Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-04-01 / 4. szám
2005. április 11. oldal Nők az atomenergiáért ATOMERŐMŰ Dr. Székelyné Pásztor Erzsébet kommunikációs vezető a napokban egv nemzetközi konferencián vett részt, és előadást is tartott a PA Rt. image építéséről.- Erzsébet! Hol és ki rendezte ezt a konferenciát? — Csehországban, Cesky Krumlovban tartotta a WIN Global (Women in Nuclear), azaz a nukleáris iparban dolgozó nők világszervezete a konferenciával egybekötött éves találkozóját. A rendezvényre a világ számos országából (USA, Kanada, Japán, Korea, Kína, Finnország, Svájc, Svédország, Bulgária, Románia, Spanyolország, Szlovákia stb.) érkeztek a nukleáris energia népszerűsítésében elkötelezett nők delegációi. A 120 fős konferencián Magyarországról egyedül vettem részt. — Hogyan esett rád a választás? — Miután sikeres előadást tartottam februárban a párizsi PIME konferencián, mely az atom-szakma kommunikációs szakembereinek szakmai találkozója, a WIN elnöksége a párizsi referencia alapján úgy találta, hogy ezen a találkozón is érdemes lenne a prezentációmat bemutatni. Annál is inkább, mert a WIN éppen abból a megfontolásból jött létre, hogy a nők érzelmi alapon talán jobban fel tudják emelni a szavukat az atomeneigia létjogosultságáért és jövőjéért, és ezzel a gondolattal harmonizál az én előadásom, illetve koncepcióm egyik alapeleme, az érzelmi alapon történő kommunikáció. Ennek röviden az a lényege, hogy a racionális kommunikáció mellett - amikor észérveinket próbáljuk elfogadtatni -, figyelemmel kell lenni azokra is, akik nem képesek azokat megérteni, ezért tőlük nehezen várhatjuk el, hogy egyetértsenek vele. Ezeket az embereket más módon kell megközelítenünk, vagy inkább megérintetünk. Az atomerőművet, mint megbízható vállalatot kell bemutatnunk nekik, amilyen valójában: a környezetével - a természettel és a társadalommal - törődő vállalat, amely az élet számos területén segítő kezet nyújt és támogató tevékenységét fejti ki a környezetvédelemben, az oktatásban, az egészségügyben, kultúrában, sportban, stb. Egy olyan cég, amely felelősséget érez az emberekért és ezért hiteles a társadalomban, hiteles kell, hogy legyen a szakmában is, tehát nem megérteni kell a szakmai érveit, hanem elfogadni azt, hogy amit mond az atomenergiáról, annak biztonságáról, az helytálló, hihető, mert ha felelősséget érez az emberekért a mindennapi életben, akkor bizonyosan felelősséget érez az atomerőmű működését illetően is. — Milyen volt az előadásod fogadtatása?- Az előadásomnak nagy sikere volt, a kommunikációs szakmabeliek és a hallgatóság többi tagja még kötetlen beszélgetés formájában, a hivatalos szekció ülést követően is megkerestek, hogy elmondják, miért értenek egyet velem, és az eszmefuttatás mely elemeit szeretnék ők is megvalósítani. Sokan elkérték az előadásomat, és javasolták, hogy email-en folytassuk a jövőben is a véleménycserét. A taiwani egyetem média tanszékvezetője pedig a taiwani delegáció elnökével egyetértésben meghívott Taiwanba előadást tartani és kérte hozzájárulásomat, hogy az újságban az előadásom bizonyos részleteit közölje. Jó érzéssel töltött el, ahogy betűzgették és ízlelgették Paks nevét.- Milyen témák kerültek még felszínre a konferencián?- Három témakörben 11-en tartottunk előadást. A kommunikációs területen két előadó foglalkozott a Föld felmelegedésével (spanyol és cseh), egy pedig közkapcsolatokkal web-es megközelítésben (koreai). A klasszikus nukleáris szakmai témakörök a hulladék-gazdálkodást és a radiológiai védelmet taglalták, az egészség és a környezetvédelem vetületében (cseh, szlovák és kínai előadókkal). — Miért éppen Csehországban volt ez a találkozó?- Többszörös jubileum miatt vállalta Csehország az éves találkozó megszervezését. Az idén 50 éves a Cseh Nukleáris Társaság, 50 éve kezdték meg a kutatásokat, 50 éve indult el az egyetemen a nukleáris fakultás és 20 éve indult el a Dukoványi atomerőmű. Ez volt egyébként az első olyan éves találkozó, amelyet a volt keleti blokk területén tartottak. Tavaly Japánban volt, jövőre pedig Kanadában lesz az éves összejövetel.- Milyen volt a város? — Cesky Krumlovról el kell mondani, hogy egy kis ékszerdoboz, főleg reneszánsz és barokk épületekkel, a Világörökség része. A XIV. században épült és a legfiatalabb épülete XVIII. századi. Mi egy XVI. századi jezsuita kolostorban laktunk, ami különleges hangulatot adott a 120 nő találkozójának. -Beregnyei-A világ legerősebb szivattyúja Anno Domini 1470. Esztergomban találkoztam dr. Kolumbán György ügyvéddel, szabadalmi bejelentővel, helytörténeti kutatóval. Beszélgetésünk témája a szivattyú volt.- Mi történik, ha egy kőgolyó beleesik a fürdőmedencébe? Csak annyi, hogy Archimedes bólint egyet, bizonybizony minden vízbe mártott test... ahogy megmondta anno Szirakuzában. Mi történik, ha a kőgolyó két méter magasról csapódik a medencébe? A golyó nagy erővel megüti a vizet, erős lökéshullámot kelt maga körül. És mi történik, ha a kő vagy vas ágyúgolyót úgy ejtik a medencébe, hogy ott pont egy vizzel teli csőbe zuhanjon bele? Lesz vízütés, lesz lökéshullám, a golyó veszít az impulzusából, majd a cső alján kiesik. Ha a cső oldalán egy visszacsapó szelep van, akkor a lökéshullám azon kicsap, kilövi maga előtt a vizet. Hát, tisztelt paksi műszaki kollégák, mindössze ebből áll a tudomány. Lökéshullámot kell a csőben kelteni, aztán a kialakult hullámot felhasználva kortyonként ki kell szorítani a vizet a visszacsapó szelep túloldalára. Egy ágyúgolyó, egy korty víz, egy ágyúgolyó és megint egy korty víz. Napi 40.000 alkalommal, 210 éven át. Be az előremenő vezetékbe, fel a fellegvárba, akár 60 méter magasságba. Kérem, gondoljanak hajdan volt ifjúkoruk kedvenc olvasmányára, a Pattantyús Abrahám-féle mérnöki kézikönyvre. Pattantyús profeszszor úr abban ismerteti a vízkost, melyből szabadalmi bejelentése, Terplán Zénó úrnak nagydoktori értekezése született. Nekik bizonyára elhiszik, hogy lehet vízütéssel vizet pumpálni. A klasszikus, vízszintes lendítőcsövű vizkost az idősebb léghajós, Montgolfie szabadalmaztatta 1792- ben. Úgynevezett „alig gépezet” volt, mindössze két visszacsapó szeleppel. A víz saját magát lendítette meg, nyomta fel, akár 50 méter magasra. Ma ebből a klasszikus Montgolfieféle vízkosból egy német cég hatezer darabot szerel Kínában (internetes adat). Montgolfie előtt 320 évvel Esztergom érseki-királyi fellegvárában geotermikus, szivattyús, vezetékes ivó- és fütő/fürdővízellátás működött. A vízrendszer 210 évig volt üzemben. A vizet 20 évvel Kolumbusz előtt egy függőleges tengelyű, ágyúgolyókkal motorozott, bámulatos, egylépcsős reneszánsz vízgép 60 méterre, azaz 6 [ att. nyomással nyomta fel. A korabeli világ legerősebb szivattyúja Magyarországon üzemelt. Minderről Evlia Cselebi török történet- j író, szemtanú számolt [ be a legrészletesebben j 1663-ban. (És még vagy 25 más utazó, várkapitány, történetíró is). Leírásuk alapján alakult ki az a hipotézis, melyet követve már rekonstruáljuk, építjük a vízgé- | pet. Az elképzelésből a Miskolci Egyetem hallgatója diplomamunkát írt, a Genius 2004 Nemzetközi Találmányi Kiállításon oklevelet nyertünk, a szabadalmi hivatal pedig a | vízgépbejelentés érdemi vizsgálatát végzi. (P. 020 1139 sz. alatt.) Ma Önöké az ország legpompásabb szivattyúkertje. Mátyás király idejében Esztergomé volt. Aki nem hiszi, játjon utána. Szeretettel vátjuk Esztergomban, az Özicseli hadzsi Ibrahim dzsámi udvarában, a Malombástyában. A gépről többet: www.jupi.hu című honlapomon találnak kigyelmetek. Ha netán néhány műszaki, történelmi részletre is kíváncsiak, szívesen folytatom.- Köszönöm a tájékoztatást! -WPPaksi borbarátok: a nyolcadik szezon A szőlő és a bor szeretete Új év, új tervek. így vannak ezzel a Paksi Borbarát Klub tagjai is. A megalakulásuk nyolcadik évfordulóját idén ünneplő szervezet elnöke, Kováts Balázs elmondta: fő célként idén a szűkebb pátria, a Tolnai Borvidék bemutatását tűzték ki. Azért is időszerű eme cél megvalósítása, mert korábban a rendezvényeknek otthont adó Prelátus pincéjének falai között megfordult az ország borászatának színe-java. Bordiplomatától a kozmetikusig (utóbbi a szőlőben meglévő tápanyagokról beszélt) mindenki megfordult Pakson, éppen csak a környék szőlészete-borászata nem került terítékre. Most ezt szeretnék pótolni.- Haza kell térni - mondta Kováts Balázs, aki szépszámú aranyérmes, nemzetközileg is elismert bor büszke gazdája -, oda, ahol a saját metszőolló csattog. A Tolnai Borvidékre megalakulásakor rásütötték a leválasztott, maradékterület bélyegét. A területre többféle talaj, számos eltérő borászati módozat jellemző, mely talán a magyarországi borvidékek közül a legszínesebb palettát nyújtja a borkedvelők számára. Ahogy Módos Péter, a Magyar Borakadémia elnöke fogalmazott: a tolnaiaknak nem másokkal kell versenyezniük, hanem abban, kié a legjobb paksi olaszrizling vagy a legfinomabb kölesdi kadarka. Kováts Balázs az év első összejövetelének megnyitóján ehhez hozzátette azt is: valóban nem elsősorban versenyborvidék a miénk, sokkal inkább provinciális, diófás, lócás, szomszédolós, kvaterkázós vidék ez, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy Tolna megye nem más, mint egy nagy szőlőskert, melyben a völgységi, a tamási, a paksi és a bölcskei szőlészetek jól megférnek egymás mellett. Egy a fontos: a szőlő és a bor szeretete, amely összeköti az itt élő embereket. Ezt követően került sor a számos, nemesebbnél nemesebb nedű kóstolására. Steitz János, a Tolnai Borvidék Hegyközségi Tanácsának - egyben a Tolnai Borút Egyesületnek is - titkára a borbarát tagokon kívül a meghívott Sárgödörtéri Présháztulajdonosok Egyesületének tagjainak is bemutatta a borvidéket, s annak jellegzetes, egyes tájegységekhez köthető kitűnő borait. Kitért arra is, hogy 2003 januárjában megalakult a Pannon Borré-Steitz János gió, mely a pécsi, a villányi, a tolnai és a szekszárdi borvidékeket kívánja tömöríteni. Célja, hogy együttműködés létesüljön a térség fejlesztése és a programok összehangolásának érdekében. Hangsúlyt fektet a minőségi bortermelésre, az azok iránt meglévő kereslet növelésére. Ugyancsak fontos cél a borrégió kulturális örökségének megóvása - ezen belül kiemelten a hagyományos borkészitési eljárások megtartását szeremé az egyesület elérni. Vöröss Endre Vili. Bakancsos Atom kupa természetjáró tájékozódási túraverseny Ha március közepe, akkor Bakancsos Atomkupa. Tudják ezt szerte az országban, hiszen több mint 400 természetjáró jött el március 20- án, vasárnap Váraljára, hogy a túraversenyzés különböző kategóriáiban összemérje tájékozódási tudását és erőnlétét. A verseny nyolcadik alkalommal került megrendezésre, és idén harmadik alkalommal használtuk a Váralja térképet. Az előkészités szakaszában még a tavalyihoz hasonló mennyiségű hó volt a terepen. Olvasztottunk, szárítottunk, hogy a verseny napján szép tavaszi időben, virágos erdővel fogadjuk a vendégeket. A négy felsőfokú kategória egyben az országos bajnokság első fordulója is. A legnehezebb pályákon a megmérettetésre a bajnokságba nevezett csapatok 90 %-a ideutazott: többek között Tiszaújvárosból, Miskolcról, Egerből és Kaposvárról. Versenyünkön hagyományosan készítünk pályákat a kezdőknek is: egy középfokú kategória és három kezdőkategória tette lehetővé, hogy az iskolások is kipróbálhassák a korábbi versenyeken, szakkörökön megszerzett tudásukat. A versenyzők (szekszárdi, bajai, bátaszéki, bonyhádi, egri, kaposvári, nagykőrösi iskolások) nagyon ügyesek voltak a B és a C kategóriákban is. A kiránduló „C” nevet viselő, legkezdőbb kategória a turistákat vonzotta, és nem bánták meg, hogy eljöttek, mert az útvonal érintette a Váraljai-völgy, a Kappenwasszer és Obánya szép részeit. Az erdőben már nyilt az illatos hunyor, a máj virág, a szártalan kankalin. A népes mezőny a pályák bejárását követően a gyerektáborban és a tavak mellett élvezte a tavaszt és a finom vendéglátást, így a fél 5-kor kezdődő eredményhirdetést is sokan megvárták. Az Atomerőmű Természetjáró Szakosztálya és a Demeter Egyesület rendezésben résztvevő tagjai - összesen 22-en - mindent megtettek, hogy a megjelentek jól érezzék magukat. A jövő évi verseny is ebben a tavaszi időpontban, várhatóan új terepen kerül majd megrendezésre. Jakab Albert
