Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7. szám
4. oldal 1976-2006 2006. július Cikksorozat a paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbításáról Tisztelt Olvasók! Önök közül már sokan hallhattak, olvashattak arról, hogy megkezdődtek a paksi atomerőmű tervezett üzemidejének (30 év) meghosszabbításával kapcsolatos előkészítő tevékenységek, amelyek tervszerűen az üzemidő-hosszabbítás projektterve alapján folynak. A cél, az eredetileg tervezett üzemidő 20 évvel történő meghoszszabbítása. Hogyan lehetséges ez? A paksi blokkok kiemelkedő biztonsági és rendelkezésre állási mutatókkal rendelkeznek még a nyugati atomerőművekkel történő összehasonlítás alapján is. E helyzet kialakulásában egyaránt szerepe van az utóbbi évek biztonságnövelő intézkedéseinek, illetve a blokkokba eredendően betervezett tartalékoknak. Ez utóbbit, engedjék meg, hogy egy személyes élménnyel is illusztráljuk: Teller Ede, a híres magyar származású atomtudós, amikor először hazalátogatott sok-sok évi amerikai távoliét után, Paksra is eljött. Szerencsénk volt ahhoz a kis csapathoz tartozni, akik Őt kísérték. Amikor meglátta az üzemi épületeinket, szinte hátrahőkölt, s ezt mondta: „Ennyi beton...!” Nos igen! Ez nemcsak az épületeinkkel van így! Technológiai berendezéseink is sokkal robosztusabbak egy azonos paraméterű nyugati blokk berendezéseihez képest. A múlt század hatvanas éveiben, amikor a WER-440/213 típusú blokkokat a Szovjetunióban tervezték, még nem álltak rendelkezésre olyan korszerű számítástechnikai eszközök, amivel a szerkezetek, berendezések tervezését, méretezését nagy pontossággal el lehetett volna végezni, ezért a bizonytalanságokat a beépített anyagmennyiséggel ellensúlyozták. Ez a mi a szerencsénk! Ez teszi lehetővé, hogy a tartalékokat felmérve, az eredetileg tervezett üzemidőt meghosszabbítsuk. Van még néhány ok és kedvező körülmény: általában a tervező nehezebb üzemmenettel, több leállással és indítással számolt, mint ami a kiegyensúlyozott üzemmenetünkre jellemző, tehát a blokkok a tervezettnél kevésbé használódnak el. Az is tény, hogy a biztonságnövelő átalakítások, felújítások és rekonstrukciók - amelyeket a 30 év megállapításánál természetesen nem terveztek - sok szerkezet és rendszer esetében újszerű állapotot eredményezett. A 30 év tervezett üzemidő megállapításánál kevésbé igényes anyagvizsgálattal, műszaki felülvizsgálatokkal és karbantartással számoltak, mint ami a paksi gyakorlat volt a kezdetektől, s ami ma a paksi gyakorlat. Mindezeket együttesen kell kihasználni annak érdekében, hogy bebizonyítsuk, a paksi blokkok 30 helyett 50 évig biztonságosan üzemeltethetők. Mindez ma csak kevesek gondja és munkája a paksi atomerőműben, de biztosak vagyunk abban, hogy ez a munka csak akkor lesz sikeres, ha mindenki - legyen bár csak távoli kapcsolatban az üzemidő-hosszabbítással - úgy végzi a munkáját, sőt úgy gondol saját jövőjére, hogy abban az üzemidő-hosszabbításnak fontos szerepe van. Az üzemidő-hosszabbítás előkészítésének eseményeit, a munkák műszaki tartalmát, az aktualitásokat csak kevesen ismerik. Erre csak egyegy fontosabb esemény hívja fel a figyelmet. Ilyen volt az országgyűlés 2005. novemberi 21-ei döntése, amiben tudomásul vette a paksi atomerőmű tervezett üzemidejének meghoszszabbítását, vagy a 2006. április 28- án Pakson, majd május 16-án Kalocsán rendezett közmeghallgatás, amit az üzemidő-hosszabbítás környezethasználati engedélyének megszerzése érdekében tartottak. A példákat folytathatjuk az osztrák Mattersburgban (Nagymarton) megtartott közmeghallgatással is, ahol az Espooi egyezménnyel összhangban az érintett osztrák tartományok lakosainak szerveztek közmeghallgatást a paksi üzemidő-hosszabbítással kapcsolatban. E cikksorozat megírásába azért kezdünk bele, mert úgy gondoljuk, hogy mindenkinek, aki Paks szűk vagy akár tág környezetéhez tartozik, joga van ahhoz, hogy a témában tájékozott legyen. Nekünk, akik az Üzemidő-hosszabbítási Projekt munkájában részt veszünk, kötelességünk, hogy tájékoztassuk az érdeklődőket eredményeinkről, sikereinkről, problémáinkról. Fontosnak tartjuk azt is, hogy e kérdésben egyformán gondolkodjunk, ami csak jól tájékozott emberektől várható el. Ezért határoztuk el, hogy bemutatjuk Önöknek a projekt főbb műszaki feladatait, munkáját, s beszámolunk az egyes feladatok állásáról, terveinkről, céljainkról. Milyen témákat fogunk tárgyalni? Úgy gondoltuk, hogy átfogó, s egyben elegendően részletes ismereteket kell közölnünk, amihez az alábbi tematikát ajánljuk: • Új tendenciák a nukleáris energetika megítélésében, az üzemidőhosszabbítás szerepe a nukleáris energetika jövője szempontjából • Az üzemidő-hosszabbítás szerepe a nemzetgazdaságban, a politikai, társadalmi támogatottság bemutatása, a megvalósíthatósági tanulmány főbb megállapításai (beleértve a külföldi országok gyakorlatát is a kérdésben) • Időszakos Biztonsági Felülvizsgálat (IBF), Végleges Biztonsági Jelentés (VBJ) és az üzemidő-hosszabbítás egymásra épülése • Környezethasználat engedélyezésének kérdései, státusz, eredmények, közmeghallgatások •A nukleáris engedélyezés érdekében végzett főbb projektfeladatok, azok tartalma, az engedélyezési szakasz mérföldkövei • Öregedéskezelési felülvizsgálatok és azok eredményei • Reaktortartályok élettartamával kapcsolatos főbb vizsgálatok helyzete (reaktortartály ridegedése, szilárdsága, kifáradás- és törésmechanikai elemzések) • Villamos és irányítástechnikai berendezések környezetállósági vizsgálatai • Építészet, építészeti állapotfelügyelet (programok, eredmények) • Vízvegyészeti kérdések, korróziós programok • Egyes szerkezetek, berendezések élettartamát meghatározó öregedéselemzések - amit a hazai szaknyelv korlátos időtartamra érvényes biztonsági elemzéseknek (kibe) nevez - felülvizsgálata • Főbb berendezések (és az épületek) állapotának felülvizsgálata, a vizsgálati eredmények, tervezett beavatkozások, rekonstrukciós programok bemutatása • A karbantartás hatékonyságának ellenőrzésére előírt hatósági követelmények és azok megvalósítása • Élettartam-gazdálkodás (szervezeti, gazdálkodási, műszaki feltételei) • Hogyan tovább? (Menetrend az üzemeltetési engedély megszerzése érdekében) A tájékoztató teljes képet ad az üzemidő-hosszabbítás feladatairól, és egyben olyan műszaki ismertetést is nyújt, ami kielégítheti a téma részleteire is kíváncsi olvasók, kollégák érdeklődését. Az a tervünk, hogy minden hónapban megjelentetünk egy-egy írást, a közölt sorrendnek megfelelően. Mindemellett készek vagyunk bármilyen, az üzemidő-hosszabbítással összefüggő kérdés megválaszolására is. Kéijük Önöket, hogy kérdéseiket, témajavaslataikat juttassák el a szerkesztőséghez. Kedves Olvasók! Reméljük e rövid beharangozóval felkeltettük érdeklődésüket az üzemidő-hosszabbítás iránt. Ha igen, akkor kérjük, olvassák el tájékoztató cikkeinket a következő hónapokban is! Dr. Katona Tamás Rátkai Sándor Kovács Ferenc The Workfs Nuclear News Agency-V NucNet hírek a nagyvilágból Meghosszabbítják a holland Borssele atomerőmű élettartamát A Borssele atomerőmű élettartamának 20 éves meghosszabbításáról írtak alá egyezményt Hollandiában június 16-án. A megállapodás formalizálja a holland kormány év eleji kijelentését, amely szerint az egyblokkos, 480 MW-os erőmű 2033 decemberéig, összesen 60 évig üzemelhet. A megállapodást a kormány részéről a környezeti ügyekért felelős miniszter, az atomerőmű üzemeltetőjeként az EPZ és a tulajdonosok, a Delta és Essent írta alá. A megállapodás értelmében a tulajdonosoknak 250 millió eurót kell fenntartható energiába fektetni, az energiatakarékosságot, a tiszta fosszilis energiát (csökkentve a szén jelentőségét) és a megújuló energiát, mint pl. a biomaszszát középpontba állítva. Az összeg a kormány által ugyanebből a célból elkülönített 250 millió eurót egészíti ki. A kormány szerint ez évente mintegy 1,4 millió tonna szén-dioxid kibocsátását takarítja meg Hollandiában. A Borssele atomerőmű 1973-ban lépett üzembe, és az ország egyetlen működő atomerőműve. A megállapodás megakadályozása érdekében fellépő Zöld és a Szocialista pártok érvelését a parlament 2006. január 12- én utasította el. A Borssele mellett az EPZ egy 405 MW-os szénerőművel, egy 12 MW-os szélerőműparkkal és egy 18 MW-os gázturbinával rendelkezik. Ausztrál tanulmány az atomerőművek gazdaságosságáról Ausztrália első atomerőműve állami támogatás nélkül is versenyképes lenne a gáz- és szénerőművekkel, és nincs szükség állami támogatásra ahhoz, hogy nyereséges legyen - állítja egy most megjelent tanulmány. Az Ausztrál Nukleáris Tudományos és Technológia Szervezet (Australian Nuclear Science and Technology Organisation - ANSTO) tanulmányában kétféle pénzügyi tervet vizsgáltak meg egy AP1000-es típusú atomerőmű építésére vonatkozóan, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezek bármelyike alkalmas gazdaságos erőmű létesítésének finanszírozására. Az egyik elképzelés szerint a pénzügyi kockázatot a beruházók viselik, és nem vesznek igénybe állami támogatást. A villamos energia költsége eltérő lehet attól függően, hogy világszerte hogyan alakul ennek a típusnak a sorsa. Amennyiben Ausztráliában épülne fel az első kereskedelmi példány, akkor az általa termelt villamos energia ára 3,8 ausztrál dollárcent (2,3 eurocent) lenne kilowattóránként. Ha azonban Ausztrália a világ ötödik AP- 1000-es atomerőművét építené fel, a költség 3,6 cent/kWh-ra mérséklődhetne, a létesítési tapasztalatoknak köszönhető költségcsökkenés miatt. A másik terv 14,31% állami támogatással számol, így a termelés költsége 3,6 dollárcent/kWh-nak adódik. Az erőmű működésének első 12 évében a kormány a termelési költségek 21,41%-át is támogatná. A fenti költségeket 2-2%-kal növelik a kiégett nukleáris üzemanyag kezelésének és a leszerelésnek a költségei, és hasonló összeget jelentenek a kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésének költségei is. A tanulmány végkövetkeztetése, hogy mindkét terv alkalmas új atomerőmű épitésének gazdaságos finanszírozására. A tanulmány előrejelzése szerint az atomenergia 2011-ig - azaz amíg a szén árára vonatkozó adatok rendelkezésre állnak - folyamatosan versenyképes lesz a szén- és gázerőművekkel szemben. A tanulmány azt is rögzíti, hogy az atomenergia bizonyíthatóan a villamosenergia-termelés legmegbízhatóbb módja, kevéssé érintett politikai vagy előre nem látható eseményektől. Az atomerőművekben előállított villamos energia árát csak kis mértékben befolyásolja az mán ára, és akkor sem várhatójelentős áremelkedés, ha a kombinált ciklusú gázerőművekben termelt villamos energia ára meredeken emelkedik, ahogy ez nemrég az Egyesült Királyságban és máshol is előfordult. John Howard, Ausztrália miniszterelnöke májusban társadalmi vitát kezdeményezett atomerőmű építéséről. Kijelentette: a közvélemény megváltozott, és minden lehetőséget meg kell vizsgálni. „Az atomenergia meghonosítása Ausztráliában: gazdasági összehasonlítás” címmel megjelent tanulmányt John Gittus professzor, kormányok, civil szervezetek és magánvállalatok tanácsadója készítette. A 2006 májusában kiadott tanulmány elérhető az interneten a www.ansto.gov.au oldalon. A spanyolok által vezetett konzorcium nyerte az ITER-szerzodést A spanyol lberinco cég által vezetett, európai vállalatokat tömörítő konzorcium nyerte a Cadarache-ban, Franciaországban épülő Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor (International Thermonuclear Experimental Reactor - ITER) gépészeti létesítésére és a szerkezeti elemek fejlesztésére vonatkozó megbízást. Az Iberdrola csoporthoz tartozó lberinco 2006. május 23-án jelentette be, hogy az általa vezetett konzorcium nyerte a két darab kétéves, összesen 4,6 millió euró értékű Euratom szerződést. A szerződés értelmében a konzorcium gépészmérnöki szolgáltatásokat végez, tanulmányokat, műszaki specifikációkat készít az ITER építéséhez szükséges fő komponensekre és berendezésekre. Az lberinco Spanyolország legnagyobb mérnökirodája, 2005-ös nettó bevétele 27 millió euró volt, ami 26%kal több az előző évinél. Az ITER építésében résztvevők - EU, Oroszország, Kína, Japán, Egyesült Államok, Dél-Korea és India - képviselői 2006. május 24-én találkoztak Belgiumban, hogy megerősítsék a projekthez kapcsolódó megállapodásokat. A tervek szerint az épitkezés 2007-ben kezdődhet Cadarache-ban. Az ITER-projekt keretében kísérleti fúziós reaktor épül a fúziós energia energetikai felhasználhatóságának megállapítására. Ezt követheti egy demonstrációs reaktor építése, melyet aztán kereskedelmi fúziós reaktorok követhetnek. (Forrás: NucNet)-M.F.-
