Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-08-01 / 8-9. szám
2006. augusztus-szeptember 1976-2006 15. oldal Pannóniával Ázsiába Treszl Gábor és Vörös Csaba hihetetlen dolgot vitt véghez: 39 éves Pannónia T5-ös oldalkocsis motorkerékpárjukkal egészen az Uralon túlra, Cseljabinszkig merészkedtek. Egy hónapos útjukon olyan dolgokat tapasztaltak meg, amit közülünk kevesen.- Fiúk, nagy világjárók vagytok: az athéni olimpiára is motorral mentetek, jártatok - busszal - Csemobilban is. Miért, miként került sor erre az útra?- Ez egy előkészületi túra volt, hiszen a pekingi olimpiára is motorral készülünk eljutni. Meg szerettük volna ismerni az ukrán-orosz utakat, viszonyokat, kipróbálni, mit tudunk mi és a motor. Cseljabinszk úti célként annyiban volt lényeges, hogy elsőre még teljesíthető legyen a táv, de azért eljussunk az Uralon túlra, Ázsiába, és a munkahelyi szabadság szabta időkeretbe is beleférjünk. A főbb útállomások Csap, Lvov, Kijev, Voronyezs, Penza, Szamara, Ufa voltak a célig. Összesen 9 ezer kilométert tettünk meg 600 liter benzinnel nagyjából a terv szerint.- Hogyan készültetek fel?- Az előkészületeket korán elkezdtük. Ennek része volt az útiterv összeállítása, a vízum intézése, a gép rendberakása, a pénzügyi és a lelki rákészülés. Szerencsére sokan voltak, akik anyagilag és/vagy más segítséggel, biztatással támogattak minket. Elég sok időt és energiát igényelt az orosz vízum beszerzése, de a motorral is az utolsó napig foglalkoztunk. Az indulás napján családtagjaink, barátaink búcsúztattak, a paksi motoros kör egészen Martfűig kísért minket.- Milyenek voltak a kinti tapasztalataitok?- Nagyon kellemes élményeket szereztünk. Az emberek nagyon barátságosak, segítőkészek voltak. Akár útbaigazításra, akár benzinre, szállásra volt szükségünk, mindig találtunk valakit, aki segített. Érdeklődve jöttek hozzánk az emberek: sokan ismerték a Pannóniát még a régi időkből, másrészt meglepve hallgatták, milyen messziről jöttünk, és hova tartunk. Végig jók voltak az utak, különösen Oroszországban, és kezelhető volt a közlekedés is. Türelmesek voltak velünk szemben. Igaz, megfigyeltünk néhány jobbról való előzést, amit később néha mi is alkalmaztunk.- Melyek voltak az érdekesebb élményeitek?- Nagyon megindító volt a Donkanyar II. magyar hadseregre emlékeztető élménye. A Voronyezshez közeli Boldirevka faluban egy kisebb, korábbi magyar katonai temető található fa kopjafával, míg Rudkinóban pár éve adták át a hatalmas, ápolt központi temetőt. A legtöbb elesett magyar katona földi maradványai itt találhatók, ezrével sorakoznak a nevek a márványtáblákon. Ezen kirándulás miatt Penza előtt ki is fogyott a benzinünk, viszont így amellett, hogy elvittek minket üzemanyagért, Belinszkij községben egy lakodalomba keveredtünk, ahol hajnalig jól tartottak minket. A majd’ másfél milliós Szamarában, - korábbi, ideiglenes nevén Kujbisevben - egy korunkbeli házaspárnál vendégeskedtünk, ahol a rendőrtiszt férj veterán járműveket gyűjt. Ufa, Baskírföld 1,3 milliós fővárosa nagyon tetszett. Ott egyetemisták fogadtak, az első „úti jelentésünket” is egy itteni internet-kávézóból küldtük. A napokban volt 270 éves Cseljabinszk, ahol szállás iránt érdeklődve belecsöppentünk egy motoros társaságba a város főterén. Elkalauzoltak bennünket a szokásos szombat esti illegális gyorsulási versenyre is, amelynek, mint mindig, most is a rendőrök érkezése vetett véget. Két napot töltöttünk a városban, az egyik újdonsült ismerős saját kempingjében szálltunk meg. Visszafelé Szamarában néhány napot pihentünk barátainknál. Alekszej és Kátya családjával, ismerőseivel kirándultunk, a Volga partján piknikeztünk, pecáztunk, barlangot másztunk. Igazán jól éreztük magunkat. —Hogy bírtátok az utat? Nehézségek, problémák orosz nyelv?- Úgy ütemeztük a haladást, hogy nem sietünk, de amíg tudunk, megyünk. Természetesen el-elfáradtunk, akkor váltottuk egymást. Szerencsére az oldalkocsiban szunyókálni is lehetett. Már a beregsurányi határállomáson problémába ütköztünk, mivel az ukrán vámos szerint nem jól volt beütve a vázszám. Csapon engedtek át minket nagy nehezen. Nem volt egyszerű az ukrán-orosz határ bürokráciája sem. Ott visszafelé büntetést is kellett fizetnünk, mert járművünk a megengedett 14 napnál tovább volt Oroszországban. Az orosz vízum a szálláshelyen történő regisztrációs kötelezettséggel jár. Vándorlásunk miatt augusztus közepén volt ebben egy nyolcnapos „lyuk”, amit Alekszej barátunk segített pótolni Szamarában. Elhasználtunk két hátsó gumit, hazafelé a Kárpátokban pedig kompresszió híján már alig bírta a motor, de azért hazahozott minket. Úgy ahogy megértettük magunkat oroszul. Annak idején az iskolában nem gondoltuk, hogy az oroszt még tudjuk hasznosítani. A visszaútra pedig már sokat fejlődtünk.- Hogyan történt a hazaérkezés?- Kellemes meglepetésként augusztus 27-i, késői esti érkezésünkkor ünnepélyesen fogadtak minket a garázsnál a családtagok és a barátok. Jó volt hazaérni! Most pihenünk, emlékezünk, mesélünk. Nagy kalandban volt részünk! -Hadnagy Lajos-Balaton-átúszás 2006 Mivel tavaly a szeszélyes időjárás nem tette lehetővé, hogy a kitűzött időpontokban próbára tehessük úszni tudásunkat, kitartásunkat, így idén már nagyon feszülten figyeltük az időjárás-jelentéseket, a híradásokat az eseménynyel kapcsolatban. Kedvezett az időjárás, és július 22-én, a kánikula kellős közepén megtartható volt az egyik legnagyobb hazai tömegsportrendezvény. A borsos nevezési díjak a felére csökkentek, igaz a tavalyi rajtszámokat osztották, s a tavalyi trikókat kaptuk némi átjavítással. A víz hőfoka 26-27 °C, az idő tiszta verőfényes, semmi szél - ilyen simának még nem láttam a Balatont. Mivel időben elindultunk, korán odaértünk a révfülöpi rajthoz. A kötelező orvosi vizsgálat és a nevezés után séta a kikötőbe, ahol gördülékenyen ment a rajtoltatás. A vízben már megnyugszik az ember, a megoldandó feladatok száma lecsökken, már csak a túlsó partra kell eljutni valahogy, mondjuk úszva. Az sem kikötés, hogy egyhuzamban, bármelyik horgonyon álló hajóhoz odaúszhatunk, hogy megkapaszkodva szusszanjunk, vagy szőlőcukrot, ásványvizet vegyünk magunkhoz. Az erőbeosztást 500 méterenként elhelyezett nagy, sárga bólyák jelezték. A kilométereket jól látható nagy számokkal is ráírták. Én végig „békalábbal”, háton úsztam, csak lábbal, így mindent láttam, hallottam magam körül. Nincs olyan nagy népsűrűség, hogy időnként hátratekintve ne lehessen nyugodtan haladni. A célban újra leolvassák a vonalkódos rajtszámomat, egy mosoly a gyűszűnyi web-kamerába az utókornak, és már közük is az átúszás idejét: 2:45 - túl sokat nézelődtem, beszélgettem, de most már mindegy, majd jövőre igyekszem. A meleg, citromos tea és szőlőcukor visszahoz a „való életbe”. Hosszú sor kígyózik a fometti standja előtt. Két szem sütiért egy órát „szobrozni” aránytalan áldozat, megyek a trikóért, meg a csomagomért. A csomag még nem ért át, dugó volt a Balatonon. Szerencsére ott az atomerőmű tájékoztató sátra. Végre megjön a csomag, tusolunk - a naptej nagyon nehezen jön le, de nem égtünk le, átöltözünk, és megyünk a hajóhoz. Ott nagy tömegből hosszú sor áll a tűző napon. Vékony slagból vizet spriccelnek az emberek közé frissítésül, mégis volt, aki elájult. Szerencsére komphajó jön, így mindnyájan felfértünk. Visszafelé csak egy félórányi az út, de végtelenségnek tűnik. Kiosztottam pár szórólapot a Daróczy-virtusúszásról az érdeklődőknek - mégsem jöttem hiába. Hazatérve már csak a kellemes fáradtság és a teljesítmény tudata maradt, gazdagodtunk egy újabb szép emlékkel. -gyulai-Dobogós helyezés az oroszországi futsalbaj nokságon III. helyen végzett a PA Zrt. Üzemi Tanácsának futsalcsapata a nukleáris dolgozóknak az oroszországi Udomlja városban augusztus 24- 28. között rendezett tornáján. Oláh József és Erdélyi Péter mesélt a részletekről.- A WONUC a nukleáris iparban dolgozók szervezete, amely első alkalommal két éve a Szentpétervár melletti Szosznovij-Borban rendezte meg ezt a teremfocitomát, tavaly Pakson került erre sor nagy sikerrel, míg idén a Kalinyini Atomerőműnek otthont adó 30 ezres kisváros, Udomlja volt a helyszín. Rajtunk kívül orosz, ukrán és német csapat vett részt a tornán. Korábban csak néhány ukrán focistával találkoztunk. Az eredményt tekintve nem kellett szégyenkeznünk, hiszen a helyi csapattól csak kis különbséggel kaptunk ki, az ukrán csapattal döntetlent játszottunk, míg a németeket könnyen legyőztük. Az első hely sorsa kemény meccsen dőlt el az orosz és az ukrán csapat között az utóbbi javára. A vendéglátók kitettek magukért: kedvesek, aranyosak voltak. Enni-, innivaló volt bőven, és bár az ételek fűszerezése szokatlan volt, azért a többség ízletesnek tartotta az orosz ízeket. Programokat - kirándulást, bowlingozást - szerveztek, gyakorlatilag állandó kíséretet biztosítottak. Ä beszélgetésben pedig kint tanult Jakab Albert barátunk segített. A helybéliek is örültek, hogy egy kis színt vittünk az életükbe. A városka egyébként egy óvárosból és egy később épült városrészből áll. Szimpatikus volt, bár benyomásaink vegyesek voltak. A lakótelep ott is az atomerőmű miatt épült, amely három darab 1000 megawattos WER-blokkból áll, és tervezik a negyediket is. Összességében jól éreztük magunkat. Kíváncsian várjuk a következő tornát, amelyre Ukrajnában vagy Franciaországban kerül sor. -hadnagy-Erőműves dolgozók munkái a Magyar Kézművesség - 2006 kiállításon Az idei évben is megrendezték a magyar kézművesség legremekebb darabjait bemutató kiállítást, ahol ismét szerepeltek paksi alkotások is. Az atomerőműben dolgozó Tálos Zoltán üvegmunkáit és Bach Ferenc rézből készített alkotását a zsűri érdemesnek találta a bemutatásra. A kiállítást augusztus elejéig a Mezőgazdasági Múzeumban, majd szeptember közepéig a keszthelyi Festetics Kastély Kocsimúzeumban tekinthették meg az érdeklődők. Bach Ferenc vörösréz bográcsai A Magvar Kézművesség - 2006 című országos kiállításra Bach Ferenc, az erőmű turbina osztályának dolgozója első alkalommal pályázott, és máris sikerrel járt. Bach Ferenc vörösréz bográcsai méltán nyertek elismerést a több száz pályamunkát elbíráló zsűri előtt, és megérdemelten kaptak helyet a hazai kézművesek alkotásainak seregszemléjén.- Mióta foglalkozol réztárgyak készítésével? - teszem fel kérdésemet a turbinagépész beosztásban dolgozó Ferinek, aki szabadidejében bográcsokat, réztárgyakat készít.- A kezdet 1979-től számítható, amikor megismertem apósomat, Tezás Józsefet, aki rézműves volt Pakson. Apósom halála után megörököltem szerszámait, amelyeket csak akkor volt módom használatba venni, amikor családi házat vettünk, és elkészült a műhelyem. Akkor nekiláttam befejezni az apósom által megkezdett munkákat.- Tárgyaidat milyen céllal, kiknek készíted?- Nagyon sokat készítettem ajándékként, amit vittek Kanadába, az Amerikai Egyesült Államokba és Svédországba is. Ezek díszbográcsok, tálalóbográcsok, illetve nagybográcsok voltak. Egyszer a kollégám családja 40 db díszbográccsal utazott Amerikába. Több mint tíz éve folyamatosan foglalkozom bográcskészítéssel. Vásározni, piacozni nem járok, de nincs is időm rá. Háromműszakos munkarendben dolgozom a munkahelyemen, mellette a családi ház körüli teendőket is el kell látnom. Ismeretség útján is van bőven munkám. Egy időben a Kézműves Kamarával jártam kézműves bemutatókra. Vittem az üllőket, és ott dolgoztam. Az embereknek nagyon tetszett, ahogy csengett a kalapács, és szemük előtt alakítottam az anyagot.- Milyen terveid vannak?- Én magam szeretek egyedül dolgozni, de nagyon örülnék, ha ezt a mesterséget tovább tudnám adni. Remélem, lesz majd olyan szakmailag hozzáértő fiatal, aki szívesen foglalkozna rézbográcsok, réztárgyak készítésével.- Addig is sok sikert kívánok a munkádhoz, és gratulálok az országos kiállításon való szereplésedhez!-Lovásziné Anna-
