Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-03-01 / 3. szám

8. oldal Paksi Atomerőmű Zrt. 2007. március Atomenergia- szakmai folyóirat nélkül? PIME 2007 konferencia Tizenkilencedik alkalommal tartotta legnagyobb kommunikációs konfe­renciáját a nukleáris ipar. A rendezvényre Milánóban került sor. 2(H)". február 12-14. között. A részvénytársaságot dr. larga-Sabján László. Enyedi Bernadett. Mittler István és Varga József képviselte. Az Orsz ágos Atomenergia-hivatal delegáltja Besenyei Gáborné volt. A WIN (Women in Nuclear - Nukleáris Nők) magyar oldalát Kiss né G. Ludmilla elnök képviselte. A nukleáris tájékoztatás hatékonyabbá tételét szorgalmazó rendezvényen 2" ország közel százhetven szakembere jelent meg. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szakmai folyóirata „A Ma­gyar Energiagazdaság” címmel jelent meg 1947-től, majd 1957-től „Energia és Atomtechnika” címre változott, mert ekkorra már a magyar mérnök­társadalom igényelte az atomtechnikai ismereteik bővítését. Erről így ír a szerkesztőség az új fejléccel megjele­nő lap beköszöntőjében: „Kormá­nyunk helyt adva lapunk olvasói köré­ben felmerült azon kívánságnak, hogy az atomtechnika kérdéseivel hazai szakirodalmunk bővebben foglal­kozzék, lapunk oldalszámának nö­veléséhez hozzájárult. Ez a körülmény lehető­vé tette, hogy a mai számtól kezdő­dően új , Atomtech­nika” rovat induljon meg. A rovat vezeté­sét és a magfizika, va­lamint reaktorfizikai szakkérdések elbírálásá­nak feladatát Simonyi Károly professzor, az atomerőművi kérdések el­bírálásának feladatát Lévai András professzor vállalta el, a társ­szerkesztést pedig Fodor György ad­junktus és Máthé Iván György főmér­nök végzik” (Energia és Atomtechni­ka, 1957. 2-3. szám, X. évfolyam). A folyóirat 21 évfolyamát (1966- 1987-ig) az Üzemtörténeti Gyűjte­ményünknek ajándékozta a Magyar Elektrotechnikai Múzeum. A hu­szonegy évfolyamban megjelent atomenergiával kapcsolatos cikk annotációját a Gyűjteményi Szemle 2005-ös számában „A múlt lapjai” címmel közöltem. Az annotáció folytatásának szándékával jutottam el az Országos Széchenyi Könyvtár­ba, ahol az „Energia és Atomtechni­ka” folyóirat sajnos csak 1992-ig van meg (HB 1. 406), és úgy tűnik ekkor meg is szűnt. Ettől az időponttól kezdve nincs hazai szakmai folyóira­ta az atomenergiának. Ezt a hiányt próbálja pótolni a „Ma­gyar Tudomány”, hiszen az ez évi el­ső, januári számában külön rovatot nyitott az atomenergiának. A rovat vendégszerkesztője Csőm Gyula és Gyulai József, bevezetőt Vajda György írt. A rovatban kilenc tanulmány ka­pott helyet, amelyek az energiapolitikai prioritásoktól a paksi atomerőmű üzemidő-hosz­­szabbításán át a hazai nukleáris ku­tatás-fejlesztéssel kapcsolatos írásokat tartalmazzák. A szer­zők: Csőm Gyula, Aszó­di Attila, Holló Előd, Katona Tamás János, Hegyháti József, Gadó János, Fehér Sándor, Zo­­letnik Sándor, Hózer Zoltán. Ismerve az energiaellátással kap­csolatos gondokat, elképzeléseket és a lehetséges megoldásokat, megálla­pítható, hogy az előttünk álló évtize­dekben az atomenergia szerepe a vil­­lamosenergia-termelésben nem fog csökkenni. Az atomtechnika fejlődé­sét a hazai mérnököknek is figye­lemmel kell kísérnie, de a társadalmi elfogadottság megtartása érdekében a nagyobb nyilvánosságot is tájékoz­tatni kell a kutatás-fejlesztés helyze­téről. Ehhez viszont elengedhetetle­nül szükség lenne egy szakmai fo­lyóiratra és olyan mérnökökre, akik a szakmai cikkek publikálását nem nyűgnek tekintik, hanem szakmai kihívásnak. -Beregnyei Miklós-A konferencia néhány érdekes elő­adására szeretném felhívni a figyel­met. Rupert Wilcox-Baker (Egyesült Királyság, INS) előadásában a 2001. szeptember 11 -ei terrortámadás máig érezhető hatásairól számolt be. Ké­nyes egyensúly alakult ki a nyitottság és az óvatos elzárkózás határvonalán. Több országban látogatóközpontokat zártak be, a reprocesszált üzemanya­got és egyéb hulladékot szállító hajó­kat fegyveres védelemmel látták el, megváltozott a nukleáris létesítmé­nyek és a lakosság, illetve a döntésho­zók közötti kommunikáció. A látoga­tói kedv viszont nem csökken, Sellafield kb. 150 ezer látogatót fogad évente. Jana Stefankova (Csehország, Dukovany Atomerőmű) a létesítmény közelgő felújításáról számolt be, tehát ott is számolnak még az érdeklődés fennmaradásával. Újszerű kezdemé­nyezéseket is bevetnek a látogatók csalogatására, legutóbb vezető model­lek részvételével divatbemutatót tar­tottak a létesítményben. Két éve nyi­tott Franciaország Vísiatome központ­ja, eddig 26 ezer látogatót fogadtak. Nemcsak az atomenergiát mutatják be itt, hanem általánosan a hulladékokkal és a környezet védelmével kapcsola­tos információkat is. A hi-tech létesít­mény 5 millió eurós beruházásból szü­letett, amelynek egy részét EU-s pá­lyázaton nyerték. Mihaela Stiopol (Románia, Nuclearelectrica S.A.) elő­adásában az atomerőmű és az infor­mációs központ oktató szerepét emel­te ki, a honlapokon található adatok a román ifjúság legfontosabb e-leaming forrásai. Laurent Füredi (Belgium, FORATOM) a lakossági elfogadott­ságról számolt be. Öröm volt újra hal­lani, hogy Magyarország és Svédor­szág lakossága fogadja el legnagyobb mértékben az atomerőművek létét és üzemeltetését. De nem lebecsülendő az Amerikai Egyesült Államok 73%­­os értéke sem. Az európai lakosság 71%-a a terrorveszélyt tartja a nukleá­ris létesítményeket fenyegető legna­gyobb problémának. Anders Jörle (Svédország, SKI) a tavalyi, nagy nemzetközi érdeklődést (és hosszadal­mas hatósági kivizsgálást, személyi változásokat, majd elhúzódó visszain­­dítást) kiváltó forsmarki üzemzavar kommunikációs dolgairól számolt be. Abel Gonzalez (Argentína, NRA) előadásában először bemutatta orszá­ga nukleáris iparát. A múlt század öt­venes-hatvanas éveitől jelen vannak a szakmában, viszonylag korán épí­tettek blokkokat otthon, és részt vet­tek külföldi beruházásokban is. Je­lentős uránbányászat folyik az or­szágban, dúsítóművük is van. Expor­tálnak alapanyagot és szellemi tőkét egyaránt. Nukleáris reneszánsz bon­takozik ki az országban, nem került le a napirendről új blokkok építése sem. Az igazi kérdések nem műszaki jellegűek, hanem inkább az atom­energia demisztifikálása ró feladato­kat az érintettekre. Az előadó az aláb­biak tudatosítását szorgalmazta. Ha az atomenergia az ismételt felemel­kedéshez meg akarja szerezni a köz­vélemény támogatását, akkor tenni kell a sugárzással, a nukleáris hulla­dékkal és a csernobili balesettel kap­csolatos tévhitek eloszlatásáért. Véle­ménye szerint a klímaváltozás nem az egyetlen kérdés, amit az emberek­kel világosan meg kell értetni. Az atomenergia mellett az egyik legmar­kánsabb érv az energiaellátás instabil szimmetriája, amely az energiapiacot ellátókra és függőkre darabolja. Gonzalez szerint az alternatív energia tévútra vezethet, ugyanis sok ezer szélkerék kell egy atomreaktor kivál­tásához. A nukleáris hulladék ügyé­ben rámutatott, hogy az atomenergia sokkal kevesebb hulladékot termel, mint az olaj vagy a szén, de a közvé­lemény erről nem tud. A nukleáris anyagok szállítása biztonságos, de ez a közvélemény szerint az ipar érzé­keny pontja (lásd a Németországban immár megszokott hisztériát). Nem előadásban hangzott el, hanem személyes eszmecsere során, hogy hó­napokon belül várható a Cemavoda-2 blokk indítása. Nicolae Viorel Marcu­­lescu (Románia, CNE), a komplex program helyettes vezetője úgy nyilat­kozott, hogy számításaik szerint ápri­lisra tehető a blokk energetikai indítá­sa, nyárra már szeretnék elérni az üze­mi géppé nyilvánítást és a kereskedel­mi üzemet. Szavait alátámasztja az is, hogy időközben a NucNet beszámolt az üzemanyag sikeres betöltéséről. Az erőforrásoktól függően fejezik majd be a 3. és 4. blokkot, az 5. blokkról még nem kívánt nyilatkozni. Az előadások közötti szünetekben alkalom nyílt poszterek megtekintésére, tájékoztató anyagok begyűjtésére is. Ez utóbbiak a TLK-ban az érdeklődők szá­mára hozzáférhetők. Természetesen szóba került az ITER-program is. Nem térek ki rá, mert újságunkban remek cikk jelent meg róla korábban. Külön érdekesség, hogy a konferencia épületé­ben a miénkkel azonos időben zajlott a Greenpeace rendezvénye is, amely nem nukleáris témát érintett. Békésen meg­voltunk egymás mellett. -Varga József-Sellafield is csatlakozott a WANO-hoz Új atomerőművi technológiák Ezzel a címmel rendezett konferen­ciát 2007. március 8-án az MTA Energetikai Bizottsága és a Magyar Nukleáris Társaság a Magyar Tudo­mányos Akadémia székházában. Az „Energiaellátás a 21. század­ban - kihívások és fenntartható megoldások” elnevezésű konferen­ciasorozat keretében megrendezésre kerülő rendezvény célja, hogy a vi­lág vezető atomerőmű-gyártói be­mutatkozhassanak a szakmának és az érdeklődőknek, és bemutathassák az utóbbi évek fejlesztéseinek ered­ményét az atomenergetika területén. (Részletek a következő számban.) , A WANO-tagság nemcsak azt jelenti, hogy kapunk másoktól, hanem azt is, hogy adunk valamit a többieknek. A WANO-val együtt munkálkodva kiala­kíthatunk egy kétségbevonhatatlan biztonsági kultúrát és egy folyamatos fejlődést” - nyilatkozta Barry Snelson, Sellafield ügyvezető igazgatója. A WANO (Atomerőműveket Üze­meltetők Világszövetsége) nem egy statikus szervezet, inkább egy állandó­an fejlődő és adaptív szervezet, amely­nek meg kell felelnie a 21. század kihí­vásainak. Ezt a szemléletet hangsú­lyozva, a British Nuclear Group Sellafield Ltd. 2006. július 13-án az el­ső olyan tagként lépett be, amelyik a nukleáris üzemanyag újrafeldolgozásá­val foglalkozik. A telephely négy négy­zetkilométernyi területen fekszik Ang­lia észak-nyugati részén. Ez a központ­ja a korai brit atomenergetikából eredő leszerelési, tisztítási tevékenységeknek. A telephely ad szintén otthont a THORP és a MAGNOX reprocesszáló műveknek, a kevert-oxid (MOX) üzem­anyagot gyártó létesítménynek, vala­mint nagyszámú hulladékkezelő és fo­lyadékfeldolgozó üzemnek is. Nem mindennapos, hogy a WANO új tagot üdvözölhet soraiban, de Lucas Mampaey igazgató rámutatott: ,A közvélemény nem tesz különbséget az atomerőművek és a feldolgozó üze­mek között. Ezért fontos számunkra, hogy a Sellafieldet a fedélzeten üdvö­zölhetjük. Egy metaforát használva: úgy vagyunk összekötve egymással, mint ahogy a hegymászók. Ha egyva­laki veszélybe kerül, mindnyájan ve­szélybe kerülünk. Másrészt viszont, ha mindnyájan együtt dolgozunk, a nukleáris biztonság magasabb szintje­it is meghódíthatjuk.” A WANO egyetértett a teljes jogú tagság megadásával, amit a két szerve­zet közötti négyéves együttműködés alapozott meg. Barry Snelson úr a csat­lakozási egyezmény aláírását követően így nyilatkozott:, A WANO azon tevé­kenysége - amely a világszerte össze­gyűlt jó tapasztalatok szétosztásában mutatkozik meg - széles körben elis­mert a reaktorok biztonsága és üzemel­tetési megbízhatósága terén betöltött pozitív hozzájárulás kapcsán. Ez egy speciális fórum az együttműködés te­rén, amit kimondottan azért hoztak lét­re, hogy segítse a tagokat a lehető leg­magasabb szintű biztonság elérésére. Ezt úgy biztosítja, hogy lehetővé teszi a hozzáférést a világban összegyűlt je­lentős üzemeltetési tapasztalathoz.” William Cavanaugh, a WANO elnö­ke hozzátette: ,A szervezetet azért hozták létre, hogy segítse a jó tapasz­talatok üzemeltetők közötti szétosztá­sát. Az eddigi látogatásaink Sellafield­­ben azt mutatják, hogy a reaktorral rendelkező és a reaktorral nem rendel­kező telephelyek képesek tanulni egy­mástól. Nagy örömmel üdvözöljük a British Nuclear Group Sellafield Ltd.­­t szervezetünkben, és a jövőben de­monstrálni kívánjuk ennek a kapcso­latnak az értékeit más, hasonló létesít­mények számára.’’Forrás: Inside WANO, 2006/Volume 14/No. 3 -Varga József-Katasztrófavédelemmel foglalkozó professzor látogatása Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vendégeként a pak­si atomerőműben járt dr. Ronald Barham, az angliai Közép-Lanche­­shire-i Egyetem Épített Környezet Tanszékének professzora 2007. február 14-én. Barham úr hosszú ideje kutatja, elemzi a bekövetkezett katasztrófa­­helyzeteket, és előadások, szeminári­umok keretében számol be világszer­te az események tanulságairól. Ma­gyarországra érkezve Budapesten tar­tott előadásokat, majd a paksi atom­erőműbe, azt követően pedig a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazga­tóságra, Szekszárdra látogatott. A paksi atomerőműben Volent Gá­bor ipari biztonsági főosztályvezető és Böhm Péter tűzoltóparancsnok fo­gadta dr. Ronald Barham professzort, és az őt kísérő szakembereket, az Or­szágos Katasztrófavédelmi Főigaz­gatóság személyzeti és oktatási fő­osztályának vezetőjét, Babák Lász­lót, a nemzetközi főosztály vezető főtanácsosát, Csendes Csabát, vala­mint a Tolna Megyei Katasztrófavé­delmi Igazgatóság vezetőjét, Mácsai Antal igazgatót. A vendégek az erőmű Tájékoztató és Látogatóközpontjában tartott tájé­koztató után az üzemi területre láto­gattak, ahol a 4. blokk vezénylőter­mét, a turbinacsamokot és a 2. blok­ki reaktorcsamokot tekintették meg, majd programjuk zárásaként az atom­erőmű tűzoltóságával ismerkedtek. Itt Bőhm Péter tűzoltóparancsnok mutatta be a létesítményi tűzoltóság felszereltségét, eszközállományát, és adott tájékoztatást a tűzoltóság sok­rétű tevékenységéről, többek között a katasztrófavédelemben, a műszaki mentésben rájuk háruló feladatról, továbbá az állomány felkészültségé­ről és elért eredményeikről. A Ronald Barham professzor a lá­togatás végén elismeréssel szólt az atomerőműben és a tűzoltóságon szerzett tapasztalatairól. Mint mond­ta, mély benyomást tett rá a tűzoltó­ság képzési, oktatási rendszere, vala­mint teljesítményértékelési rendsze­re. Tanszékén - amely nemzetközi rangú, kitekintésű - át kívánja adni az itt szerzett információkat a tűzol­tók, az érintett szakemberek és veze­tők felé. Örömmel nyugtázta, hogy bár sok helyen járt már, és számos helyről kapott tájékoztatást, itt mégis tudtak újat mondani, sok friss isme­rettel szolgálni. -Lovásziné Anna-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents