Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-02-01 / 2. szám

2007. február Paksi Atomerőmű Zrt. 11. oldal Újabb egészségügyi prevenciós berendezés a PA Zrt.-nél- Milyen célból jött létre ez a ku­tatás? — A Budapesti Műszaki Egye­tem Természettudományi Karán, valamint a Műegyetem Termé­szettudományi Egyesület szoma­­tológiai laboratóriumában több mint húsz éve, 1979 óta folynak vizsgálatok, felmérések és kuta­tások az emberi szervezet életta­ni állapotának meghatározásáról. Amikor táplálkozunk, a szerveink élnek, a keringésünk folyamatosan dolgozik. Az egész életfolyamatunk az anyagcserének az a része, amit úgy hívunk, hogy metabolizmus. Van egy furcsa jelenség is, folya­matosan és szakadatlanul különböző energiaszinten, infravörös tartomány­ban sugároz az ember. Felállítottuk a kutatási filozófián­kat, ami egy nagyon egyszerű dolog­ra épült. Tudnunk kell, hogy mit mé­rünk, és tudnunk kell azt, hogy mivel mérünk. Utána jött a neheze, amikor ezt a kettőt megfogalmaztuk, hogy amit mérünk, annak a sugárzási tarto­mánynak mi az információtartalma. Ezért kellett húsz évet kínlódni, és ezért kellett több tízezer embert meg­nézni ahhoz, hogy meg tudjuk hatá­rozni, hogy bizonyos életfolyamatok - ami esetleg körfolyamatba is el­megy - milyen kisugárzást mutatnak, és mennyire sztenderdizálhatóak. Ez a mi fő kutatási területünk. A paksi atomerőmű ismét egy újabb lépést tett a prevencióra, a betegsé­gek megfelelő időben való felismeré­sére. Augusztus vége óta üzemel a II. számú rendelőben a „szomatoinfra" vizsgálóberendezés. A világviszony­latban is egyedülálló berendezésről beszélgettem a berendezés kifejlesz­tésének vezetőjével, dr. Szacsky Mi­hállyal, aki a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vokális Technikai Intézet és Tanszék szomatológusa, tudo­mányos munkatársa, a Műegye­temi Természet- és Sporttudo­mányos Közhasznú Egyesület el­nöke. — Mit takar ez a vizsgálati módszer?- A szomatodiagnosztikai vizsgálati módszer alkalmazza a korszerű számí­tástechnikai, műszertechnikai és képal­kotó-vizsgálati eljárásokat. Az összetett vizsgálati módszer lehetővé teszi, hogy rövid időn belül több kérdésre pontos és tárgyilagos válaszokat kapjunk a vizs­gált személy komak-nemnek megfelelő fizikális állapotáról. A vizsgálati rend­nyos Tanács elnöksége a módszert és az eljárást orvosdiagnosztikai eljárá­sokhoz sorolta.- Kiknek ajánlják a vizsgálatot?- A kifejlesztett módszert ajánlani lehet: szűrésre, kórelőzmény felvéte­lezésére, valamint célzott szakorvosi kérdések megválaszolására. Az infra­vörös monitorozás más vizsgálati el­járásokat nem vált ki, és azokat nem helyettesíti. Az orvosi diag­nosztika tárházát bővíti egy új, tárgyilagos vizsgálati le­hetőséggel. A részvétel önkéntes. A felvételezés nem befolyásol­ja a vizsgált személy egész­ségi állapotát, teljes mérték­ben veszélytelen. A felvéte­lezés értékelése leíró jellegű, orvosi diagnózisnak nem te­szer alkalmas a panaszmentes pácien­sek komak-nemnek megfelelő állapotá­nak meghatározására és a szakértői szoftver segítségével az ajánlott életvi­teli és életmódi javaslatok elkészítésére. A betegségek időben történő felisme­rése nagyban segítheti a gyógyító orvo­si munkát. A szomatodiagnosztikai megelőző típusú vizsgálatok alkalma­sak a betegségek korai megjelenítésére.- Mi a lényege e vizsgálóberende­zésnek?- A szomatometria képalkotó vizs­gálati eljárása a „szomatoinfra” felvé­telezés. A módszer beavatkozással nem járó, úgynevezett noninvazív vizsgálat; károsító sugárzást nem bo­csát ki. Az emberi testből kisugárzó infravörös hullámok képpé alakításá­val lehetséges az élettani folyamatokat monitorozni és megjeleníteni. Az inf­ravörös monitorozás elméleti és gya­korlati feldolgozását az egyetemi ku­tatócsoport végezte el. A klinikai tesz­telések és a módszer részletes ismerte­tése után az Egészségügyi Tudomá­kinthető. A kutatási programban való részvétel nem helyettesíti az orvosi vizsgálatokat, és nem tekinthető orvo­si szolgáltatásnak. A kutatási programot a Műegyete­mi Természet- és Sporttudományi Közhasznú Egyesület működteti. Az atomerőmű területén a PA Zrt. és a BME között kötött kutatásfejlesztési támogatás alapján vehető igénybe. A vizsgálatra a PA Zrt. II. orvosi rende­lőjében lehet jelentkezni.- Köszönöm a tájékoztatást!-Wollner Pál-KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS Beszámoló a „Műszakosokért” Alapítvány 2006. évi működéséről A Paksi Atomerőmű Zrt.-nél működő Műszakos Dolgozók Érdekvédelmi Szer­vezete (MESZ) szociális és rehabilitá­ciós célú alapítványt hozott létre 2004- ben a három műszakos munkavállalók és családtagjaik megsegítésére. Az alapítvány 2006-ban is az alap­szabályban meghatározott célok sze­rint, a rászoruló munkavállalók meg­segítése érdekében működött. 2006- ban az alapítvány nyitóvagyona: 460 654 Ft volt. Az alapítvány a költségvetésből és annak alrendszereitől támogatást nem kapott. Az alapítvány kizárólagosan csak a MESZ-től kapott támogatást céljai megvalósításához. A MÉSZ-től kapott juttatás összege 2 500 000 Ft volt. A pénzbeni támogatást egy ösz­­szegben utalták át az év elején. Az éves kamatjóváírás összege: 1804 Ft volt. 2006-ban így az alapít­vány működéséhez 2 962 458 Ft állt rendelkezésre. Az alapítvány csak pénzbeni tá­mogatást nyújtott a rászorulóknak, aminek összege: 1 648 820 Ft volt. Az APEH szja, eho, bankköltség, könyvelési díj stb. címén az alapít­vány 1 014 355 Ft költséget fizetett ki. Az alapítvány kuratóriuma díjazás nélkül végezte feladatát, így ez költ­séget nem jelentett. Az alapítvány tényleges kiadása 2 663 175 Ft volt. A 2006. évi pénzmaradványok összege így 299 283 Ft-ot tett ki. Az alapítvány célkitűzéseinek meg­felelően, eredményesen működött a rászoruló munkavállalók érdekeit szolgálva. Berkes Sándor, kuratóriumi elnök Kormos János (1952-2007) 2007. január 22-én a szekszárdi kór­házban váratlanul elhunyt Kormos János PA Zrt. nyugdíjas kollégánk. Két hónapos gondos ápolás, szak­szerű orvosi ellátás ellenére a betegsége legyőzte munkatársunk szervezetét. Kormos János 1983. április 22-től 2005. szeptember 30-ig - nyugdíjba vonulásáig - nukleáris karbantartó lakatosként dolgozott az erőműben. Munkatársai, va­lamint vezetői jól felkészült, szorgalmas szakembernek tartották. Betegsége miatt nem élvezhette a megérde­melt pihenést, a gondtalan nyugodt nyugdíjaséletet. 2007. január 29-én vettek végső búcsút Kormos Já­nostól a szekszárdi alsóvárosi temetőben. Gyászolja őt két fia: Tamás és János, munkatársai és ismerősei. Emlékedet megőrizzük örökre! Nyugodjál békében! -MJ.­Vas István (1953-2007) Hosszan tartó, súlyos betegségben a szekszárdi kórházban 2007. január 19-én elhunyt Vas István, a PA Zrt. nyugdíjasa. Nyugdíjas kollégánk 1981. november 2-tól 2006. augusztus 1-jéig - nyugdíjba vonu­lásáig - dolgozott az erőműben. Kötelességtudó, kiváló szakember volt. 2005-ben váratlanul az egészségi állapota megromlott. Egy évig betegállományban volt. Elkerülve a leszázalékolását - élve a lehetőséggel - korengedménnyel nyugdíjba ment. Betegsége ellenére bizakodva tervezte a jövőjét. Amiben csak tudott, segítségére volt nyugdíjas fele­ségének. Büszke volt nős fiára, egyetemista lányára. 2007. február 1-jén Pakson, az Újtemplomban vettek vég­ső búcsút Vas Istvántól. Gyászolja őt szerető felesége: Ilon­ka - akivel 32 évig éltek együtt boldog házasságban - sze­rető két gyermeke: Zoltán és felesége, valamint lánya: Éva. Sógora: János és családja és munkatársai. István, nyugodjál békében! -MJ.­Látogatóban Müller Ádámnál A PA Zrt. nyugdíjas targoncavezetőjénél Müller Adóm 1979. augusztus 13- án került a Paksi Atomerőmű Vál­lalathoz targoncavezetői munka­körben. Többéves vezetői gyakor­lattal a háta mögött - helyi ismeret megszerzése után - hamar beillesz­kedett a kollektívába. Munkáját, beosztását szerette. Megbízható, szorgalmas dolgozónak tartották munkatársai és vezetői. 1990. au­gusztus 31-vel 60 éves korában el­ment nyugdíjba. Ádi bácsit paksi otthonában kerestem fel.- Hogy érzed magadat, hogyan telnek a nyugdíjas évek?- Köszönöm az érdeklődésedet. Ko­romhoz képest jól vagyok. Közelítve a nyolcadik X-hez, nincs okom panasz­ra. Nem unatkozom. Mindenre van idő. Szerencsére segítségre még nem szorulok. 1993-ban infarktusom volt. Viszonylag hamar meggyógyultam. Gyógyszerrel karbantartom magamat.- Milyen elgondolással jöttél az erőműbe dolgozni?- Hosszú időn keresztül a paksi konzervgyárban dolgoztam. Családos ember lévén a jobb munkakörülmény, valamint a magasabb fizetés remé­nyében jelentkeztem felvételre. Ab­ban az időben munkatársaim közül sokan követték a példámat.- Több mint tízéves erőműves mun­kád során maradandó szép emlékek­ről, ha tennél említést.- Sokat kellett dolgozni. A munká­mat mindig, mindenkor becsülettel el­végeztem. Soha semmiféle problémám nem volt. Hálás szívvel gondolok ennyi idő után is a volt munkatársaimra, ve­zetőimre. Elek Tóni bácsira, Csekő Ist­vánra, a gyártó osztály volt vezetőjére, aki sajnos már nincs közöttünk, fiata­lon, váratlanul elhunyt. Szép emlékeim közé tartozik a nyugdíjas-búcsúztatóm.- Rossz emlékek?- Nem voltak. Mindenkor, min­denben segítettük egymást. Nagyon jó kollektívában dolgoztam.-Nyugdíjasként jártál az erőműben?- Nagyon régen voltam bent a volt munkahelyemen. Múlt évi nyugdíjas­találkozón örömmel vettem részt. Sok nyugdíjas társaimmal együtt reméljük, hogy az elkövetkezendőkben hasonló programra kerül sor. Havi rendszeres­séggel kézhez kapom az Atomerőmű újságot és a VDSZSZ (Villamosener­­gia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége) újságját. E két lapból nemcsak az erőműves eseményekről, hírekről értesülök, hanem az iparági dolgokba is betekintést nyerünk. — Családod? — Családi házunkban nyugdíjas fe­leségemmel élünk együtt - 53 éve boldog házasságban - segítve egy­mást mindenben. Van két felnőtt csa­ládos gyermekünk, Adám és Rozália. Négy felnőtt korú unokánk van, há­rom lány és egy fiú. Életünk során va­gyonra nem tettünk szert. Arra töre­kedtünk, hogy gyerekeinknek saját otthonuk, házuk legyen. Szerencsére ezt közösen meg tudtuk valósítani. Feleségemmel együtt rendszeres láto­gatói vagyunk az Atomerőmű Nyug­díjas-egyesületnek. Nagyon jól érez­zük magunkat, a közös programokon. — Köszönöm a beszélgetést. Sok bol­dogságot, egészséget kívánok! -MJ.­Szabó Sándor (1930-2006) Szabó Sándor nyugdíjas mun­katársunk 76 éves korában, 2006. november 22-én a szek­szárdi kórház­ban elhunyt. Pályáját a Diósgyőri Vasmű­ben kezdte, majd az OVIT-nál he­lyezkedett el. A nagyfeszültségű elektromosenergia-elosztó háló­zat számos pontján (Alsózsolca, Sajószöged, Gyöngyös, Detk) dolgozott üzemeltetőként, de a központi rendszerirányításnál (OVT) is gyakorlatot szerzett. A paksi atomerőműbe 1978- ban nyert felvételt, ahol mindvégig hű maradt szűkebb szakterület­éhez, a villamos üzemvitelhez. Mű­szaki ellenőre, majd művezetője lett a 400/120 kV-os állomásnak, ahol is a fiatalok generációit ismer­tette meg az üzemeltetés napi gyakorlatával. Sajátos „üzemzava­ri játéka’’ méltán tekinthető a szin­ten tartó képzés egyfajta előfutárá­nak. Közel 42 év aktív munka után 1991-ben vonult nyugállományba. Kezdetben családjával, majd az ASE természetjáróival emléke­zetes kirándulásokat tett a Kár­pát-medence középhegységei­ben, és ötvenöt évesen még a vi­torlázás fortélyait is elsajátította. Betegségének szövődményei egyre inkább felemésztették egész­ségét, így életét a gondos, oda­adó ápolás sem tudta meghosz­­szabbítani. Emlékét megőrizzük! Hajpál Sándor (1953-2007) Szeretett férj, édes­apa, munkatársunk, Hajpál Sándor 2007. január 27-én hosz­­szan tartó, súlyos be­tegségben dunaszent­­györgyi otthonában elhunyt. Több mint két éve egészségi problémák jelentkeztek nála. A betegség megjelenésekor na­gyon bízott a gyógyulásában. Kollégái is bíztatták és segítették. Számtalan esetben gyógykezelésre szállították Pécsre. Kezdet kezdetén javulás mutat­kozott, valamennyien úgy láttuk, hogy kollégánk egészségi állapota helyreáll. Későbbiek során a szervezete elfáradt, egyre gyengébb lett. Vele együtt örül­tünk, hogy múlt év december 30-val korkedvezménnyel elmehetett nyugdíj­ba. Sajnos nem sokáig élvezhette. Hajpál Sándor, „Supi” - ahogyan a kol­légái becézték -1978. április 13-án nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, kezdetben lakatosként, később villamos gépszerelőként dolgozott. Olyan ember volt, akire bármikor lehetett számítani. Az első hívó szóra jött, és tette a dolgát. Füg­getlenül attól, hogy éjjel-nappal, hétvé­gén vagy ünnepnap kérték erre vezetői. 2007. február 1-jén a dunaszentgyör­­gyi temetőben vettek végső búcsút Hajpál Sándortól. Gyászolja őt szerető felesége: Anna (Jeni), nevelt lánya: Er­zsébet, iskolás kisfia: Sándor, bánatos özvegy édesanyja, anyósa, apósa, só­gornői: Csilla, Lilla, Emese és családja, sógora: Imre és családja. Keresztfiai, keresztlányai, rokonok és a villamos karbantartó osztály dolgozói. Nyugodjál békében! -MJ.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents