Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-03-01 / 3. szám

2007. március 5. oldal é Paksi Atomerőmű Zrt. A nemzetközi nőnap alkalmából egy olyan részleget szeretnénk bemutatni az erőmű területén, ahol csupa nő dolgozik. így esett a választásunk az iratkezelő csoportra. Velük nap mint nap találkozunk, szépen csendben végzik napi tevékenységüket, ugyanakkor a cég működéséhez elengedhetetlenül fontos feladatokat látnak el. Rák Sándorné Giziké csoportvezető- Jelenleg a csoportunk a gazdasági vezérigazgató­helyettes szervezetén be­lül a pénzügyi és számvi­teli osztályhoz tartozik, és tízfős a csoportunk. Ez a csoport csak nőkből áll. A csoport főbb feladatai az iratkezelésen belül az iratok továbbítása, a köz­ponti irattár működtetése, a kimenő postázás lebonyolítása, az erőmű egész területén a küldemények címzettekhez való eljuttatása. — Mikor kerültél az erőműbe?- 1978-ban kerültem az erőműbe még erbésként, és 1986-ban, az át­szervezést követően lettem az atom­erőmű vállalat dolgozója. Az igazga­tási osztályra kerültem lakásügyi elő­adói beosztásba. 1992- ben - mikor a lakásokat eladták - kerültem az irat­­kezelési csoport élére, és azóta itt tevékenykedem. Két felnőtt gyermekem van, Sándor a beszerzési osztályon dolgozik beszer­zőként, a lányom, Renáta, a megyei bíróság belső ellen­őre. A férjem a rendészeten dolgozik biztonsági őrként.- Mivel töltőd a szabadidődet?- Szabadidőm jóformán nincs, mert borzasztóan agilis ember vagyok, és inkább az a gond, hogy a 24 óra is ke­vés nekem. Nagyon szeretek kertész­kedni, hobbim a futás és az úszás. Na­gyon szeretek varmi. Mindenféle tár­sadalmi egyesületeknél is tevékenyke­dem. Dunakömlődi vagyok, és ott a fa­luházban is részt veszek a munkában.- Mit jelent az erőmű dolgozójá­nak lenni?- Én azt hiszem ez egy nagyon nagy elkötelezettség, az idő múlásával az ember kötődik egy céghez. Aki már ilyen „öreg matuzsálem” azt hiszem, nemcsak azért jön be, hogy a munká­ját elvégezze, hanem hiányzik is neki a légkör, a társaság. Az a tíz fő, aki az iratkezelő csoportban dolgozik, több mint húsz van itt. Itt nincsen nagyon fluktuáció, hogy elmennének az em­berek, tisztelet és becsület, hogy ennyi éven keresztül hóban, szélben, esőben és melegben viszik a lányok a postát. wiea/oéá' ve, de ovv/d waxjfyodd fax/ede/fe/ Ávóxöv/j/i/c /co//eyfv<íitda/ a venixe/Áöxé nffota/i Kovács Istvánná Marika iratkezelő - 1984-ben kerültem az Erbéhez, és azt követően 1986-ban vettek át rend­észnek. 1988-ban kerültem az ügyirat-kezelési cso­portba, és azóta itt vagyok, az idén készülök nyugdíj­ba menni. Tolnai szárma­zású vagyok, Paksra jöt­tem férjhez, és itt éltünk Pakson. 1993-ban Német­­kéren vettünk egy családi házat, és azóta ott lakunk.- Mik a jobb munkaköri feladatod?- Minden héten másik igazgató­ságra járunk, iratokat viszünk és ho­zunk. A postára kimegyünk, behoz­zuk a leveleket, felbontjuk, pecséte­lünk, beiktatjuk, érkeztetjük, és azu­tán visszük a rendeltetési helyére. Reggel és délután külön postajárat van. Hogy naponta hány levél van, ez változó. A hétfői nap a legerősebb, keddtől úgy 3-400 levél, napi, heti új­ságok, közlönyök, maga­zinok.- A területet járva ke­zetekben sok-sok papír­ral lehet látni benneteket.- Amikor én idekerül­tem 1988-ban még sza­tyor sem volt, amiben a leveleket vittük volna. Akkor kitaláltuk, hogy legyen szatyor. Később kaptunk ke­rékpárt, hogy ezt a nagy területet könnyebb legyen bejárni. Nekem egyedül lett motorkerékpárom is, mert egyedül én mertem menni vele. Most már van gépkocsink is, így reg­gel nyolckor már a friss újság min­denki asztalán ott van, aki ezt igé­nyelte. A gépkocsi nagy segítség, mert kerékpárral ki voltunk téve az időjárás viszontagságainak.- A családodról pár szót monda­nál?- A férjem is itt dolgozik az erő­műben mint Villkesz-dolgozó, ő da­ruzik. Van egy 24 éves fodrász lá­nyom Olga Kata és egy 5 éves István Dániel unokám, boldog házasságban élek. Van egy gyönyörű nagy ker­tem, amiben mindig van tennivaló. Ha tehetjük, hétvégeken eljárunk gyógyfürdőkbe.