Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-02-01 / 2. szám

6. oldal 2006. február Gerjeni hírek Olasz módi: Piaggo Geije község a falun belüli teher­szállításra már 15 éve egy ZUK kis teherautót használt. Ez a jármű kiszolgálta idejét, és már a mai környezetvédelmi követelmé­nyeknek sem felel meg. Az öreg jármű feladatait a januártól egy olasz gyátmányú Piaggo vette át. A modem és környezetbarát motor üzemben tartása sokkal gazdasá­gosabb lesz, mint az öreg ZUK-é. Az új háromkerekű jármű, motor­­kerékpár kategóriájú. „A régi járművünk egyhavi fenntartási költsége most egy évig fe­dezi az új jármű benzinköltségét” - mondta Molnár József polgármester. Pályázaton nyert mintegy 1,5 mil­lió forint segítette a lecserélést, melyhez az önkormányzatnak 500 ezer forint önrészt kellett biztosítani. „Mondhatjuk úgy is, hogy nem volt elég pénzünk négy kerékre, csak há­romra. De ez a kis gép minden mo­dem eszközzel fel van szerelve, a platója is billenthető” - tudtuk meg a polgármestertől. Egy Ladikban a Népújsággal Versenyre hívta Tolna megye általá­nos iskoláinak diákjait a Tolnai Nép­újság. A médiavetélkedőre 7. és 8. osztályosokból álló, öttagú csapatok jelentkezhettek. A getjeni iskola is nevezett egy öttagú - Bemekei Petra, Dohai Nándor, Kovács Nóra, Máté Fanni, Molnár Eszter - 7. osztályos csapattal, mely jelenleg a 4. helyen áll. A program neve: Ladik, azaz La­pot a diákoknak!A vetélkedő célja a média világának megismer­tetése és az olvasásra neve­lés. A játék többfordulós, elméleti és gyakorlati fel­adatokból áll, a téma pedig a Tolnai Népújság és a me­gye múltja, jelene. A tesztek és totók kitöltése mellett gyakorlati feladatok is lesz­nek: rövid interjú érdekes személyekkel, tudósítás egy képzelt eseményről, cím­adás és képaláírás készítése. A három forduló alatt kide­rül, hogy mely csapatok kerülnek a megyei döntőbe. Aki ott a legjobb lesz, a budapesti országos döntőbe kerül. A legjobb csapatokat jutalmul osztálykirándulások és értékes nyere­mények váiják. Az első fordulót no­vember 21. és december 12. között, a másodikat február hónapban rende­zik meg. A három legjobb csapat mérkőzhet meg a döntőben, a végső győzelemért. Mennyi az annyi? Ez a kérdés a műszaki gyakorlatban mindig aktuális. Különösen fontos ez akkor, amikor a közlésre szánt in­formáció a lakosság tájékoztatására szolgál. Talán ismert az olvasók kö­rében, hogy nemcsak Pakson, hanem Kalocsán és Úszódon is üzemeltet az erőmű lakossági tájékoztató monito­rokat. Helyben a Városi Könyvtár, Kalocsán az ottani Tájékoztatási Iro­da, Úszódon a gyógyszertár ablaká­ban helyeztük el ezeket a berendezé­seket. A paksi állomás adatait a PA Rt. Tájékoztató és Látogatóközpont­ba (TLK) telefonvonalon hozzuk be, így az erőművet felkereső vendégek is informálódhatnak. De mit is mutatnak a monitorok? Megtudhatjuk, hogy mennyi a pon­tos idő, a levegő hőmérséklete a szonda környezetében, valamint adatokat láthatunk a háttérsugárzás alakulásáról. A mért adatokból a rendszer aktuális, napi és heti meg­jelenítést végez. Az aktuális értéket egy villogó pont szimbolizálja, ami normál helyzetben a Magyarország­ra jellemző értékek között helyez­kedik el (60-105 nGy/óra). A grafi­kon tetején a beavatkozási szint lát­ható (550 nGy/óra), jól mutatva a lakosságnak, hogy a - nagyrészt a természet nyújtotta - háttérsugárzás és az esetleges baleseti helyzetek értékei milyen távol vannak egy­mástól. A göngyölt értékek vonalas diagramban láthatók. Számos detektormeghibásodás, számítógép-leállás terhelte az el­múlt tíz évet, igy sokszor kellett üzemen kívül helyeznünk a beren­dezéseket. Már a gyártómű sem vál­lalta a detektorok javítását és hitele­sítését, ráadásul a három szonda' mind különböző típusú volt, így más-más illesztőszoftver kellett a jelek feldolgozásához. Kihasználva az erőmű környezetében zajló su­gárvédelmi fejlesztési tevékenysé­get, valamint megfelelő pénzügyi forrást is szerezve, a teljes rendszer cseréje mellett döntöttünk. A beszer­zett új szondák RS03/X típusúak, Bitt Technology gyártmányúak, megegyeznek a projektben használt egységekkel. Méréstartományuk, karakterisztikájuk céljainknak meg­felelő, szervizigényük minimális. Kicserélték a számítógépeket és a monitorokat is, új illesztőszoft­verekkel látták el a szakemberek a feldolgozás folyamatát. Ebből a szemlélő keveset vett észre, január óta mindhárom helyen zavartalanul működik a rendszer. Egy változás van csupán: Pakson a könyvtár ol­dalsó, Villany utcai részére helyez­tük át az egységet. A felszabadult té­vékészüléket a TLK a könyvtárnak ajándékozta. -Varga József 3Q 1976-2006 „Négy Évszak és az ötödik” A magyar kultúra napja alkalmából nyűt meg az a fotókiállítás, melyben Kőszegi Gábor „Négy évszak és az ötödik” címet viselő képsorozatát te­kintheti meg a közönség. Mint ismeretes Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Him­nusz megírását. Ennek emlékére 1989-től ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját. Talán ezen a napon sikerül a leginkább felhívni a figyelmet azokra az értékekre, ame­lyeket az évszázadok alatt a magyar művészek megalkottak, és az utókor pedig megőrzött számunkra. Kalo­csán ezekben a napokban - neves mű­vészek közreműködésével - pódium­előadásra várták az érdeklődőket: a Kisgalériában a Kalocsai Képzőmű­vészeti Alkotótábor két tagjának alko­tásaiból nyílt kiállítás, a Városi Galé­riában pedig Kőszegi Gábor budapes­ti fotós mutathatta be munkáit. Az al­kotó, a Kalocsai Fotóklub tagjaihoz hasonlóan amatőrként kezdte pályafu­tását, de művészi igényessége lehető­vé tette számára, hogy képei immár több kiállításon is megjelenjenek. A tárlat címéből is kitűnik, hogy az itt látható anyag a természet szeretetéből fakad. A képeken az alkotni szándéko­zó ember keze által a természetnek mindig új arcait ismerhetjük meg. A különböző tájak, szűkén és tágan vett környezetünk részleteinek hangulatát csak az a fotós tudja igazán visszaad­ni, aki eggyé válik vele, aki annak ré­szeként közeledik hozzá, ahhoz a ter­mészethez, mely ma már egyre inkább elveszti érintetlenségét és szépségét. De talán éppen ezért érdemes újból és újból megmutatni változó hangulatait, annak érdekében, hogy ne felejtsük el, mi is a részei vagyunk. A bemutatásra kerülő képek nagy része ebben játszik fontos szerepet, mivel többségében a magyar táj részleteit, a magyar termé­szetet tálja a közönség elé oly módon, hogy abban a legtöbb esetben mindig fellelhető legyen az ember jelenléte. Kőszegi Gábor, mintegy nyolcvan fotót felvonultató tárlata tematikus el­rendezésben mutatja be a különböző évszakokat, néha meglepő gondolati­ság köré font képsorozatokkal, me­lyekben érezhető a játékosság és a té­ma sajátos kifejezésmódjára való tö­rekvés. Sokszor a formákkal játszik; cím és kép, szöveg és kompozíció összhangját teremtve meg ezzel. Az alkotó, így vall fotózás iránti elköte­lezettségének kialakulásáról; „Termé­szethez való kötődésemet szüleimtől kaptam, akikkel az Országos Kék Tú­ra útjait jártuk. Hazai is külföldi gyűj­tőútjaim dokumentálására mindig volt nálam fényképezőgép. Később egyre jobban figyeltem az exponálás­ra, arra a pillanatra, amelyben meg­szerkesztődik a kompozíció. A termé­szettől ellesett képek mellett, foglal­kozni kezdtem gondolataim képi ki­fejezésével, megjelenítésével is.” A „Négy évszak és az ötödik” című tár­lat is ilyen. Kőszegi Gábor kacérkodik az írás­sal is, melyek a falakon is kiegészítik a fotókon látható gondolatiságot. A most Kalocsán látható tárlatot - az el­múlt évben - elsőként a budapesti Jó­kai klubban láthatta a közönség, de ugyancsak az elmúlt évben indult út­jára az „Erdő-mező virágai” címet vi­selő képsorozat is. Kőszegi Gábor egy éve tagja a bu­dapesti Hegyvidék Fotókörnek, és hu­szonöt éve dolgozik a Színház és Filmművészeti Egyetemen mint vilá­gosító, bár saját bevallása szerint ez nem játszott szerepet a fotózás iránti érdeklődésének kialakulásában. Le­tisztult gondolatiság, tiszta érzelmek és tiszta szándékok tükröződnek képe­in, amelyek mindig igyekeznek hor­dozni valamely mögöttes tartalmat, je­len esetben az elmúlás és az újjászüle­tés évszakok váltakozása mögé rejtett örök érzéseit. Köszönet illeti a műve­lődési központ dolgozóit, akik az utób­bi egy-két évben egyre több teret en­gednek a fotósok, fotóművészek be­mutatkozásának, mely így Kalocsán és térségében felsorakozhat az elismer­tebb művészeti ágak közé. -Pé/ó Zoltán-Természeti értékek bemuta­tása régiós összefogással A kilencvenes években beállt fordulat következtében az Európai Unió gaz­dasági és társadalmi politikájában egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a vidéki, a helyi közösségi kezdeménye­zésekre, aminek következtében 2005. május végén Magyarországon is elin­dult a LEADER+ program. A program keretében a helyi közös­ségek szereplői, így az önkormányza­ti, a civil- és a vállalkozói szféra aktí­van bekapcsolódhatnak a helyi fej­lesztési elképzelések kialakításába és a források elosztási folyamatába. Az első fordulóban benyújtott előpályá­zat során a kiskőrösi, a kalocsai és a bajai kistérséghez tartozó nyolc tele­pülés: Kecel, Újtelek, Öregcsertő, Csá­szártöltés, Hajós, Homokmégy, Szak­­már, Érsekhalma alkotta „helyi akció­­csoport” sikeresen továbbjutott. A má­sodik fordulóban, a fejlesztési elkép­zeléseikhez 76,5 millió forint támoga­tást igényeltek. Ha figyelembe ves­szük a fejlesztésre fordítandó saját forrást is, akkor ez közel 95 millió fo­rint összértékű beruházást jelent. A második fordulóban elkészített Helyi Vidékfejlesztési Terv alapján az akciócsoport területére négy nagy átfo­gó célt, prioritást fogalmaztak meg, amiknek keretében négy fő intézkedés­re adhatóak be helyi szintű pályázatok: Természeti értékek rekultivációja, be­mutatása; Egységes ökológiai és falusi tájkép térnyerése; Ökoturizmus fejlesz­tése; Helyi természeti sajátosságokra épülő turisztikai attrakciók és szolgálta­tások kialakítása, fejlesztése, összehan­golása. A programban résztvevő telepü­lések kiemelt turisztikai és környezet­védelmi szerepet szeremének szánni az Öregcsertő, Kecel, Homokmégy határában található, nagy kiterjedésű Vörös mocsárnak (Ötjeg), mindemel­lett nagy hangsúlyt fektemének a tér­ség borászati hírnevének visszaállítá­sára és egyéb, a turizmushoz kapcso­lódó fejlesztésekre is. -Péjó Zoltán-A télen is folvtatódott a munka Elkészültek a gipszkarton válaszfa­lak a tetőtérben, jelenleg pedig a festők dolgoznak az épületben, nem zavartat­va a kinti mínuszoktól. Előreláthatólag a tavasz folyamán költözhet vissza a hivatal a régi, ám át­alakított helyére. Geijen Község Ónkormányzata 2004 őszén kezdte meg a polgármesteri hiva­tal átépítését. Egy év elteltével az épü­letszerkezet kész lett, így csak a belső munkálatok vannak hátra. Mivel a fűtés ősszel elkészült, a téli hónapokban is tudnak dolgozni a belső felújításon.

Next

/
Thumbnails
Contents