Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-07-01 / 7. szám

2007. július mym paksi atomerőmű 5. oldal KESZULEK-KARBANTARTO ÜZEM Kiss Attila üzemvezető- Attila, mikor kerültél az atom­erőműbe?- Dunaújvárosban vé­geztem el a műszaki főis­kolát, és 1990. augusztus 1-jétől dolgozom itt. Az anyagvizsgálati osztályra kerültem, és közel hat évig roncsolásmentes vizsgála­tokkal foglalkoztam, majd átkerültem a reaktor-kar­bantartó osztályra, a ké­szülék-karbantartó üzem vezetői beosztásába.- Mi vonzott ide?- A szakmai kihívás, az emberek­kel való foglalkozás érdekes volta, a továbblépés lehetősége és az erőmű szélesebb megismerésének az igénye.- Az anyagvizsgálati terület szűk áttekintést biztosított?- Nem, hiszen az egész erőmű terü­letét végigvizsgáltuk, ám csak egy aránylag szűk szempont alapján. Az üzemvezetői munkakör megpályázá­sában közrejátszott, hogy már megvol­tak a berendezési ismereteim. A készü­lék-karbantartó üzem egy magasabb szintű és többrétegű feladatot lát el. Ezt a munkát irányítom 1996 ősze óta.- Egy kívülálló milyennek képzelje el ezt az üzemet?- A készülék-karbantartó üzemben van egy úgynevezett műszaki gárda, akik a művezetők és az én munkámat segítik, ezek a műszaki ellenőrök. Ezenkívül van három művezetői egy­ség: a fövízköri, a primer köri és a szekunder köri készülék-karbantartó egység. Hozzánk tartozik a technoló­giai rendszerbe beépített összes nyo­mástartó edény karbantartása, az ösz­­szes tartály, a hőcserélők, a szűrők és a hozzájuk tartozó csővezetékek. Ezek a feladatok már az üzembe ke­rülésem előtt is idetartoztak, viszont az elmúlt tizenegy év alatt jelentős változáson ment át a személyzet. A primer és szekunder készülék­karbantartás területén túlsúlyba ke­rültek a külső vállalko­zók, itt külsős kft.-k dol­goznak, mint a Villkesz vagy a Neutron Kft. és a szekunder körben a Pintér Művek. A kft. szakembe­rei ma már teljesen önál­­----------- lóan végzik a feladatai­kat, mi a műszaki ellenőr­­j zést végezzük, fizikai £] munkát nem.- Ezzel párhuzamosan csökkent a létszámotok?- Természetesen csökkent a létszá­munk, amelyet igyekeztünk humánu­san megoldani. Ez azt jelentette, hogy a nyugdíjba ment kollégák helyére nem jöttek új emberek. Ehhez szükség volt a már említett vállalkozói gárdára, és mi a csökkentett létszámmal „csak” a tevékenységüket ellenőrizzük. A fövízköri készülékek karbantartása vi­szont megmaradt belső végrehajtás­ban, itt a fizikai munkát is mi adjuk. Vi­szont itt is igénybe veszünk külső vál­lalkozókat a Villkesz Kft.-n keresztül.- Leálláskor vagy üzem alatt van több munkátok?- A fövízköri készülékeket kezelő társaság munkájának nagyobb részét a főjavítás alatti munkák teszik ki. Ezenkívül üzem alatti időben is ma­rad még munkájuk. A másik két te­rületen, ahol a vállalkozói csapat dolgozik, ott a főjavítás alatt több a feladat, de szinte teljes évet lefed a ciklikus karbantartási munka.- Számoltok még további leépítéssel?- Nem, mert már így is kevesen vagyunk. Ahol a vállalkozói gárda dolgozik, ott a művezetővel együtt nyolc emberünk van. A jelenlegi mű­szaki elvárások már nem teszik lehe­tővé a létszámcsökkentést. Az, hogy a jövő mit hoz, az egy más kérdés, majd alkalmazkodunk hozzá.- Kiemelnél néhány jelentősebb munkátokat?- Jelentős munkánk volt, amiről az Atomerőmű újság korábbi számában is olvashattunk, az a tápvízkollektorok cseréje volt. Egy másik nagy munkánk is megérdemli a kiemelést, ez pedig a lokalizációs tornyok tömörségének el­lenőrzése, amelyet közel négy éve kezdtünk el. Ez a munka jelenleg is egy sarkalatos feladatunk, nem köny­­nyű ezeket a berendezéseket tömörré tenni a javítások végére. Ez egy hosz­­szadalmas munka, mert a tálcákat fel kell tölteni folyadékkal, majd megke­resni a csöpögés helyét, és a vizet újra leereszteni. Be kell jelölni a csöpögés helyét, az anyagvizsgálatot elvégezni, majd behegeszteni. Ezt követően a tisztaság ellenőrzése következik, mie­lőtt újra feltöltenénk a tálcát folyadék­kal. Ez egy nagyon időigényes karban­tartási és ellenőrzési tevékenység.- Munka után az irodádban ha­gyod a gondokat, vagy haza is viszel belőlük?- Elég gyakran hazaviszem a mun­kát, úgy érzem ebben az üzemben nem lehet az ajtót bezárni, és elfeled­ni mindent. Mindig vannak megol­dásra váró műszaki és ezzel párhuza­mosan személyi kérdések. Az embert mindig foglalkoztatja, hogyan fo­gunk dolgozni holnap vagy azután.- Szabadidődben mivel foglalkozol?- Nagyon szerettem búvárkodni, de amióta családi házat vettünk, minden időmet leköti a házzal kap­csolatos tevékenység. Időnként tár­saságba járunk a párommal vagy egy-egy közös buli a munkatársak­kal, főleg év végén vagy az új év ele­jén. Kedvenc időtöltésem a zenehall­gatás, amely megnyugtat. Szűcs József művezető Tengelicről került Paksra a foci révén, és az Építő­ipari KTSZ-ben dolgo­zott, majd a Pakson állo­másozó honvédségi erők­nél teljesített katonai szol­gálatot. Vagyis már akkor az atomerőművet építette.- Mikor kerültél erő­műves állományba?- Mint karbantartó laka­tos, 1980-ban kezdtem dolgozni a vál­lalatnál. Az armatúra-karbantartó részleghez kerültem, majd alapító tag­ja lettem az 1981-ben megalakult ké­szülék-karbantartó részlegnek. Mi voltunk az elsők, akik már akkor is azokkal a berendezésekkel foglalkoz­tunk, amelyekkel ma is. A berendezé­seket még a beszerelés állapotában megismertük. Aztán 1988/89-ben volt egy átalakulás a karbantartáson belül, és akkor neveztek ki művezetőnek. Attól kezdve folyamatosan készülék­karbantartó művezetőként dolgozom.- Mint régi paksi, milyennek látod a várost?- Nekem a régi Paks jobban tet­szett, nagyon átalakult a város. A ré­gi óváros arculata sokkal jobban tet­szett, most kopárnak tűnik, bár köz­ben a nagyközségből kisváros lett. Én nosztalgiázó típus vagyok, ne­kem a régi macskaköves, gesztenye­fás Paks jobban tetszett.- Bemutatnád a munkaköröd főbb jellemzőit?- Fő feladatunk a primer köri ké­szülékek karbantartása. Ez azt jelen­ti, hogy üzem alatti időszakban azo­kat a berendezéseket javítjuk, ame­lyek kiadhatók, ezeket készítjük fel a hatósági vizsgákra. Négyéves ciklu­sonként van ezeknek a berendezé­seknek a javítása. Főjavítási idő­szakban ugyan ez a fel­adat, de akkor hatványo­zottabban több a mun­kánk. Ekkor is hatósági vizsgákra készítjük fel a berendezéseket, amelyek szerkezeti vizsgálatokból és nyomáspróbákból áll­nak. Természetesen, ha javítanivaló van rajtuk, akkor azt is elvégezzük.- Van kedvenc berendezésed?- Legkedvesebb berendezésem a TJ-hőcserélő. Ez akkor kerül(ne) üzembe, ha esetleg a boxon belül egy nagyobb folyás következne be. Ez na­gyon ritka, nálunk még nem fordult elő ilyen eset. Ez a hőcserélő a többi­hez viszonyítva eléggé komplikált be­rendezés, membrános tömítése van. Azért is érdekes berendezés, mert közvetlen vízráfolyása van, és ebben a vízben olyan élőlényeket találni, ami kuriózum. Például már találtunk egy közel 20 cm-es élő mámát, ott úszkált a fordítókamrában. Embriós vagy ik­­rás állapotban jöhetett be a Dunából a szűrőkön keresztül. Az életfeltételek kedvezőek, jó a hőmérséklet, tele kis rákokkal, amivel táplálkozhatott, és szépen megnőtt. Ez a berendezés tényleg a szívemhez nőtt.- Van-e létszámgondotok?- Most úgy állunk, hogy elég a munkavégzéshez, bár feszített tempó­ban kell dolgoznunk főjavítások alatt, és csak túlórákkal tudjuk megoldani a feladatot. Ráadásul az idei évben átke­rültek hozzánk a forgógép osztályról a fő-keringtetőszivattyúk olajrendszeré­nek a hűtői és szűrői. Az a szerencse, hogy az embereik már jó ideje itt dol­goznak, értenek mindenhez.- Készülsz nyugdíjba, mi van az utódoddal?- Igen, augusztustól már nem dol­gozom. Az utódom már az elmúlt évben is mellettem volt, azóta próbá­lom felkészíteni, hogy ne legyen probléma a távozásom után.- Felkészültél a nyugdíjra?- Eddig még nem gondolkodtam azon, hogy mit fogok csinálni, vi­szont lesz tennivalóm bőven, ugyanis már aktuális a családi házunk felújítá­sa, és bőven le fogja kötni az időmet.- Mivel töltőd a szabadidődet?- Imádok horgászni, és a sportese­ményekre járok. Régebben kosármecs­­csekre jártam, mióta a PSE felkerült az NB I.-be, azóta futballmeccsekre járok.- A családról mondanál néhány információt?- Egy lányunk van, idén végzett Szekszárdon gazdasági informatikát. Még problémás az elhelyezkedése. A feleségem pedig a Neutron Kft.­­nél pénzügyi vonalon dolgozik. Taskó János művezető A nyugdíjba készülő mű­vezető 1981. augusztus 18-án nyert felvételt az atomerőműbe. Előzőleg a Hajdúsági Iparművek­ben dolgozott, de dolgo­zott a volt NDK-ban is.- János, milyen moti­vációk alapján döntöttél az erőmű mellett? — Mint nőtlen ember, 1980-ban végleg hazajöttem az NDK-ból, várt a menyasszonyom, és még abban az évben házasságot is kö­töttünk. Lakásunk nem volt, viszont Pakson megoldási lehetőséget kínál­tak. Jelentkezésemet motiválta, hogy jártam Greifswaldban, és egy kicsit megfogott az ottani atomerőmű. Ezért már a hazajövetelem évében jelent­keztem Pakson, de csak a következő évben vettek fel.- Hová kerültél, és hogyan nézett ki akkor az a terület? — Felvételkor rögtön a reaktor-kar­bantartó osztályra (rko) kerültem, Erős Imre főosztályvezető vett fel. Akkor még nem mentek a blokkok, a mai helyzethez viszonyítva elég nagy zűrzavar volt a területen, építkezés építkezés hátán. Az első időszakban nehezen ismertem ki magam a terüle­ten, aztán szép lassan belerázódtam. — Mi volt a konkrét munkád?- A hermetikus ajtók beállításával foglalkoztunk addig, amíg el nem kezdődtek az 1. blokknak a revíziós munkái. Tulajdonképpen már akkor azon a területen dolgoztam a gőzfej­lesztők kapcsán, ahol a mai napig is ténykedem. — Melyik ez a terület és mi a fel­adatod?- Jelenlegi beosztásom primer köri fövízköri kar­bantartó művezető. A fő­­vízköri főberendezéseket felügyeljük, mégpedig a gőzfejlesztőket, a hidro­­akkumulátorokat, a víz­tisztítókat, illetve a térfo­gat-kompenzátorokat.- Milyen csapat áll mö­götted? — Egy tizennyolc fős csapat, amely két csoportra van osztva, és főjavítás­ok alatt dekádrendszerben dolgoznak. Kicsit nehézséget is okoz ez a rend­szer, mert az egyik dekád által abbaha­gyott munkát tisztán kell látnom, hogy hol hagyták abba, hiszen csak így tu­dom pontosan kiadni, hogy a váltás hol folytassa. Egyébként nagyon jó a kapcsolat a munkatársakkal, amibe közrejátszik az, hogy együtt kezdtünk dolgozni. Én lakatosként kezdtem, az­tán csoportvezető lettem, és 1996-tól vagyok művezető. Igen jól ismerjük egymást, mind emberileg, mind pedig szakmailag, tudom, kikre milyen terü­leten számíthatok. Az utóbbi évek nagy változásainak eredménye, hogy a csapat fele erőműves, a másik felét a Villkesz Kft.-tői kapjuk. — Több mint negyedszázada vagy az atomerőműben, hogyan gondolsz az elmúlt évtizedekre?-Az ember szívesen emlékszik visz­­sza a kezdetekre, mert ifjonc korunk­ban kerültünk ide. Nagyon jó csapat­egység volt, lényegesen jobb kollektív szellemmel. (Folytatás a 6. oldalon) Fodor Zoltán művezetőjelölt Augusztus 1-jén lesz négy éve, hogy az erőműbe ke­rült, előtte Szekszárdon dolgozott több autóipari beszállító cégnél.- Zoltán, mi hozott az atomerőműbe?- A Műegyetem kihe­lyezett karán, Pakson, az ESZI-ben végeztem, ener­getikus mérnökként. Min­dig is az volt a célom, ha már sikerült a diplomát megszerezni, akkor dol­gozhassak az atomerőműbe. A tanul­mányaim befejezésekor az a hír járta, hogy a katonaság letöltése előtt nem vesznek fel fiatalt az erőműbe. Ezért Szekszárdra mentem dolgozni a friss diplomával a kezemben, majd letöltöt­tem a katonai időmet, és ezt követően sikerült az Atomix Kft.-hez kerülnöm.- Hol kezdted az atomos pályafu­tásod?- A reaktor-karbantartó osztályra kerültem, a készülék-karbantartó üzemhez, vagyis ahol most is va­gyok. A betanulási időm nagy részét a blokkokon töltöttem, ez volt a pri­mer köri betanulási időszakom. Kö­zel fél éve kerültem Taskó János művezetővel egy irodába, ugyanis engem az ő pótlására vettek fel. A fövízköri berendezések közül a gőz­­fejlesztő, a hidroakkumulátor, a tér­fogat-kompenzátor és a víztisztítók időszakos ciklikus karbantartását végezzük. Két csoport dolgozik, csoportonként 9-9 fővel, az év nagy hányadában dekádban, a leállások befejeztével 36 órás mun­karendben. — Milyen konkrét munka adódik a gőzfejlesztőnél?- Meglehetősen sok munka adódik egy-egy le­állás során, de azért néhá­nyat kiemelnék. A négy­éves ciklikus karbantartás­kor kibontjuk a gőzfejlesz­tőt. Ez áll a búvónyílás, a hideg- és melegági szekun­der és primer kollektorok bontásából. A bontások után az örvényáramos anyagvizsgálók megvizsgálják a hőá­tadó csövek állapotát, megállapítják van-e repedés és elvékonyodás a csö­veken. A mérési eredmények függvé­nyében, mi ledugózzuk a nem megfe­lelő csöveket. Előfordulhat, hogy csö­vet kell kivágni, ilyenkor be kell men­nünk a gőzfejlesztő szekunder terébe, és körültekintően elvégezni a munkát.- Tetszik ez a munka?- Tetszik, mindenképpen jobbnak érzem ezt a munkakört az előző munkahelyeimnél.- Művezető leszel. Izgulsz, hogy megfelelsz-e?- Úgy gondolom, hogy egy egész­séges drukk van bennem, de ez sze­rintem természetes. Az elődöm rég­óta látja el ezt a munkakört, otthon van benne, tőle kell ellesnem a lépé­seket. Viszont csak akkor fogok iga­zán belelátni, ha majd nekem kell bizonyos helyzetekben dönteni.- Munka után mivel foglalkozol?- Szeretek olvasni, csak az a baj, hogy a számítógép egyre inkább el­csábít a könyvektől. Szeretek a ter­mészetben lenni. Terveim között szerepel egy tanya vétele, és ott egy kis gazdaság létrehozása.- Túl vagy már a családalapításon?- Igen, úgy néz ki, hamarosan megszületik első gyerekünk - két héten belül -, és az időm nagy részét ő fogja lekötni. Tolnán lakunk, fele­ségem onnan jár Bonyhádra, ott ta­nít a gimnáziumban magyar-történe­lem és média szakon. Dupla kihívás előtt állok, hiszen eddig még nem volt gyerekem, és a munkahelyemen is új feladat vár rám.

Next

/
Thumbnails
Contents