- Mit jelent számodra az erőmű dolgozójának lenni?- Nekem sokat jelentett, mert munkát adott, el tudok innen menni nyugdíjba, jó a közlekedés is, busz­­szal járunk Németkérről. Ledneczki József né Erzsébet iratkezelő-1981 szeptembere óta dolgozom az erőműben. Dunaszetgyörgyi vagyok. Az iskola elvégzése után kerültem a céghez. Elő­ször a dokumentációs központban dolgoztam. 1985-ben elmentem gyes­re, utána visszajöttem a dokumentációs központba, majd az iratkezelő cso­portba kerültem. 1992- ben ismét elmentem gyesre, és azóta itt vagyok. Van két lányom, a 21 éves Anita Pécsen tanul, a jogi egyetemen, és a 15 éves Dóra nyolcadikos, most ké­szül továbbtanulni. Férjem itt dolgo­zik az erőműben a DC Gépszer Kik­nél lakatos.- Mit jelent az erőmű dolgozójának lenni?- Nekem sokat jelent, mert ez az első munkahelyem, és olyan, mintha hazajönnék, szeretek itt dolgozni.- Mik a fóbb feladataid a munká­ban?- Munkaköri feladatom - ha úgy vagyok beoszt­va -, reggel a postára me­gyünk, ott átvesszük a leve­leket, behozzuk. Itt szét­osztjuk, kibontjuk, érkez­tetjük, beújuk egy érkez­tetőkönyvbe, szétválogat­juk, ki merre megy, beírjuk a kézbesítőkönyvbe, és utá­na a szervezeti egységek­hez kihordjuk. Délután pedig visszük ki a küldeményeket a postára.- Mit csinálsz szabadidődben?- Négy éve vettünk egy családi házat Pakson, és a ház körül nagyon szeretek dolgozni, van veteményes és szőlő is, rendszeresen kell a füvet nyírni. Madács Rozália iratkezelő-adatrögzítő- 1979-ben kerültem az erőműbe a paksi postától. Paksi születésű va­gyok, itt is jártam iskolába.- Mik a feladataid?- Munkaköri feladatom a cég kimenő levélforgal­mának a bonyolítása. Ki­menőposta, gyorsposta, beérkező gyorsposta, irat­kezelés. A kimenőlevelek ide kerülnek hozzám, én ezt számítógépes rendszer­ben rögzítem, utána meg­mérem, géppel bérmente­sítem, és a hozzá szüksé­ges tértivevényt kiállítom, a csomago­kat összekészítem. A nyilvántartást számítógéppel végzem egy postaprogrammal, mely ugyanolyan, mint amit a postán is használnak. Összesítjük egy posta­könyvben, és egyben visszük a pos­tára a küldeményeket.- Szabadidődet mivel töltőd?- Szabadidőmben kézi­munkázom. Imádok csipkét horgolni, főleg térítőkét.- Mit jelent számodra az erőmű dolgozójának lenni?- Nagyon sokat jelent, az életemet jelenti. Szere­tem a munkakörömet, sze­retem ezt csinálni. Igyek­szem megfelelni annak a követelménynek, hogy mindenki küldeménye oda kerüljön ahova gondolta, úgy kerül­jön oda, ahogyan ő szerette volna. Sörédiné Pintér Magdolna központi irattáros- 1984 októbere óta dol­gozom az erőműben. Először az igazgatási osztályra, a leírócsoport­ba kerültem, itt 1999-ig dolgoztam. Ekkor meg­pályáztam a központi irattárosi munkakört, és azóta dolgozom az irat­­kezelési csoportban. Ez az első munkahelyem. Paksi születésű Vagyok.- Család?- Egy 7. osztályos fiam van, Márk, aki Pakson, a gimnáziumba jár. Párom Németországban dolgo­zik. A szabadidőmet általában olva­sással töltöm.- Mit jelent számodra az erőmű dolgozójának lenni?- Nagyon sokat jelent, mert elég nehezen kerültem be az erőműbe, közvetlenül az iskola elvégzése után. Szeretném, ha minél tovább itt dolgozhatnék.- Mi a munkaköri feladatod?- Feladatom az erőmű­ben keletkezett iratoknak a rendszerezése, kölcsön­zése, selejtezése. Ma már számítógépes nyilvántartást vezetünk a leadott iratokról, mert ez könnyebbé teszi a selejte­zést és a keresést is. Há­rom irattárunk van, há­rom különböző helyen, és rengeteg irat keletkezik naponta. Elsősorban a be­érkező levelek fordulnak meg a ke­zeim között, naponta úgy átlag szá­zas nagyságrendben, persze ünnepek előtt, főleg karácsonykor van a leg­nagyobb dömping. — Köszönöm a bemutatkozásokat. Minden kedves nődolgozónkat ez­úton is köszöntünk a nemzetközi nő­nap alkalmából!

Next

/
Thumbnails
Contents