Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-01-01 / 1. szám

2008. január ifiym paksi atomerőmű 11. oldal ZENESARO(C)K MUNKATÁRSAINK, AKIK ZENELNEK A basszusgitáros: Ludányi Miki A basszusgitár („bőgő”): a nyak­hosszúságában, a bundok távolsá­gában és a hangolásában különbö­zik más gitároktól. Sorozatgyártása 1950-től indul (Leo Fender) Ameri­kában. A basszusgitáros: általában a csendes ismeretlen a „nélkülözhe­tetlen háttérember”, ettől más egy zenekarban.- Ez a háttérszereplés, mintha a munkahelyeden is igazolódna. Régi bútordarabként (1979) dolgozol az irányítástechnika területén. Hogy vagy ezzel és a zenével?- Az elmúlt évek alatt jól össze­hangoltam a napi kötelezettséget az elhivatottsággal, így a munkahely ál­landósága jól párosult a szabadidőm mozgalmasságával. A zenére érvé­nyes hitvallásom beépült a hétköz­napjaimba és ez fordítva is érvényes, ha a tapasztalatokra gondolok. A ze­nében két dolgot ismerek: a jól és a rosszul játszott zenét. Ez lehet, hogy keményen hangzik, de előremutató. Általában a zenekar hátteréből jól ki­hallom a hibákat és látom a gyenge pontokat, melyeken a próbák során igyekszem javítani. Ha játszunk, ki­kapcsolok, és igyekszem lazán ma­gam adni. Az előadás igényessége minden műfajban elsőrendű helyen szerepel az életemben.- Pontosítanád, mi a basszus szerepe?- Általában a dobossal ketten ad­juk a dallamok ritmikai alapjait, ami sok esetben a zeneszerkesztés kiindu­lópontja is lehet. Ha jó az alapod, bármit ráépíthetsz. A basszusgitáros az alázatos ember szerepe. Elismert­sége még a szakmában is vitatott. Én szeretem ezt a hangszert, és értéke­lem a mestereit.- Szóval ti gerjesztitek a kéz- és fejrá­zás, az ugrálás ütemét a bulikon. Hogy indult utad a hangszeres tudás felé?- Édesapám már gyermekként jól hegedült. Minden műfajban otthon volt, így kedvelt muzsikusként a ven­déglátásban is dolgozott. Szerette a hangszerét, és sokat gyakorolt. Hogy ne okozzon „nehéz napokat” a szom­szédoknak, akit csak tudott, bevont közülük egy kis örömzenélésbe vagy tanulásba, sikerrel. Úgy öt-hat évesen több átélt házi produkció után (melyek tetszésemet ugyan nem nyerték el) én is szerettem volna hangszert magam­nak. Kaptam egy hegedűt édesapám­tól. Az ő erőlködésének tanításomban és az én kitartó ellenállásomnak kö­szönhetően négy év alatt nem jutottam messzire. A gitár kellett (volna). Eh­hez csak 14 évesen kölcsönbe jutot­tam hozzá. A középiskolás évek alatt kitartó szorgalmammal „megügyesed­­tem” - mondták mások. 1976-ban az első szalagos magnó birtokában ki­nyílt a világ. Azt a zenét hallgattam és annyiszor ahányszor akartam. Aztán ott voltak a dunaföldvári nyári koncer­tek - Tűzkerék, Beatrice példákat láttam. Hát, így indult az én gitárossá­gom. Valami megérintett, és leragad­tam ennél a hangszernél. A csapatban való játék és a basszusozás a katona­ságnál kezdődött. Szerencsém volt, mert bevonulásom pótolta az éppen leszerelő gitárost. Zene a tiszti klub­ban és egyéb kalandok. (Pl. az átlagos­tól nagyobb szabadság, sör stb.)- Hogyan komolyodtál, hogy váltál igazi basszeressé?- A katonaságot letudva pár évig nem igazán szaggattam a húrokat, de... 1985-ben a Szekszárdi Big Band gitárost keresett. Elmentem meghall­gatásra, felvettek. Ez áttörés volt éle­temben. Együtt dolgozhattam egy na­gyon jó csapattal és zenészegyénisé­gekkel. Megtanultam, hogy milyen aprólékos és kitartó műhelymunkát kell végezni ahhoz, hogy biztos le­gyen a siker. Ma is hasznosítom az ott ellesett technikákat. Nyolc év tapasz­talata és élményei után egyéb elfog­laltságaim miatt kiváltam a csapatból.- Ha a máról kellene nyilatkoznod, röviden hogy foglalnád össze?- A Big Band után nem szakadt meg a muzsikuséletem. Kiteijedt baráti és ismerős zenészekkel (változóan 20-25 ember) különböző formációkban ját­szom. Említenék néhány kategóriát: népzene és feldolgozások, rock (rock­kocsma), báli zene, gyermekműsorok. A kategóriák mellett megemlítenék néhány lelkes fiatal zenészt ebből a körből: Závodi Attila, Gubán István, Borbély Tamás és Berta Alexandra (népdal, citera), aki ígéretes tehetség, hangját gyönyörűség hallgatni. Ezek­nek a fiataloknak a fáradhatatlansága és kitartása példa lehet mindenkinek, aki velük dolgozik. A megújuló embe­ri kapcsolatok és az apró sikerek jó ha­tással vannak rám. Nem hagyhatom ki a jelentőségét annak, amikor felesé­gemmel közös fellépéseken veszünk részt. Ő énekel, emellett mindig van jó meglátása, javaslata az új számok be­tanulására, előadására.- Azt hallottam, mintha lenne egy titkos kis csapat, melynek tagjai idő­szakonként házi muzsikálásra össze­­össze jönnek?- Dunaszentgyörgyön, ahol már hosszabb ideje élek, megismertem a szakma régi motorosát, Molnár Laci bácsit és barátait, akik gyakran muzsi­kálnak együtt csak úgy saját örömük­re. Meghívtak maguk közé. Ez kiváló alkalomnak bizonyul a lazításra, mó­­kázásra. Régi népi mulatós muzsikát játszunk, ilyenkor alkalmam van a bőgőzést is gyakorolni. Mára össze szokott kis társulat lettünk.- Ez már csak hab a zenész tortá­ján. Ezért a zárómondatban kívánok neked és barátaidnak is még sok égő gyertyát erre a „ tortára ”. -Szabó Béla-Párbeszédeink hatékonysága, a kommunikáció minősége Napjaink fejlődését a feldolgo­zott és beépített információ mi­nősége, mennyisége határozza meg. A hiteles és ellenőrzött in­formáció a modem gazdaságok, az intézmények és a társadalmi szervezetek legfontosabb erő­forrásává vált. Mivel ez csakis az emberi tudásból származhat, így az atomerőműben dolgozó vezetők és szakemberek törek­vésének záloga az emberi erő­forrás, aminek minősége első­sorban az alapoktatásban, a to­vábbképzésben és a hatékony, korrekt tájékoztatásban dől el. Nemzetközi tapasztalatok bizo­nyítják, hogy kulcskérdések kö­zött tartják számon a tudatfor­málás fontosságát, valamint azt, hogy meg tudjuk-e tanítani, ta­nulni a hatékony tanulási techni­kát. Továbbá mennyire tudjuk kialakítani a személyközi, vala­mint az elektronikus úton - Tár­sasági Portálrendszeren - közle­kedő információk befogadásá­hoz szükséges készségünket. A felvezető gondolatok után, lássuk az aktuális kérdést: Mi­lyen a párbeszédeink hatékony­sága, a kommunikációnk minő­sége? A zömében műszaki kérdések megoldásával foglalkozó veze­tőknek, szakembereknek is alap­vető igénye, hogy meg tudják magukat értetni, illetve maguk is képesek legyenek másokat (pl. a belső megrendelőiket, a hatósá­gaikat, a főnökeiket, a kollégái­kat, a beosztottaikat stb.) érteni. A feladatainak elvégzése csak az érintettekkel történő hatékony párbeszéddel, az atomerőműves szóhasználattal, a háromutas kommunikáció megvalósítása esetén lehet sikeres. A háromutas kommunikáció lé­nyege: a közérthető, egyszerű sza­vakkal indított üzenet után ragasz­kodjunk a fogadó fél vélhetően szintén egyértelmű, az üzenet is­métlését, a tartalom megértését is tartalmazó válaszához, amelyet ha el tudunk fogadni, akkor a választ is ismételve, mi is visszajelzünk, így megerősítjük a partnert abban, hogy az elindított üzenetünkre ka­pott választ vettük és értettük. A „Minél egyszerűbb, annál jobb!” - kommunikációs arany­­szabályt, a vállalati belső párbe­szédeink során sem haszontalan alkalmazni. Jómagam, a rám bízott minő­ségügyi felülvizsgálatok során az alábbi két idézet szem előtt tartásával törekszem az eltérések feltárására, a külső és belső hatá­sok által meg-megbillenő egyen­súly visszaállítására és a belső harmónia megvalósítására. Az egyik Benedek István Pusztába kiáltott szó című köny­vében található: „Két fél együtt egy egész. ” A másik Tom Peters, egy amerikai mérnök kollégától származik: „A legtöbb minőségi program két lehetséges ok egyike miatt mond csődöt: van bennük rendszer szenvedély nélkül vagy szenvedély rendszer nélkül. ” A hatékony párbeszéd tehát nem nélkülözheti a rendet és a szenvedélyt. Tények hiányában a szenvedélyesen érvelő ember, illetve csak a tényeket szajkózó szakember még nem tud meg­győző lenni. A rohamos léptek­ben változó világunkban óriási kihívás előtt állunk, így jó tud­nunk, a lebecsült, az elhanyagolt párbeszédeink később mindig visszaütnek, lehetetlenné teszik a nélkülözhetetlen szinergiát, valamint az egyéni elképzelése­ink, a terveink minősége még nem garantálják a minőségi összmunkát! -Sípos László-Lenin könyvtári emlék 1968 végétől 1985 közepéig aktí­van részt vettem az atomerőmű építésének előkészítésében és megvalósításában. Az előkészítés időszakában, az 1970-es évek elején még nagyon kevés adat állt rendelkezésre az akkor ugyan már épülő atomerő­művek technológiájáról és külö­nösen beruházási költségeiről. Az Erbében akkor még keve­sen, az atomosztályon pedig én egyedül tudtam angolul. Ezért főnökeim azzal bíztak meg, hogy az angol nyelvű folyóiratok és más újságok tanulmányozásá­val kíséreljek meg ezekben a té­mákban adatokat gyűjteni. Az akkor Magyarországon megszerezhető angol nyelvű szaklapokban csak utalásokat ta­láltam az USA kongresszusa ré­szére készült - de nem nyilvános - rendszeres jelentésekre, ame­lyekben az utalások szerint ára­datok is szerepeltek az egyéb fontos információk mellett. Min­den lehetséges hazai forrást (Széchényi Könyvtár, Parlamen­ti Könyvtár, Külügyminisztéri­um) felkutattam, hogy segítse­nek megszerezni ezeket a jelen­téseket, mert úgy gondoltam, hogy azok nem titkosak. Mondanom sem kell, hogy nem jártam eredménnyel. Mivel akko­riban több alkalommal (néha egy­­kettő-három hétig is) Moszkvában tartózkodtam az atomerőművel kapcsola­tos tervező és kereskedelmi tárgyalások miatt, eszembe jutott, hogy ott kutakodók ezután az amerikai forrás után. Mivel a tárgyalások közben voltak szabadnapok is, ezért megkértem az Erbe akkori moszkvai képviselő­jét Gyenis Jóskát, hogy de­rítse fel az ottani forrásokat, mivel ő Moszkvában vég­zett, és jól ismerte az ottani viszo­nyokat. Gyenis „elvtárs” le akart beszélni akciómról, de én nem hagytam magam, és némi nyo­másgyakorlás után rávettem, hogy jöjjön el velem személyesen a Le­nin Könyvtárba felderíteni a lehe­tőségeket (én ugyanis nem beszél­tem oroszul, de sok mindent meg­értettem). így történt, és több könyvtári „főelvtárssal” folytatott beszélge­tés után beiratkozhattam a könyv­tárba belső olvasási és nem köl­csönzési jogosultsággal. Tagsági könyvem még ma is megvan. Nagy izgalommal vártam, hogy az angol nyelvű dokumentációs tárban a föld alatti mínusz máso­dik szinten lévő olvasóteremben megkapjam a kívánt jelentéseket. Megkaptam a stencilezett pél­dányokat egy napra egy évi mennyiséget, azaz 12 példányt spárgával összekötve. Naponta csak maximum két órát tölthettem az olvasóteremben, másolatokat nem lehetett készíteni, fényképe­zőgépet nem lehetett bevinni, és a jegyzetek készítését sem nézték jó szemmel. Egy-egy alkalommal két óra alatt 12 kiadványt kellett végigböngésznem. Szerencsém volt, mert a csinos fiatal könyvtá­ros hölgy a második naptól kezd­ve már nagyon udvarias volt, és nem szólt rám, ha jegyzeteltem. így nagyon fontos műszaki és költségadatokhoz jutottam hoz­zá, amelyeket az Atomenergo­­exporttal folytatott tárgyaláso­kon a magyar érdekek védelmé­ben jól tudtunk hasznosíta­ni. A tárgyalópartnerek többször meglepődve kér­dezték, hogy honnan isme­rem ezeket az adatokat. Természetesen a Lenin könyvtári tagságomat nem árultam el, hanem azt mondtam, hogy én megka­pom az atomerőművekről szóló amerikai kongresszu­si jelentéseket. Szerencsére jó kapcsolatokat tudtunk ki­építeni az Atomenergo­­export illetékeseivel, így ezt a kérdést tovább nem vitatták. így történt, ma sem tudom vi­szont, hogy azokat a stencilmá­solatokat az oroszok hogy sze­rezték be. Következtetés. Az embernek mindig élelmesnek, kitartónak, célratörőnek és sokszor a mun­kát előtérbe helyezőnek kell len­nie, hogy eredményeket tudjon elérni. Balogh Ernő volt helyszíni főmérnök Változások a Foratomban Az európai nukleáris ipar legnagyobb lobbiszerve­zete, a Foratom, jelentős szervezeti változásokon ment át 2007-ben. Ez az érdekképviselet munkastílu­sának változása mellett azért is fontos számunkra, mert a cégvezetés döntése értelmében 2007 folyamán szorosabbra fűztük a kapcsolatainkat a Foratommal. Kezdeményeztük delegáltak küldését a számunkra fontos munkabizottságokba. Ez gyakorlatilag egybe­esett a Foratom munkabizottság-rendszerének re­formjával és az elnökségi tagok újraválasztásával. A Foratom végrehajtó bizottságának 2007. március 7-ei döntése a hatékonyság növelésével, a koordináció és a képviselet javításával indokolta a változásokat. Ezek értelmében létrejött az Energiastratégia Irányító Csoport (Energy Strategy Steering Group) és a Nuk­leáris Politika Irányító Csoport (Nuclear Policy Steering Group). Az első csoportba tartozó munkabi­zottságok PA Zrt.-s delegáltjai: Euratom Task Force (E.TF) - dr. Varga-Sabján László, Environmental Issues Task Force (EI.TF), New Member States Task Force (NMS.TF), Research and Development Task Force (R&D.TF) - dr. Szerbin Pável, International Safety Co-operation Task Force (INSC.TF) - Németh Gábor, Common Safety Standards Task Force (CSS.TF) - Pekárik Géza. A Nukleáris Politika Irá­nyító Csoporthoz tartozó munkabizottságokba a kö­vetkező szakembereket delegáltuk: Security of Energy Supply Task Force (SoES.TF) - Hadnagy La­jos, Radioactive Waste Management Task Force (RWM.TF) - dr. Schunk János. Az új struktúrától füg­getlenül tovább működik a Business Excellence Working Group (BEx.WG) és a Nuclear Information Committee Europe (NICE), melyek magyar delegált­jai Pásztory Zoltán, valamint Mittler István és Enyedi Bernadett lettek. 2007. november végéig a Foratom munkatársai a munkabizottságok tagjaival közösen összeállították a munkabizottságok hatáskörét leíró alapdokumentu­mokat, és megtartották az új munkabizottságok ala­kuló üléseit, melyeken megválasztották az alelnökö­­ket és elnököket. A Foratomban már régóta végzett aktív munkánk és a magyar EP-képviselők energeti­kai ügyekben mutatott aktivitása, a magyar atom­­energetika intenzív brüsszeli megjelenésének elisme­réseként két munkabizottság magyar alelnököt ka­pott: Németh Gábort a Nuclear Safety Co-operation Task Force és dr. Szerbin Pávelt a New Member States Task Force alelnökévé választották. Az alelnö­­kök részt vehetnek az Irányító Bizottság (Steering Committee) ülésein, ahol az európai energiastratégia és nukleáris politika aktuális kérdéseit hozzák össz­hangba a Foratom tevékenységével. A változásokat fémjelzi továbbá, hogy a Foratom legutóbbi közgyűlésén új elnököt választott. A pozí­ciót 4 évig betöltött leköszönő Eduardo Gonzales Gomez helyett a belga származású Paul Rorive lett a Foratom elnöke. Rorive úr hosszú és sikeres karriert tudhat maga mögött, korábban volt a Tihange Nuclear Generation Zone igazgatója és a Tractabel Engineering vezérigazgatója. Az új elnök munkájá­hoz sok sikert kívánunk! Dr. Szerbin Pável, EU-szakértő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents