Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-12-01 / 12. szám

2006. december 7. oldal 1976-2006& Szergej Ruszjanov tervező- Az OKB Hidropressz vállalatot képviselem ma Pakson, amelyik a VVER-típusú blok­kok fő tervezője, így a paksi atomerőműé is. A paksi üzemza­vart követően a szer­ződés szerint a fel­adatunk a sérült üzem­anyag eltávolításá­hoz szükséges mun­kaplatform műszaki tervezése volt. Tervező mérnök vagyok, általában WER-atomerő­­művekkel foglalkozom. Most a munkaplatform tervezése volt a feladatom, amely munkát én vezettem a pa­pírmunkától kezdve a be­rendezés üzembe helyezé­séig. Most a fő feladatom a platformmal kapcsofatos irányító munka, az esetle­ges beavatkozások, módo­sítások végrehajtása, a ma­gyar féllel való egyeztetése. A Moszkvai Energetikai Egyetemen (MEI) végez­tem 1989-ben energetikai berendezések szakon. Az­óta a mostani cégemnél dolgozom Podolszkban. Az atomenergetikában végzett munka általában összetett, sok energiát és meghatározott fe­gyelmet követel. Sok orosz atomerőműben voltam már, Paksra júliusban érkeztem. Elmondhatom, hogy sokban kü­lönbözik a többi atomerőműtől. Például a reaktorcsamokban - és máshol is - látszanak a rendre, tisztaságra tett erőfeszítések. A magyar kollégák nyíltak, konstruktí­vak, közlékenyek, könnyű velük együtt dolgozni. A nyelvi különbsé­get, a problémákat nagyrészt a ma­gas szintű szakmai tapasztalat miatt gyorsan meg tudjuk oldani. Ittlétünk alatt rendkívül megtet­szett a helyiek vendégszeretete, ked­vessége. A családom, benne lányom, kiküldetésemhez komoly munkaként viszonyul, ezért el tudták fogadni hosszú távollétemet. Mihail Nyehozsin koordinátor- Pakson két vállalatot, a NIIAR Atomerőművi Tu­dományos Kutatóintézetet és a Szoszni céget is képvi­selem. Az üzemanyag-ku­tató osztály főmérnökének helyettese, a műszaki cso­port vezetője vagyok. A paksi projektben a kezde­tektől részt vettem a mű­szaki kérdések megoldásában és a pályázati anyagok készítésében. Pakson a szerződés teljesítésének fe­lelős végrehajtójaként dolgozom. Az ajánlattételtől kezdve a berendezés gyártásáig valamennyi műszaki és szervezési feladatban részt vettem. Jelenleg koordinátorként szintén műszaki és szervezési feladatokat kell megoldanom az eltávolítás vég­rehajtása során. A Toljatti Műszaki Egyetemen vé­geztem 1995-ben. Egyből a NIIAR- ben kezdtem dolgozni, először kar­bantartó szerelésvezetőként, később szolgálatvezető, majd főmémökhe­­lyettes lettem. Paksra a csoportunkkal együtt jár­tam a felkészülési időszakban. A plat­form átadás-átvétele nagy munka volt. Tetszik, ahogy a munka zajlik: változatos, érdekes. Tetszik az orosz és a magyar csapat is - emberi és szakmai szempontból is. Az esetle­ges nehézségek ellenére él­vezet a közös munka. A ne­hézséget a felmerülő műszaki kérdé­sek megoldása, az átalakítások vég­rehajtása jelenti. Otthonról elengedtek, mivel jön­nöm kellett. Feleségem és lányom vár. Az itteni szabadidő elég, megis­mertük az országot. Jártunk például Budapesten, Pécsett, Visegrádon, Egerben, Villányban. Nagyon tetszik Magyarország. Vjacseszlav Frolov operátor — A szibériai Tomszkban születtem, ma (november 29-én) van a születésna­pom. Később szüleimmel Kazahsztánba költöztünk. Az Omszki Műszaki Egye­tem (OPI) elvégzése után a NIIAR intézetbe mentem dolgozni. Kazahsztánban sok barátom van, köztük Makszim Rahmanyin, ő szintén ott végzett, ahol én, de csak a NIIAR-ban ismerkedtünk meg. Most Pakson is együtt dolgozunk. Munkahelyemen mérnökként a szennyezett területek rehabilitációjával, a radioaktív hulla­dékok feldolgozásával foglalkozom. Paksra úgy kerültem, hogy egy ba­rátom, aki jelentkezett, nem tudott el­jönni. Megadta a telefonszámot, Makszim barátommal együtt jelent­keztünk, és most itt vagyok. El kell mondani, hogy az adott műszakba je­lentkező 15 kolléga közül csak nyol­cat vettek fel a csapatba. Nem sajná­lom, hogy így alakult. Bár a munka eltér az eddigiektől, érdekes kihívás. Eddig nem jártam külföldön, Ma­gyarország nagyon tetszik. Nincs semmi probléma, jó­indulatúan viszonyulnak hozzánk. Szerencsére van mit tenni a szabadidőben is: biliárdo­­zom, uszodába járok, vagy csak egy­szerűen sétálok a környéken. Nagy segítséget nyújtott a helyi Orosz Klub is a „beilleszkedésben”. Otthon szüleim, feleségem várnak. Természetesen izgulnak, de megértik az ügy fontosságát. Jurij Hihlja műszakvezető — Az Omszki Műszaki Egyetemen végeztem. A NIIAR-ben dolgozom veze­tő mérnök-konstruktőrként. Bejártam az egész országot. 15 évet dolgoztam Kazahsz­tánban, majd Moszkva kör­nyékére, később Dimitrov­­grádba kerültem. A paksi problémával már a kezdetek­től foglalkozom, az eszközök, beren­dezések tervezését végeztem. Amint eljött a magyarországi munka ideje, egyből jelentkeztem. A szerszámokat kidolgozó konst­ruktőr szempontjából nagyon érde­kes, jó érzés volt látni, ahogy ezek az eszközök a gyakorlatban működ­nek. Teljesen más; mint amikor azok csak szavakban, papíron léteznek. Mint műszakvezető, köszönetét szeretnék mondani a műszakom tag­jainak a kiváló munkájukért, amivel nagyon elégedett vagyok. Szintén kitűnő munkatárs Alekszej Mitarjev diszpécser, akinek munkája hozzásegít minket, hogy valóban lássunk és hall­junk a végrehajtás során. Nagyon tetszik Magyar­­ország. Harmadszor va­gyok Pakson: először a be­rendezések üzembe helye­zésén, majd a gyakorlati képzésen vettem itt részt. Most, a valós munka során sajnos nincs sok szabadidőm. Ha mégis le­het, uszodába, szaunába járok, ke­rékpározom, horgászok. Odahaza szintén szeretek hor­gászni, kirándulni a családommal. Feleségemmel, 19 éves lányommal és 14 éves fiammal közösen hoztuk meg a döntést, hogy ez a munka fon­tos, ezért „önként” engedtek el, hogy a paksi kollégáknak segítsek. Makszim Rahmanyin operátor Kazahsztánban, a főváros­hoz közeli, gyönyörű Sztyep­­nogorszkban születtem. Mint többen, az Omszki Műszaki Egyetemre nyertem felvé­telt, és műszertervezés sza­kon végeztem. Mivel szüle­im addigra elköltöztek, az egyetem után Dimitrovgrád­­ba mentem, és a NIIAR-ban kezdtem dolgozni. Mérnökként a mérésügyi szolgálatnál ellenőrzéssel foglalko­zom a radioaktív hulladékok feldolgo­zásának kapcsán. Vjacseszlav Frolowal, aki szintén Omszkban végzett, csak a munkahe­lyen ismerkedtünk meg, és nagyon összebarátkoztunk. Magyarországra is együtt jöttünk a szerencsés vélet­len folytán, az ismerősünk helyett. Korábban természetesen izgul­tunk egy kicsit. Aztán az indulás óta megnyugodtunk, a munka rendben folyik. A platformon csak összpon­tosítani kell, és minden rendben. A gyakorlati képzés ellenére mindenki valamivel nehezebb helyzetre szá­mított. Persze most sem könnyű, de amikor sikerül egy-egy fázis, az nagy élmény. Mivel korábban az üzemanyaggal nem volt közvetlen dolgom, a mostani tevékenység so­rán nagyon sokat tanultam. A benyomásaim? Nagyon tetszik itt, nem is vártam ilyen kedves fo­gadtatást. Korábban csak annyit tud­tam Magyarországról, amennyit az iskolában tanultunk róla. El­mondhatom, hogy nagyon szé­pek a magyar lányok. Egyéb­ként nagyon várom, mikor nyílik meg a jégpálya, sze­retek jéghokizni. Az egész műszak nevé­ben Alekszej Mitarjev disz­pécser hozzátette: - Vala­mennyiünk nevében mond­hatom, hogy szinte nem is érezzük, hogy idegen or­szágban vagyunk. Az erőmű vezeté­sének köszönhetően nagyon kelle­mesek a munka- és szabadidős felté­telek. Nagyon hálásak vagyunk a Paksi Orosz Klub tagjainak is sokol­dalú segítségükért. Jó érzés a kollégákkal együtt dol­gozni, a munka során elég két-három szó, hogy megértsük egymást bárki­vel. Amikor valaki igyekszik, és érti a dolgát, könnyű együttműködni. A paksi munkatársak közül kiemelném Nagy Zoltán dozimetrikust, Szentes János karbantartót, Bagyinka Zol­tánt, akikkel egyszerűen élmény a közös munka, szó nélkül is megért­jük egymást. A magyar műszakveze­tők pedig - mint például Leber Fe­renc - tapasztalt, kiváló szakembe­rek, oroszul is jól beszélnek, könnyű velük a munka. Szakmailag pedig minden nagyon jól elő volt készítve, szigorú az ellenőrzés, ezért nyugod­tan, félelem nélkül dolgozunk. Nagyon kedvesen fogadtak min­ket a paksiak. Az emberek arcán lát­szik a jóindulat. Jó érzés a közös munka.

Next

/
Thumbnails
Contents