Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-07-01 / 7. szám

FINE a Gastroblues-on mert a KFKI kutatóreaktorát a kilenc­venes évek elején már felújították. A Műegyetem 35 éves reaktoránál a mű­szaki kérdések mellett talán az egyik legfontosabb, hogy az üzemeltető sze­mélyzetet sikerüljön megfiatalítani. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, renge­teg segítséget kaptak például a paksi atomerőműtől, de ugyancsak sok segít­séget kaptak az elöregedett műszaki berendezések, eszközök cseréjéhez, az elengedhetetlen technikai felújítások­hoz. Emellett az is rendkívül fontos - tette hozzá Aszódi Attila -, hogy von­zó legyen ez a terület a fiatalok számá­ra, legyen elegendő hallgató, akiket vonz a nukleáris technika. Természete­sen az oktatóreaktor is - mint az egész műszaki felsőoktatás - szinte állandó finanszírozási gondokkal küzd, amely­nek enyhítésében az atomerőmű mel­lett a Magyar Villamos Művek és az iparág több más vállalata is igyekszik a különféle támogatási, együttműkö­dési lehetőségekkel segítem. Horváth Miklós, a paksi atomerőmű karbantartási igaz­gatója azt emelte ki, hogy az atomerőmű számára is komoly kihívást jelent a ki­öregedő műszaki szakemberek pótlá­sa. 2007 és 2012 között a paksi mér­nöki állomány fele, vagyis mintegy 350 szakember fog nyugdíjba vonulni, akiknek a pótlását biztosítani kell. Ez kiemelkedő humánerőforrás-feladatot jelent, nem is beszélve az erőmű üzem­idő-hosszabbításáról, ami pedig még ennél is komolyabb kihívást jelent az atomerőmű és a műszaki felsőoktatás számára is. (Folytatás a 2. oldalon) Nyilvános kuratóriumi ülés zás végül rengeteg buktató és nehéz­ség árán négy év után fejeződött be, s a műegyetemi oktatóreaktor 35 éve, 1971. június 9-én hivatalosan is meg­kezdhette a működését. Ezt követően egy olyan szakmai és alkotó munka kezdődött meg, amely az egész ma­gyar felsőoktatásra és a nemzetközi kapcsolatrendszerre máig is komoly kihatással volt és van. A reaktor következő vezetője Szat­­irtáry Zoltán egyetemi tanár, a kilenc­venes évekre visszatekintve azt emel­te ki, hogy a nukleáris létesítmények­re vonatkozó időszaki biztonsági fe­lülvizsgálat rendszerét a kilencvenes években vezették be, melynek addig nem volt előzménye Magyarorszá­gon. Ez a munka a paksi atomerőmű­re, a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) kutatóreaktorára és a Mű­egyetem tanreaktorára vonatkozott. A munka az egyetemi reaktoron kezdő­dött, ahol minden fellelhető üzemza­varra vonatkozóan elvégezték a biz­tonsági vizsgálatot. A jelenről szólva Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudo­mányi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének (BME NTI) igazgatója azt hangsúlyozta, hogy az oktatóreaktor a legidősebb magyarországi reaktor, Az idei Gastroblues fesztiválon - első ízben - a FINE (Fiatalok a Nukleáris Energetikáért) is képvi­seltette magát. Péntektől vasárna­pig vártuk a nukleáris sátorba az érdeklődőket, ahol a már megszo­kott nukleáris totók kitöltetésével, javításával és az ehhez kapcsolódó kérdések megbeszélésé­vel betekintést nyújtot­tunk a nukleáris élet különböző területeire. A nukleáris totó 13+1- es kérdése véleményfel­mérés volt, melyekből megtudhattuk, hogy az atomerőmű üzemidő­­hosszabbitásáról a több­ség már hallott, sőt támo­gatja megfelelő műszaki, biztonsági és gazdasági feltételek teljesülése ese­tén. Véleményfelmérésünkből az is kiderült, hogy az érdeklődők a jövő­ben esetlegesen kialakuló erőművi kapacitáshiány esetén egy új atom­erőműből és az alternatív energia­­forrásokból együttesen szereznék be a villamos energiát. A beszélgetések mellett buszjárato­kat szerveztünk a tájékoztató és láto­gatóközpontba, ahol a vendégek még kézzelfoghatóbb tájékoztatást kaphat­tak az atomenergia békés célú felhasz­nálásáról és az erőmű működéséről. A három nap során gyakran el­eredt az eső, ami az érdeklődök szá­mát kissé csökkentette, de elmond­ható: mihelyt előbukkant a nap, a lá­togatók felkeresték a sátrunkat, és szívesen elbeszélgetettek a fiatal nukleáris szakemberekkel az atom­energiáról.-Lukácsi Tibor, FINE-titkár-A Duna-Mecsek Területfejlesztési Alapítvány (DMTA) kuratóriuma első alkalommal június 29-én a Bátaapátiban tartott nyilvános ülé­sén értékelte az alapítvány által ki­írt pályázatokat. A pályázaton a ha­zai nukleáris létesít­mények környezeté­ben és az újabb tárolóhelyek kutatásá­ban érintett térségek települései, valamint a településeken működő vállalkozók vehettek részt. Ez a lehetőség öt térséget érint - neve­zetesen Paks, Kalocsa, Bátaapáti, Boda és Püspökszilágy -, ahol összesen 136 ezer ember él. Dr. Kocsis István kura­tóriumi elnök elmondta: a most beér­kezett 94 pályázatra mintegy 240 mil­lió forintot osztott szét a kuratórium. A pályázatokban igényelt összeg meg­közelítette az egymilliárd forintot. Az értékelésnél három kategóriába sorolták a beérkezett pályaműveket. Kiemelt kategóriába azok a munkák kerültek, amelyek munkahelyeket te­remtenek, és hozzájárulnak a helyi gazdaság fejlesztéséhez. Ebbe a kate­góriába 26 pályázat került, amelyek­ben összesen 170 millió forint igényt fogalmaztak meg. A megítélt összeg 132 millió forint lett. Dr. Varga- Sabján László kiemelte Bátaapáti és térségét, mert kiforrott munkákat nyújtottak be, továbbá itt volt érzé­kelhető a nagyfokú együttműködési készség az önkormányzatok között. A második kategória a támogatan­dó pályázatok kategóriája volt. Az ide sorolt pályázatokban 146 millió forint igény merült fel, ezzel szemben a ku­ratórium 55.6 millió forintot ítélt oda. A harmadik kategóriába sorolt pá­lyázatok nem abba a gondolatkörbe tartoztak, amelyeket az alapítvány megfogalmazott, viszont a kuratóri­um méltányolta az önkormányzatok helyzetét, és elfogadott ilyen pályá­zatokat is. Ebben a kategóriában 64.7 millió forint igénnyel szemben 46.6 millió forintot hagytak jóvá. Ám ez a 46.6 millió forint 160 milliós beruhá­zás megvalósulását eredményezi. Végül a negyedik - a nem nyertek - kategóriába 43 pályázat került, ők a kö­vetkező fordulóban ismét pályázhatnak. A kuratórium értékelése alapján a pályázatok tartalmi és minőségi elké­szítésében nagy különbségek voltak. A térségek szerinti pályázatok szá­ma és forintigénye a következők sze­rint oszlik meg:- Bátaapáti és térsége 40 pályázatot nyújtott be 400 millió forint igénnyel.- Boda és térsége 13 pályázattal, 50 mil­lió forintos igénnyel.- Kalocsa és térsége 9 pályázattal, 100 mil­lió forintos igénnyel.- Paks és térsége 20 pályázattal, 253 millió forintos igénnyel.- Püspökszilágy és környéke 12 pályázat­tal, 188 millió forintos igénnyel. A pályázatokon el­nyert 240 millió forint 650 millió forint fejlesztési értéket generál. A következő félévben ismét lehet majd pályázni, amelynek érté­kelésére a negyedik negyedévben ke­rül sor. -Beregnyei-35 éves az oktatóreaktor SZAKMAI KONFERENCIA A MŰEGYETEMEN A magyar műszaki felsőoktatás leg­nagyobb kísérleti berendezése, a műegyetemi oktatóreaktor 35 éve, 1971. június 9-én kezdte meg hiva­talosan működését. A hazai nukleá­ris technikai és energetikai képzés szempontjából meghatározó jelen­tőségű létesítmény falai között ren­geteg hazai és külföldi szakember tanult az elmúlt három és fél évti­zedben és közel százezerre tehető azon középiskolai tanulók és egye­temi hallgatók száma, akik bete­kinthettek az oktatóreaktor műkö­désébe. A jubileum kapcsán szak­mai konferenciát rendeztek június 9-én a Budapesti Műszaki és Köz­gazdaságtudományi Egyetemen. A tanreaktor oktatói nemcsak a Műegyetem, hanem több hazai felső­­oktatási intézmény hallgatóit, vala­mint számos külföldi hallgatót oktatnak. A re­aktort az eltelt évek során több, világszerte elismert tudós, így például Teller Ede is meglátogatta már­­mondta megnyitójában Molnár Károly rektor. Keszthelyi Tamás, a Ter­mészettudományi Kar dé­kánja ehhez azt tette hoz­zá, hogy a 35 év alatt ez a reaktor az egész magyar műszaki felsőoktatás szimbólumává vált. A magyar energetika, a nukleáris ipar alapvető létesítménye a reaktor, amely meghatározó szerepet játszott Az orosz nagykövet látogatása az atomerőműben Igor Szavolszki, az Orosz Föderáció magyarországi nagykövete látogatott az erőműbe 2006. június 16-án. A hiva­talos megbeszéléseket követően vendé­geink üzemlátogatáson vettek részt. például a paksi atomerőmű létesítésé­ben és működésében is. Pál Lénárd akadémikus szerinte egész Európában fogy a nukleáris szakemberek száma, melynek rengeteg társadalmi és politikai oka van, éppen ezért valóban nagyon aktuális, hogy fel­hívjuk a figyelmet a nuk­leáris szakemberek képzé­sének fontosságára. Ép­pen ezért már az általános, majd a középiskolákban fontossá kellene tenni a természettudományokat, hogy azután az egyetemekre olyan fi­atalok jelentkezze­nek, akik érdeklőd­nek például a nukleá­ris technika iránt. Csőm Gyula pro­fesszor — aki a tanre­aktor építésében is részt vett, valamint első vezetője volt a létesítménynek - sze­rint a reaktor létesíté­se egészen a hatvanas évek elejéig nyúlik vissza, amikor Lévai András professzor először felvetette az atomenergiai el­méleti oktatás, majd a tanreaktor szük­ségességét. Rengeteg szervezet, álla­mi hivatal, hatóság és szakember ösz­­szefogásával végül megszületett a döntés, és elkészültek a tervek. Ez az időszak 1963-tól 1967-ig tartott, majd megkezdődött az építkezés. A beruhá­

Next

/
Thumbnails
Contents