Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-02-01 / 2. szám

2006. február 13. oldal 33 1976-2006 Látogatóban Tóth Ferencnél, a PA Rt. nyugdíjas fegyveres biztonsági őrénél Tóth Ferenc 1982. január 11-én nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz polgári fegyveres őri beosztásba. Új munkahelyre, mun­kakörbe - több évtizedes fizikai munka után - 41 évesen, erős aka­rattal, elszántsággal, tanulással si­került beilleszkednie, és elsajátítani az őrszolgálati tevékenységet. Csen­des, kötelességtudó, szorgalmas embernek tartották kollégái és ve­zetői. 1996. december 5-vel - közel négy évtizedes munkaviszony után, 55 évesen - elment nyugdíjba. Tóth Ferencet faddi otthonában kerestem fel, hogy beszélgetésünk során közö­sen idézzük fel az erőműben eltöltött több mint egy évtizedes múltat.- Tíz éve, hogy nyugdíjas vagy. Hogy érzed magadat, hogy szolgál az egészséged?- Hamar eltelt ez a 10 év. Visszate­kintve alig akarom elhinni. Csupán pár évnek tűnik, hogy elköszöntem a kollégáimtól. Hamar megszoktam, hogy nem kell a szerződéses busszal utazni a munkahelyemre. Sovány, vé­kony alkatom ellenére egészséges va­gyok. Jól érzem magamat. — Milyen indíttatással jöttél az erő­műbe dolgozni? — Első tanult szakmám vájár volt, évekig a bányában dolgoztam, majd a faddi TSZ-be jöttem munkát vállalni. Az erőmű vonzása olyan hatással volt rám, hogy úgy gondoltam, nem késő munkahelyet változtatnom. így visz­­szagondolva nem bántam meg a dön­tésemet. Épülő erőmű, kezdetben több mint száz vállalat, 12-14 ezer dolgozó ember, sokkoló volt valamennyiünk számára, főleg akik korábban a mező­­gazdaságban dolgoztak. Mint fegyve­res őr a tanfolyam elvégzése után - amely elméleti és gyakorlati képzés­ből állt - kezdhettem meg a szolgálat ellátását. Kezdeti nehézségek után - a helyi és emberismeret után - viszony­lag hamar sikerült elsajátítani a mun­kakörömmel járó teendőket. Aki meg­fordult egyszer is az erőműben rövid időn belül észreveszi, hogy nálunk a fegyelmezett magatartás, munkavég­zés alapvető követelmény. Felelősség­­teljes munkát csak is ilyen körülmé­nyek között lehet végezni. — Szép és kevésbé szép emlékek, amire visszaemlékszel?-Az erőműben eltöltött évekre min­dig szívesen emlékszem vissza. Mun­kámat elismerték, számtalanszor meg­köszönték - ami korábbi munkahelye­men nem volt jellemző -, anyagilag is megtaláltam a számításomat. Rossz emlékem nem volt, annak ellenére, hogy nem volt könnyű időnként intéz­kedés során nemet is mondani. Megfe­lelő hangnemben minden esetben si­került a munkavállalókkal közös neve­zőre jutni.- Volt munkahelyeddel, kollégáid­dal milyen a kapcsolatod?- Több kollégám faddi, így részben tőlük informálódom az erőműves hí­rekről, a havi erőműves újságból, va­lamint időközönként elmegyek az erőműbe. Nagyon jól esik, hogy a Paksi Atomerőmű Rt. nem feledkezik meg a nyugdíjasairól. Minden évben valamilyen meglepetésben van ré­szünk. Tavaly karácsonyi ajándék­ként 2.000,- Ft-os vásárlási utalványt kaptunk. Idén a szociálisan rászoruló nyugdíjasokat havi rendszerességgel nagyobb összeggel támogatják.- Családodról, ha tennél említést.- Szerető feleségemmel - aki szin­tén nyugdíjas - 43 éve élünk együtt boldog házasságban. Felnőtt fiunk külön él tőlünk családi életet. Főisko­lás lányunk szorgalmasan tanul. Re­ménykedünk, hogy későbbiek során képzettségének megfelelően el fog tudni helyezkedni.- Köszönöm a beszélgetést! További jó egészséget, szeretetteljes életet kívá­nok neked és kedves családodnak! -MJ-120 éve született Gróh Gyula kémikus, aki elsőként alkalmazta a radioaktív indikáció módszerét Gróh Gyula a két világ­háború közti időszak­ban a magyar kémia ki­emelkedő alakja, mo­dern és sokoldalú kuta­tó-, vegyészgenerációk tanítómestere és a tan­könyvirodalom elismert szerzője volt. Tudomá­nyos munkássága a ké­mia három területén; a radiológia, a reakció­kinetika és a fehérjék kémiai szerkezetének felderítése te­rén jelentős eredményekkel járt. Hevesy Györggyel közös kutatásai az ólom öndiffúziójának megállapí­tására az első érdemben újdonságot jelentő radioaktív vizsgálat. E kí­sérlet vezetett Hevesy későbbi No­­bel-díjjal kitüntetett eljárásához, a radioaktív izotópoknak a kémiai, biológiai és egy éb folyamatok felde­rítésében történő felhasználásához. Gróh Gyula 1886. január 16-án szü­letett Esztergomban. Tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsé­szettudományi karán végezte, 1908- ban bölcsészdoktori oklevelet szer­zett. 1914-ben az Állatorvosi Főiskola vegytani tanszékének tanárává nevez­ték ki. 1934-1936 között a Műegye­tem általános kémia tanszékét vezette, majd 1937-ben a budapesti tudo­mányegyetem III. sz. Kémiai Intéze­tének igazgatója lett. Pedagógusként is korszakalkotó munkát végzett. Le­gendás előadó és vizsgáztató hírében állott, akinél nem volt protekció, mert nála csak a tudás számított. Majdnem félévszázados oktatói munkássága alatt a hallgatók generációit nevelte az előadott anyagot számos kiadásban megjelentetett és több nyelvre lefordí­tott tankönyveivel. Az huszadik szá­zad első felében alighanem minden diák Gróh Gyula híres tankönyveiből tanulta meg a kémiát. Kutatómunkássága so­rán három fő témakörrel: a radioaktivitással, a reakciókinetikai vizsgá­latokkal és a fehétjék ké­miai szerkezetével fog­lalkozott. 1915 és 1921 között Hevesy György­­gyel dolgozott, a világon elsőként alkalmazták a radioaktív indikáció mód­szerét az ólom öndiffüzi­­ójának vizsgálatára. Gróh így vélekedett erről később: „...a gondolat, hogy radioaktív izotópokat, mint indikátorokat alkalmazzanak fi­zikai, kémiai és biológiai problémák megoldására, ugyancsak termékeny­nek bizonyult. Olyan problémákat le­hetett ennek segítségével megoldani, amelyek más úton vagy nehezen lettek volna megközelíthetők, vagy éppen­séggel megoldhatatlanok maradtak volna. ” Munkássága elismeréseként az MTA 1925-ben levelező, majd 1936- ban rendes tagjai sorába választotta. Az 1948-as fordulat után nem volt grata persona az egyetem akkori ve­zetői szemében. 1950-ben nyugdíjaz­ták, és még azt sem engedélyezték ré­szére, hogy megkezdett kutatásait az intézetben befejezhesse. Rövidesen megbetegedett, és 1952. február 23-án elhunyt. Hosszú időn át hallgattak róla, és csak a 80-as évek változó légkörében, születése centenáriumán tartottak em­léküléseket, és elevenítették fel élet­útját, alkotásait. A Technika Alapít­vány 1996-ban Gróh professzor élet­művét bemutató monográfiát jelente­tett meg. (Dr. Móra László: GRÓH GYULA élete és munkássága (Technika Alapítvány, 1996.) és a MAGYAR TUDÓSLEXIKON A-tól Zs-ig (BETTER - MTESZ - OMIKK kiadvány, 1998.) felhasználásával készítette: Sipos László.) Á SZRXT ISTVÁN AKASÉHIA AZ ÓLOM ÓSDIM I .S10.IA MEGOLVASZTOTT ÉS SZILÁRD ÁLLAPOTBAN GRÓH GYULA BUDAPEST An IS tor. A HUVKIZETTUDOMAWOK nrjAri ' i ílTfllBNOS KÉMIA Élnek, mint hal a vízben Hagyományos évzáró rendezvényét tartotta a Prelátusban január 13-án az Atomerőmű Horgászegyesülete. A rendezvényre meghívták az atomerőmű vezetését és azon paksi vállalkozókat, akik tevőlegesen se­gítik az egyesület munkáját. Az elmúlt év értékelését Antal La­jos egyesületi elnök foglalta össze, amelyből megtudhattuk: 1997 óta - azóta működik a jelenlegi elnökség — a 2005-ös év volt a legeredménye­sebb esztendő. Eredmény alatt nem­csak a kifogott halak mennyiségére gondolt az elnök, hanem az egyesü­leti tevékenységre is. Kiemelten fontosnak tartja azt a beruházást, amely lehetővé tette a tórendszer hi­deg vízzel történő ellátásának bizto­sítását. Az erőmű hathatós segítsé­gével lehetővé vált, hogy a hideg vi­zes csatornából friss vizet táplálja­nak a tavakba a nyári meleg idején. Ezzel megelőzhető a halpusztulás, mert biztosított a tó vizének oxigén­ellátottsága. Fontos esemény volt az elmúlt év­ben a haszonbérleti szerződés meg­kötése, amely 20 évre szól, előre ter­vezhető és kiszámítható jövőt bizto­sít az egyesület számára. Antal Lajos büszkén sorolta a ver­senysportban elért sikereiket, hiszen Schiffer Károly személyében világ­bajnoka van az egyesületnek, illetve Bokodi Barbara és Várszegi Balázs válogatott versenyzők lettek. Az egyesület az elmúlt évben elnyerte a Tolna megyei csapatbajnoki címet, továbbá megnyerték az iparági hor­gászversenyt is. Az iparági győzele­mért kapott hatalmas serleget Antal Lajos a rendezvényen nyújtotta át Kovács József vezérigazgató úrnak, aki az irodájában őrzi mint a jöven­dő horgászmúzeum első darabját. Az elnöki beszámolóból megtud­hattuk: 2005-ben 25.220 volt a regiszt­rált horgászalkalmak száma, amely azt jelenti, hogy több mint 30.000 fő láto­gatott a halastavak partjára. Dicsekvésre méltóak a fogási eredmények számszaki adata is, hi­szen 60 kg/év a fogási átlag. A 2006-os évben üzembe helyezték a szociális épület szennyvízelvezetés­ét, ezzel európai színvonalú lehetőség nyílik a kifogott halak konyhakészre történő elkészítésére. -Beregnyei-Januári Mikulások A PADOSZ másodszor rendezte meg Karácsonyi Jótékonysági Vásá­rát 2005. december 12-22-ig a Paksi Városi Művelődési Központban. Az Ifjúsági Tagozat nevében a vá­sáron összegyűlt adományokból (108.000,- Ft.) a paksi bölcsődéknek vettünk játékokat, melyeket szemé­lyesen adtuk át január 19-én délelőtt. Az átadáson a vásáron aktívan se­­gédkezők vettek részt. Amikor bementünk az első bölcsis csoporthoz, hirtelen nagy csend lett. A kicsik nagyon meg voltak illetőd­­ve, nem értették, mit akar ez a sok felnőtt. Szerencsére az óvó nénik se­gítettek oldani a feszültséget. Elő­ször csak a bátrabbak merészkedtek közelebb, de aztán minden gyerek odajött, és megcsodálta az új játéko­kat. Az óvó nénik segítségével mind­járt ki is próbálták őket (fajátékok, kirakok, leporelló-mesekönyvek). Bevallom őszintén az egész jóté­konysági vásárban ez volt a legjobb rész: nézni a gyereket, ahogy örül­nek az ajándékoknak. A bölcsődék kevés pénzből gazdálkodnak, kevés jut játékokra. Örülünk, hogy kicsit mi is hozzájárulhattunk a gyerekek boldogságához. Ezúton szeretném megköszönni a jótékonysági vásár lebonyolításában résztvevőknek és az adományozók­nak, hogy segítettek örömet szerezni a gyerekeknek.-Vári Dorottya, PADOSZ IT-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents