Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-11-01 / 11. szám

2006. november 1976-2006 13. oldal Tízéves a Tolna Megyei Mérnöki Kamara A tervező és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kama­ráiról szóló törvény alapján 1996. november 7-én alakult meg a Tolna Megyei Mérnöki Kamara (TMMK). A mérnökök köztestületének tagsá­ga november 7-én megemlékezéssel ünnepelte a kerek évfordulót. Nagyon fiatal - csupán tízéves - a köztestületek létrehozásáról rendel­kező törvénycikk (PTK 65. §), így a Tolna Megyei Mérnöki Kamara is csak 1996-ban alakulhatott meg. A TMMK alapítása érdekében lobbizó Mérnöki Kamara nevet viselő egye­sület Tolna Megyei Csoportját 1991. október 16-án Szekszárdon 35 szak­ember közös akarata hozta létre. Az egyesület és a köztestület közötti el­térés megértése érdekében érdemes tanulmányozni a PTK 65. §-át: köz­testület létrehozását törvény rendel­heti el, így az önálló tervezői és szak­értői tevékenységet végző mérnökök területi és országos kamaráinak ala­pításáról az 1996. évi LVIII. törvény rendelkezett. A köztestület közfel­adatokat is ellát, így jogosítványok­kal rendelkezik, és ezeket önigazga­tása útján érvényesíti. A jogszabály­okban rögzített mérnöki tevékenysé­gek csak köztestületi tagként folytat­hatók. 1991-96 közötti egyesületi időszakban az előkészítő munkát az azóta elhunyt Körösi Miklós építő­mérnök kolléga, a csoport elnöke szervezte. Fájó szívvel és kegyelettel emlékezünk Miklós bará­tunkra, aki jelentős tevé­kenységet fejtett ki az atomerőmű-építkezésen is. Kapcsolatot építettünk ki a helyi önkormányzat­okkal, segítséget ajánlva azok fejlesztési, rendezé­si terveinek készítéséhez. A kamarai törvényünk hatálybalépésével ha­zánkban elsőként 169 fővel alakítot­tuk meg a TMMK-t. A létszám folya­matos növelésével ma már 365 tagot regisztrálunk. Saját tulajdonú iro­dánkkal folyamatos ügyfélszolgálatot biztosítunk tagjaink számára, és internetes honlapot is működtetünk (www.tmmk.hu). A TMMK küldeté­sének 3 alappillére: 1. Érdekérvényesítés: a társadalom érdekeivel összhangban képviseljük és védjük a mérnöki tevékenységet végző tagjaink érdekeit a névjegyzék vezetésével, az etikai ügyek képvise­letével. 2. Szakmai önigazgatás: szé­lesedő szakmai önkormányzati hatás­körben ellátjuk a mérnöki tevékeny­ség igazgatási feladatait, elbíráljuk a beérkező tervezői jogosultság iránti kérelmeket, a szakmai tagozatok be­vonásával szakértői jogosultságokat adunk ki, és nyilvántartjuk a névjegy­zéket. 3. Társadalmi partnerség: fon­tos, szakmai kérdésekben a kamara állásfoglalásaival részt veszünk a megye és települései arculatának ki­alakításában, a fejlesztési elképzelé­sek tervezésében és előkészítésében. Védjük a társadalmat az ala­csony színvonalú, jogosulat­lanul végzett kontármunká­val szemben. Azok a mérnökök végez­hetnek jogszabályokban rög­zített tervezői és szakértői te­vékenységet, akik a területi­leg illetékes kamarától kvalifikációt kaptak. E szabályozás azonos az Eu­rópai Unió tagországainak többségé­ben alkalmazott gyakorlattal. A csu­pán tíz éve bevezetett rend még nem tökéletes, de jótékony hatása a mér­nöki tevékenységek minőségének lé­nyeges javulásában és az áttekinthe­tőségében már mutatkozik. A terve­zői, szakértői, műszaki ellenőri tevé­kenység bizalmi szolgáltatásnak mi­nősül, amely csak hivatástudattal művelhető. A megbízó e szakmákban a megbízott mérnök által kiszolgálta­tott helyzetbe kerül, hiszen a megbí­zott olyan bizalmas információk bir­tokába jut, amelyekkel visszaélve, vagy azokat könnyelműen kezelve súlyos károkat okozhat a szolgálta­tást igénybe vevőnek. Fontos társa­dalmi érdek, hogy a tudás mellett az etikai szempontok is érvényesülje­nek. A mérnöki kamarában olyan pár­tatlan szövetségest lássanak az olva­sóink, akik a képviselt szakmák kivá­ló ismerői, és egyben képesek ellátni fontos közfeladatokat is, ezért jogos közérdek a még ifjú köztestületi rendszer továbbfejlesztése.-Sipos László-Informatikai szakkiállítás Milánóban Már 42. alkalommal rendezték meg az utóbbi években dinamikusan fej­lődő, bővülő kiállítást 2006. október 4-7. között az olasz ipar fellegvárá­ban, Milánóban. A világban szinte mindenütt csök­ken a kiállítások jelentősége a világ­hálónak köszönhető internetes infor­mációbőség miatt, ugyanakkor autó­pályák övezte területen új, ultramo­dern vásárközpontot építettek Milá­nó mellett. A kiállítási terület hatal­mas, impozáns, már-már a hannoveri méretekkel vetekszik. Más kiállításokon már találkoztam igen ötletes olasz berendezésekkel, amelyek főleg funkcionalitásukkal tűn­tek ki. Reméltem „Leonardo, Marconi utódai” mutatnak ismét valami újat, va­lami nagyszerűt, de most nem volt sze­rencsém, mert nem találtam ilyenre. Milánó valóban vásárváros, mert a vásárok már nemcsak egymást követik, de párhuzamosan rende­zik azokat. Az informatikai kiállí­tás mellett mintegy kétszázezer m2-en gyártóeszközöket és robot­­technikai eszközöket mutattak be. Ízelítőt kaptunk egy vérbeli olasz bérharcból - milánói tartóz­kodásunk utolsó napján sztrájkol­tak a tömegközlekedési dolgozók. Reggel ‘A 9-ig, majd délután 3-6- ig járt a metró, a villamos és a busz, de erre egész héten keresztül figyelmeztettek. Szombaton válo­gatott futballmérkőzés miatt el­néptelenedtek az utcák, szórako­zóhelyek. A TV közvetítette az eseményt, de kommentátor nem volt, mert az újságírók is csatla­koztak a sztrájkhoz.-gyulai-Németi József (1942-2006) 2006. szeptember 29-én a szekszár­di kórházban Németi József, a PA Zrt. nyugdíjas dolgozója elhunyt. Gondos orvosi kezelés ellenére sem tudták megmenteni a súlyos beteg életét. Németi József 1979. december 17-én nyert felvételt a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz előkészítő mér­nöki beosztásba. Kötelességtudó, kiváló szakember­nek tartották vezetői és kollégái. 1999. december 28- val korkedvezménnyel 57 éves korában elment nyug­díjba. Györkönyben régi házat vásároltak, szinte min­den idejüket ott töltötték. Saját ízlésüknek megfelelő­en átépítették. Boldog napokat töltöttek együtt felnőtt családos gyerekeikkel, unokáikkal. Gyógyíthatatlan betegsége megakadályozta, hogy még hosszú évekig együtt örülhessen szeretteivel. 2006. október 7-én a paksi református temetőben vettek végső búcsút Németi Józseftől. Gyászolja őt szerető felesége: Katalin, akivel 35 évig éltek együtt szeretetben, megértésben, családi boldogságban. Szerető felnőtt gyermekei: Andrea és Viktor és családjuk. Drága unokái: Benett, Dóra, Ka­milla, Sámuel, Lídia és Benjámin. Testvérei: Csaba, Csilla és családjuk, sógornője: Mária és családja, ro­konok és volt munkatársai. Jóska, nyugodjál békében! Emlékedet megőrizzük örökre! -MJ.­Szabó Antal (1938-2006) Hosszan tartó, súlyos betegségben 2006. október 28-án a szekszárdi kórházban elhunyt Szabó Antal, a PA Zrt. nyugdíjas dolgozója. Felesége hónapokon keresztül ápolta paksi otthonában fekvő beteg férjét. Tíz napot már a kórházba töl­tött, amikor állandó orvosi felügye­letre szorult. Szabó Antal 1979-tol 1994-ig művezetői beosztásban dolgozott az erőműben. Nagy szakmai tapasztalattal irá­­nyitotta, vezette a beosztott munkatársait. Nyugdíjas­ként is tovább dolgozott az erőműben egy kivitelező cégnél. 1998-ban egészségi állapota megromlott, súlyos műtéten esett át. Családi ház körül mindig talált magá­nak elfoglaltságot. Hétvégi telkükön is sokat dolgozott. Később - ahogyan kezdett az egészségi állapota romla­ni - a fizikai munkát már nem tudta tovább folytami. 2006. november 10-én Pakson a Fehérvári úti temető­ben vettek végső búcsút Szabó Antaltól. Gyászolja őt szerető felesége: Mária, akivel 43 évig éltek együtt boldog házasságban. Felnőtt családos gyer­mekei: Csilla, Tünde és Péter. Szeretett unokái: Péter, Tamás és István, bánatos idős édesanyja, testvérhúga: Margit és családja. Sógorai: Géza, Gyula, László és csa­ládjuk. Keresztfiai: Géza és Tibor. Rokonok, volt kollé­gái és ismerősök. Nyugodjál békében!-MJ­Harminc év tanúi Könyvek, írások, képek, gondolatok azokról, akik történelmet írtak, és akik leírták a történelmet A paksi atomerőmű alapításának 30. évfordulójára emlékezve ez év­ben egy sorozatot adunk közre, melyben bemutatjuk azokat a ki­adványokat, könyveket, jelentő­sebb tájékoztató anyagokat, ame­lyek az atomerőmű történetéről, az építkezéstől napjainkig eltelt idő­szakról tanúskodnak. Ezzel egyben felidézzük a múlt eseményeit, és tisz­teletünket fejezzük ki azok iránt, akik alkottak, dolgoztak, a mai nap is munkálkodnak az atom­erőműért, és akik mind­ezt megörökítették. Ez alkalommal két olyan alkotásról esik szó, melyek saját műfajukban különös ér­téket képviselnek. Az egyik Szabó Benjamin AtomKorkép c. könyve, a másik pedig az ATOMkorszak c. film, amely videokazettán sok erő­műves dolgozóhoz eljutott. ATOMkorszak Az ATOMkorszak c. film 2001-ben a Paksi Atomerőmű Vállalat - a PA Zrt. jogelődje - alapításának 25. évfordu­lója alkalmából jelent meg videoka­zettán, és jutott el az erőmű minden dolgozójához. A filmet a TelePaks Vá­rosi Televízió forgatócsoportja készí­tette. Az archív anyagokat az erőmű videostúdiója bocsátotta rendelkezé­sükre. A közel egyórás film az atom­erőmű történetét mutatja be a kezde­tektől 2000-ig. A riportokban megszó­lalnak a város és az atomerőmű-épít­kezés egykori vezetői, szakemberei és a tudomány jeles képviselői, mint Teller Ede és Marx György. Az archiv felvételek mellett olyan fikciós jelene­tek is láthatók, amelyek a múlt esemé­nyeit idézik. Az atomerőmű a filmről több mint 3000 kópiát készíttetett. A film Kovács Tibor rendezésében, Préházi Ildikó szerkesztetésében, több közreműködő részvételével készült. A felvételvezető Horváth Katalin, az ope­ratőr Polgár András, a vágó Molvay Kálmán volt. Többen segédkeztek, köz­reműködtek a film létrejöttében.- Öt év elmúltával arról kérdezem Préházi Ildikót és Kovács Tibort, ho­gyan emlékeznek vissza az alkotás időszakára? Préházi Ildikó: — Nekem ez egy idő­utazást jelentett, és egyben nagy kutató­munkát, hisz sok könyvet, iratot kellett összegyűjteni, áttanulmányozni. Bár nem voltam jelen az építke­zés hőskorában, amikor lét­rejött ez a monumentális mű, de rendkívüli módon megérintett. Átéreztem, hogy mit jelenthetett az, amikor összeállt a „csikó­csapat”, amikor elindult a láncreakció. Az építkezés, a beruházás során voltak olyan nagy pillanatok, amelyek nemcsak a részt­vevőknek, de nekünk is, akik a filmen munkálkodtunk, örökké emlékezetesek maradnak, mert bizony mi is meghatód­tunk egy-egy esemény kapcsán. Kovács Tibor: — A vállalat fennállá­sának 25. évfordulójához közeledve gondoltunk arra, hogy egy olyan össze­foglaló dokumentumfilmet készítünk, amely egészen a 60-as évektől kezdve öleli fel az erőmű történetét. Egyben meg akartuk szólaltatni mindazokat, pl. a „csikócsapaf ’ tagjait, akik valamilyen szerepet játszottak az atomerőmű életre hívásában. Viszonylag sokat dolgoz­tunk rajta, az ötlettől a megvalósításig közel egy év telt el. A leghosszabb időt a dokumentumgyűjtések és beszélgeté­sek igényelték, a forgatásokat pár hó­nap alatt elvégeztük. A filmet pályázat útján nyert anyagi háttér biztosításával, az ORTT támogatásával sikerült elké­szítenünk, amelyről úgy gondolom, hogy a mai napig is sikeresnek mond­ható. Filmünkkel szép eredménnyel szerepeltünk több országos filmszem­lén is, többek között a Moholy-film­­fesztiválon, az ORTT Mustrán, az Or­szágos Tudományos Dokumentum­­film-fesztiválon. Számunkra azonban a legnagyobb elismerést az jelentette, hogy a paksi atomerőmű is nagyra érté­kelte a filmet, és méltónak találta arra, hogy minden dolgozóját megajándé­kozza a film egy-egy videokazettás példányával. -Lovásziné Anna-SZABÓ BENJAMIN: Atomkorkép A paksi atomerőműről szóló könyvek sorában nem is oly régen jelent meg az Atomkorkép c. könyv, amelyet igen nagy érdeklődés kísért A paksi atom­erőmű dolgozói 2005. január 20-án este Szabó Benjamin Atomkorkép c. könyvének bemutatójára gyűltek össze a Városi Mű­velődési Központban. Sok régi ismerős találkozhatott ekkor Szabó Benjáminnál, az atomerőmű egykori kor­mánybiztosával, első igazga­tójával, aki az atomerőmű építésének történetét foglalta össze a kezdeti, tervezési idő­szaktól az első blokk üzembe helyezéséig, az ország elektromos háló­zatára történő rákapcsolásáig. Az Atomkorkép címet (Mielőtt meghasadt az atommag - Paks alcí­met) viselő könyv az atomerőmű épí­tésének folyamata, története mellett a szerző életútjáról, személyes élménye­iről és az akkori társadalmi háttérről is képet ad. Közel 800 oldalon, tizenöt fejezetben számol be az 1964-től 1983-ig teijedő időszak eseményeiről. A fejezetek függelékei között sok olyan előteijesztés, jegyzőkönyv, hiva­talos irat található, melyen a kézzel írott megjegyzések, számítások és kér­dések valóságosabbá, átélhetőbbé te­szik az akkori történéseket. Olyan munkapéldányok ezek, amelyekből ki­érződik a felelősség terhe. A régi fotók mindenkinek nagy élményt jelentenek, legyen idős vagy fiatal, aki belelapoz. A régi dolgozók, az egykori építők fel­idézhetik a múltat, a hőskort. A mai korosztály pedig ámulva nézheti a fe­kete-fehér fotókat, és rácsodálkozhat­nak az építkezés mozzanataira, arra, milyen is volt, amikor az első reaktor­­tartály megérkezett a Dunán, és kiemelték az uszályról, és amikor az első „tulipános” házak épültek a lakótelepen. A könyv hátsó borítóján Kováts Balázs ajánló sorai közt a következők olvasha­tók: „A könyv érdekfeszítő olvasmány, a paksi atom­erőmű létesítési folyamatán keresztül széles körű rálá­tást biztosít a szocialista gazdaságirányítás rendszerére. A szer­ző egyúttal emléket állít azoknak a ki­váló szakembereknek, tudósoknak, mérnököknek, gazdaságpolitikusok­nak, építő- és szerelőmunkásoknak, irányítóknak és szervezőknek, akik Magyarország újkori történetének legnagyobb ipari beruházását sikere­sen megvalósították.” A könyvről az Atomerőmű c. lap 2005. januári számában „Gondolatok Szabó Benjamin Atomkorkép című könyvének olvasásakor” címmel jelent meg hosszabb teijedelmű írás Kerényi A. Ödön tollából. Múlt havi számunk­ban Szabó Benjamin „Emlékezés egy kicsit bővebben” címmel fejtette ki gondolatait az építkezést megelőző időszakról, amelyben említést tett az Atomkorkép c. könyvéről is. A könyv az erőmű Műszaki Könyvtá­rában megtalálható. -Lovásziné Anna-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents