szélerőművek esetén a kötelező (központilag támogatott!) áramátvételi ár 24,71 Ft/kWh, a paksi áramár 2,75- szorosa! A fogyasztóknak ezt az ártöbbletet természetesen meg kellene fizetniük az Illés úr által javasolt - de műszakilag nem kivitelezhető — erőműkiváltás esetén. A magyar rendszerben ma engedélyezett 330 MW-nyi szélerőművi kapacitás jelentősen növelhető lenne, ha itthon folyami vízerőmű vagy szivattyús tározós vízerőmű épülne. Folyami vízerőműre lehetőség lenne a jesítménnyel!), így a szélerőművek által okozott rendszerszabályozási problémákat meg tudják oldani. Illés úr arról is értekezik, hogy a környezetvédelmi és a gazdasági tárcának döntenie kellene, hogy támogatják a megújuló energiatermelési módozatokat. Tény, hogy ma működik itthon egy támogatási rendszer, amely magas kötelező átvételi árral dotálja a megújuló forrásokból előállított villamos energiát azért, hogy a magánbefektetőknek megélje pénzt fektetni ilyen termelőberendezések (szélerőművek, gázmotorok stb.) felépítésébe. Létezik egy kötelező átvételi kompenzációs alap (ún. káp), amelyből a kapcsoltan termelt áram és a megújulókból termelt áram magasabb kötelező átvételi árához szükséges támogatást fedezik. Ebből az alapból 2006-ban 47 milliárd Ft-ot fizettek ki, vagyis minden magyar állampolgár (a csecsemőtől az aggastyánig) évi közel 5000 Ft-tal támogatta a megújuló és a kapcsolt áramtermelési módokat.3,4 Amikor Illés úr az általa preferált termelési módok állami támogatását követeli, akkor egyrészről nyitott kapukat dönget, hiszen működik támogatási rendszer, másrészről pedig közvetve a fogyasztók terheinek további növekedését javasolja. Windkrafteinspeisung in der E.ON Netz-Regelzone-2006 A német E.ON szélerőmével által a német villamosenergia-rendszerbe feladott villamos teljesítmény a hálózat maximális terhelése százalékos arányában 2006 során2 Nagymarosi erőmű felépítésével, szivattyús tározós vízerőművet pedig például a Pilisben vagy a Zemplénben lehetne létesíteni. A zöldek természetesen erősen támadják ezeket az elképzeléseket, amellyel az általuk szorgalmazott szélerőművek további elterjesztését is akadályozzák. Pedig a vízenergia is megújuló. Tiszta, ára reális, jól szabályozható és rendelkezésre állása magas. Ausztriában sokkal több szélerőmű van, mint Magyarországon, ez ténykérdés. Ennek több oka is van: Ausztria gazdagabb, így ezt a drágább áramtermelést megengedheti magának, másrészről Ausztriában óriási, 12 000 MW-nyi vízerőművi termelőkapacitás van (csak a Dunán 9 vízlépcső működik, összesen 2000 MW névleges telTényszerűen nem igaz, hogy Magyarországon a nukleáris eneigia társadalmi támogatottsága folyamatosan csökkenne. Az évente elvégzett országos közvélemény-kutatások adatai szerint 1991 óta a lakosság minimum kétharmada egyetértett azzal, hogy Magyarországon atomerőmű működik. Az utóbbi években a paksi atomerőmű társadalmi támogatottsága rendre 70% fölött volt. Az európai közvéleménykutatásokat készítő Eurobarometer felméréseiben az EU tagállamai viszonylatában is Magyarországon mérte a nukleáris energiatermelés legmagasabb támogatottságát, 65%-ot. Tényszerűen nem igaz, hogy az atomerőmű meglévő négy blokkjának üzemidő-hosszabbítása 1000- 1500 milliárd Ft-ba kerülne, valamint hogy ez az állami nagyberuházásban az adófizetők pénzéből történne. Illés úr akkor még országgyűlési képviselő volt, amikor 2005-ben a Parlament tájékoztatást kapott az atomerőmű üzemidő-hosszabbítási terveiről. Ebben is szerepelt, hogy ehhez nincsen szükség nagy beruházásra vagy külső forrásra, az atomerőmű egy gondosan vezetett, állapotfüggő karbantartási és öregedéskezelési programmal, évi 9-10 milliárd forintos ráfordítás mellett alkalmassá tehető az üzemidő-hosszabbításra. Ez a 20 éves üzemidő-hosszabbítás alatt összesen 180-200 milliárd Ft ráfordítást jelent. Egy meglévő, gazdasági értelemben leírt (tőkeköltséggel már nem terhelt) atomerőmű folyamatos karbantartása és továbbüzemeltetése sokkal kevesebbe kerül, mint egy új berendezés megépítése. Ez nagyban segít alacsonyan tartani a hazai villamos energia árát. Energetikai szakemberként meggyőződésem, hogy a 21. század villamosenergia-ellátása sem Magyarországon, sem az Európai Unióban nem lesz megoldható atomenergia nélkül, mint ahogy nem hiányozhatnak az energiamixből a megújuló energiaforrások sem. 2008. január 10-én a brit kormány politikai hozzájárulását adta új atomerőművi blokkok nagybritanniai felépítéséhez. Új atomerőművi blokkok építésének hulláma rajzolódik ki a nagyvilágban az elmúlt két év energiapolitikai tervei és döntései alapján. A kérdés ma nem az, kiváltjuk-e a legolcsóbban termelő meglévő paksi blokkokat drágábban és alacsony rendelkezésre állással működő szélerőművekkel, hanem hogy csatlakozunk-e a világ új atomerőmű-építési törekvéseihez! Az atomerőműveket felépíteni képes cégek szűkös kapacitásai miatt egyre inkább úgy tűnik, hogy aki lemarad, az kimarad! Budapest, 2008. január 20. Dr. Aszódi Attila a BME Nukleáris Technikai Intézet igazgatója, az MTA Energetikai Bizottságának elnöke 1 A hivatkozott anyag bárki számára elérhető az interneten az alábbi linken: http://www.eon-netz.com/Ressources/downloads/ENE_Windreport_lntegration2006.pdf http://www.eon-netz.com/Ressources/downloads/EON_Netz_Windreport2005_ger.pdf http://www.eon-netz.com/frameset_german/law/ene_windenergy/ene_win_windreport/ ene_win_windreport.jsp 2 Forrás: http://www.eon-netz.com/Ressources/downloads/ENE_Windreport_lntegration 2006.pdf 3 A Magyar Energiahivatal adatai szerint a káp kb. 70%-át a kapcsoltan termelt, míg 30%át a megújuló energiaforrásokból előállított áram támogatására fordítják. (http://www. eh.gov.hu/gcpdocs/200710/kp2007iflv.pdf). 4 2008-ban a lakossági áram árát egy 2 Ft/kWh kötelező átvétel miatti felár terheli, amely a megújuló alapú és a kapcsolt termelés támogatására szolgál. Forrás: xww.eh.gov.hu/ gcpdocs/200801/az_egyetemes_szolgltats_rszerkezete_tjkoztat_2.doc. GMF az Európai Parlamentben 2008. január 17-én Strasbourgban a Nukleáris Energia Jövőéjért Fórum meghívására európai parlamenti képviselőkkel találkozott a Nukleáris Létesítmények Körüli Európai Önkormányzatok Szövetségének vezetősége (GMF). A találkozó célja az volt, hogy a parlamenti képviselők képet kapjanak a GMF tevékenységéről és feltehessék kérdéseiket az európai „nukleáris” önkormányzatokat tömörítő nemzetközi szervezet vezetőinek. A fórum - mint nevében is benne van - a nukleáris energia jövőjét érintő kérdésekkel foglalkozik. Elnöke Herczog Edit képviselő asszony. O kezdeményezte a két szervezet közötti megbeszélések létrejöttét. A GMF szervezetet Roland Palmqvist elnök mutatta be, aki előadásban kiemelte, hogy az önkormányzatok bevonása nélkül nem szabad döntéseket hozni a lakosságot érintő kérdésekben. Hangsúlyozta, hogy a nukleáris létesítmények biztonságos üzemeltetése az alapja annak a bizalomnak, ami a létesítmények és az önkormányzatok kapcsolatát jellemzi, továbbá beszélt a tájékoztatás fontosságáról. Rámutatott, hogy a radioaktív hulladékok végső elhelyezésének biztonságos megoldása kulcsfontosságú mind az ipar, mind pedig a lakosság szemszögéből. Franz Bogovié, Krsko polgármestere, a GMF alelnöke a jelenlegi szlovén helyzetről beszélt. Bemutatta a krskói atomerőmű körüli önkormányzati társulást, és kitért a létesítendő nemzeti kis és közepes radioaktív hulladékok tárolójának aktuális helyzetére. Ezután a parlamenti képviselők tették fel kérdéseiket. A közel kétórás találkozón szóba került többek között a társulások és a társulásokon kívüli települések viszonya, a társulások létrejöttének okai, az esetleges atomenergia-ellenes nézetek kérdése akár a társulásokon belül, tágabb környezetben vagy akár szomszédos ország esetében. A találkozó végén mind a képviselők, mind a GMF vezetői úgy ítélték meg, hogy a jövőben folytami kell a párbeszédet. A GMF Strasbourgban megtartotta idei első elnökségi ülését is. Az öttagú elnökség véglegesítette a 2008. évi programtervet. Ennek értelmében idén márciusban Szlovéniában a krskói atomerőmű körüli önkormányzati társulás ad otthont a GMF szakmai konferenciájának. A konferencián a szlovén társulás részletesen be fogja mutatni tevékenységét. Emellett a szlovén nukleáris ipar és a hatóság képviselői is tájékoztatják munkájukról a résztvevőket. Június elején Finnországban az olkiluotói atomerőmű közelében található önkormányzatok vendégeként a szlovéniai konferenciához hasonló rendezvényt szervez a GMF. A konferencia célja az, hogy az önkormányzati vezetők megismerkedjenek, egy újonnan épülő atomerőművel és az annak közelében található önkormányzatok életével. Mariam Vila d’Abadal főtitkár beszámolt az Európai Nukleáris Energia Fórum (ENEF) alakuló üléséről, amelyen a GMF is képviseltette magát. Döntés születtet arról is, hogy kik képviselik az ENEF munkacsoportjaiban a GMF szervezetet.-Dohóczki Csaba-