Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-11-01 / 11. szám

12

2008. november

mym paksi atomerőmű-Folytatódik a képzés Pakson

Az OSSKI (Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet) szervezésében zajló átfogó fokozatú sugárvédelmi képzés hallgatói - a többéves hagyománynak megfelelően - ismét Pakson töltöttek egy napot.

Az október lAei, egész napos program során a jelenlévők képet kaptak a kibocsátás-ellenőrzésről, a munkavállalók sugárvédelmi és egészségügyi ellenőrzéséről, a részvénytársaság baleset-elhárítási szervezetéről és a felkészülésről, majd a cég kommunikációs és társadalmi tevékenységéről. Az átfogó képzési program a 16/2000. EÜ Miniszteri rendeletben foglalt követelmények szerint került összeállításra. A képzés két héten át tart, alapvetően az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézetben. A résztvevők elsősorban orvosok, sugárvédelmi szakemberek. A sikeres vizsga után az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal igazolást ad a résztvevőknek a tanfolyam elvégzéséről. A paksi program során Ranga Tibor, Makovecz Gyula, Herman Attila, dr. Ótos Miklós és Varga József tartott előadást a húszfős társaságnak. A paksi képzés végén a hallgatók látogatást tettek az üzemi területen. Varga József

A PADOSZ 2008 kiváló aktivistái

Évente egy alkalommal a PADOSZ Kiváló Aktivistája Emlékplakett kitüntetést adományozza a Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszervezete (PADOSZ) azon tagjai számára, akik a szakszervezet érdekében kimagasló munkát fejtenek ki. Minden évben 15 fő részesül a szakszervezet e rangos elismerésében.

Az idei év kitüntetettjei a saját nevükkel és az átadás időpontjával ellátott fémből készült, díszdobozban elhelyezett a PADOSZ Kiváló Aktivistája" emlékplakett mellett könyvvásárlási utalványban is részesültek.

A Kitüntetési Javaslatokat Elbíráló Kuratórium határozata alapján a 2008-as év díjazottai:

1. Czoborné Balogh Eleonóra (Dekoten Kft.)

2. Cseh Sándorné (PA. Zrt GIG GKFO PSZO)

3. Féhr Ferenc (PA. Zrt. KÁIG KAF0 AK0)

4. Kovács László (RHK. Nonprofit Kft.)

5. Mérei István (PA.Zrt. KÁIG SZFO)

6. Nagy Lajos (PA Zrt. MVIGH MIG KTFO GKTO)

7. Porga István (PA. ZRt. MVIGH KÁIG SZFO ÉSZO)

8. Pupp Józsefné (PA.Zrt. VÍG BIG IBIFO BEH)

9. Rehák Balázs (Dekoten Kft.)

10. Szabó Béla (PA. Zrt MVIGH KÁIG ÜFFO BRO)

11. Szántóné Dr. Mónus Edit(PAZrt. VTIG HŰIG Üzemi Tanács

12. Szauer Boglárka (ERBE Zrt.)

13. Szőts István (PA. Zrt MVIGH KÁIG ÜFO HTO)

14. Tumpek István (PA. Zrt MVIGH KÁIG KAFO FKO)

15. Virág János (PA. Zrt. MVIGH ÜVIGVEFOVTO)

A kitüntetések átadására a 2008. november 8-án tartott PADOSZ bálon ünnepélyes keretek között került sor.

Valamennyi kitüntetettnek gratulálunk, és közösségi munkájukhoz további sok sikert kívánunk! Lovásziné Anna

Légrádi Zoltán 1945-2008

2008. oki 9-én a szekszárdi kórtiázban életének 63. évében elhunyt Légrádi Zoltán, a PA Zrt nyugdíjasa.

Pécsett, 1945. nov. 17-én született Épületgépész üzemmérnökként 1985. nov. 1-jén lépett be a Paksi Atomerőmű Vállalathoz A műszaki igazgatóságon előkészítő vezetőként majd műszaki ellenőrként dolgozott A Kiéget Kazetták Átmeneti Tárolójának építése során szaktudásával nagymértékben hozzájárult a létesítmény sikeres megvalósításához. Vezetői és kollégái kiegyensúlyozott, vidám természetű embernek ismerték, tapasztalatait megosztotta fiatal kollégáival. 2004. április 14-én vonult nyugállományba.

Nyugdíjas kollégánk Szekszárdon lakott az utóbbi években egedül. Eg fiú- és eg leánygyermeke van. Visszavonultan étt szeretett olvasni és televíziózni. Leginkább a sporttal kapcsolatos műsorok érdekelték, vonzották az autóversenyekről szóló közvetítések. 2008 augusztusában került a szekszárdi kórház ideggógászaá osztályára. Gyermekei és volt házastársa rendszeresen látogatták. Fájdalom volt elviselniük a látványt, hog a mindig örökmozgó apát és férjet súlyos betegsége ághoz kötötte. Reménykedtek a gógulásában, állapota azonban napról napra romlott Nyugdíjas kollégánkat 2008. október 22-én a szekszárdi Alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Fájó szívvel búcsúznakTőle germekei: Nóra és Gergely, volt házastársa: Juli. Gyászolják a barátok, ismerősök és a Paksi Atomerőmű Zrt kollektívája. Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében. Kzné

30 éves a Paksi Meteorológiai Főállomás

Ebből az alkalomból október 10-én a Paksi Meteorológiai Főállomás \ volt és mai dolgozói, valamint a PA Zrt. képviselői a főállomás épületében baráti összejövetelen emlékeztek meg e jeles évfordulóról.

A

mikor 1975 októberében lerakták a paksi atomerőmű alapkövét, már több mint 100 atomerőmű működött a világon. Éppen ezért ekkorra az atomerőművek környezet-ellenőrzésének módszerei jórészt kialakultak, csak a helyi körülmények és lehetőségek miatt volt eltérés az egyes rendszerek között. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) is kiadott ebben az időszakban több technikai segédletet az atomerőművek környezetellenőrzésének meteorológiai problémái| ról. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) a Nehézipari Minisztérium, illetve az erőművet üzemeltető PAV megkeresésére 1977-ben indította meg előkészületeit az erőmű meteorológiai kiszolgálására. Ennek keretében az OMSZ megkezdte a meteorológiai főállomás szakmai felszerelését, valamint a később megépítendő 120 m-es mérőtorony üzemeltetésre vonatkozó tervek elkészítését. Az erőmű területén az ún. látogatók épületében a főállomás elhelyezésére a PAV rendelke| zésre bocsátott három - nem túl nagyméretű - helyiséget. Az előzetes tervek szerint ezen helyiségeket 1978. II. félévétől tudtuk elfoglalni. A főállomást felszereltük hagyományos meteorológiai műszerekkel, amelyekkel akkor a meteorológiai torony üzembelépéséig az ún. környezeti háttér - tehát az erőmű üzemelése nélküli helyzetre jellemző - méréseket Is segítettük.

Az OMSZ állomásvezetői álláshirdetésére 1978 februárjában Labricz István, a Szentgotthárdi Meteorológiai Főállomás akkori munkatársa jelentkezett, és vállalta, hogy családjával Paksra költözik, és megkezdi a meteorológiai főállomás személyi állományának szervezését. Valószínű István sem gondolta volna, hogy ezt a nem kis feladatot majd 30 éven keresztül töretlenül ellátja.

Az első kollégák (észlelők) Varga István, Uzner Árpád, Fodor Vilmos, Führer Vilmos, Bese Ferenc voltak. 1985-ben

Tóth Gyuláné Vali, Poósz Endréné Böbe,

1987-ben Pozsgainé Sünön Rozália, 1995- ben Pozsgai Gyula (aki a keszthelyi meteorológiai gyűjtőállomásról költözött ide, most hálózati ellenőr) látták el ezt a feladatot. 2007-ben a személyi állomány majdnem teljesen átalakult, mivel az OMSZ vállalkozói formában üzemelteti tovább a főállomást. Ennek tagjai: Pozsgainé Simon Rozália, Feilné Rácz Ilona, Molnár Melinda és Scheidlné Szintai Margit.

Ebből is látszik, hogy nem sűrűn cserélődött a kollektíva 30 év alatt! Az állandó műszakozás mellett szerettük meg a földfelszíni meteorológiai megfigyeléseket, az észlelést, ahogy mi nevezzük, és szolgáljuk ki az atomerőmű különböző osztályait éjjel-nappal, ami a biztonságos működés elengedhetetlen feltétele is.

1985-ben a PAV által épített új önálló épületbe költözött a főállomás. Itt a meteorológiai kiszolgálás mellett egy földrengésjelző készülék is elhelyezésre került, melynek folyamatos figyelése szintén az észlelői személyzet feladata volt. A régi URH-s, telexes korszakot 1995-ben felváltotta a modern számítógép, a hagyományos műszereket a MILOS automata, ami 10 percenkénti adatokkal, pontosabb munkát tesz lehetővé. Azért a régi műszerek is megmaradtak, melyekkel 6 óránként összehasonlító méréseket végzünk, illetve automata leállás esetén ezeket a műszereket használjuk. Jó példa volt erre a nyári villámcsapás okozta helyzet, amikor is bebizonyosodott, hogy az emberi munkát nem pótolja semmi. Hagyományos észleléssel, SYNOP-kódolással, telefonon továbbítottuk az adatokat, mint a "régi szép időkben".

Az elmúlt 30 év alatt állandó kapcsolat alakult ki a sugárvédelmi labor és a főállomás között. Ez nagyban köszönhető Germán Endre, Manga László és lencsés András együttműködő munkájának, amit itt köszönünk meg.

Kihasználom az alkalmat, hogy állomásvezetőnknek, Labricz Istvánnak, aki irányítása alatt szinte mindannyian dolgoztunk, megköszönjem 30 évnyi munkáját és mindannyiunk nevében hosszú boldog nyugdíjas éveket kívánjak neki sok szeretettel. Pozsgainé Simon Rozália

A WANO-INPO nemzetközi támogatócsoport missziója a Three Mile Island atomerőműben

I 2008. október 6-10. között az atlan| tai WANO-központ szervezésében | Cziczer János üzemviteli főosztályvezető és Lakatos Gábor villamos üzemviteli osztályvezető a közép-európai térségből elsőként vett részt egy nemzetközi technikai misszió tagjaként a Three Mile Island (TMI) erőműben tartott vizsgálaton.

A

z atomerőmű Harrisburg város közelében déli irányban, a Susquehanna folyó egyik szigetén fekszik. A sziget neve (Three Mile Island) volt az erőmű névadója. Az amerikai nukleáris iparban és a világ előtt az erőmű akkor vált igazán ismertté, amikor 1979-ben a TMI-2 blokkon súlyos reaktorbaleset történt. A baleset óta a 2. blokkon energiatermelés nem folyik, a 60 százalékban sérült zóna továbbra is a zárt konténmentben van. Jelenleg a 2. blokkon csak a biztonságos állapot fenntartásához szükséges rendszerek, elsősorban szellőzőrendszerek üzemelnek.

A TMI-1 blokk kiváló termelési eredmények mellett és magas biztonsági színvonalon üzemel. Az amerikai erőművek között csúcstartóként több mint két évet üzemelt folyamatosan, biztonságot érintő esemény bekövetkezése nélkül.

A nemzetközi vizsgálócsoportot az INPO amerikai szakembere Wesley T. Frewin vezette. A csoportot további három amerikai (Ted Miller, Eric Johnson, Brian Shanahan), valamint egy kanadai (David Ramkalawan) és két magyar szakember alkotta. Az amerikai villamos szakemberek hasonló típusú atomerőműből érkeztek. A kanadai kolléga a darlingtoni erőmű vezető mérnöke.

A vizsgálócsoport az erőátviteli fő és házi üzemi transzformátorok, valamint a nagyfeszültségű alállomás üzemeltetési feltételeire, a karbantartás ütemezésére és minőségére fókuszált. A team egy előre meghatározott heti terv szerint kezdett az erőműben dolgozni.

Bejárások és interjúk követték egymást. Az elvégzett bejárások és interjúk I alapján a csoport összegezte az észrevételeit és megfogalmazta a tapasztalt jó gyakorlatokat és javítandó területeket. Az elkészített vizsgálati anyagot a konkrét észrevételekkel és azok alapos magyarázatával a team az erőmű vezetése elé tárta. Az erőművi reflektálások után alakult ki a vizsgálaü jelentés. (Úti jelentésünkben részletesen összefoglaltuk a vizsgálócsoport megállapításait.)

A feszített munka mellett az amerikai életforma sajátosságaiba is belepillanthattunk. Már az indulás során furcsa és számunkra egyáltalán nem hízelgő elbánásban részesültünk a prágai repülőtéren. A tengeren túli járatra felszállni kívánó magyarokat egy kialakított kordon mögé terelték, ahol a csomagolási szokásainkról és a kiutazási szándékunkról igen rámenős stílusban kérdeztek ki bennünket az amerikai „hivatalos személyek”. Az amerikai kontinensre érve már meg sem lepődtünk azon, hogy a repülőtereken csak úgy szolgálják ki a szomjas idegeneket az étteremben, ha előtte leellenőrizték vízumuk érvényességét. A repülőtér elhagyása már nem okozott nehézséget, mert a csomagjaink nem érkeztek meg. Az idegenektől amúgy is frusztrált „Államokban” furcsa jelenségnek számított két magyar, amikor csomagok nélkül elfoglalta szállodai szobáját. Nem is maradtak tétlenek, még azon az éjszakán telefonáltak a recepcióról, hogy megkérnek, mutassam be a vízumomat és a hitelkártyámat. Az erőmű vizsgálatával telt napok után esténként a szállodához legközelebbi bárban vacsoráztunk, szerettük volna elkerülni azt a feltűnést, amelyet korábban azzal váltottunk ki, hogy az elveszett ruhadarabjaink pótlására gyalogosan próbáltunk megközelíteni egy fél mérföldre lévő bevásárlóközpontot. Az amerikaiak ugyanis nem gyalogolnak! Visszatérve a közeli bárhoz, a hétvége közeledtével az egyre oldottabb „helyi közönség” egyre bátrabban kérdezett bennünket, hogy ugye tisztességes szándékkal érkeztünk a 09.11-én megbecstelenített országukba. Fennen hangoztattuk, hogy a szőrős ábrázat nem egy terroristát rejt, csak még nem vettünk új borotvát, az elkallódott poggyászban veszett pofagyalu pótlására. Lojalitásunkat kifejezendő egyetlen szabadnapunkat feláldozva Washingtonba utaztunk. A Greyhound autóbusz társaság egyik múlt században már csatasorba állított járművét vettük igénybe. A kalandos utazást kedvelőknek ajánlható csak ez az utazási forma. Az utazó közönség a kontinensnyi ország szinte valamennyi nem fehér populációját felvonultatta. A rövid washingtoni tartózkodásunkba nem fért más bele, csak egy integetés George W. Bush lakhelye felé és egy kiadós séta a Kongresszus épületéig.

Visszatérve Three Mile Islandre már csak a szakmai összegzésre maradt időnk. Meg kellett, hogy állapítsuk, az amerikai és a magyar üzemeltetési és karbantartási gyakorlat teljesen eltér egymástól. A vizsgálaton történő részvétel arról is meggyőzött bennünket, hogy a berendezéseink megbízhatóságának növelésére tett intézkedéseink hatására, a paksi atomerőmű műszaki színvonala az eredményei alapján a világ élvonalába tartozó amerikai erőművel összehasonlítva messzemenően versenyképes.

Lakatos Gábor