Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-01 / 1. szám

2007. január Paksi Atomerőmű Zrt. 9. oldal £n éves a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség A Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség (NAÜ) létrehozásának gon­dolata a második világháború után fogalmazódott meg, miután az USA Atomenergia Bizottsága elnökének jelentéseiből világossá vált, hogy az atomkorban nem lehet olyan egyez­ményt kötni, amely garantálja a biztonságot, erre egyedül egy nem­zetközi szervezet lehet képes. Több próbálkozás után az ENSZ 1953- ban tartott közgyűlésén az USA el­nöke, Eisenhower „Atomok a béké­ért” címmel elhíresült beszéde tette lehetővé, hogy az elképzelés megva­lósuljon. 1956. október 23-ai konfe­rencián elfogadták a NAÜ alap­okmányának szövegét, amely 1957. július 29-én lépett hatályba. 1957 októberében tartották az el­ső közgyűlést 59 tagország, köz­tük hazánk részvételével. A NAÜ ösztönzi és segíti az atom­energia békés felhasználását. Ennek érdekében előmozdítja a tudomá­nyos-műszaki információcserét, tudó­sok és szakemberek szakmai tanács­kozását, továbbképzését, műszaki ajánlásokat és normatívákat dolgoz ki. Megalakulásától kezdve kiemelt fontosságot tulajdonított az atomener­gia alkalmazásával összefüggő biz­tonsági problémáknak. Kiemelkedő az 1974-ben elindított úgynevezett NUSS (Nuclear Safety Standards) program, amelynek keretében az atomerőművi biztonság minden kér­dését átfogó kiadványsorozat készült. A NAÜ biztonsági követelményei egy világszerte elfogadott norma­rendszer alapjául szolgálhatnak. Tag­országai kérésére a NAÜ a biztonság­gal kapcsolatos kérdések felülvizsgá-A több mint kétezer főt foglalkoztató bécsi székhelyű szervezet főigazgatója: dr. Mohamed ElBaradei. latára és értékelésére, a biztonságnö­velő módszerek eltelj esztésére nem­zetközi szakértői csoportokat küld ki. A szakértői csoportok helyszíni vizs­gálatok alapján jelentést készítenek, és ajánlásokat tesznek. Ilyen szakértői csoportok hazánkban is többször jár­tak. A magyarországi NAÜ felülvizs­gálatok igazolták feltétlen elkötele­zettségünket a nukleáris biztonság biztosítása és színvonalának folyama­tos növelése vonatkozásában, és nagymértékben hozzájárultak ered­ményeink nemzetközi szintű elismer­tetéséhez. A magyar szakemberek is rendszeresen részt vesznek a NAÜ felkérésére a felülvizsgálati csoportok más országokban végzett tevékenysé­gében. A nem szakmai közönség tájé­koztatásának elősegítésére a NAÜ közreműködésével született meg az egységes Nemzetközi Nukleáris Ese­ményskála, az INES (International Nuclear Events Scale), amellyel a nukleáris események biztonságra gyakorolt hatása jellemezhető. A nukleáris fegyverek elterjedésé­nek megakadályozásáról szóló Atom­sorompó Szerződés végrehajtásának biztosítékaként Magyarország nem­zetközi ellenőrzés alá helyezte nukle­áris tevékenységét, és erről 1972-ben biztosítéki egyezményt kötöttünk a NAÜ-vel. Az egyezmény végrehajtá­sáért az Országos Atomenergia Hiva­tal (OAH) felelős. Ennek megfelelő­en az OAH létrehozta a nukleáris anyagok központi nyilvántartási rendszerét. A nyilvántartásba beér­kező adatokat az OAH havi rend­szerességgel feldolgozza és továb­bítja a NAÜ számára. A nukleáris anyagokról készített jelentések tartal­mát a NAÜ és az OAH helyszíni el­lenőrzések során verifikálja. A bécsi székhelyű szervezet megfe­lelt és jelenleg is megfelel az alapító atyák elvárásainak. A NAÜ mint szer­vezet és Mohamed ElBaradei főigaz­gató közösen, megosztva nyerte el a 2005. évi Nobel-békedíjat. A Nobel­­bizottság 2005. október 7-ei oslói köz­leménye szerint a díjat a kitüntettek az atomenergia katonai alkalmazásának megakadályozására és a békés célú al­kalmazások lehető legbiztonságosabbá tételére irányuló erőfeszítéseikért kap­ták. 2005 júniusában Mohamed ElBaradei nem félt kimondani, hogy az Atomsorompó Szerződést aláíró 188 ország közül negyvenen még nem teljesítették kötelezettségeiket, és nem léptették hatályba a NAÜ-vel kötött ki­egészítő safeguards-egyezményeket. Határozott hangon szólította fel ezeket az államokat, hogy haladéktalanul te­gyenek ennek eleget. Sürgette a nukle­áris üzemanyagciklus érzékeny eleme­ihez szükséges berendezések eltelj edé­­sének még hatékonyabb ellenőrzését, mert ez tovább csökkentheti a nukleá­ris fegyverek elterjedésének veszélyét, és ugyanakkor utat nyithat a békés cé­lú nukleáris alkalmazások további ter­jedése előtt. Az USA elnökével sem félt ujjat húzni: már a legutóbbi iraki háború előtt egyértelműen és többször is megerősítette, hogy a NAÜ szakem­berei nem találtak bizonyítékokat az iraki atomfegyverprogram létére. Ugyanakkor komoly diplomáciai erő­feszítéseket tett és tesz folyamatosan mind az észak-koreai, mind pedig az iráni atomprogram által keltett konflik­tusok békés, tárgyalásos rendezésére. Hazánk sokat köszönhet a NAÜ- nek, 1980-ig kiemelt támogatottja vol­tunk a műszaki együttműködési prog­ramoknak. Számos nukleáris létesít­ményünk profitált a NAÜ biztosította forrásokból. A legnagyobb segítséget a folyamatos szakemberképzés jelentet­te, valamint annak az infrastruktúrának a létrehozásához való hozzájárulás, amely nélkül a magyar atomenergia­ipar ma nem működne. A magyar szakemberek jelenleg is tevőlegesen hozzájárulnak a NAÜ-programok megvalósításához, kiveszik a részüket a képzésből és a szakértői munkából. Az idei, 2007. jubileumi évet arra szánják a Nobel-békedíjjal kitüntetett, immáron 143 tagországot magába tö­mörítő, az ENSZ családjába tartozó, önálló, kormányközi szervezet szakem­berei, hogy egy önvizsgálatot tartsanak, megfogalmazzák: miként sáfárkodtak a rájuk bízott javakkal, mit értek el eddig, honnan indultak és merre tartanak. Dr. Élő Sándor: Az „Atomok a békéért”-től a Nobel-békedíjig c. cikk, a www.oah.hu és a www.iaea.org internetes honlapokon található információk alapján összeállította: -Sipos László-HARMINC EV TANÚI Könyvek, írások, képek, gondolatok azokról, akik történelmet írtak, és akik leírták a történelmet A paksi atomerőmű alapításának 30. évfordulójára emlékezve a múlt évben egv sorozatot indítottunk, melyben bemutattuk azokat a kiad­ványokat, könyveket, jelentősebb tájékoztató anyagokat, melyek az atomerőmű történetéről, az építke­zéstől napjainkig eltelt időszakról tanúskodnak. Ezzel egyben felidéz­tük a múlt eseményeit, és tisztele­tünket fejeztük ki azok iránt, akik alkottak, dolgoztak, a mai nap is munkálkodnak az atomerőműért, és akik mindezt megörökítették. A sorozat befejezéseként a mostani alkalommal az atomerőmű történeté­nek egy-egy szakaszát megörökítő do­kumentumokról, évkönyvekről, vala­mint az atomerőmű múzeumában őr­zött tárgyi emlékekről esik szó. Mind­erről Beregnyei Miklós üzemtörténész, az Atomerőmű újság főszerkesztője a leghivatottabb nyilatkozni, hisz azon túl, hogy archiválja az atomerőmű tör­ténetét feldolgozó kiadványokat, sok­nak az elkészítésében közre is műkö­dött, és szerkeszti az atomerőmű év­könyveit, újságját, továbbá az atom­erőmű múzeumában gyűjti, gondozza az erőmű tárgyi emlékeit. Erőműves évkönyvek, múzeumi Gyűjteményi Szemle — Miklós! Te a kezdetektől ismersz szinte minden olyan kiadványt, amely az atomerőmű történetével foglalko­zik, és részt vettél többek között az 1992-ben megjelent „10 éves az atomerőmű ” és az 1995-ben kiadott „20 év -A paksi atomerőmű történe­te ” könyvek szerkesztésében. Hogyan foglalják össze ezek a múltat?- Ma már elmondható, hogy az atomerőműnek nemcsak a múltja nyert megörökítést könyv formájában, hanem a jelene is. Az atomerőmű építésének, üzemeltetésének történetét 1992-ig az előbb említett két könyv tartalmazza, az azt követő eseményeket pedig az év­könyvek rögzítik. Mivel a paksi atom­erőmű az ország egyetlen atomenergiát hasznosító erőműve, és az ország villa­mos energiájának jelentős részét állítja elő, ezért olyan ipartörténeti értéket képvisel, aminek nemcsak a múltja fi­gyelemre méltó, hanem jelene és jövője is. A Tájékoztatási Iroda akkori vezető­je, Kováts Balázs, fontosnak tartotta a mindennapok eseményeinek, a minden­kori jelennek a rögzítését, és ekkor szü­letett meg az évkönyv gondolata. 1992- től kezdve minden évről készült év­könyv, dokumentálva a legfontosabb eseményeket. Előfordult, hogy kétéven­te jelent meg, mint ahogy most is egy kiadvány foglalja majd össze a 2005-ös és 2006-os év történéseit. Az erőmű dolgozói gyakran kémek tőlünk infor­mációt különböző témákban (például szakdolgozat kapcsán), de megkeresnek bennünket középiskolás diákok és egyetemi hallgatók is. Az évkönyvek rendkívül hasznosak és keresettek, éppen ezért nagyon jó lenne, ha a szerkesztés­ben közreműködő munkatársak a meg­adott határidőben biztosítanák az össze­állításhoz szükséges tájékoztató anyagot.- Az évkönyv összeállításánál me­lyek az alapvető szempontok?- Mindig az adott év legfontosabb eseménye a meghatározó. így a múlt év legfontosabb eseményeként a helyreál­lítás és a teljesítménynövelés fog az el­ső helyen állni az évkönyvben. Termé­szetesen vannak állandó témakörök, fe­jezetek is, mint a termelési adatokról, az érdekvédelmi szervezetek munkájá­ról, a sugárvédelemről és a támogatá­sokról szóló közlések. A humán igaz­gatóság is rendszeresen ad tartalmas anyagot (létszám, kitüntetés stb.), ami után mindig nagy az érdeklődés. —A múzeum mióta és hogyan működik?- Előzményként említem, hogy dr. Petz Ernő, egykori vezérigazgató ren­delkezett úgy 1991-ben, hogy üzemtör­téneti gyűjteményt kell létrehozni, és az üzemtörténészi feladat ellátásával en­gem bíztak meg. Időközben megszereztem azt a szakmai képesítést, amelyet a gyűjte­ményvezetés megkívánt. El­értük, hogy 1999-ben múze­ummá nyilvánították a Tájé­koztató és Látogatóközpon­tot. Ez komoly feladatot je­lent a mai nap is, hisz múze­umunk ugyanabban az anya­könyvben, ugyanazon rang­gal szerepel, mint a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szép­­művészeti Múzeum. Kötele­zettségünk is magas szintűvé vált. Mi­vel egyedüli múzeum vagyunk, ame­lyik az atomenergiával foglalkozik, ezért nekünk kellett felvállalni az orszá­gos gyűjtést, vagyis az atomenergia ma­gyarországi eltelj edésével és használa­tával kapcsolatos tárgyi és írott emlékek gyűjtését és feldolgozását. A legrégebbi időkre az iratok, könyvek és a fotók te­kintenek vissza Az országos gyűjtőkör­ből adódóan van egy 1929-ből szárma­zó, maghasadással kapcsolatos tan­könyv, és többek között rendelkezünk az Atomenergia Bizottság legelső fo­lyóiratával, az 1958-ban megjelent Atomtechnikai Tájékoztatóval. Tárgyi emlékeink a 70-es évektől számíthatók. Mint minden múzeumnak, nekünk is kötelező feladatunk az ún. múzeumi év­könyvek szerkesztése. így jött létre a Gyűjteményi Szemle, mely szintén évente jelenik meg, és kizárólag csak a múzeumi tevékenységünkre (TLK-s bemutatóhelyre, raktári gyűjteményre) vonatkozik. A Gyűjteményi Szemlét -ugyanúgy mint az évkönyveket - tő­lünk bárki kikölcsönözheti.- Melyek a jövőbeli célok elképzelések?- Szeretnénk egy önálló épülethez hozzájutni, melyet az európai múzeu­mok színvonalán, ún. bemutatóraktár­ként rendeznénk be. Célszerű lenne ezt a Karbantartó és Gyakorlóközpont kö­zelében megvalósítani, mert akkor az oktatásban is könnyen lehetne haszno­sítani. Az általunk begyűjtött és már nem használt gépek, eszközök itt be­mutathatok lennének. Sajnos az a ta­pasztalat, hogy egy ilyen ipari létesít­ményt üzemeltető közösségben, mint az atomerőmű, elég nehéz a múzeumi kötelezettséget elfogadtatni. Az ipar­­történeti tárgyak, a már használaton kí­vüli berendezések megőrzése és bemu­tatása azért is fontos lenne, mert az atomerőmű - tekintve az üzemidő­hosszabbítást - még hosszú jövő előtt áll, és e tekintetben egyre nagyobb ér­deklődés mutatkozik. Reménykedem, hogy az üzemidő-hosszabbítás és az újabb blokkok megteremtik annak le­hetőségét, hogy egy új, hozzánk méltó épületet emeljünk, ahol bemutathatjuk az atomenergia magyarországi elterje­dését és felhasználását. -LA­A kellemetlen igazság AI Gore intézkedéseket sürget a globális felmelegedés ellen A kellemetlen igazság címmel szakmai filmvetítésre került sor 2006. december 5-én a budapesti Uránia moziban a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlő­désért (BCSDH) szervezésében. A globális felmelegedés problémáját és az elengedhetetlen intézkedések szükségességét hangsúlyozó filmre a BCSDH tagvállalatai és más érin­tett szervezetek kaptak meghívót. A vetítést pódiumbeszélgetés követte. A filmnek két főszereplője van: a Föld és Al Gore, aki magát úgy mutat­ta be, mint aki „valamikor az Egyesült Államok következő elnöke” volt. Az egykori alelnök és a 2000. évi válasz­tások „majdnem győztese” politikai pályafutása alatt és után is sokat tett és tesz a globális felmelegedés veszélyé­nek tudatosítása érdekében. A Davis Guggenheim rendezte film tulajdon­képpen Gore-nak a világ különböző pontjain tartott előadásainak egyikét mutatja be, kiegészítve környezetvé­delmi propagandatevékenységének, mindennapi munkájának részleteivel. Al Gore a meggyőző információk­nak és nem utolsó sorban élvezetes előadókészségének köszönhetően rendkívül szemléletesen mutatja be: valós az utóbbi évek felmelegedése, amit az üvegházgázok, döntő részt ______________________________ az emberiség által nagy mennyiség­ben kibocsátott szénd-ioxid okoz. A figyelmet a tragikus következmé­nyekre, a földi környezet jelentős megváltozására megdöbbentő ké­pekkel felhívó mozi végén Gore azonnali intézkedéseket sürget - po­zitívumként - főleg az USA részéről. A vetítés utáni beszélgetés részt­vevői voltak Hunyady Adrienn (Környezetvédelmi és Vízügyi Mi­nisztérium), Kriza Máté (BCSDH- ügyvezető), Láng István professzor (Magyar Tudományos Akadémia, a VAHAVA-projekt vezetője), Luk­ács András (Levegő Munkacso­port) és Varga István (Shell Hunga­ry elnök-vezérigazgató, a BCSDH elnöke). Mint elhangzott, vala­mennyi, kibocsátásra épülő éghaj­lati előrejelzés felmelegedéssel szá­mol. A klímaveszély tehát már nem kérdés, a vitának vége. A film mon­danivalója így kiegészítendő a gaz­daság szereplői részéről szükséges lépésekkel. El kell érni, hogy a probléma, ami nemcsak éghajlati, de egyben gazdasági, általános jó­léti kérdés is, átlépje a politikai döntéshozók ingerküszöbét. A Nem­zeti Éghajlatváltozási Stratégia a hazai eszközöket foglalná össze.-Hadnagy Lajos­_____________________J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents