Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-12-01 / 12. szám

2008. december mym paksi atomerőmű 3 A karácsonyról csillagászszemmel Jézus születésének hírnökeként tart­juk számon az úgynevezett „betlehe­mi csillagot”. De mi is lehetett ez az égi jel, és mikor tündökölt a több mint kétezer évvel ezelőtti égbolton? A csillagászati kronológia tudományá­nak jóvoltából ma már biztosan állít­hatjuk, hogy a rendkívül ritka égi lát­ványosság a Jupiter és a Szaturnusz boly­gók háromszori együttállása lehetett. A szenzációs égi jelenség a Halak csillagkép­ben következett be, mégpedig - a mai nap­tárunkat használva - időszámításunk előtt 7-ben. Az említett időpontban látványo­sabb üstökös vagy szupernóva nem tűnt fel az égen, no és mitológiailag is az előzőek­ben említett látványosság az esélyesebb a titok magyarázatára és feltárására. A héber mitológia A Jupiter a régi héber mitológiákban királyi csillagként, míg a Szaturnusz a zsidóság legfőbb csillagaként szerepel, a Halak csillagkép pedig a születés és a Messiás csillagképe volt. így a Halakban a két fő "csillag" háromszori együttállása és szinte összeérése (természetesen ez csak látszólagos, és csak a Földről nézve volt ilyen) jelenthette az égi jelet a messi­­ásvárás beteljesülésére. Legalább is ezt hihették a "napkeleti bölcsek", akik bizo­nyára Babilóniából elindult, és Jeruzsá­lembe, majd Betlehembe szerencsésen meg is érkezett papcsillagászok lehettek, akik tiszteletüket kívánták tenni a zsidók megszületett királya előtt... A többit már a Bibliából ismerjük. A téli napforduló máskor van Amit azonban csak a mai tudományok segítségével tudhattunk meg, az az, hogy a "betlehemi csillagként" fennmaradt bolygóegyüttállás i. e. 7-ben történt, ezért a Gergely-naptárnak ma hét évvel többet kellene mutatnia. Vallástörténeti érdekes­ség az is, hogy Jézus születésének ünne­pét csak a 4. század második felében tet­te december 24/25-re a keresztény egy­ház, mégpedig azért, mert a régi római naptárban ekkor volt a téli napforduló idő­pontja. (Ma már a téli napforduló csülagá­szati és földrajzi eseménye december 21- én következik be.) Régen a téli napfordu­lót a napistenek születésének időpontja­ként tisztelték, sőt e napot három és fél év­századdal Jézus születése után is megün­nepelték. Ilyenkor az emberek máglyát gyújtottak, hogy elűzzék a sötétséget (ma ezt a szerepet a gyertya tölti be!), az észa­ki népek pedig az életet jelképező örök­zöld fenyővel díszítették házukat stb. Máig ható szokások A pogány szokásokat nem nézték jó szemmel az egyház akkori illetékesei, és szinte parancsra változtatták meg, továb­bá töltették ki keresztény tartalommal a december 24-ről 25-re virradó téli napfor­duló időpontját. Egyben eldöntötték azt is, hogy ez a nap lesz a jövőben Jézus Krisz­tus megszületésének ünnepe. (Előtte ta­vaszi időpontban csak kis megemlékezé­seket tartottak Jézus születéséről.) Tehát sok-sok régi hagyomány és szo­kás útján-módján állt össze a mai decem­ber 24/25-ei Jézus-születési ünnepünk, a fenyőfa, a rajta égő gyertya, továbbá a te­tején tündöklő csillagfigura, mely a "bet­lehemi csillagot" jelképezi... Ma már azonban nem is a rideg csilla­gászati, történelmi, matematikai és kro­nológiai adatok a lényegesek a keresztény hívő embereknek, hanem szent kará­csony átélt és bensőséges ünnepe. Szoboszlai Endre csillagász-ismeretter­jesztő, újságíró, Debrecen Karácsonyi vacsora és népszokások A karácsony minden nyelven saját nevet kapott, amely hűen tükrözi, hogy a szót használó népek milyen jelentőséget tu­lajdonítanak az ünnepnek. A magyar ka­rácsony szó szláv eredetű, őse a régi szláv nyelvben szereplő korcun szó, amely lépőt, átlépőt jelentett, ez utal az új esztendőbe való átlépésre. Hazánk­ban számos népszokás, hiedelem kap­csolódik Ádám-Éva napjához (december 24.), valamint karácsony napjaihoz (de­cember 25-26.). December 24-ét kará­csony böjtjének is nevezzük, ez a nap az ünnep kezdete. Dologtiltó napnak tar­tották, csupán a takarítás és a sütés-fő­zés volt e napon megengedett. Az ünnep egyik fénypontja a karácsonyi lako­ma, ahol mindennek megvolt a maga előírása és jelentése. Például a szépen hímzett kará­csonyi abroszról úgy tartották, varázsereje volt: bőséget, egészséget hozott, ezért később süt?­­vagy vetőabrosznak használták. Az ünnep fon­tos kelléke a kenyér, a kalács. Jelentősége volt annak is, hogy az asztalra kerülő kenyér egész legyen, hogy a teljes esztendőre bőven jusson. Karácsonykor a főétel a pulyka és a diós-má­kos bejgli. Szinte valamennyi karácsonyi étel­nek volt mágikus jelentése. A bab, a borsó, a mák bőséget biztosított; a fokhagyma védte az egészséget; a diót használták a rontás elhárítá­sára, sőt jövendöltek is belőle (egészséges dió egészséget, a rossz betegséget jelentett), a méz az életet édessé tette; az alma az egység, egészség, szépség, szerelem szimbóluma volt. (Az ünnepi asztalnál régen a gazda annyi rész­re vágta az almát, ahányan az asztalt körülül­ték. Mindenki kapott egy gerezdet, s miközben elfogyasztották egymásra gondoltak, hogy az elkövetkezendő évben sem feledkezzenek meg egymásról.) A karácsonyi vacsora rangját jel­lemzi az alábbi szólás: "Karácsonykor kalá­csot, húsvétkor kenyeret, pünkösdkor, ahogy lehet" Az ünnepi asztal elmaradhatatlan étele a hal, mágikus jelentése a magyar hagyomány szerint, hogy a halpénz, halpikkely sok pénztje­­lent. Az ünnep idején nem hiányozhatnak a sü­temények sem, a bejgli, a mézeskalács. Végül az ünneplés sem maradhat el szenteste, napnyugta után következik a gyertyagyújtás és az ajándékozás. Máig élő karácsonyi népszokás többek között a kántálás, regölés, betlehemezés, az aprószen­tek ünneplése. Régen a gyermekek járták a fa­lut, köszöntőket mondtak, énekeltek. A pászto­rok vesszővel jártak köszönteni, a házaknál el­mondott jókívánságok után a gazdasszony ki­húzott egy vesszőt a csomóból, azzal jelképe­sen "megvesszőzte" a pásztorokat s ajándé­kokkal viszonozta a köszöntést. További érde­kesség, hogy a régi időkben karácsonyeste az éjféli misére elvitték magukkal a templomba a december 13-án elkezdett és karácsonyra be­fejezettfaragott Luca-széket is, melyre készítő­je ráállva megláthatta a falu boszorkányait. Karácsonyfa A karácsonyfa-állítás viszonylag rövid múltra tekint vissza, német eredetű szokás, a 17. szá­zadban terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak, és szabadon csatangolnak a világban. A kísér­tetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luther Márton állított elő­ször karácsonyfát gyermekeinek. Ő azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát, és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. Magyarországon csak a XIX. században kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzé­sére, kezdetben a nemesi családoknál. Először Brunswick Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát 1824-ben, később a módosabb polgárok is. A parasztok körében csak a XX. században, sok helyen csak 1945 után hono­sodott meg a fenyőfaállítás. Karácsonyfadíszek korábban alma, dió, házi­lag készített sütemények és mézeskalács vol­tak. Az 1880-as években jelent meg az üveg­dísz. A díszítés sokat változott az idők folya­mán, de vannak nélkülözhetetlen kellékek, például az ünnepi gyertyák. A kis gyertyák a karácsonyfa ágain az új fény eljövetelét szim­bolizálták, mely utat mutatott a háromkirályoknak a kis Jézus megtalálásához. Régebben fából és textilből készültek a díszek, a fa csúcsára angyalkát vagy csillagot tettek, és piros almát, diót akasztottak az ágakra. A szaloncukor sem hiányozhatott, a két háború közt többnyire házilag készítették, és színes pa­pírba csavarták be. Gyöngyösiné Nyúl Petra A Nukleáris Dolgozók Egyesülete (WONUC) évről-évre meghirdeti bé­kés célokat demonstráló maratoni futását. Idén Japán nyerte el a rende­zés jogát. A konferenciákkal kerete­zett "atomfutásnak" november 3-5. között Kyoto, Tokyo adott otthont, me­lyen a Paksi Atomerőmű ZRt. is kép­viseltette magát 8 fővel - tájékoztatott Buránszky István, a csapat vezetője. A kyotoi Atom a Békéért konferencián a résztvevő országok előadásokat tartottak kapcsolódó témákból. A konferencia rang­ját emelte, hogy jelen volt az energetikai mi­niszter és Kyoto főpolgármestere is. Itt ad­ták át a "békedíjat" Yasuhiro Nakasone ko-13. Atomfutás I.iynuw, Iiru TT«9tn-j-r.HjWf2“| rábban volt (1982-1987) miniszterelnök­nek. Ezt a díjat először Mohamed ElBa­­radei, a NAÜ elnöke kapta meg 2007-ben. Másnap (november 4.) a maximarathon futás távja 110 km (Kyoto-Takahama) fes­tőién szép természetvédelem alatt álló te­rületen keresztül vezetett. Az összes szint­­különbség az edzetteknek is megterhelő­­en sok, 2500 m volt. A táv elején és végén mindenki együtt futotta a 8 és 6 km-es tá­vot, majd a közbenső távot szakaszonként váltófutásban teljesítették. A mieinknek egy 16 km szakasz jutott, mely 8 km emel­kedő (150 m), másfél km alagút, végül 6 km lejtő (250 m) négy koreai és 3 japán társaságában. Este "óvatosságból" állófo­gadással ünnepelték a táv sikeres teljesí­tését - ha leültek volna, nem biztos, hogy fel is tudnak állni. A Takahama atomerő­műbe csak delegációnként 2-2 fő látogat­hatott el, a többiek előbb atomenergetiká­val összefüggő kérdésekről beszélgettek a diákokkal és tanáraikkal, majd a szusi ké­szítés rejtelmeit sajátíthatták el egy köze­li középiskola tankonyhájában. A záró konferenciát Tokióban tartották "Nukleáris Dolgozók és Vezetők a Bizton­ságért" címmel, ahova a híres shinkanzen gyorsvonattal utaztak. Tavaly Kubában voltak, jövőre Brazíliában demonstrálnak tudásukkal és futásukkal. gyulai ESZI-s diákok a NAÜ-ben 2008. október 28-án a paksi Energetikai Szakképzési Iskolát 21 diák és 5 pedagó­gus képviselte Bécsben, a Nemzetközi Atomenergiai-ügynökség (NAÜ) által szer­vezett konferencián. Ez év májusában az is­kola kapott egy felhívást, mely szerint 21 di­ák eljuthat Bécsbe, a NAÜ székházába. A felhívás szerint 2-4 fős csapatoknak a ki­adott atomenergiával kapcsolatos témákat kellett feldolgozniuk, ebből prezentációt ké­szíteniük, amit angol nyelven kellett előad­niuk. Hat csapat a 12. és egy a 13. évfolyamból nevezett be. (Az ESZI mellett egy komlói is­kola két csapata is jelen volt.) A témák a nukleáris energia körül mozogtak, pl.: atombomba, Csernobil, sugárvédelem, Wigner Jenő, urán stb. De ha ezek a témák nem feleltek volna meg a gyerekeknek, ak­kor általuk választott témát is feldolgozhat­tak volna. A lehetőség nagy kihívást jelentett a diákok számára, akik még nem kerülhettek hason­ló helyzetbe. Prezentációt is csak néhányuk készített, de persze az angol nyelvű, kellően színvonalas előadás jelentette a nagyobb feladatot. Itt említhetnénk meg a felkészítő tanárokat, akik szintén új feladattal álltak szemben. A háromnapos kirándulásra hétfőn dél­után indultunk, este Fertődön, egy iskola kollégiumában szálltunk meg, majd más­nap kora reggel mentünk Bécsbe. A NAÜ központja a bécsi ENSZ-székházban talál­ható. Mivel időben értünk oda, még volt egy kis időnk buszos városnézésre is. A vá­rosnézést Eher János, a PA Zrt. műszaki fő­szakértőjének vezetésével valósítottuk meg, akinek szintén köszönetét mondha­tunk, hogy eljuthattunk Bécsbe. A prog­ram számunkra 10 órakor, az ENSZ bemu­tatásával indult. 11 órakor kezdődött a konferencia, ahol több előadás után mu­tathatták be a diákok a prezentációkat. A délelőtti programban a bécsi magyar nagykövet asszony beszélt az ENSZ és Ma­gyarország kapcsolatáról, majd a NAÜ képviselői adtak tájékoztatást a szervezet működéséről, feladatairól, illetve az atom­energiát érintő aktuális kérdésekről. Az ebédszünet után láthattuk a kilenc csa­pat bemutatóját. A diákok alapos felké­szültségét mutatta a magabiztosságuk. Ki­tűnő prezentációkkal álltak ki a nézők elé. A témák feldolgozását mind a szakmai, mind a nyelvtanárok nagyban segítették. Nagy élménnyel térhettek haza a tanulók és kísérőik. A tanulók láthatták munkájuk eredményességét, és eljuthattak oda, ahova csak nagyon kevés diáknak van le­hetősége. Krizsán Árpád Impresszum Atomerőmű Kiadja: a Paksi Atomerőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság Felelős kiadó: Kovács József vezérigazgató Nyomdai előállítás: AS-Nyomda Kft. Szilády üzem, 6000 Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Felelős vezető: Boros Gábor Szerződésszám: 4600002419 Főszerkesztő: Beregnyei Miklós e-mail: beregnyei@npp.hu Főszerkesztő-helyettes: Lovászi Zoltánná A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyöngyösiné Nyúl Petra, Gyulai János, Hadnagy Lajos, Medgyesy Ferenc, Prancz Zoltán, Sipos László, Wollner Pál Tördelés: Fazekas András, Lehőcz Péter Szerkesztőség címe: Paksi Atomerőmű Zrt. Tájékoztató és Látogatóközpont, 7031 Paks, Pf. 71, telefon: 75/ 507431, telefax: 1/ 355-7280 Internet: www.npp.hu;www.atomeromu.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents