Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-05-01 / 5. szám

I lül 2007. május Paksi Atomerőmű Zrt, 7. oldal VILLAMOS ÜZEMVITELI OSZTÁLY Lakatos Gábor osztályvezető- Kedves Gábor! Végre a nyilvá­nosság előtt is megköszönhetem az Atomerőmű újsághoz fű­ződő pozitív kapcsolato­dat. Azon kevesek egyike vagy, aki jelzi a szerkesz­tőségünk felé, ha figye­lemre méltó esemény tör­ténik az osztályán, vagy olyan programban vesz részt, amelyre mások is kiváncsiak lehetnek. Am számunkra a legnagyobb öröm, amikor jelzed: van egy jó té­mám, küldöm majd a cikket. Most nem kell küldened, viszont szeret­ném, ha néhány kérdésre válaszol­nál. Arra vagyok kíváncsi, mikor és honnan kerültél az atomerőműbe?- A Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolán végeztem 1979-ben, és mint iparági ösztöndíjas, az Erőmű­javító és -karbantartó Vállalathoz (Erőkar) kerültem, ahol két évig dol­goztam mint energetikus. Újsághir­detésből informálódtam, hogy Pak­son fiatal szakembereket keresnek. Jelentkeztem az akkori villa­mos osztályon Gálos Tibor osztályvezetőnél, aki fel is vett, és 1982. június 13-án be is léptem a vállalathoz.- Milyenek voltak az akkori körülmények?- Abban az időszakban kez­dett igazán felfejlődni a villa­mos üzemviteli részleg, ide kerültem, Bogár Csaba üzem­vezető irányítása alá. Akkor toborozták azokat a villamos szolgálatvezetőket, akik a le­endő szolgálatok vezetői let­tek. Én is egyike voltam a ki­szemelt jelölteknek. Egyéves betanulás után, 1983-ban, sikeres ha­tósági vizsgát tettem, és villamos üzemviteli szolgálatvezető lettem.- Már az 1. blokk üzembe helyezé­si munkálataiban is részt vettél?- Itt voltam, és részt is vettem. Az üzembe helyezési fázisba - 1982 jú­liusától - belecsöppenve, nagy ütemben zajlottak a villamos főbe­rendezések üzembe helyezési pró­bái. Nagyon tisztán emlékszem, hogy a karácsonyi időszakot gyakor­latilag éjjel-nappal az erőműben töl­töttük. Nem azért, mert kötelező volt, hanem mert az új­donság varázsa megfo­gott bennünket. Mint fia­tal szakemberek, valójá­ban akkor szereztük meg a gyakorlati tapasztalato­kat.- A rendszerváltás mi­lyen változást hozott? — Új struktúrát kapott a paksi atomerőmű 1990-ben, a folyamatra szervezés indult el. Szétválasztódtak az addig egybeol­vadt tevékenységek, és például ek­kor alakult meg a biztonsági igazga­tóság. Erre a területre toboroztak ta­pasztalt szakembereket, és én átmen­tem a biztosági igazgatóságra biz­tonsági mérnöknek. Ekkor szerez­tem - 1990-ben - a szakmérnöki diplomámat rendszertechnikai sza­kon. Az igazgatóságon üzemviteli biztonsági felügyelettel, biztonsági kivizsgálásokkal foglalkoztam. Ab­ban az időszakban igen sok külföldi tapasztalatot tudtam begyűjteni. Sok WANO- és NAÜ-konferencián vet­tem részt, főleg a biztonsági kultúra növelésére irányuló konferenciákon szereztem tapasztalatokat.-Tíz év után ismét egy újabb váltás?- Igen, 2000-ben az átalakuló vil­lamos üzemviteli osztályra hívott vissza Cziczer János frissen kineve­zett osztályvezető. Villamos üzemvi­teli technológiai vezető beosztás be­töltésére kért fel. Gyönyörű szép négy évet töltöttem el üzemviteli technológiai vezetőként. Új techno­­lógusi csapatot szerveztem, és a vil­lamos rendszereknek a felügyeletét, tesztelését ez a csoport végezte.- Mikor kerültél a jelenlegi beosz­tásodba, és milyen főbb feladataid vannak?- Cziczer János üzemviteli főosz­tályvezető lett, és felkért arra, hogy én vigyem tovább a villamos üzem­viteli osztályt, amelynek élére 2004. január 1-jétől neveztek ki. Mint osz­tályvezető, három nagy kihívással szembesültem. Nevezetesen a szak­ember-utánpótlás kérdésével, a mű­szaki átalakításokkal, amelyek az üzemidő-hosszabbításhoz kapcso­lódnak, a harmadik nagy kihívás a teljesítménynöveléssel kapcsolatos feladatok megoldása. A derékhad a 80-as években jött ide, és ezekben az években kerülnek nyugdíjba. Az elmúlt években az osztály felét érintő fiatalításon va­gyunk túl. Folytatódnak a műszaki átalakítások, a generátor-segédüzem teljes rekonstrukcióját hajtjuk végre, és két blokkon már ké­szen is vagyunk, illetve az üzemidő-hosszabbítással kap­csolatos műszaki kihívások megoldásán munkálkodunk. A teljesítménynövelés feladatai közül az 1. blokkon egy komp­lett generátorállórész-cserét hajtottunk végre az elmúlt év­ben.- Munka után hogyan alakul a szabadidőd és a magánéleted?- Három gyerekünk van, egyetemen és főiskolán tanul­nak, ketten a most divatos kommunikáció területén, a har­madik pedig tájépítő mérnök lesz. Pakson lakunk, ám négy éve Szek­­szárdon vettünk egy darab földet, ahol szolészkedem, borászkodom és dísznövényekkel foglalkozom. A hétvégéket a telken töltjük. Szeretek a szabadban kocogni heti egy-két al­kalommal. Gazdag József üzemeltetésvezető Az Üteg utcában tanult, a villamos­­energia-ipari szakközépis­kolában. Érettségi után 1985-ben egyenesen az atomerőműbe vezetett az útja.- Milyen állomásai vol­tak eddigi pályádnak?- Villanyszerelőként kezdtem, és folyamatosan lépegettem előre. Elektrikus, vezető elek­­trikus, művezető, szolgá­latvezető, technológiai vezető, majd üzemeltetésvezető posztokat töltöt­tem be. A jelenlegi beosztásban 2006 augusztusa óta vagyok, mégpedig a külső üzemek villamos üzemeltetése tartozik hozzám. Ez nemcsak a 400/120 kV-os alállomást jelenti, ha­nem az összes egyéb területet, amely nem közvetlenül a blokkokhoz kap­csolódik. Konkrétabban: a vízkivéte­li mű, tűzivízszivattyú telepek, dízel­­generátorok, ivóvízszivattyú telep, hűtőgépház, vízelőkészítő stb. villa­mos berendezései. Természetesen a szemünk fénye a 400/120 kV-os alállomás.- Sok műszaki változás történt az alállomáson? Említenél néhányat?- Kemény éveket éltünk meg az alállomáson, folyamatosak a primer felújítások, elvégeztük az irányítás­­technikai rekonstrukciót is. Jelenleg a védelmi rekonstrukción dolgo­zunk, illetve annak az előkészítésén. A legnagyobb beruházásunk a 400 kV-os 6-os mezőnek a kiépítése és új távvezeté­kek - Pécs I, Pécs II - behozatala, valamint az új 400 kV-os sínbontó mező megépítése volt. 400 kV-on egy másfél megszakítós, két gyűjtő­sínes hibridberendezést üzemeltetünk. A hat táv­vezetékünkkel j elentősen nőtt az energiakiszállítá­sunk biztonsága, Pécs szempontjá­ból pedig a város energiaellátása je­lentősen erősödött.- A 120 kV-os hálózaton is voltak korszerűsítések?- Itt is jelentős primer korszerűsí­tésekre került sor, az összes magsza­­kítót sikerült kicserélni új második generációs SF6-os megszakítókra. Ott bővítés nem volt, továbbra is hét távvezetékünk van.-A hálózati kiesés érinthet minket is?- Egyre nagyobbak az energia­­rendszerek, egyre nagyobbak az energiaigények, egyre nagyobb az energiaátvitel az országon keresztül, így egyre nagyobb a valószínűsége a rendszerszintű üzemzavaroknak. Nálunk is megéreztük a november 4- ei üzemzavart, az európai energia­rendszer három részre szakadt. Mi túlterhelődés miatt elveszítettük a sándorfalvai 400 kV-os távvezetéket. Ennek elkerülésére hajtjuk végre a már említett komoly rekonstrukció­kat, köztük az új 400 kV-os sínbontó mező megépítését. Ma már a gyűjtő­sínt középen meg tudjuk bontani úgy, hogy 3-3 mező üzemeljen egy gyűjtősínről. Ez megint csak üzem­­biztonságot erősít, vagyis gyűjtősín­­kiesés már nem okozhat akkora problémát. Úgy látom, hogy a nyolc generátorunk 1900-2000 MW-os tel­jesítményét elméletileg két távveze­téken el tudnánk vinni, de hárman már százszázalékosan.- Hogyan alakítod a szabadidődet?- Mivel az utóbbi két évben több­ször beosztást váltottam az osztá­lyon, kicsit megcsappant a szabad­időm, most kezdek magamhoz térni. Nagyon fontosak számomra a gye­rekek, a lányom Biritón tanul varró­nőnek, a fiam a katolikus gimnázi­umba jár. A nejem a nagy postán dol­gozik, az ablakban elég sokan talál­kozhatnak vele. Ritkán, ha marad időm, akkor horgászni megyek az erőművi tavakra. A szüleim nyugdí­jasok, nekik is gyakran segítek. Egy­re több ismerősöm van, akiket a túra, az íjászat és a kerékpározás vonz, én is kezdek megbarátkozni ezekkel a szabadidős tevékenységekkel, előbb­­utóbb megállapodom valamelyiknél.-Készítette: beri-Horváth Szilárd üzemeltetésvezető Szintén a híres Üteg ut­cai iskola diákja volt, és 1983-ban érettségizett, majd ugyanazon év au­gusztusában már az atomerőmű dolgozója.- Hogyan indult a pá­lyád, és milyen beosztá­sokat töltöttél be?- A villamos üzemvite­li osztályra kerültem. Még akkor Bogár Csaba volt az osztályvezető, ő vett fel. Az 1. blokkon kezdtem villanyszerelőként három műszakban. Közel négyéves szakmai munka mellett elvégeztem az elektrikusi tanfolyamot, majd to­vábbtanulva technikusi végzettséget szereztem. Amikor a 4. blokk indult - 1987-ben - felkerültem a vezénylőbe vezető elektrikusnak. Aztán teltek az évek, és levelezőn elvégeztem a Kan­dó Kálmán Műszaki Főiskolát. A fő­iskola befejezése után villamos szol­gálatvezető lettem, és közel tíz évig voltam ebben a beosztásban. Három évvel ez előtt, amikor Lakatos Gábor osztályvezető lett, akkor kért fel arra, hogy jöjjek az osztályra dolgozni. Először technológiai vezetőként kezdtem, rá egy évre üzemeltetési ve­zető lettem az 1-4. blokkokon. Jelen­leg a váltóműszakos üzemviteli villa­mos személyzetnek vagyok az üzemel­tetésvezetője.-Melyek a legfontosabb feladataid?- Sok ember tartozik hozzám, hat műszakba csoportosítva, valamint a szolgálatvezető mérnökök is. Az egyik legnagyobb feladat az embe­rek munkájának koordinálása. Vál­tóműszakos személyzet van, nincs megállás, folyamatos az üzemvitel. Ezeknek az embereknek a gondját, baját, szabadságolását meg kell ol­dani. Ugyanakkor a műszaki hátteret is biztosítani kell mind a négy blok­kon, és a főjavítások is rendesen igénybe veszik a társaságot.- Van elég embered?- Ahogyan elindult a nyugdíjazás, elég nagy feladat az emberek pótlá­sa, mert az új emberek ki­képzésében is részt kell vennünk. Nyomatékosíta­­nám, hogy nagyon komo­lyan is vesszük, mert az öregek pótlása - akiknek megvan a tapasztalatuk - igen nagy munka.- Van arra lehetőség, hogy a nyugdíjba készülő mellett be­tanul az utód?- Igen, közösen próbáljuk ezt meg­valósítani, ahol lehetséges, az eltávoz­ni készülők át tudják adni tapasztalata­ikat a fiatalabb utódnak. A mi terüle­tünkön igen szigorú biztonsági előírá­sok vannak, azok betartásával kell dolgoznunk, és ennek a szemléletnek az elsajátítása igen komoly feladat.-A helyettesítésekkel hogyan álltok?- Én Gábornak vagyok a helyette­se, és letettem mindazon vizsgákat, amelyek lefelé szükségesek, egé­szen a villamos művezetőig helyet­tesíthetek, illetve be tudok segíteni. Főjavítások alatt természetesen ügye­­letet adunk, segítünk a műszaki és egyéb feladatok megoldásában.-Munka után hogyan alakul a sza­badidőd?- Van, amikor hazaviszem a mun­kát, de azért arra törekszem, hogy a szabadidőm a családé legyen. A ne­jem a gimnáziumban tanít matema­tikát és fizikát. Két fiunk van, 3. és 4. osztályosok a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Jól tanulnak, a kisebbik 13. helyezett lett Veszprém­ben az országos Zrínyi Ilona Mate­matikai Versenyen. A szabadidőt igyekszünk együtt eltölteni, kirándu­lunk, és a gyerekek nagyon szeret­nek Balatonfüreden üdülni. Fábián Mária műszaki ügyintéző Nem túl sokan tudják: Mária édesapja - Fábi­án Zoltán - József Atti­­la-díjas író, aki a Magyar írószövetségnek a titká­ra és az Olvasó Népért mozgalom egyik szer­vezője volt. Szentend­rén 1983-ban baleset ál­dozata lett. Könyvtárá­nak jelentős részét fele­sége, Mária néni, Paks városának ajándékozta, amelyet a Városi Mú­zeum könyvtárában őriznek Pákolitz István hagyatéka mellett.- Marika! Mikor és honnan érkez­tél az atomerőműbe?- A Dunamenti Hőerőműben dol­goztam mint üzemtechnikus, onnan 1983 decemberében költöztünk Paksra. Az atomerőműbe 1984. feb­ruár 1-jén üzemtechnikusként vettek fel a villamos üzemviteli osztályra, ahol a mai nap is dolgozom.- Mi inspirálta az eljöveteledet?- Én nem akartam Paksra jönni, viszont a féijemet, a már itt dolgozó régi kollegái idecsábították, így a gyerekekkel mi is követtük. Az igaz­sághoz hozzá tartozik, hogy a na­gyobb lakáshoz jutás lehetősége szá­momra is vonzó volt. Ebben nagyon sokat segített az akkori osztályveze­tőnk, Bogár Csaba, így fél évig sem kellett kétlaki életet élnünk.- Kik voltak a közvetlen főnökeid?- Több osztályvezetőm volt, az el­ső, mint már említettem, Bogár Csa­ba volt, ő intézte a felvételemet is. Nagyon kedves, aranyos ember volt. Később ketté vált az osztályunk egyes és kettes kiépítésre, én maradtam az egyes kiépítésen, ahol Kudor János lett a megbízott osztályvezető. A két kiépítés összevonását követően, 1986 nyarán Süli Jánost bízták meg az osz­tály vezetésével. Vele közel 15 évig dolgoztam együtt - talán ez is hozzá­járult -, de azt hiszem, most már el­mondhatom, ez volt a legjobb időszak az itteni munkám során. Kinevezése után helyettese, Cziczer Já­nos lett a következő osz­tályvezetőm. Őt Lakatos Gábor követte, aki jelenleg is az osztályvezetőnk. — Mit takar a műszaki ügyintéző munkakör?- A műszaki ügyintéző elég tág fogalom, hiszen több osztályvezető mellett dolgoztam, és többféle fel­adatom volt. Azt hiszem az évek során egyénre szabott feladat­köröm lett. Nem kimondottan admi­nisztrációs munkakör. Van benne műszaki, humán tevékenység és ami spontán adódik. Az emberek ügyes­bajos dolgain túl, olyan ügyeket is önállóan intézhetek, amelyek nem igényelnek főnöki döntést.- Szereted ezt a munkát?- Nagyon szeretem. Jól érzem ma­gam, szeretek itt dolgozni, azt hi­szem mindenkivel megtalálom, vagy próbálom megtalálni a megfelelő hangot. Az emberek nem egyformák, de az esetek többségében sikerült al­kalmazkodom hozzájuk.- Munka után jön a második műszak?-A második műszak, mint minden asszonynál, természetes, bár a gyer­mekeink már felnőttek, és kevesebb munkát adnak. A lányom féijhez ment, ők Budapesten élnek, a fiam is önál­ló életet él. Van egy kertünk, ott annyi időt töltünk, amennyit az egyéb fel­adatunk megenged. Szeretünk kirán­dulni és színházba járni. Én szeptem­bertől, a féljem már augusztus köze­pétől nyugdíjas lesz.- Várod a nyugdíjas éveket, és fel­készültél rá?- Várom, de igazán nem tudom mi­lyen lesz, erre azt hiszem, nem lehet felkészülni. Különösebb tervem nincs, talán több szabadidőm lesz olyasmire, amire a munka mellett nem jutott. Ahogy magamat ismerem, nem hi­szem, hogy unatkozni fogok.

Next

/
Thumbnails
Contents