Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-08-01 / 8-9. szám

2007. augusztus-szeptember

paksi atomerőmű

. oldal

VMVAS ISTVÁN

Az a bizonyos „Csikócsapat” rólunk kapta a nevét, Pónya József eredetileg a fizikusokra értette ezt a jelzőt, de később - teljes joggal - az akkori fiatal üzembe helyező gárdára volt jellemző, illetve jogosan használták. Azt hiszem mindannyian büszkék vagyunk arra, hogy akkor mi ezt csinálhattuk. Ami másképpen volt, mint az orosz szakembereknél az az, hogy a Központi Fizikai Kutatóintézettel együttműködve egy digitális számítógépes adatgyűjtő rendszert dolgoztunk ki, amelyet az orosz fél kezdetben idegenkedve fogadott. Később, egy próbamérés után elfogadta az eredményeket, és a sikeres üzembe helyezés után gratuláltak a magyar csapatnak, majd ezt követően maximálisan támaszkodtak ránk. Úgy mondhatnám, hogy miközben mi felnőttünk az orosz szakértők mellé, aközben a bennünket oktatók is sokat tanultak. Tehát kihasználtuk azt a számítástechnikai lehetőséget, ami nálunk már akkor adott volt Ez az indulás meghatározta a paksi atomerőmű fizikusainak a pályáját. A paksi atomerőmű fizikusgárdája más, mint a többi erőmű fizikusaié. Majdnem a kutatóintézetek szakembereinek a rangsorába sorolhatók. Bár a feladatuk jellege más, mégis elismert tagjai a WER-reaktorok fizikájával foglalkozó tudományos nemzetközi csapatnak. Erre én büszke vagyok, és remélem, így látják mások is. Nagy a nemzetközi respektusa ennek a csapatnak. Örülök, hogy ennek a kialakításában részt vehettem az eltelt harminc év során.

— Tudat alatt készülünk a bővítésre. A majdani bővítésnek lesz újabb „ Csikócsapata "?- A gondolat bennünk van, és talán el is kezdünk ezen dolgozni. Azt szoktam mondani: olyan nyugdíjas kort szeretnék megélni, hogy még módom legyen egy ilyen erőműavatáson részt venni. Hogy lesz-e ilyen csapat? Amikor fiatal voltam, azt hittem az a jó, amit én csinálok, amire rálátásom van. Később kezdtem nálamnál fiatalabb kollégákkal dolgozni, és beláttam: ők is tudnak úgy dolgozni, mint ahogyan annak idején én dolgoztam. Sőt, ma már azt mondom, helyénvaló az, hogy mindig azoknak hagyjuk a lehető legnagyobb részvállalást a munkából, akik éppen alkotni akarnak. Ez azt jelenti, a fiatalok motiváltabbak, mert hiszen a saját jövőjüket építik. Biztos vagyok abban, hogy a paksi atomerőműben dolgozó fiatal szakemberek örömmel nekilátnának egy újabb blokk építésének, lenne egy újabb „Csikócsapat”.

A nukleáris energia jövője Nagy-Britanniában

2007 májusában megjelent az Egyesült Királyság energiapolitikáját összefoglaló Fehér Könyv konzultatív kiegészitésének szánt ,A nukleáris energia jövője” (The Future of Nuclear Power - The Role of Nuclear Power in a Low Carbon UK Economy) című kiadvány. A dokumentum az elemzések alapján kialakult aktuális kormányálláspontot tükrözi. A brit kormány az új atomerőművek kérdésében még az idén dönteni kíván a következő okok miatt:

• A következő két évtizedben a jelenleg áramot szolgáltató erőművek jelentős részét le kell állítani és újakkal helyettesíteni.

• A klímaváltozás, amely összefüggésben van a fosszilis energiaforrások szén-dioxid-kibocsátásával, gyorsukban van.

• A hazai fosszilis energiaforrások kimerülőben vannak, és az Egyesült Királyság energiafüggése az import tüzelőanyagoktól egyre növekszik.

A dokumentum a következőkben rögzíti a kormány álláspontját a nukleáris energetikával kapcsolatban.

• A brit kormány rendelkezésére álló adatok azt bizonyítják, hogy az atomerőművek szénkibocsátása a teljes élettartam alatt hasonló a szélerőművek kibocsátásához és jelentősen kisebb a fosszilis tüzelőanyagokat égető erőművek szénkibocsátásánál. Az atomerőművek hozzájárulhatnak a klímaváltozás elleni küzdelem sikeréhez.

• Az energiaellátás biztonságának megteremtése érdekében törekedni kell egy diverzifikált energiamix kialakítására. A nukleáris technológia kizárása a választási lehetőségek köréből növelné a függőséget más technológiáktól és növelné az energiaellátás biztonságának kockázatát. Új atomerőművek építése lehetőséget biztosítana egy széles spektrumú energiamix kialakítására, megfelelő rugalmas reagálással a jövőben bekövetkező, előre nem látható eseményekre, tehát növelné az energiaellátás biztonságát.

• A 2006-ban megjelent Energy Review Report konzervatív becslése szerint az atomerőművek jelentős hasznot hoznak a brit gazdaságnak a korlátozott szén-dioxid-kibocsátás és az energiaellátás biztonságának megteremtése révén. Az atomenergetika, mint az egyik leggazdaságosabb emissziócsökkentő technológia mellőzése a hosszú távú szén-dioxid-kibocsátási célok teljesítését fenyegeti.

• A nukleáris szabályozás és az atomerőművek technológiai fejlődése alapján kijelenthető, hogy az újabb generációs atomerőművek biztonsági, egészségi és nonproliferációs kockázata nagyon kicsi. Az eddigi tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a kiégett üzemanyag reprocesszálásának elhagyása és szigorú szabályozási környezet biztosítása esetén a nukleáris anyagok szállításával kapcsolatos kockázat nagyon kicsi. Ezeket a kockázatokat - melyeket az ipar képes

minimális szinten tartani és kezelni - a hatásos szabályozási keret biztosítja.

• Jelenleg már rendelkezésre áll a technológia az újonnan keletkező radioaktív hulladék geológiai tárolókban való elhelyezésére, ez a legjobb megoldás bármely új atomerőmű radioaktív hulladékának kezelésére. Amíg lehetőség lesz a hulladék geológiai tárolókban való végleges elhelyezésére, addig azt ideiglenes tárolóknak kell befogadni.

• Az új atomerőművek környezetre gyakorolt hatása nem különbözik jelentősen más energiatermelő technológiáktól, az Egyesült Királyságban érvényes szabályozás és az EU szabályozás hatékony alkalmazása esetén a környezeti hatások megfelelően kezelhetők. Szükséges az atomerőművek potenciális környezeti hatásainak stratégiai becslése.

• A rendelkezésre álló adatok szerint a világ uránkészletei biztosítják a globális igények fedezését a jövőben. Az a viszonylag kis hatás, amelyet a brit atomenergetikai befektetések engedélyezése jelentene a világpiacra, nem veszélyezteti az új atomerőművek ellátását üzemanyaggal.

• A nukleáris ipar és a képzett munkaerő piaca képes lesz a megfelelő reagálásra, amennyiben a brit kormány engedélyezi az atomenergetikai befektetéseket.

• A jövőbeli atomerőműveket olyan módon kell felépíteni, hogy ne legyen szükség a kiégett fűtőelemek reproceszszálására, a pénzügyi feltételrendszert és a radioaktív hulladékkezelést ennek megfelelően kell kidolgozni.

A brit kormány arra az előzetes álláspontra jutott, hogy a magánszektor számára felkínált befektetési lehetőségek legszélesebb körének előnyei - beleértve az atomerőműveket - felülmúlják a hátrányokat, ezért engedélyezhető az atomenergetikába való befektetés a következő feltételek teljesülése esetén:

• a fejlesztő környezeti hatástanulmányt készít és biztosítja a fejlesztés környezetvédelmi engedélyeztetését;

• a fejlesztő beszerzi a független szabályozó hatóságok megfelelő engedélyeit, amelyek biztosítják, hogy az atomerőmű biztonságosan, megbízhatóan és a lakosság egészségére gyakorolt káros hatásoktól mentesen működhet;

• miniszteri határozatot szerez be, amely kimondja, hogy a javasolt terv indokolt;

• a javasolt terv olyan helyen valósul meg, amely megfelel a stratégiai és környezetvédelmi kritériumoknak (összhangban az EC 2001/42 Direktívával);

• a megvalósítás, a szabályozás, a kialakítás védje az adófizetőket, amenynyiben biztosítani kell, hogy a befektető magántársaságok viseljék a leszerelés és hulladékkezelés összes költségét;

• az új atomerőművekből származó

radioaktív hulladék kezelése megfeleljen a legszigorúbb követelményeknek. Dr. Szerbin Pável

Atomerőmű és gáztüzelésű erőmű szénkibocsátásának összehasonlítása Atomerőmű és gázerőmű összehasonlító költségprofilja

(Forrás: DTI Analysis) (Forrás: DTI Analysis)

(Capital - tőke, O&M - működés és fenntartás. Fuel - üzemanyag, Back-end - leállítás, leszerelés)

Az eke szarvától az atomtechnikáig

ELŐSZÓ

Falun születtem, és ifjú koromban még szántottam, vetettem és arattam is. Megtanultam a kétkezi paraszti munka nehezét is, de élveztem szépségét is. Még ma is emlegetem azokat a szép májusi harmatos reggeleket, amikor napfelkeltekor lucemakaszálás közben az ember elől felugrottak a vadnyulak, és szárnyukat csattogtatva felrepültek a fogolymadarak féltve a fészkükben hagyott tojásokat, vagy az éppen kikelt kicsinyeiket.

1956-ban szereztem meg villamosmérnöki diplomámat a Budapesti Műszaki Egyetemen. Azért lettem villamosmérnök, mert a gimnáziumi évek alatt matematika-fizika tanárom

(Sárgái tanár úr) megszerettette velem az elektromosságot, és sokat mesélt a jövő terveiről, többek között az atomtechnika várható elteijedéséről. Sokat mesélt az akkoriban Szibériában épülő hatalmas vízerőművekről - Davidovtervekről. Ebben az időszakban olvastam a „Távol Moszkvától” c. romantikus regényt az óriási villamos távvezetékek építéséről is. Kedvet kaptam ahhoz, hogy jobban megismeijem ezt a területet, és a vágy is felébredt bennem, hogy én is részese lehessek hasonló nagy létesítmények építésének.

Vágyam teljesült. 1968-tól 1985-ig részese voltam a paksi atomerőmű építésének.

BELOJARSZKI

TANULMÁNYÚT

Az 1970-es évek elején több tapasztalatszerző és kereskedelmi delegációt vezettem az akkori Szovjetunió atomerőműveibe, valamint Moszkvába és Kijevbe. így jutottam el Belojarszkba is. Belojarszk az Uralon túl, Szibériában, Szverdlovszk (ma Jekatyerinburg) közelében van. Akkor ott már üzemelt egy grafitmoderátoros csöves reaktor, és építeni kezdték a 600 MW-os gyorsreaktort.

Gimnáziumi álmaim megvalósulni látszottak.

Olyan helyre tervezhettem az utazást, amelytől már nem volt túl messze az Ob és Jenyiszej folyókra tervezett hatalmas vízerőmű-komplexum. Nem volt ugyan a hír nyilvános, de az atomos berkekből már tudni lehetett, hogy ezeket az erőműveket az ugyancsak arrafelé telepített urándúsító művek

hatalmas energiaigényének kielégítésére építették.

Az utazás megkezdése előtt már Budapesten, majd Moszkvában megkíséreltem az illetékesek engedélyét megszerezni, hogy az egy hónapos tanulmányút alatt meglátogathassam ezeket a létesítményeket. Budapesten azt javasolták, hogy Moszkvában kíséreljem meg, Moszkvában azt javasolták, hogy Szverdlovszkban és

Belojarszkban kíséreljem meg az utazás engedélyezését, de végül is engedélyt nem kaptam, sőt egy idő után az erőmű - angolul jól beszélő - főmérnöke őszintén és baráti hangon négyszemközt azt javasolta, hogy ne érdeklődjek sem az urándúsítók, sem ezen nagyerőművek után, mert gyanússá válhatok, és még Belojarszkból is hazatanácsolhatnak.

Ezek után nyugton maradtam, kárpótlásul megengedték, hogy az erőmű könyvtárába szabadon bejárhassak, és ott az igazán gazdag angol nyelvű szakirodalmat tanulmányozhassam. Ebbe viszont úgy belefeledkeztem, hogy a kollektív krumpliszedési akcióból is kimentettem magam. Igaz, nekem sem vödröm, sem kapám nem volt ehhez a művelethez. Azt viszont tapasztaltam, hogy az erőmű minden dolgozójának kötelező volt a krumpliszedéshez saját vödröt és kapát hozni.

Belojarszk és környéke viszont nagyon szép volt, de sajnos csak pár száz méteres sétákat tehettünk a környező erdőben, mert távolabbra nem engedtek. A környező falvakban csak fából épült, de nagyon szép kivitelű házakat lehetett látni. Szálláshelyünk az erőmű hűtőtavának partján épült (már akkor nyugati színvonalú) szállodájában volt, amelynek éttermében igen finom ételeket kaptunk. Ebben az étteremben majdnem minden este megjelentek a közelben lévő katonai támaszpontról

a magas rangú tisztek, ahol az italadag fejenként fél liter vodka és több üveg sör volt. Ettől természetesen a legtöbb katonatiszt egy-másfél óra alatt kiütötte magát, és a GPU közlegényei sok esetben hordágyon vitték el a katonákat. Természetesen nem mindegyiket, sok tiszttel még angolul is az első pár deci vodka után lehetett csevegni. (Ezen a környéken lőtték le a híres U2-es amerikai kémrepülőgépet, ami akkoriban nagy port vert fel.) Az étteremben egyébként minden este jó zene volt, és néha a környék lányaival még táncolni is lehetett.

Összességében még ma is nagyon kellemesen emlékszem vissza az ott töltött első harminc napra. Ezt követően a 70-es évek második felében még egyszer visszakerültem Belojarszkba, ahol a magyar delegáció keretében a KGST atomszekciós ülésén vehettem részt. A delegációt Szabó Benjamin vezette, és emlékszem, hogy Szabó József köszöntötte a magyar delegáció nevében a szverdlovszki nagyszínházban a konferencia résztvevőit. Ez az út is kellemes volt, de nekem sokkal unalmasabb, mint az első utazásom. Sok volt az elvtársi semmitmondó szöveg. Az atomtechnika viszont csodálatos, csak szépen és komolyan kell művelni. Én mindenesetre itt is sokat tanultam a valóban jól képzett mérnököktől, és igyekeztem hasznosítani a későbbi munkámban. -Balogh Ernő-