Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-05-01 / 5. szám

2006. május 1976-2006 13. oldal Nyolcvan éves Tihanyi Kálmán szabadalma A KÉPFELVEVŐ ESZKÖZ Kevesen tudják a televízió-műsoro­kat kedveló'k közül, hogy március 20-án nyolcvan éves a televízió-ka­mera lelke, Tihanyi Kálmán szaba­dalma: az ikonoszkóp. A magyar feltaláló 1926. március 20-án kelt szabadalmi kérelmében részletesen leírta az általa javasolt töltéstáro­lás elvét megvalósító televízió­rendszert, így pár év múlva meg­születhetett a XX. század egyik leg­nagyobb találmányaként jegyzett eszköz, amely lehetővé tette a tele­víziózás kivirágzását. Tihanyi Kálmán (1897-1947) mér­nök-fizikus, az 1926. évi Radioskop címen benyújtott szabadalmi kérelmé­ben részletesen kifejtette a töltéstáro­lás elvi alapjait és az annak alkalma­zásával kialakítható új televízió-rend­szert, beleértve annak színes változa­tát is. Elgondolásait tovább finomítot­ta; végleges megoldásait, két szabada­lomra osztva 1928 nyarán jelentette be Németországban, illetve Magyaror­szágon. Tihanyit a szabadalmainak közzététele után, 1930-ban kereste meg az RCA (Radio Corporation of America), és megvásárolta szabadal­mait, majd az RCA orosz születésű mérnöke, Vladimir Kosma Zworykin 1933-ban egy konferencián ismertet­te az új nagyjelentőségű képbontót, a Tihanyi-féle töltéstárolási elven fel­épült ikonoszkópot. Röviden a világ első szériagyár­tásra kerülő töltéstároló típusú kép­bontócsőről: az átvinni kí­vánt képet lencserendszer vetíti a szemcsés szerkeze­tű fotókatód-mozaikra, amely a csillámlemezen (később, ahogy ő javasol­ta, vezető üvegen) helyez­kedik el. Ennek hátsó ol­dalát vezető fémbevonat­tal látják el (jellemez), amely a mozaikszemcsék­kel elemi kondenzátorokat alkot. A fény hatására a mozaiklemezre vetített optikai kép különböző fénysűrűségeivel arányos töltéskép alakul ki a teljes letapogatá­si ciklus, 1/30 sec alatt. Ezt egy elekt­­ronsugár-nyaláb tapogatja le pontról pontra haladva, az első megközelítés­ben 441 párhuzamos sorban, miköz­ben az elemi kondenzátorokon a po­tenciálkülönbségeket megszünteti, azokat kisüti. Ajellemezen így előál­ló elektromos töltésváltozás, a kisü­tési áram a jellemezhez csatlakozó ellenálláson létrehozza a képjelet. Ti-Tlbaajl niú fialta* A «laka*tlauun való k*J*l*aM* aa?J*: A >l»n *l*ktrcao* távolki •z *441*1 tér** r*.-»e«4 : tkii kllatuló U*el»***tlt6 i*rr*k tM ii Mr* ■ ax *l*ktrónt' *b*él*tt*l a*mU*itv«tó *« .t.„ hanyi a képbontást, a ko­rát messze megelőzve zseniálisan oldotta meg a mechanikai szerkeze­tek teljes kihagyásával, tisztán az elektronika eszközeivel. A közvetí­tendő jelenetről nem ké­szített előzőleg filmet, hanem az élő képátvitel feltételeit teremtette meg a katódsugárcsőbe épített hárommillió fotó­­cella-elemecskéből álló, és mindösz­­sze 12x10 centiméter felületű moza­iklemezzel. Elgondolásai számos ro­kon területen - mint pl. a mikroszkó­pia - jelentős fejlődéshez vezettek. Utolsó ismert bejelentése e témában egy lapos képernyős televízióra vo­natkozott. A találmány jelentőségét jelzi, hogy 2001-ben az ENSZ oktatással, kultúrával, tudománnyal és kommu­nikációval foglalkozó szervezete, az UNESCO felvette Tihanyi Kálmán 1926. március 20-án leadott eredeti szabadalmi bejelentési iratait a Vi­lágörökség-program mellett működő Világ Emlékezete (Memory of the World) listájára, melynek célja, hogy összeállítsák a jelentősége miatt vi­lágörökségnek minősített dokumen­tációk gyűjteményét. Az immáron nyolcvan éves dokumentum bekerült a regiszterbe, és megjelent az UNES­CO internetes portálján, a www.unes­­co.org/webworld címen is. -Sipos-Remek összecsapások a Magyar-kupa négyes döntőjén A hajrát az Univer bírta jobban Tavaly első ízben rendezhettek Pak­son férfikosárlabda Magyar-kupa né­gyes döntőt, amely ráadásul hazai di­adalt hozott, a házigazda Atomerőmű SE harmadszor hazai környezetben nyerhette el a díszes trófeát. Ezek után érthető, hogy idén is próbálko­zott az ASE elnyerni a házigazda sze­repét, és nem is hiába, ugyanis április 27-28 között ismét az Atomváros adott otthont a Magyar-kupa négyes döntőjének. Ezúttal azonban a pályán már nem sikerült a fényes ismétlés, sokáig emlékezetes fináléban, jobb véghajrával a kecskeméti Univer KSE csapata jobbnak bizonyult az Atomerőmű SE-nél. A szakértők már előzetesen is ki­váló összecsapásokat vártak, hiszen általános vélemények szerint a hazai mezőny négy vitathatatlanul legjobb erőiből álló együttese, az Albacomp, a Debreceni Vadkakasok, az Univer KSE, valamint a bajnoki cím és a Magyar-kupa védője, az Atomerőmű SE harcolta ki a négyes döntőbeli szereplés lehetőségét. Nos, már a csütörtöki elődöntők igazolták a vá­rakozásokat. Elsőként az Univer KSE—Debreceni Vadkakasok mér­kőzésre került sor, és remekül szóra­kozott a már ekkor megtelt sportcsar­nok közönsége. A kecskemétiek már az első negyedben nyomatékosítot­ták, komoly tervekkel érkeztek a né­gyes döntőre. Tavaly a „hírős város” történetének legnagyobb kosárlabda­sikerét érték el a megszerzett harma­dik helyezéssel, az idén pedig nem is titkoltan még magasabbra törtek Meszlényi Róbert tanítványai. Tehet­ték, mert káprázatos egyéni teljesít­mények repítették csapatukat. Mint például az amerikai Bradfordé, aki 25 ponttal — közte öt hárompontossal — zárta az elődöntőt. De rajta is túltett a lengyel bedobó Celej, aki nem egé­szen fél órát töltött pályán, ám ez alatt is maradandót alkotott. Huszon­öt dobott pont - ebből hat hárompon­tos - mellett tíz lepattanót szerzett, adott négy gólpasszt, megszerzett há­rom labdát, és egy alkalommal blok­kolta az ellenfél dobását. Mezőnyből mindösszesen kettő alkalommal té­vesztett dobást a lengyel légiós! Szó­val főképpen Celej és Bradford ve­zérletével - a végén már láthatóan erejét is tartogatva - az Univer való­sággal átszáguldott a Vadkakasokon, és 102—77 arányú győzelemmel biz­tosította helyét a másnapi fináléban. És oda igyekezett az Albacomp és az ASE is, mégpedig nem kis elszánt­sággal. Tavaly ugyanitt a fináléban csapott össze a két kitűnő csapat, és most is fantasztikus hangulatban, és ha lehet, még fantasztikusabb játék­kal estek egymásnak a küzdő felek. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy mindkét együttes kiváló formában lé­pett pályára. Varázslatos zsákolások, időnként szemmel alig követhető, ziccerig kijátszott támadások, látvá­nyos és pontos távoli dobások mind­két oldalon, vagyis izgalmas, látvá­nyos kosárlabdát mutattak a csapatok a hálás közönségnek. A derbi na­gyobb részében a házigazda Atom­erőmű vezetett, ám csak néhány ponttal, aztán a harmadik negyedben végre - legalábbis a korábbiakhoz képest - jelentősebb, 10 pontos előnyt csikartak ki a Monroe és Czig­­ler vezérelte paksiak. Korai volt azonban a hazai öröm, hiszen erősíte­ni tudott a rivális. Olyannyira, hogy a 32. percben 77-76 állt az eredmény­­jelzőn, vagyis egyetlen pontra csap­pant az ASE előnye. A szorult hely­zetben az éppen születésnapját ün­neplő Pavlik állt a csapat élére, és „zsinórban” négy triplát ágyúzott be a fehérvári kosárba. Erre már nem volt válasza az Albacompnak, így a házigazda jutott a pénteki döntőbe 104-91-es győzelemmel. Az Atomerőmű negyedszer vagy az Univer - történelme során - először emelheti magasba a Magyar-kupát, ez volt a nagy kérdés a finálét megelőző­en, illetve az, hogy át tudják-e mente­ni a csapatok az előző napi remek tel­jesítményüket a zárómeccsre? Hamar kiderült, hogy egyik fél sem számíthat amolyan „hátradőlős”, si­ma győzelemre, itt igen kemény, vég­sőkig kiélezett csata várható. Akár­csak egy nappal korábban, a kecske­métieknél Celej jeleskedett legin­kább, naná, hogy szórta a hárompon­tosokat! Korábbi számysegédje, Bradford ezúttal halványabb volt, ám eredményesen pótolta őt, illetve az ál­tala elmaradó találatokat a szintén amerikai McClendon. Paksi részről — mint rendesen - Monroe emelkedett ki, mellette Djogo és Pavlik „csipked­te” magát, ám sajnos Czigler messze elmaradt elődöntőbeli teljesítményé­től. Mindezekkel együtt néhány pont­tal az ASE vezetett a rendkívül látvá­nyos és izgalmas mérkőzésen, 46-41- es állással tértek pihenőre a csapatok. A folytatás utáni néhány percben nem is történt érdemi változás, ám egyszer csak valami megtört a hazai­ak játékában, 52—45-ös állás után egy 14-0-s kecskeméti száguldás követ­kezett, ez pedig már 59-52-es Uni­­ver-előnyt jelentett. Ismét jöhetett hát az atomos rekontra. Monroe és Djogo személyében jött is, olyannyira, hogy 3 perccel a lefújás előtt 76-71 arány­ban már ismét az ASE vezetett. Ekkor úgy tűnt, innen már nem lehet baj, megvan a meccs, és így a negyedik kupagyőzelem a hazaiak számára. Az öröm helyett azonban a döbbe­net ült ki az ASE-szurkolók arcára, mert a vendégek nem adták fel, ha­nem ádáz hajrába kezdtek, és az utol­só percben járva már 81-76-ra náluk volt az előny. Innen pedig már nem volt visszaút a paksiak számára, az Univer KSE története legnagyobb si­kerét elérve, első ízben Pakson nyer­te meg a Magyar-kupát. Akárcsak tavaly, a lefújás után örömmámorban úsztak a játékosok, mindenfelé folyt a pezsgő, a győzte­sek élvezték a siker ízét. Csakhogy ezúttal az ellenfél kosarasai ünnepel­hettek, ők ihattak a kupából, míg a paksiaknak maradt a második hely és a gratuláció a legyőzőnek. -Medgyesy-Flórián-napi elismerések A megye tűzoltóinak nagy ünnepsé­gét, a Flórián-napot április 29-én Tolnán tartották. Ez alkalomból ju­talmakat adtak át; az Atomerőmű Lé­tesítményi Tűzoltóságának (AETŰ) tagjai is elismerésben részesültek. A tűzvédelem, a tűzoltó­ság érdekében kifejtett ki­emelkedő munkája elisme­réséül a Tolna Megyei Tűz­oltószövetség Tibai László­nak, az AETŰ szerparancs­nokának díszérmet, Sipter Gézának, az AETŰ minő­ségügyi megbízottjának díszgyűrűt, Kőbányai Zol­tánnak, az AETŰ gépkocsi­­vezetőjének, különleges­­szer-kezelőjének díszgyű­rűt adományozott. A Magyar Tűzoltószö­vetség Koncz Antalnak, az AETÚ tűzoltójának Szol­gálati Érmet adományozott 25 éves tűzoltószolgálat­ban végzett eredményes munkássága elismeréséül. A Flórián-nap - melyen részt vett dr. Szili Katalin, Koncz Antal az Országgyűlés elnöke - egyben a 120 éves Tolnai Önkéntes Tűzoltó­egyesület évfordulójának megün­neplését is jelentette, és ezen alka­lomból emléktáblát helyeztek el a tűzoltóság falán. Az ünnepi műsor befejező részét képezte a tűz­oltási bemutató, ahol az atomerőmű tűzoltói a magas­ból mentési bemutatóval tet­ték még látványosabbá a tűz­oltónapot. Az elismerésekhez gratulá­lunk, és további eredményes munkát kívánunk az atomerő­mű tűzoltóinak! -LA­Tibai László, Sipter Géza, Kőbányai Zoltán Tízéves évforduló Jubileumi ünnepséget rendezett az „Együtt a parlagfű ellen” Ala­pítvány 2006. március 31-én a Sárgödör téri Borházban. Az ala­pítvány fennállásának tízéves év­fordulója alkalmából tartott ren­dezvényre meghívást kaptak az alapítók, az alapító elnökök, a ku­ratórium tagjai, a legjelentősebb támogatók és azon munkatársak, akik az elmúlt egy évtizedben meghatározó, aktív tagjai voltak az alapítványnak. Az „Együtt a parlagfű ellen” Ala­pítvány 1995 tavaszán alakult, alapí­tói a PA Zrt., a Dunacenter és a Neut­ron Kft. voltak. Az alapítvány célja a parlagfű - mint egészséget károsító, légúti allergiás megbetegedést okozó veszélyes gyomnövény - terjedésé­nek visszaszorítása, és ezzel a beteg­ségek megelőzése nemcsak Paks kül- és belterületén, hanem az egész tájegység vonatkozásában. Az alapít­vány tevékenységében mindig is az ember, kiemelten a gyermekek álltak a középpontban. E szellemiség je­gyében jött létre 1996-ban az alapít­vány szolgáltató központja is, ahol sóbarlang, Hyla-légtisztító kölcsön­zés, szauna, szolárium és masszázs állt az érdeklődők rendelkezésére. Az eltelt tíz év alatt az alapítvány jelentős eredményeket ért el, és szé­les körű hírnévre, elismertségre tett szert. Számos sikeres rendezvényt szervezett, melyeken nagy tömegeket mozgatott meg. A környezetvédelmet sikeresen összekapcsolta az emberek, kiemelten a gyermekek egészséges életmódra való nevelésével. A legki­emelkedőbb akciók sorában az „Irtó­­nyerő” parlagfügyűjtési versenyt és „Irtó-jófej” szellemi vetélkedőt, a la­kossági parlagfű-gyűjtési versenyt és virágosítási mozgalmat kell megem­líteni. Az alapítvány szlogenjévé vált a „Húzz ki egy parlagfüvet, és ültess helyette virágot” mondat. Az eltelt időszak alatt megalakult az Asztma és Allergia Klub, az Akarat „Ebihal” Gyógyúszó Program, továbbá sok más hasznos kezdeményezés, mint például az iskolásoknak szóló Zöldal­ma program vagy a felnőttek részére kidolgozott Egészségűt program, XL klub. Az alapítvány új helyen, a Gesztenyés úti Atom-Fitt Centrum­ban várja érdeklődő vendégeit. Egy-egy mondat az évforduló kapcsán Ignits Miklósné, aki 1995-től ügyve­zetőként állt az alapítvány élén, 2004- ben lemondott tisztségéről, és jelenleg a kuratórium tagjaként tevékenyke­dik. Hogy hogyan emlékezik vissza az elmúlt időszakra, arról a következő sorok vallanak: - Nagyon sok PA Zrt.­­os kollégával együtt tudtunk dolgozni a különböző rendezvények megvaló­sításán. Közös volt mindig a sikerünk, hogy megint tettünk egy-egy lépést a tisztább és virágosabb környezetért, a gyermekeink egészégéért. Dr. Varga-Sabján László, az ala­pítvány kuratóriumának elnöke, a PA Zrt. törzskari és humán igazgató­ja a következőképp jellemzi az ala­pítvány tevékenységét:- Ez az egyik legnagyszerűbb kez­deményezés. Kevés olyan civil szer­vezet van, amely ilyen hosszú idő során ilyen eredményes tevékenysé­get végzett egy olyan társadalmi probléma megoldása érdekében, melynek jelentősége csak az elmúlt 2-3 évben kapott kellő figyelmet. Kovács Mihály kutatórumi tag, a jubileumi ünnepség főszervezője. Személyes tapasztalatai is megerősí­tették abban, hogy az alapítvány ha­tékony munkát végez. - 1993-ban az ország más vidékén nyaraltam - me­sélte a történetet -, és olyan erős al­lergiás tüneteim voltak, hogy haza kellett jönnöm. Itthon minden pana­szom megszűnt. Ennek az volt a ma­gyarázata, hogy ekkorra érett be a parlagfű-mentesítés (külterületpro­jekt, zöldszám, mezőgazdasági nagyüzemekkel kötött megállapo­dás) eredménye. Míg máshol par­lagfűerdők voltak, nálunk tiszta volt a környezet. így tehát magamon tud­tam lemérni munkánk gyümölcsét. Tuza János szinte a kezdeti évek­től vesz részt az alapítvány munkájá­ban. Ahogy tudomást szerzett az ala­pítványról, csatlakozott a tagok so­rába. Elmondása szerint eleinte még civil kezdeményezésnek számított a parlagfű gyűjtése, de ma már törvé­nyi úton foglalkoznak vele. A paksi csapat sokat tett azért, hogy az or­szágban is nagyobb teret kapjon a parlagfű elleni megmozdulás. Sáhi Manuéla, az alapítvány ügy­vezetője a jövő célkitűzéseit az aláb­biakban foglalta össze:- Szeretném, ha az alapítvány a kö­vetkező években is ugyanolyan lendü­lettel és a lakosság minél szélesebb körű bevonásával tevékenykedne a parlagfű-mentesítés, a környezetvéde­lem és az egészségmegőrzés területén. Az „Együtt a parlagfű ellen " Ala­pítvány elmúlt tíz évben elért ered­ményeihez gratulálunk, további munkájához sok sikert kívánunk!-Lovásziné Anna-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents