Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-11-01 / 11. szám

12 2008. november mym paksi atomerőmű-Folytatódik a képzés Pakson Az OSSKI (Országos "Frédéric Joliot-Cu­­rie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet) szervezésében zajló átfogó fokozatú sugárvédelmi képzés hallgatói - a többéves hagyománynak megfelelően - ismét Pakson töltöttek egy napot. Az október lAei, egész napos program során a jelenlévők képet kaptak a kibocsá­tás-ellenőrzésről, a munkavállalók sugár­­védelmi és egészségügyi ellenőrzéséről, a részvénytársaság baleset-elhárítási szerve­zetéről és a felkészülésről, majd a cég kom­munikációs és társadalmi tevékenységéről. Az átfogó képzési program a 16/2000. EÜ Miniszteri rendeletben foglalt követelmé­nyek szerint került összeállításra. A képzés két héten át tart, alapvetően az Országos Su­gárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató­­intézetben. A résztvevők elsősorban orvo­sok, sugárvédelmi szakemberek. A sikeres vizsga után az Országos Tiszti Főorvosi Hi­vatal igazolást ad a résztvevőknek a tanfo­lyam elvégzéséről. A paksi program során Ranga Tibor, Makovecz Gyula, Herman At­tila, dr. Ótos Miklós és Varga József tartott előadást a húszfős társaságnak. A paksi képzés végén a hallgatók látogatást tettek az üzemi területen. Varga József A PADOSZ 2008 kiváló aktivistái Évente egy alkalommal a PADOSZ Kiváló Aktivistája Emlékplakett kitüntetést ado­mányozza a Paksi Atomerőmű Dolgozói­nak Szakszervezete (PADOSZ) azon tagjai számára, akik a szakszervezet érdekében kimagasló munkát fejtenek ki. Minden évben 15 fő részesül a szakszervezet e rangos elismerésében. Az idei év kitüntetettjei a saját nevükkel és az átadás időpontjával ellátott fémből ké­szült, díszdobozban elhelyezett a PADOSZ Kiváló Aktivistája" emlékplakett mellett könyvvásárlási utalványban is részesültek. A Kitüntetési Javaslatokat Elbíráló Ku­ratórium határozata alapján a 2008-as év díjazottai: 1. Czoborné Balogh Eleonóra (Dekoten Kft.) 2. Cseh Sándorné (PA. Zrt GIG GKFO PSZO) 3. Féhr Ferenc (PA. Zrt. KÁIG KAF0 AK0) 4. Kovács László (RHK. Nonprofit Kft.) 5. Mérei István (PA.Zrt. KÁIG SZFO) 6. Nagy Lajos (PA Zrt. MVIGH MIG KTFO GKTO) 7. Porga István (PA. ZRt. MVIGH KÁIG SZFO ÉSZO) 8. Pupp Józsefné (PA.Zrt. VÍG BIG IBIFO BEH) 9. Rehák Balázs (Dekoten Kft.) 10. Szabó Béla (PA. Zrt MVIGH KÁIG ÜFFO BRO) 11. Szántóné Dr. Mónus Edit(PAZrt. VTIG HŰIG Üzemi Tanács 12. Szauer Boglárka (ERBE Zrt.) 13. Szőts István (PA. Zrt MVIGH KÁIG ÜFO HTO) 14. Tumpek István (PA. Zrt MVIGH KÁIG KAFO FKO) 15. Virág János (PA. Zrt. MVIGH ÜVIGVEFOVTO) A kitüntetések átadására a 2008. no­vember 8-án tartott PADOSZ bálon ünne­pélyes keretek között került sor. Valamennyi kitüntetettnek gratulá­lunk, és közösségi munkájukhoz további sok sikert kívánunk! Lovásziné Anna Légrádi Zoltán 1945-2008 2008. oki 9-én a szekszárdi kórtiáz­­ban életének 63. évében elhunyt Légrádi Zoltán, a PA Zrt nyugdíjasa. Pécsett, 1945. nov. 17-én szüle­tett Épületgépész üzemmérnök­ként 1985. nov. 1-jén lépett be a Paksi Atomerőmű Vállalathoz A műszaki igazgatóságon előkészítő vezetőként majd műszaki ellenőr­ként dolgozott A Kiéget Kazetták Átmeneti Tárolójának építése során szaktudásával nagymér­tékben hozzájárult a létesítmény sikeres megvalósításához. Vezetői és kollégái kiegyensúlyozott, vidám természetű em­bernek ismerték, tapasztalatait megosztotta fiatal kollégái­val. 2004. április 14-én vonult nyugállományba. Nyugdíjas kollégánk Szekszárdon lakott az utóbbi években egedül. Eg fiú- és eg leánygyermeke van. Visszavonultan étt szeretett olvasni és televíziózni. Leginkább a sporttal kap­csolatos műsorok érdekelték, vonzották az autóversenyekről szóló közvetítések. 2008 augusztusában került a szekszárdi kórház ideggógászaá osztályára. Gyermekei és volt házas­társa rendszeresen látogatták. Fájdalom volt elviselniük a lát­ványt, hog a mindig örökmozgó apát és férjet súlyos beteg­sége ághoz kötötte. Reménykedtek a gógulásában, álla­pota azonban napról napra romlott Nyugdíjas kollégánkat 2008. október 22-én a szekszárdi Alsóvárosi temetőben he­lyezték örök nyugalomra. Fájó szívvel búcsúznakTőle germe­­kei: Nóra és Gergely, volt házastársa: Juli. Gyászolják a bará­tok, ismerősök és a Paksi Atomerőmű Zrt kollektívája. Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében. Kzné 30 éves a Paksi Meteorológiai Főállomás Ebből az alkalomból október 10-én a Paksi Meteorológiai Főállomás \ volt és mai dolgozói, valamint a PA Zrt. képviselői a főállomás épületé­ben baráti összejövetelen emlékez­tek meg e jeles évfordulóról. A mikor 1975 októberében lerakták a paksi atomerőmű alapkövét, már több mint 100 atomerőmű műkö­dött a világon. Éppen ezért ekkorra az atomerőművek környezet-ellenőrzésének módszerei jórészt kialakultak, csak a he­lyi körülmények és lehetőségek miatt volt eltérés az egyes rendszerek között. A Me­teorológiai Világszervezet (WMO) is ki­adott ebben az időszakban több technikai segédletet az atomerőművek környezet­ellenőrzésének meteorológiai problémái­­| ról. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) a Nehézipari Minisztérium, illet­ve az erőművet üzemeltető PAV megkere­sésére 1977-ben indította meg előkészü­leteit az erőmű meteorológiai kiszolgálá­sára. Ennek keretében az OMSZ meg­kezdte a meteorológiai főállomás szakmai felszerelését, valamint a később megépí­tendő 120 m-es mérőtorony üzemeltetés­re vonatkozó tervek elkészítését. Az erő­mű területén az ún. látogatók épületében a főállomás elhelyezésére a PAV rendelke­­| zésre bocsátott három - nem túl nagymé­retű - helyiséget. Az előzetes tervek sze­rint ezen helyiségeket 1978. II. félévétől tudtuk elfoglalni. A főállomást felszerel­tük hagyományos meteorológiai műsze­rekkel, amelyekkel akkor a meteorológi­ai torony üzembelépéséig az ún. környe­zeti háttér - tehát az erőmű üzemelése nélküli helyzetre jellemző - méréseket Is segítettük. Az OMSZ állomásvezetői álláshirdeté­sére 1978 februárjában Labricz István, a Szentgotthárdi Meteorológiai Főállomás akkori munkatársa jelentkezett, és vállal­ta, hogy családjával Paksra költözik, és megkezdi a meteorológiai főállomás sze­mélyi állományának szervezését. Valószí­nű István sem gondolta volna, hogy ezt a nem kis feladatot majd 30 éven keresztül töretlenül ellátja. Az első kollégák (észlelők) Varga Ist­ván, Uzner Árpád, Fodor Vilmos, Führer Vilmos, Bese Ferenc voltak. 1985-ben Tóth Gyuláné Vali, Poósz Endréné Böbe, 1987-ben Pozsgainé Sünön Rozália, 1995- ben Pozsgai Gyula (aki a keszthelyi me­teorológiai gyűjtőállomásról költözött ide, most hálózati ellenőr) látták el ezt a fel­adatot. 2007-ben a személyi állomány majdnem teljesen átalakult, mivel az OMSZ vállalkozói formában üzemelteti tovább a főállomást. Ennek tagjai: Pozs­gainé Simon Rozália, Feilné Rácz Ilona, Molnár Melinda és Scheidlné Szintai Margit. Ebből is látszik, hogy nem sűrűn cse­rélődött a kollektíva 30 év alatt! Az állan­dó műszakozás mellett szerettük meg a földfelszíni meteorológiai megfigyelése­ket, az észlelést, ahogy mi nevezzük, és szolgáljuk ki az atomerőmű különböző osztályait éjjel-nappal, ami a biztonságos működés elengedhetetlen feltétele is. 1985-ben a PAV által épített új önálló épületbe költözött a főállomás. Itt a mete­orológiai kiszolgálás mellett egy földren­gésjelző készülék is elhelyezésre került, melynek folyamatos figyelése szintén az észlelői személyzet feladata volt. A régi URH-s, telexes korszakot 1995-ben felvál­totta a modern számítógép, a hagyomá­nyos műszereket a MILOS automata, ami 10 percenkénti adatokkal, pontosabb munkát tesz lehetővé. Azért a régi műsze­rek is megmaradtak, melyekkel 6 órán­ként összehasonlító méréseket végzünk, illetve automata leállás esetén ezeket a műszereket használjuk. Jó példa volt er­re a nyári villámcsapás okozta helyzet, amikor is bebizonyosodott, hogy az embe­ri munkát nem pótolja semmi. Hagyomá­nyos észleléssel, SYNOP-kódolással, tele­fonon továbbítottuk az adatokat, mint a "régi szép időkben". Az elmúlt 30 év alatt állandó kapcsolat alakult ki a sugárvédelmi labor és a főál­lomás között. Ez nagyban köszönhető Germán Endre, Manga László és lencsés András együttműködő munkájának, amit itt köszönünk meg. Kihasználom az alkalmat, hogy állo­másvezetőnknek, Labricz Istvánnak, aki irányítása alatt szinte mindannyian dol­goztunk, megköszönjem 30 évnyi munká­ját és mindannyiunk nevében hosszú bol­dog nyugdíjas éveket kívánjak neki sok szeretettel. Pozsgainé Simon Rozália A WANO-INPO nemzetközi támogatócsoport missziója a Three Mile Island atomerőműben I 2008. október 6-10. között az atlan­­| tai WANO-központ szervezésében | Cziczer János üzemviteli főosztály­­vezető és Lakatos Gábor villamos üzemviteli osztályvezető a közép-eu­rópai térségből elsőként vett részt egy nemzetközi technikai misszió tagjaként a Three Mile Island (TMI) erőműben tartott vizsgálaton. A z atomerőmű Harrisburg város kö­zelében déli irányban, a Susque­hanna folyó egyik szigetén fekszik. A sziget neve (Three Mile Island) volt az erőmű névadója. Az amerikai nukleáris iparban és a világ előtt az erőmű akkor vált igazán ismertté, amikor 1979-ben a TMI-2 blokkon súlyos reaktorbaleset tör­tént. A baleset óta a 2. blokkon energia­­termelés nem folyik, a 60 százalékban sé­rült zóna továbbra is a zárt konténment­­ben van. Jelenleg a 2. blokkon csak a biz­tonságos állapot fenntartásához szüksé­ges rendszerek, elsősorban szellőzőrend­szerek üzemelnek. A TMI-1 blokk kiváló termelési ered­mények mellett és magas biztonsági szín­vonalon üzemel. Az amerikai erőművek között csúcstartóként több mint két évet üzemelt folyamatosan, biztonságot érintő esemény bekövetkezése nélkül. A nemzetközi vizsgálócsoportot az IN­­PO amerikai szakembere Wesley T. Frewin vezette. A csoportot további há­rom amerikai (Ted Miller, Eric Johnson, Brian Shanahan), valamint egy kanadai (David Ramkalawan) és két magyar szak­ember alkotta. Az amerikai villamos szak­emberek hasonló típusú atomerőműből érkeztek. A kanadai kolléga a darlingtoni erőmű vezető mérnöke. A vizsgálócsoport az erőátviteli fő és házi üzemi transzformátorok, valamint a nagyfeszültségű alállomás üzemeltetési feltételeire, a karbantartás ütemezésére és minőségére fókuszált. A team egy elő­re meghatározott heti terv szerint kezdett az erőműben dolgozni. Bejárások és interjúk követték egy­mást. Az elvégzett bejárások és interjúk I alapján a csoport összegezte az észrevé­teleit és megfogalmazta a tapasztalt jó gyakorlatokat és javítandó területeket. Az elkészített vizsgálati anyagot a konkrét észrevételekkel és azok alapos magyará­zatával a team az erőmű vezetése elé tár­ta. Az erőművi reflektálások után alakult ki a vizsgálaü jelentés. (Úti jelentésünk­ben részletesen összefoglaltuk a vizsgáló­csoport megállapításait.) A feszített munka mellett az amerikai életforma sajátosságaiba is belepillant­hattunk. Már az indulás során furcsa és számunkra egyáltalán nem hízelgő elbá­násban részesültünk a prágai repülőté­ren. A tengeren túli járatra felszállni kí­vánó magyarokat egy kialakított kordon mögé terelték, ahol a csomagolási szoká­sainkról és a kiutazási szándékunkról igen rámenős stílusban kérdeztek ki ben­nünket az amerikai „hivatalos szemé­lyek”. Az amerikai kontinensre érve már meg sem lepődtünk azon, hogy a repülő­tereken csak úgy szolgálják ki a szomjas idegeneket az étteremben, ha előtte leel­lenőrizték vízumuk érvényességét. A re­pülőtér elhagyása már nem okozott ne­hézséget, mert a csomagjaink nem érkez­tek meg. Az idegenektől amúgy is fruszt­rált „Államokban” furcsa jelenségnek számított két magyar, amikor csomagok nélkül elfoglalta szállodai szobáját. Nem is maradtak tétlenek, még azon az éjsza­kán telefonáltak a recepcióról, hogy meg­kérnek, mutassam be a vízumomat és a hitelkártyámat. Az erőmű vizsgálatával telt napok után esténként a szállodához legközelebbi bárban vacsoráztunk, sze­rettük volna elkerülni azt a feltűnést, amelyet korábban azzal váltottunk ki, hogy az elveszett ruhadarabjaink pótlásá­ra gyalogosan próbáltunk megközelíteni egy fél mérföldre lévő bevásárlóközpon­tot. Az amerikaiak ugyanis nem gyalogol­nak! Visszatérve a közeli bárhoz, a hétvé­ge közeledtével az egyre oldottabb „helyi közönség” egyre bátrabban kérdezett bennünket, hogy ugye tisztességes szán­dékkal érkeztünk a 09.11-én megbecste­­lenített országukba. Fennen hangoztat­tuk, hogy a szőrős ábrázat nem egy terro­ristát rejt, csak még nem vettünk új borot­vát, az elkallódott poggyászban veszett pofagyalu pótlására. Lojalitásunkat kife­jezendő egyetlen szabadnapunkat felál­dozva Washingtonba utaztunk. A Grey­hound autóbusz társaság egyik múlt szá­zadban már csatasorba állított járművét vettük igénybe. A kalandos utazást ked­velőknek ajánlható csak ez az utazási for­ma. Az utazó közönség a kontinensnyi or­szág szinte valamennyi nem fehér popu­lációját felvonultatta. A rövid washingto­ni tartózkodásunkba nem fért más bele, csak egy integetés George W. Bush lakhe­lye felé és egy kiadós séta a Kongresszus épületéig. Visszatérve Three Mile Islandre már csak a szakmai összegzésre maradt időnk. Meg kellett, hogy állapítsuk, az amerikai és a magyar üzemeltetési és kar­bantartási gyakorlat teljesen eltér egy­mástól. A vizsgálaton történő részvétel ar­ról is meggyőzött bennünket, hogy a be­rendezéseink megbízhatóságának növe­lésére tett intézkedéseink hatására, a pak­si atomerőmű műszaki színvonala az eredményei alapján a világ élvonalába tar­tozó amerikai erőművel összehasonlítva messzemenően versenyképes. Lakatos Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents