Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
2006. december 7. oldal 1976-2006& Szergej Ruszjanov tervező- Az OKB Hidropressz vállalatot képviselem ma Pakson, amelyik a VVER-típusú blokkok fő tervezője, így a paksi atomerőműé is. A paksi üzemzavart követően a szerződés szerint a feladatunk a sérült üzemanyag eltávolításához szükséges munkaplatform műszaki tervezése volt. Tervező mérnök vagyok, általában WER-atomerőművekkel foglalkozom. Most a munkaplatform tervezése volt a feladatom, amely munkát én vezettem a papírmunkától kezdve a berendezés üzembe helyezéséig. Most a fő feladatom a platformmal kapcsofatos irányító munka, az esetleges beavatkozások, módosítások végrehajtása, a magyar féllel való egyeztetése. A Moszkvai Energetikai Egyetemen (MEI) végeztem 1989-ben energetikai berendezések szakon. Azóta a mostani cégemnél dolgozom Podolszkban. Az atomenergetikában végzett munka általában összetett, sok energiát és meghatározott fegyelmet követel. Sok orosz atomerőműben voltam már, Paksra júliusban érkeztem. Elmondhatom, hogy sokban különbözik a többi atomerőműtől. Például a reaktorcsamokban - és máshol is - látszanak a rendre, tisztaságra tett erőfeszítések. A magyar kollégák nyíltak, konstruktívak, közlékenyek, könnyű velük együtt dolgozni. A nyelvi különbséget, a problémákat nagyrészt a magas szintű szakmai tapasztalat miatt gyorsan meg tudjuk oldani. Ittlétünk alatt rendkívül megtetszett a helyiek vendégszeretete, kedvessége. A családom, benne lányom, kiküldetésemhez komoly munkaként viszonyul, ezért el tudták fogadni hosszú távollétemet. Mihail Nyehozsin koordinátor- Pakson két vállalatot, a NIIAR Atomerőművi Tudományos Kutatóintézetet és a Szoszni céget is képviselem. Az üzemanyag-kutató osztály főmérnökének helyettese, a műszaki csoport vezetője vagyok. A paksi projektben a kezdetektől részt vettem a műszaki kérdések megoldásában és a pályázati anyagok készítésében. Pakson a szerződés teljesítésének felelős végrehajtójaként dolgozom. Az ajánlattételtől kezdve a berendezés gyártásáig valamennyi műszaki és szervezési feladatban részt vettem. Jelenleg koordinátorként szintén műszaki és szervezési feladatokat kell megoldanom az eltávolítás végrehajtása során. A Toljatti Műszaki Egyetemen végeztem 1995-ben. Egyből a NIIAR- ben kezdtem dolgozni, először karbantartó szerelésvezetőként, később szolgálatvezető, majd főmémökhelyettes lettem. Paksra a csoportunkkal együtt jártam a felkészülési időszakban. A platform átadás-átvétele nagy munka volt. Tetszik, ahogy a munka zajlik: változatos, érdekes. Tetszik az orosz és a magyar csapat is - emberi és szakmai szempontból is. Az esetleges nehézségek ellenére élvezet a közös munka. A nehézséget a felmerülő műszaki kérdések megoldása, az átalakítások végrehajtása jelenti. Otthonról elengedtek, mivel jönnöm kellett. Feleségem és lányom vár. Az itteni szabadidő elég, megismertük az országot. Jártunk például Budapesten, Pécsett, Visegrádon, Egerben, Villányban. Nagyon tetszik Magyarország. Vjacseszlav Frolov operátor — A szibériai Tomszkban születtem, ma (november 29-én) van a születésnapom. Később szüleimmel Kazahsztánba költöztünk. Az Omszki Műszaki Egyetem (OPI) elvégzése után a NIIAR intézetbe mentem dolgozni. Kazahsztánban sok barátom van, köztük Makszim Rahmanyin, ő szintén ott végzett, ahol én, de csak a NIIAR-ban ismerkedtünk meg. Most Pakson is együtt dolgozunk. Munkahelyemen mérnökként a szennyezett területek rehabilitációjával, a radioaktív hulladékok feldolgozásával foglalkozom. Paksra úgy kerültem, hogy egy barátom, aki jelentkezett, nem tudott eljönni. Megadta a telefonszámot, Makszim barátommal együtt jelentkeztünk, és most itt vagyok. El kell mondani, hogy az adott műszakba jelentkező 15 kolléga közül csak nyolcat vettek fel a csapatba. Nem sajnálom, hogy így alakult. Bár a munka eltér az eddigiektől, érdekes kihívás. Eddig nem jártam külföldön, Magyarország nagyon tetszik. Nincs semmi probléma, jóindulatúan viszonyulnak hozzánk. Szerencsére van mit tenni a szabadidőben is: biliárdozom, uszodába járok, vagy csak egyszerűen sétálok a környéken. Nagy segítséget nyújtott a helyi Orosz Klub is a „beilleszkedésben”. Otthon szüleim, feleségem várnak. Természetesen izgulnak, de megértik az ügy fontosságát. Jurij Hihlja műszakvezető — Az Omszki Műszaki Egyetemen végeztem. A NIIAR-ben dolgozom vezető mérnök-konstruktőrként. Bejártam az egész országot. 15 évet dolgoztam Kazahsztánban, majd Moszkva környékére, később Dimitrovgrádba kerültem. A paksi problémával már a kezdetektől foglalkozom, az eszközök, berendezések tervezését végeztem. Amint eljött a magyarországi munka ideje, egyből jelentkeztem. A szerszámokat kidolgozó konstruktőr szempontjából nagyon érdekes, jó érzés volt látni, ahogy ezek az eszközök a gyakorlatban működnek. Teljesen más; mint amikor azok csak szavakban, papíron léteznek. Mint műszakvezető, köszönetét szeretnék mondani a műszakom tagjainak a kiváló munkájukért, amivel nagyon elégedett vagyok. Szintén kitűnő munkatárs Alekszej Mitarjev diszpécser, akinek munkája hozzásegít minket, hogy valóban lássunk és halljunk a végrehajtás során. Nagyon tetszik Magyarország. Harmadszor vagyok Pakson: először a berendezések üzembe helyezésén, majd a gyakorlati képzésen vettem itt részt. Most, a valós munka során sajnos nincs sok szabadidőm. Ha mégis lehet, uszodába, szaunába járok, kerékpározom, horgászok. Odahaza szintén szeretek horgászni, kirándulni a családommal. Feleségemmel, 19 éves lányommal és 14 éves fiammal közösen hoztuk meg a döntést, hogy ez a munka fontos, ezért „önként” engedtek el, hogy a paksi kollégáknak segítsek. Makszim Rahmanyin operátor Kazahsztánban, a fővároshoz közeli, gyönyörű Sztyepnogorszkban születtem. Mint többen, az Omszki Műszaki Egyetemre nyertem felvételt, és műszertervezés szakon végeztem. Mivel szüleim addigra elköltöztek, az egyetem után Dimitrovgrádba mentem, és a NIIAR-ban kezdtem dolgozni. Mérnökként a mérésügyi szolgálatnál ellenőrzéssel foglalkozom a radioaktív hulladékok feldolgozásának kapcsán. Vjacseszlav Frolowal, aki szintén Omszkban végzett, csak a munkahelyen ismerkedtünk meg, és nagyon összebarátkoztunk. Magyarországra is együtt jöttünk a szerencsés véletlen folytán, az ismerősünk helyett. Korábban természetesen izgultunk egy kicsit. Aztán az indulás óta megnyugodtunk, a munka rendben folyik. A platformon csak összpontosítani kell, és minden rendben. A gyakorlati képzés ellenére mindenki valamivel nehezebb helyzetre számított. Persze most sem könnyű, de amikor sikerül egy-egy fázis, az nagy élmény. Mivel korábban az üzemanyaggal nem volt közvetlen dolgom, a mostani tevékenység során nagyon sokat tanultam. A benyomásaim? Nagyon tetszik itt, nem is vártam ilyen kedves fogadtatást. Korábban csak annyit tudtam Magyarországról, amennyit az iskolában tanultunk róla. Elmondhatom, hogy nagyon szépek a magyar lányok. Egyébként nagyon várom, mikor nyílik meg a jégpálya, szeretek jéghokizni. Az egész műszak nevében Alekszej Mitarjev diszpécser hozzátette: - Valamennyiünk nevében mondhatom, hogy szinte nem is érezzük, hogy idegen országban vagyunk. Az erőmű vezetésének köszönhetően nagyon kellemesek a munka- és szabadidős feltételek. Nagyon hálásak vagyunk a Paksi Orosz Klub tagjainak is sokoldalú segítségükért. Jó érzés a kollégákkal együtt dolgozni, a munka során elég két-három szó, hogy megértsük egymást bárkivel. Amikor valaki igyekszik, és érti a dolgát, könnyű együttműködni. A paksi munkatársak közül kiemelném Nagy Zoltán dozimetrikust, Szentes János karbantartót, Bagyinka Zoltánt, akikkel egyszerűen élmény a közös munka, szó nélkül is megértjük egymást. A magyar műszakvezetők pedig - mint például Leber Ferenc - tapasztalt, kiváló szakemberek, oroszul is jól beszélnek, könnyű velük a munka. Szakmailag pedig minden nagyon jól elő volt készítve, szigorú az ellenőrzés, ezért nyugodtan, félelem nélkül dolgozunk. Nagyon kedvesen fogadtak minket a paksiak. Az emberek arcán látszik a jóindulat. Jó érzés a közös munka.
