Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
2006. november 1976-2006 3. oldal A sérült fűtőelemek eltávolításának végrehajtása 2006. október 15-ének délutánján - 3 évvel, 6 hónappal és S nappal a 2003. április 10-ei esemény után - megkezdődött a paksi atomerőmű 2. blokkjának 1. sz. aknájában lévő sérült fűtőelemek (sf) eltávolítása. Az eltávolítás előkészítése mind idő, mind emberi és anyagi erőforrásfelhasználás tekintetében nem tekinthető sem rövidnek, sem kevésnek: több év, számos kollégánk és vállalkozás munkája, valamint jelentős költség árán jutottunk el oda, hogy a fenti kijelentést megtehessük. De eljutottunk eddig a pontig, és az utolsó ellenőrzési procedúra végrehajtása után eldördült a startpisztoly, azaz aláírták az ellenőrzési listát, és az eltávolítási tevékenység elkezdhetőségének engedélyezési nyilatkozatát. Ezzel kezdetét vette a mintegy három hónapra tervezett eltávolítási tevékenység, amelynek végeredményeként a sérült fűtőelemdarabok speciális tárolótokokba, a szilárd radioaktív hulladéknak minősülő anyagok pedig tárolótartályokba kerülnek, és elvégezhető lesz a 2/1. sz. akna mentesítése, melynek célja az akna normál üzemi állapotának helyreállítása. Az eltávolítás előkészítésének utolsó két fázisa két területen folyt: véglegesíteni kellett azt a mintegy 150 végrehajtási dokumentumot, amelyek szabályozzák a sérült fűtőelem eltávolításának minden lépését, beleértve a közvetlen eltávolítást végző orosz személyzet és az irányító/felügyelő és kiszolgáló tevékenységet végző magyar személyzet tevékenységét. A dokumentumhalmazt meg kellett küldeni az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatóságának, amely annak egy részét - a féltucatnyi ún. kiemelt dokumentumot - még a tényleges kezdés előtt jóváhagyta, míg a másik, nagyobb részét - a végrehajtási utasításokat - tájékozódás céljából elfogadta. A kiemelt dokumentumok szolgálnak az eltávolítási folyamat szabályozására és irányítására/ellenőrzésére, ezen dokumentumok esetlegesen szükségessé váló módosításait a végrehajtás közben a hatósággal engedélyeztetni kell. A számszerűen nagyobb részt adó végrehajtási dokumentumok (eltávolítási technológia, műveleti utasítások, kezelési és üzemeltetési utasítások, emelési utasítások stb.) tartalmazzák az eltávolítási és kiszolgáló tevékenység minden egyes részének leírását, amelyek alapján végre kell hajtani az előírt műveleteket. A végrehajtási dokumentumok esetleges módosításait az alkalmazást megelőzően tájékoztatási jelleggel kell a hatóságnak megküldeni. Ezzel párhuzamosan kellett elvégezni azon kiszolgálórendszerek, berendezések végleges üzembe helyezését, amelyek az eltávolítási munka technológiai feltételeit biztosítják. Ennek utolsó szakasza volt a 2. blokk leállítása és a reaktorfelsőblokk leemelése a revíziós munkákhoz, majd ezt követően a tárolótokok és -tartályok, illetve az átrakógép együttes próbájának végrehajtása a pihentető medencében. Ezután kerülhetett sor a munkaplatform „végső” beemelésére a 2/1. sz. aknába, majd az utolsó ellenőrzés végrehajtására, és annak eredményeképpen a kezdési engedély kiadására. NYÍLT LEVÉL REBECCA HARMS-HOZ, az Európai Parlament német zöldpárti képviselőjéhez, az EP-zöldfrakció energiaügyi szóvivőjéhez Tisztelt Képviselő Asszony! 2006. szeptember 28-i, az Európai Bizottsághoz a paksi atomerőműben tervezett helyreállítási munkálatokkal kapcsolatban irt leveléről beszámolt a magyar média. Érdeklődve olvastam ezzel kapcsolatos sajtóközleményét személyes weblapján is. A közleménnyel és a feltett kérdéseivel kapcsolatban a következőkről szeretném tájékoztatni. Nukleáris kérdésekkel foglalkozó egyetemi oktatóként kiemelten fontosnak tartom, hogy a nagy nyilvánosság előtt műszaki és főleg nukleáris biztonsági kérdésekben megnyilvánuló emberek - a közvélemény korrekt és hiteles tájékoztatása érdekében - mindig törekedjenek a maximális pontosságra. Olyan esetekben, amelyek alkalmasak arra, hogy a laikus közvéleményt megrémisszék, ez a politikusoktól is alapvető elvárás. Úgy gondolom, hogy közleménye több ponton sérti ezt az alapvető elvárást. Energetikai és atomenergetikai ügyekben megnyilvánuló politikusként Önnek tudnia kell, hogy az üzemzavar (incident) és a baleset (accident) nem egymás szinonimái. Ezek pontosan definiált fogalmak Nem igaz közleményének azon kijelentése, hogy 2003- ban Pakson a csernobili katasztrófa óta eltelt időszak legsúlyosabb európai balesete történt. A 2003-as paksi üzemzavar besorolása a Nemzetközi Nukleáris Eseményskálán INES-3, azaz súlyos üzemzavar. Az üzemzavar során senki sem sérült meg, és a környezeti kibocsátás egészségi hatásai elhanyagolhatóak voltak. Továbbá az üzemzavar nem a reaktorban volt, hanem egy segédberendezésben. Nem világos, miből származik azon kijelentése, hogy súlyos kérdőjelek lennének a helyreállítás műveleteivel kapcsolatban. A magyar törvények értelmében nukleáris biztonsági kérdésekben nem politikusok, hanem a kompetens, megfelelő személyzettel és eszközökkel rendelkező magyar nukleáris hatóság az illetékes. Ók biztonságosnak találták a tervezett lépéseket, hiszen az elmúlt 3,5 év tervezési munkája, egyeztetései és hatósági ellenőrzései alapján egy többlépcsős eljárásban kiadták a munkákhoz szükséges engedélyeket. Azon állítása sem igaz, hogy a helyreállítási munka precedens nélküli. Az amerikai TMI-atomerömű 2. reaktorának 1979-es balesetét követően a paksinál sokkal súlyosabban sérült és nagyobb mennyiségű üzemanyagot távolítottak el az amerikai szakemberek akik egyébként nemzetközi együttműködés keretében segítették a magyarországi előkészületeket. Az atomenergetika történetében máshol is történtek már üzemanyag sérüléséhez vezető üzemzavarok, amelyek tapasztalatait a paksi munkálatok tervezői igyekeztek figyelembe venni. Téves azon elképzelése is, hogy a sérült üzemanyagpálcák további törése nem megengedett a helyreállítás során. Ezzel szemben az a helyzet, hogy ilyen mechanikai sérülésekkel a helyreállítási tervek számolnak. Alapszintű nukleáris ismeretek birtokában azt is könnyű belátni, hogy nem érdemes a sérült üzemanyagot jelenlegi helyén hagyni, hiszen a kiszedés után jobban el lesz választva a környezetétől, az erőmű egyéb rendszereitől, mint jelenleg, így nő a biztonság szintje, ha a helyreállítási műveleteket végrehajtják. Nem világos a közleményéből, hogy mit ért „nukleáris katasztrófa" és „még nagyobb nukleáris katasztrófa ” alatt, ugyanis Magyarországon nem történt nukleáris katasztrófa, és a tervezett helyreállítási munkálatok nem járhatnak jelentős környezeti kihatással. A fentiekben kritizált felvetésein már csak azért is csodálkozom, mert Ön a jelenlétemben kapott tájékoztatást 2006 márciusában a strasbourgi EU-Parlament épületében a helyreállítás tervezett lépéseiről a paksi atomerőmű vezérigazgatójától, és akkor a mostani sajtóközleményében szereplő kérdéseket nem fogalmazta meg. Végezetül szeretném felhívni a figyelmét a következőkre: a 2003-as paksi üzemzavart egy olyan tisztítótartály okozta, amelyet német mérnökök terveztek és üzemeltettek. Az Ön országában megépített tisztítótartálynak súlyos konstrukciós hiányosságai voltak, ami arra utal, hogy a Németországban tapasztalható szélsőséges antinukleáris hozzáállás a mindig is híres és magas színvonalú német nukleáris kompetencia rovására mehet. Ha meg akarjuk őrizni az Európai Unió versenyképességét, az emberek jólétét, szükség van a biztonságos, olcsó és klímabarát villamosenergia-termelési módokra, mint amilyen az atomenergetika is. Észre kell venni, hogy az Önök atomenergetika-ellenes politikája káros és téves. A zöldek állításával ellentétben a 21. század energetikai kihívásai nem lesznek megoldhatóak atomenergia nélkül, a biztonságos nukleáris energetikához pedig jól képzett fiatal szakemberekre van szükség. Ezért felhívom a természettudomány iránt érdeklődő német fiatalok figyelmét, hogy a magyar mérnökhallgatókhoz hasonlóan tekintsék perspektivikusnak a nukleáris szakmát, és tanuljanak nukleáris technológiát. Budapest, 2006. október 9. Üdvözlettel, Dr. Aszódi Attila A közvetlen eltávolítási tevékenység első lépéseként a felső távtartó lemezen helyet csináltak a tárolótokokba helyezendő betételemek elhelyezéséhez, mivel a sérültfütőelem-törmelék nem közvetlenül kerül a tokokba, hanem külön kis „vödrök” közvetítésével: a törmelék gyűjtése és mozgatása így hatékonyabb és gyorsabb, mintha minden egyes darabot külön-külön szállítanának el a tokokba. Ezután a betételemek megtöltése és az előzetesen a védőperembe behelyezett tokokba való betétei következett azért, hogy a tisztítótartály felső távtartó lemezét megtisztítsák a törmeléktől. Ezt követte a megtisztított felső lemezen lévő letört vagy sérült kazettafejek eltávolítása (amely a le nem tört, de sérült kazettafejek esetében egy egyszerű fogorvosi művelethez, a foghúzáshoz hasonlított). A letört vagy eltávolított kazettafejeket egy satuszerű megfogószerkezetbe helyezték, ahol pneumatikus fűrésszel levágták róluk a rajtuk lévő, esetlegesen üzemanyagot tartalmazó részt, amely az alatta lévő, előzőleg odahelyezett tokba esett. Az üzemanyaggal érintkező résztől megszabadított fejeket a védőperem külső részére rakták le egy későbbi ellenőrzés, illetve a tartályba történő behelyezés elvégzéséhez. A fejek eltávolítása és eldobásra való előkészítése közben ciklikusan végezték a törmelék betételemekbe való gyűjtését és a tokokba történő behelyezését. A legmakacsabb fejek eltávolítása előtt megtörtént a felső távtartó lemez szektoronkénti kivágása, a kivágott részeket kiemelésig ideiglenesen szintén a védőperemre helyezték el. rakógép pontosító mozgatási próbáit, amelyet követően az első sérült fűtőelemrészeket tartalmazó tokokat átemelték a közbenső tárolási helyükre. Az átszállítás alatt kiterjedt sugárvédelmi ellenőrző mérési program végrehajtására került sor, a „félnedves”, víz feletti átszállítás előírt védelmi intézkedései megfelelőségének igazolására. A mérések szerint az alkalmazott átszállítási eljárás a csarnok kiürítésén (és persze az átrakógép távműködtetésén) kívül nem igényel különleges védelmi intézkedést, mivel a dózisteljesítmények a védett részeken jelentősen az engedélyezett értékek alatt maradtak. A tokok átszállítását követően felhelyezték a kompenzátoregységeket a tokokra, amelyek így kvázi hermetikus módon lezárják a tokokat, megakadályozva a nagy aktivitású, szennyezett hűtőközeg kikerülését a pihentető medencébe. A megtöltött tokok átszállítása után a munkaplatformot ismét beemelték az aknába, és megkezdődött az eltávolítás második szakasza, amelynek során további törmelékanyag eltávolítása és nagyobb méretű, egyben lévő kazettadarabok kiemelése a cél. Ennek során a kazettadarabok alsó részéről - hasonlóan a fejekhez - levágják a rozsdamentes acélból lévő lábrészeket, amelyek egy ellenőrzést követően szintén az szrh-tartályokba kerülnek, míg a kazettarészeket a nagyméretű sf-tokokba egybe helyezik be. Az eltávolítás ezen szakasza meghatározó lesz a teljes tevékenység várható időtartamának pontosabb becslésére, mivel ezen műveletek lesznek a A felső távtartó rács eltávolított részei helyén lenyúlva elkezdődhetett a rács alatti törmelék eltávolítása, ehhez egy kis markolószerű szerszámot alkalmaztak, amellyel a felmarkolt törmeléket a betételemekbe tették. Az e módon elérhető törmelék öszszegyűjtése után fontos lépés következett: lezárták az első 11 tokot, elvégezték a tömörség-ellenőrzésüket, és felkészítették azokat a pihentető medencébe történő átszállításra. Ezt megelőzően kiemelték a munkaplatformot az aknából, hogy az átszállítás az átrakógéppel elvégezhető legyen, és maga a munkaplatform is átessen egy kötelező időszakos szervizen, revízión. Az átszállítás előtt végrehajtották a levágott kazettafejek és távtartó lemezdarabok idegentest (üzemanyag) - mentességi ellenőrzését, majd a fejek a szilárd radioaktív hulladékot (szrh) tároló tartályokba kerültek, a lemezdarabokat pedig az aknából való kiemelés után eltárolták. Emellett a pihentető medencében elvégezték még az áttovábbiakban jellemzően meghatározó tevékenységek, így végrehajtásuk demonstrálhatja a teljes folyamat hatékonyságát és tervszerűségét. Az eltávolítás eddigi tapasztalatai igazolták az előkészítő tevékenység megfelelőségét, az erre fordított befektetés megtérülését: az első három hét folyamán semmilyen nem tervezett eseményre nem került sor, a munkához kötött egyedi nukleáris biztonsági követelmények teljes mértékben teljesültek. Kiemelkedően jók a munkavégzés sugárvédelmi követelményei, kis túlzással azt állíthatjuk, hogy ma az 1. sz. aknában lévő munkaplatformon a legkisebb a munkát végzőket érő dózisteljesítmény az erőmű sugárveszélyes munkahelyei közül. A megtervezett berendezések jól működnek, az eszközök alkalmasak a feladat végrehajtására, a szakemberek begyakorlottan tevékenykednek, így jó esélyünk van arra, hogy az eltávolítást továbbra is eseménymentesen végezzék. Eck József, projektvezető
