Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
2006. április 1976-2006 7. oldal íí JE í J UKi V U Li £ TURBINA- ÉS FORGÓGEP-KARBANTARTO OSZTÁLY /FKO/ Odor Ervin osztályvezető A pécsi Vegyipari Gépész Szakközépiskolában atomerőmű-gépészként végzett, (ekkor Pakson még nem működött az Energetikai Szakképzési Intézet), majd vegyipari gépész üzemmérnöki diplomát, 2002-ben pedig másoddiplomaként mérnök-közgazdász oklevelet szerzett. Atomerőműves pályáját már középiskolás korában kezdte, hisz 1982-ben itt töltötte a nyári gyakorlatokat, és érettségi után öt hétig turbinagépészként dolgozott. Az atomerőműben végezte főiskolai gyakorlatait, és itt írta a diplomamunkáját. 1988. szeptember 1-től folyamatosan dolgozik az atomerőműben, az első és egyetlen munkahelyén.- Friss diplomával a kezedben, milyen munkaterületen kezdtél dolgozni?- Választhattam az üzemvitel és a karbantartás között. Az utóbbi mellett döntöttem. Akkoriban aktívan sportoltam, kézilabdáztam, és évekig voltam kézilabdaedző az ESZI-ben, ahol óraadóként karbantartási témában oktattam a középiskolásokat. Az atomerőműben a Lukács Zoltán által vezetett forgógép-karbantartási osztályra kerültem. A szivattyús területtel ismerkedtem 1989-es katonai bevonulásomig. A katonai szolgálat idején is az atomerőműbejártam dolgozni. Az első éveket nagyrészt az FKSZ-es csapatnál töltöttem. Az 1993 őszén történt átszervezés alkalmával az addigi karbantartás-vezetők helyett felsőfokú végzettséghez kötött üzemvezetői kinevezésekre került sor. így lettünk Pásztor Jánossal üzemvezetők. 2004 őszéig a szivatytyú-karbantartó üzemnek, később a forgógép-karbantartó üzemnek voltam a vezetője, majd Járfás Tamás főosztályvezetői előléptetésével osztályvezetői kinevezést kaptam.- Addigra már minden a kisujjadban lehetett, hisz kezdetektől itt dolgoztál, jól ismerted a területet.- Valójában 1988 óta kísértem végig az osztály életútját. Ez idő alatt a létszám háromnegyede kicserélődött, de volt időm a kollégáktól átvenni a szakma rejtelmeit. Osztályunkon a fiatalítás már a ’90-es évek közepén elkezdődött, és az elkövetkező 5-6 éven belül a megmaradt létszám is lecserélődik. Mire az 1. blokk élettartama a végére ér, mi elmondhatjuk, hogy egy teljesen új generációval kezdjük meg a tevékenységeinket. Az élettartam-hosszabbítást egy fiatal társasággal tudjuk kezdeni.- Hány fős a szervezet, milyen munkacsoportokra oszlik, és milyen feladatok hárulnak rá?- Osztályunk a karbantartási igazgatóságon az egyik legnagyobb osztály. Jelenleg 110-en vagyunk, 89 fő PA Rt.-os és 21 fő Atomixes állományban. Két üzemünk közül a turbinaüzem a turbina- és a dízelkarbantartást, valamint az ezekhez tartozó segédrendszerek és további külső technológiai rendszerek karbantartását végzi. Ez a berendezések vonatkozásában nagyon széles kör, mert odatartoznak a kompresszorok, továbbá a hűtőgépház, a nitrogén- és a hidrogénüzem berendezései is. Az utóbbi terület a 2000-es átszervezés során került hozzánk az armatúrakarbantartó osztályról. A másik nagy üzemünk a forgókép-karbantartó üzem. Ez korábban szivattyú-karbantartó üzemként működött, és akkor lett forgógépüzem, amikor a légtechnikai karbantartás visszakerült hozzánk. Az üzem felelős az erőműben lévő szivattyúk, segédrendszereik és ventillátorok karbantartásáért, de a légtechnikai rendszereken lévő egyéb berendezések (elzáró-szerelvények, csővezetékek stb.) karbantartásáért is. Most egy jelentős változás időszakát éljük. Felméréseink szerint több mint 200 tartály, hőcserélő és 5000 armatúra tartozik az osztályunk karbantartási területéhez. Szeretnénk a berendezésspecifikus karbantartást kiteljesíteni, mely által bizonyos feladatokat az armatúra, illetve reaktorkarbantartó osztályhoz adnánk át, míg a mi fő területünkön a forgógépek maradnának.-Mint vezető, mit tartasz fontosnak, ami kihat a jó munkahelyi légkörre?- Nagyon kevés osztály mondhatja el magáról azt a fajta állandóságot, ami bennünket jellemez. Az osztályt megalakulása óta három ember vezette. Lukács Zoltán és Járfás Tamás után következtem én. Úgy gondolom, ez jelentős dolog, és ezt mások is pozitívan értékelik. Ezt a fajta állandóságot jó lenne előtérbe helyezni az atomerőmű valamennyi területén, igazi alkotó munkát így lehet végezni. Nagyra értékelem azt a szemléletet, ahol a munkahely iránti elhivatottság apáról fiúra száll tovább. Én is édesapám által kerültem az erőműbe, és remélem, teljes munkaidőmet itt fogom eltölteni. A személyes kötődések, és az, hogy az emberek sajátjuknak érzik mindazt, ami itt történik, meghatározó jelentőségűek, ezért a jövőt illetően segíteni kellene a generációk egymásra épülését. Ezt a szemléletet támogatja osztályunk felépítettsége, ahol az egyik legnagyobb a PA Rt.-os dolgozók aránya. Számomra nagyon fontos, hogy az atomerőműben, egy különösen érdekes és műszakilag széles körű, szerteágazó ipari szegmensben dolgozhatom. Ezt komolyan gondolom, szeretem a munkám, és remélem, hogy ennek a közvetlen környezetemre is van kihatása. Szeretném, ha a mellettem dolgozó emberek is hasonlóképp éreznének. Fontos, hogy jó érzéssel, jó hangulatú társaságba jöjjenek be reggelente, és olyan munkát végezzenek, amit szeretnek.- Család, szabadidő, nyári tervek?- Párommal most várjuk első gyermekünket, ami jelentős változást hoz az életünkben. 2000 végén vettünk egy családi házat nagy telekkel, ami sok elfoglaltságot von maga után. A szabadidőmben most is szívesen sportolok, bár a kézilabdát gerincproblémáim miatt abba kellett hagynom. Örömmel kerékpározok, teniszezek és hódolok kedvenc elfoglaltságaimnak, az autóknak és a motoroknak. Nagyon szeretünk kirándulni is, de az idei nyárra egy pihenősebb túrát tervezünk, annak függvényében, hogy párom egészsége miként bírja majd.- Kellemes nyarat és jó egészséget, sok örömet kívánok az új családtag érkezéséhez!-Lovásziné Anna-Zoltán György a turbina- és dízelkarbantartó üzem vezetője Budapesten született, minden iskoláját a fővárosban végezte, az utolsót a Műegyetemen, ahol gépészmérnöki diplomát kapott 1989- ben. Egy évet dolgozott Budapesten, az Országos Mérésügyi Hivatalban (OMH), és onnan került az atomerőműbe 1990 decemberében.- Megkérdezhetem, miért hagytad ott a fővárost?- Azért, mert Budapest minden vonzó tartalma ellenére nagyon sok kellemetlen dologgal is meg van áldva, és ezektől szerettem volna megszabadulni. Egy nagyobb vidéki városba kívántam leköltözni, igaz, Paks nem ebbe a kategóriába tartozik. Viszont mint munkahely és az akkori keretek közötti lehetőség, elég vonzó volt számomra.- Hogyan jutott eszedbe Paks?- Voltak egyetemi kapcsolataim, bár ez elég gyenge volt, viszont a volt munkahelyemen az egyik kolleginának a félje Pakson dolgozott. Híre ment, hogy nekem van egy váltási szándékom, így Paksra jöttem szétnézni. Talán ötször is lejöttem, mire határoztam: megpróbálom Pakson az új életemet elkezdeni.- Hol kezdődött az atomerőműves pályafutásod?- Az irányítástechnikai főosztályra kerültem, amelynek Hetzman Albert volt a vezetője. Konkrétan a metrológiai laborba kerültem, mivel az OMH-ban is nyomás- és minőségmérésekkel foglalkoztam. Akkor még ezt a tevékenységet hitelesítésnek nevezték, majd később kalibrálás elnevezést kapott. — Következő lépésed merre vezetett?- 2001 tavaszán pályázatot írtak ki a turbina- és dízelkarbantartó üzem üzemvezetői beosztására. Nem nagy bátorsággal adtam be a pályázatomat. mert a korábbi foglalkozásomat szerettem, és elég jól elmerültem benne. Ennek ellenére pályáztam, majd nyertem, és 2001. július 1-től vagyok a jelenlegi beosztásomban.- Azóta biztosan töviről hegyire megismerted az üzemet. Elmondanád, mivel foglalkoztok?- Egy kicsit túlzás, hogy töviről hegyire ismerném a területet. Sokszor találkozom olyan problémával, amelyről a régebben itt dolgozó kollégáknak van ismerete. Ilyen esetben hozzájuk fordulok, ők tudnak segíteni. A mi feladatunk a turbina- és dízelgépek karbantartása és javítása. Szerteágazó, nagyon komoly kapcsolatrendszere van a technológián belül mindkét berendezésnek.- Milyen g’ártmányúak ezek a berendezések?- A dízelgépek közül az 1 -es kiépítésen lévők az ukrajnai Marisev Gépgyárban készültek, míg a 2-es kiépítésen lévő gépek GANZ gyártmányúak. Ezek a gépek - az én tapasztalataim alapján - stabilak, legfeljebb a sok hozzájuk kapcsolt segédrendszeri meghibásodás a gyakoribb. A turbináink szintén az ukrajnai Harkovban készültek, ezek is stabil üzemű gépek. Nagyon kevés az olyan blokkleállás, amely a turbina meghibásodásából ered.- Milyen létszámmal dolgoztok?- Jelenlegi létszámunk 22 fő, elég kis létszám, korábban több mint a duplája volt. Egyrészt nyugdíjba mentek az emberek, és a mai elképzelés szerint hatékonyabban kell használni a meglévő munkaerőt. Ma valóban kevesebb és ésszerűbben szervezett munka folyik. (Folyt. 8. old.) Szentkirályi László üzemvezető Gyerekként, tízévesen, szüleivel együtt 1970-ben költözött Paksra. Az általános iskola elvégzése után Budapesten, a Latinka Sándor Gép- és Villamosipari Szakközépiskolában tanult tovább, ott érettségizett és szerzett szakmát. Néhány hónapot dolgozott a fővárosban, a Szellőző Müveknél.- Hogyan kerültél haza és az erőműbe?- Egy véletlen folytán, éppen mikor itthon voltam, megtudtam, hogy van felvételi az erőműben. Jelentkeztem, és Erős Imrétől kaptam ajánlatot. Azonnal felmondtam a pesti cégnél, és hazaköltöztem. Lakatosként kezdtem a szakmát az erőműben 1978. október 24-én. Később csoportvezető lettem, és tíz éve vagyok művezető. Zakál Zoltán volt a művezetőm, ő most a KGYK-ban oktató, de ma is napi kapcsolatban állunk, jó barátok vagyunk. Nagyon sokat tanultam tőle, illetve a régi kollégáktól: Salamon Zoltántól, Bán Pista bácsitól, a régi öregektől, akik már sajnos nyugdíjban vannak.- Mi az üzemetek feladata?- Az erőműben mintegy 3-4000 szivattyú üzemel, és ennek nagy része tartozik hozzánk, ezeket kell karbantartani és javítani, mind a primer körben, mind pedig a szekunder körben. Hőközpontok is tartoztak hozzánk, de ezek már kikerültek vállalkozásba, mert a létszámunk annyira lecsökkent, hogy azokat nem tudtuk felvállalni. Főbb berendezéseink közül kiemelném a nagynyomású pótvíz-szivattyút, a bórszivattyúkat és a szekunder köri tápszivattyúkat. Ezeket a berendezéseket 12 fős csapattal szolgáljuk ki. Közvetlen kollégám Kovács Lajos technológus, ő helyettesít, ha szabadságon, vagy más elfoglaltság miatt távol vagyok.- Hogyan haladtok a 2. blokki főjavítással?- A ránk váró feladatok mintegy 10%-át tudtuk eddig elvégezni. Vannak olyan berendezéseink, amelyek javítását félre kellett tenni, mert létszámhiány miatt nem tudunk velük foglalkozni. Ám ez a főjavítási ciklus viszonylag hosszú, lesz időnk később megcsinálni a félretett munkákat jelentősebb túlóra-ráfordítás nélkül.- Mi a legnagyobb odafigyelést igénylő feladat?- Ki kell emelnem a PassPort rendszert, amelynek vannak bizonyos gyengeségei, így fokozott figyelmet igényel. Egy kicsit döcögősen megy, megvannak a gyermekbetegségei, de majd kialakul. Attól nem félek, hogy nem lesz jó, csak ki kell böjtölni, és nagyon sok pluszenergiát kíván mindenkitől.- Vannak-e létszámgondjaid?- Azt mondom, talán szerencsés helyzetben vagyok, mert csak két külsős dolgozóm van, ők is Atomixesek. Szeretnénk, ha ők is PA Rt-os állományba kerülnének, ami egyelőre nem fog menni, de bízom benne, hogy előbb-utóbb megoldódik az ő helyzetük is. Hiszen teljesen más olyan emberekkel dolgozni, akik sajátjuknak érzik a céget, mint akik külsősök.- Milyen a korösszetétel?- Két-három évig még vegyes korösszetételben leszünk, mert néhányan nyugdíjazás előtt állnak, de utána teljesen fiatal lesz a csapat. Az a gond, hogy a nyugdíjba menőket nem tudjuk pótolni. A nyugdíjazás előtt állók csak a meglévő fiatal kollégáknak tudják átadni a tapasztalataikat, ám helyettük nem tudunk új kollégákat felvenni.- Munkaidő lejártával a gondokat hazaviszed, vagy a bezárt ajtó mögött hagyod?- Igyekszem nem hazavinni, igyekszem különválasztani a magánéletet a munkahelyitől. Ez nem azt jelenti, hogy ha egy telefont kapok otthon, mert probléma van, akkor nem segítek. A családot nem terhelem a munkahelyi problémával, viszont a magánéleti dolgaimat sem hozom be a munkahelyre. Ha indul a munkaidő, akkor itt kell 100%-os teljesítményt nyújtani.- Mivel töltőd a szabadidődet?- Kertészkedem, van egy telkünk, rajta pince és présház, borászkodom, igaz saját kedvtelésből. Ezenkívül horgászom, bár egyre keveseb időt tudok erre szakítani. A kerti munkákat nem lehet akkor végezni, amikor akarom, és ez a horgászat rovására megy. Ezért a feleségem többször szóvá is teszi, hogy már megint a kert, és nem a horgászat. Ugyanis ő is szenvedélyes horgász, és mindkét fiam is az.-beri-Szebenyi István művezető- Mikor kerültél az erőműbe?- 1982. január 18-án kerültem az erőműbe. Az erőmű építésének elég nagy sajtója volt, és a nyolcvanas évek elején megjelentek álláshirdetések is, én így jelentkeztem. Előtte Jászberényben éltem és dolgoztam.- Milyen beosztásokban dolgoztál?- Az erőműben a forgógép-karbantartó osztályra vettek fel a víz-, vegyi és szellőző-karbantartó művezetői egységhez, ahol Gyutai Attila volt a művezetőnk. Fő munkaterületünk a vízkivételi mű, a vegyészet és valamenynyi szellőzés volt az erőműben. Csoportvezetőként lettem felvéve. Ennél a művezetői egységnél dolgoztam 1989-ig, akkor előkészítő technikusnak, technológusnak emeltek ki, szintén ezen az osztályon. Az egész osztály fizikai munkáját kellett segítenünk függetlenül a területektől. 1993-ban egy új koncepció alakult ki az FKO vezetésén belül, új művezetői egységek alakultak, illetve átszervezték az addigi területeket. Ennek az átszervezésnek a kapcsán kerültem én is szóba művezetőként Újonnan megalakult művezetői egységről van szó. Az emberek különböző területekről verbuválódtak össze, lettek összevezényelve, de valamennyien az FKO területéről. Viszonylag rövid idő alatt összerázódott a társaság.- Mik a munkafeladataitok?- Most a primer köri, szekunder köri technológiai és tűzivíz szivattyúházbeli szivattyúknak a karbantartása tartozik a mi művezetői egységünkhöz. Néhány száz szivatytyúnk van. Ezeket a gépeket méretre, teljesítményre, „fontosságra” is lehetne osztályozni, de minden szivattyú fontos. Van, amivel rendszeresen találkozunk, mert alapvetően ciklikus karbantartási rendbe varrnak besorolva. Van olyan, amivel csak hibaelhárítás vagy meghibásodás esetén találkozunk. Van az ún. állapotfüggő karbantartás, ilyenkor csak meghibásodás esetén foglalkozunk velük, így ritkán kerülnek kézbe. A kicsi szivattyúink sem annyira kicsik, mert amikor emelgetni kell, akkor kétszáz kg körül van a súlya, bár szemre elég kicsinek tűnnek. A nagyobbak közé tartozik, a fokondenz szivattyú, a nagynyomású ZÜHR-szivattyú, ezeknek a mérete is már emberesebb. (Folyt. 8. old.)
