Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-04-01 / 4. szám

2007. április 5. oldal lül Paksi Atomerőmű Zrt. Jégh Gabriella utaztatási előadó A Szegedi Bölcsészettudományi Egyetemen végezte felsőfokú tanul­mányait Kétnyelvű kép­zés keretében, francia szakon szerzett diplomát. Az egyetem befejezését követően, 2005 szeptem­berében kezdte munka­­viszonyát az atomerőmű­ben. Az utaztatási cso­porthoz nyert felvételt, azóta itt dolgozik.- Feladatköröd mindre terjed ki?- Munkám, ugyanúgy, mint a töb­bieké, nagyon szerteágazó, sok tevé­kenységre kiterjed, például a szállá­sok, biztosítások, elszámolások ren­dezésére. Csoportunk a nemzetközi utazások során felmerülő feladatok rendezésével foglalkozik.- Milyen volt a betanulási időszak?- Bemáthné Julika tanított be hár­munkat, Dáchert Henriettet, Pataky Adriennt és engem. Számomra rend­kívül sokat jelentett, hogy Julikától csak pozitív közeledést, bizalomkel­tő hozzáállást kaptunk. Igazából azt a sokévnyi tudást, ami neki szinte a vérévé vált, maximális mértékben próbálta nekünk továbbadni. Ham­vas Sándor is hasonló hozzáállással, készségesen segített bennünket. Nagy hatással van ránk az ő látásmódja, szemlélete, amit mi igyekszünk elsa­játítani és hasznosítani munkánkban.- Itt az utaztatási cso­portnál veletek most ifjú lett a gárda. Három fiatal lány egy csoportban. Milyen munkastílus jellemzi legin­kább a munkátokat?- Igyekszünk uralkodni a nagyon fiatalos lendületen, és nem túl forró hévvel, hanem higgadt fejjel köze­ledni a dolgokhoz. Nem szeretnénk, ha fiatal korunk miatt hátrányt szen­vedne a csoport, vagy támadás érné a munkánkat. Mindannyian lelkiis­meretesen, a legjobb tudásunk, ké­pességünk szerint végezzük a ránk háruló feladatokat.- Milyen visszajelzést kaptok a ki­küldetésükből hazatérőktől?- Nagyon kedvesen nyugtázzák az utazással kapcsolatos elégedettségü­ket. Általában pár kedves szóval vagy egy tábla csokoládéval köszö­nik meg munkánkat.- Szabadidődben mivel foglalkozol?- Ha lehetőségem adódik egy kis mozgásra, mindig ki is használom. Megszereztem a testépítő és sze­mélyedző végzettséget, és így, amel­lett, hogy magam is sportolok, aero­­bikedzőként mások testedzését segí­tem. Nyáron rengeteget vitorlázom, édesapám kedveltette meg velünk még gyerekkorunkban. A sport min­dig fontos része volt az életemnek, és ezt szüleim nevelték belém.- Családodról mondanál pár szót?- Édesapám az atomerőmű karban­tartási osztályának vezetője, édes­anyám a paksi földhivatalnál dolgozik. Ketten vagyunk testvérek a húgom­mal. Ő most végez gyógytornászként a Szegedi Egészségügyi Főiskolán.- Terveid?- Az orosz nyelvet szeretném megtanulni. Franciából felsőfokú vizsgám van, és angol nyelvtudással is rendelkezem. Szakmai téren pénz­ügyi ismeretekből szeretném képez­ni magam, de a sporttal kapcsolatban is fejleszteni kívánom tudásomat.- Sok sikert kívánok hozzá! Bernáth Gyuláné utaztatási előadó 1980-ban került az atom­erőmű területén működő Erőmű-beruházási Vál­lalathoz, majd 1985-ben a Paksi Atomerőmű Rt.­­hez. Az utaztatási cso­portnál 1986 óta, immár két évtizede dolgozik.- Mennyit változott a csoport tevékenységi kö­re, feladata a kezdetektől mostanáig? Hogyan látod ezt húsz év távlatából?- Számtalan változás történt. Ele­inte például Budapestre kellett utaz­ni repülőjegyért, külföldi vonatjegy­ért és valutáért is. Pakson akkoriban még nem lehetett ezeket beszerezni. A vízumokat illetően is nagy válto­zás ment végbe. Régen még jóval több országba kellett vízum, mint most. Mára jelentősen meg­növekedett azoknak az országoknak a száma, melyekkel kapcsolatban Magyarország most vízummentessé­get élvez. Nagy előrelépésről tudok beszámolni a repülőjegyek beszerzé­se terén is. Számunkra nagy köny­­nyebbséget jelentett már korábban is, hogy a MALÉV repülőjegy­nyomtatót telepített hozzánk, és ez­zel felszabadított bennünket a Buda­pestre való gyakori utazgatás alól. Ekkor helyben nyomtattuk a repülő­jegyeket, később pedig, amikor vidé­ken is kezdtek elterjedni az utazási irodák, akkor tőlük váltottuk a je­gyeket. Ehhez hasonlóan a valutakezelésben is ha­talmas fejlődést jelentett, hogy a vidéki bankok is kezdtek valutával foglal­ni, és így már helyben is tudtunk pénzt váltani.- Julika! A nyáron nyugdíjba vonulsz. Mun­kád átadása komoly fel­adatot jelentett, hiszen az elmúlt néhány évben különösen sok feladat hárult rád. Hogyan sikerült ezt megoldani?- Az utóbbi években létszámunk nagyon lecsökkent, és számos olyan feladattal is kellett foglalkoznom, ami nem tartozott munkakörömhöz. Tevékenységem kitelj edt a devizá­val, a repülőjegyekkel, a vonatje­gyekkel, a Budapestre történő szállí­tások gépkocsi-rendeléseivel, az el­számolásokkal stb. való intézkedé­sekre. Nagyon összetett helyzet volt ez jó ideig, és rendkívül sok munka eredménye, hogy elértük azt az álla­potot, mikor is ez év június 30-tól el tudok menni nyugdíjba. Az új kollé­ganők betanítását csak fokozatosan lehetett megoldani. A most itt dolgo­zó fiatalok nagyon jó munkaerőnek bizonyultak. Úgy érzem, mélységé­ben át tudtam adni tudásomat, ta­pasztalatomat, és számomra meg­nyugtató, ahogy ők mindezt átvették.- Mit tervezel a közeli nyugdíjas időszakra?- Férjem 26 évi atomerőműves munkaviszonnyal múlt év decemberé­től nyugdíjas, így közösen töltjük majd az időt. Az első nagy feladatot, a ház­­felújítást, amiben külső-belső festést, kerítéscserét, udvarrendezést is terve­zünk. Természetesen időnk nagy ré­szét az unokákkal való foglalkozás töl­ti majd ki. Lányomék Budapesten él­nek, ott Sára unokám már elmúlt 5 és fél éves. Fiamék itt laknak Pakson, ná­luk két kisfiú van, Peti négy és fél éves, Tamáska pedig másfél éves.- Milyen érzésekkel búcsúzol a cégtől?- Nagyon nehéz megválni a munka­társaimtól, mert valóban remekül ösz­­szecsiszolódtunk. Úgy érzem, hogy a lányok, új kolléganőim a nagy korkü­lönbség ellenére is bizalommal fordul­tak hozzám, és én örültem, hogy ilyen fiatalokkal dolgozhatom együtt. Ham­vas Sanyi pedig rendkívül szolgálat­­kész, nagyon jó kolléga, bármikor le­het rá számítani. A csoportnál a leg­hosszabb időt Vélin Annival töltöttem. Jó csoportvezető volt, sokat tanultam tőle, és ezt köszönöm neki. Most itt van egy erős fiatal csapat, akinek tudá­sában bízva, úgy gondolom, nyugod­tan élvezhetem a nyugdíjas éveket.- Jó egészséget és sok örömet kívá­nok a továbbiakra! Hamvas Sándor fordító 1993 óta dolgozik az atomerőműben, kezdet­ben külsős fordítóként, 2000-től a Paksi Atomerő­mű Zrt állományában. — Sanyi! Kérlek, szólj Te is néhány szót munkátokról.- Abban az előnyös helyzetben vagyok, hogy én már ismerem a lányok nyilatkozatait, és így köny-nyebb hozzátennem az általuk előadottakhoz. Az utaztatási tevé­kenységet sok évvel keresztül Julika és Anna (Vélin Anna) neve fémjelez­te. Ők alakították ki a szükséges el­járásokat, módszereket és rutint, amit nekünk már csak megtanulnunk és alkalmaznunk kellett. Sokan alábecsülik ezt a szolgálta­tást, és én is egyszerűbbnek véltem egészen addig, amíg bele nem csöp­pentem. Most inkább azt mondom, nem olyan egy­szerű ez, és a rendkívül sok, szerteágazó feladat mindannyiunknak bizto­sít egy bizonyos meny­­nyiségű, alkattól függően egészséges vagy ártalmas napi stresszt. Munkánk többé-kevés­­bé egymástól függő vagy teljesen független felada­tokból áll. Ezek a külföldi utazások megszervezése az első lépés­től a hazaérkezés utáni papírmunka le­zárásáig, az esetlegesen szükséges ví­zumok beszerzése és meghívók készí­tése az ide utazó külföldi partnerek szá­mára. A másik nagy és az utaztatási te­vékenységtől független feladat a fordí­tás, ami kisebb részben tényleges fordí­tási munkát, nagyobb részben viszont a fordítás-tolmácsolási tevékenységek szervezését jelenti. A jó munkához a csoport tagjainak jó együttműködése szükséges, ami Julika tanításának és a lányok szor­galmának köszönhetően a változások után ismét teljes.- Munka után mi jelenti számodra a kikapcsolódást?- Szeretek otthon kertészkedni, barkácsolni, és ha lehetőségem van rá, a barátokkal, gyerekekkel vízre men­ni, evezgetni, vízisíelni, túrázgatni.- Mekkorák a gyerekek?- Nagyobbik lányom harminc­éves, tőle van egy másfél éves uno­kám. Két kisebbik gyermekem közül Tamás 15 éves, Eszter 17 éves. Mindannyian nagyon szeretik a vízi sportot. A nyáron egy túrát terve­zünk közösen a Bodrogon.- Jó időt, szép napsütést kívánok hozzá! Dáchert Henriett utaztatási előadó Gyünkön, a Tolnai Lajos Német Nemzetiségi és Kéttannvelvű Gimnázi­umban szerzett német­magyar érettségit A gim­náziumi évek után Né­metországban gyakorol­ta nyelvtudását, onnan hazatérve a bölcskei álta­lános iskolában tanított német nyelvet a gyere­keknek, majd egy német érdekeltsé­gű tolnai cégnél tevékenykedett Ide­genvezetői tanfolyamot végzett A németországi Hágeni Távegyetemen folytatott tanulmányait múlt évben befejezte, és ezzel diplomát szerzett-Mióta dolgozol az atomerőműben?- 2002-ban kezdtem munkámat az erőmű Karbantartó-gyakorló Központjában. Az utaztatási cso­porthoz 2004 decemberében kerül­tem. Immár több mint két éve dolgo­zom ezen a munkahelyen, ami igen színes, változatos munkát ad.- Milyen feladatokat végzet?- A csoportban mindenkinek meg­van a saját feladatköre, de mindenki ért a többi munkaterülethez, ezért bármikor be tud folyni a másik mun­kájába. Ha valakinek többletmunkája adódik, akkor, aki teheti, részt vállal belőle. Nagyon jól megértjük egy­mást, könnyen összekovácsolódtunk, jól kiegészítjük egymást. Bemáthné Julika nyugdíjba vonulásával igen komoly, nagy feladat hárult ránk, hisz az ő 20-25 éves tapasztalatát egyik napról a másikra átvenni, nem egy egyszerű dolog. Próbálunk meg­birkózni a kihívásokkal, és legjobb tudásunk szerint megoldani a felme­rülő nehézségeket. Különösen fontos a felelősségérzet, a pontos munka­végzés, de az utazókkal való kapcso­lattartás, beszélgetés és kiszolgálás is. Julika rengeteget foglalkozott ve­lünk, hogy mindent elsa­játítsunk. Nagyon sokat köszönhetünk neki, és örültünk volna, ha tovább tud velünk maradni. Ham­vas Sanyi is mindig kész­ségesen segíti munkánkat. Kedves és figyelmes mun­katárs, nőnapkor például mindannyian egy-egy szál rózsát kaptunk tőle.- Milyen tapasztalato­kat szereztél eddigi munkád során a külföldre utazó munkatársakkal kap­csolatban?- Észrevettem, hogy kezdetben még nem nagyon mutattak bizalmat. Gon­dolom, nehezen váltak meg Julikától, hisz az ő tapasztalatát, gyakorlati tudá­sát már jól ismerték. Az idő múlásá­val, ahogy a mi gyakorlatunk is nő, és egyre jobban megismernek bennünket, ez kedvezően változik irányunkban.- Szabadidődet mivel töltőd?- Szeretek olvasni, utazni, a sza­badban lenni. Ha tehetem, és az idő­járás is engedi, futni és lovagolni já­rok. Fontosnak tartom az idegen nyelveket, és terveim között szerepel, hogy e téren még képezzem magam.- Szüleid mindketten itt dolgoztak az erőműben, és a régi eröművesek mind­kettőjüket jól ismerték. Mit jelentett számodra az erőmű mint munkahely?- Szüleim 1976-ban kezdtek dol­gozni az erőműben, akkor még a PAV-nál. Büszke vagyok rájuk, hogy elismerték munkájukat, emberségü­ket, és remélem, nekem is lesz vala­ha ebben az érzésben részem. Addig is igyekszem munkámat a lehető legjobb tudásom, képességem sze­rint, nagy szorgalommal végezni!- További jó munkát, sikereket kí­vánok! Pataky Adrienn Magdolna utaztatási előadó A paksi Vak Bottyán Gimnázium befejezése után Székesfehérvá­ron tanult, ahol ide­genforgalmi techni­kusként végzett. Ezt követően Szekszárdon képezte magát tovább, aminek eredménye­képpen felsőfokú ide­genforgalmi mene­dzser szakon tett sike­res vizsgát tett. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen foly­tatta, és művelődésszervező sza­kon szerzett diplomát.- Az atomerőműben mikor, hol kezdtél dolgozni?- 2005 októberében nyertem fel­vételt atomixes munkavállalóként az atomerőmű Karbantartó-gyakorló Központjába, ahol oktatásszervező­ként végeztem feladatomat. Az utaz­tatási csoporthoz 2006 szeptemberé­ben kerültem, és itt utaztatási elő­adói munkakörben dolgozom.- Mit jelent számodra az atom­erőmű? Milyen érzésekkel léptél be?- Öt évvel ezelőtt adtam be az el­ső pályázatomat, így nagy örömet okozott, hogy hosszú idő után sike­rült felvételt nyernem. Mivel szüle­im is évtizedek óta az erőmű munka­­vállalói, így számomra elsősorban mindig is a biztos megélhetést jelen­tette. Reményeim szerint én is ha­sonlóan hosszú időt tölthetek el az erőmű dolgozójaként.- Itt a csoportnál hogyan sajátí­tottad el munkádat, miként ismer­kedtél a rád háruló új feladatokkal?- Munkakörömmel Bemáthné Juli­ka ismertetett meg, tőle tanultam meg a szükséges tudnivalókat. Julikával közel fél évig dolgoztam együtt. Ter­mészetesen annak a rengeteg tudás­nak és tapasztalatnak a teljes átadásá­hoz, amit ő hosszú évek során össze­gyűjtött, kevésnek bizonyult a mun­katársként eltöltött idő, de mindig jó érzés volt tudni, hogy segítségért bár­mikor bátran fordulhatok hozzá. Ez még most is kel­lemes élményként él ben­nem. Segítőkészségével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy — már amennyire ennyi idő alatt lehetséges — sikerült munkaköröm fel­adatainak jelentős részét elsajátítanom. Mindezért nagyon hálás vagyok Juli­­kának, és ez úton is köszö­nöm neki a segítséget.-Miből áll a munkád? Milyen fel­adatokat kell elvégezned?- Feladataim közé tartozik - ugyanúgy, mint a többieknek - a külföldi kiküldetésekkel kapcsolatos teendők elvégzése, így a kiküldeté­sek iktatása, előkalkuláció készítése, az utazáshoz szükséges deviza biz­tosítása, úti ellátmány készítése és kiadása az utasok részére. Továbbá a szállásfoglalás, vízumügyintézés, biztosítások írása. Az utazás végez­tével az utak elszámolása, az úttal kapcsolatos számlák kontírozása.- Mivel foglalkozol munka után, mi jelenti a kikapcsolódás?- Szabadidőmet legszívesebben párommal és családommal töltöm. Nagy örömmel vagyok testvéreim kisgyermekeivel, a tavaly született unokahúgommal és unokaöcsém­mel. Szívesen játszom, foglalkozom velük. Szeretek olvasni és zenét hall­gatni, de kikapcsolódás számomra a kertészkedés és a kirándulás is.- Milyen terveid, jövőbeli céljaid vannak?- Jelenleg saját kis otthonunk megteremtése az elsődleges célom. Természetesen terveim között szere­pel a családalapítás is, de ez még a távolabbi jövő.- Minden jót kívánok munkádhoz és magánéletedhez! Összeállította: Lovásziné Anna UTAZTATÁSI CSOPORT

Next

/
Thumbnails
Contents