Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-04-01 / 4. szám

2005. április ATOMERŐMŰ 9. oldal Teljes tökéletességre törekednek Március elején az atomerőmű szak­emberei néhány napot töltöttek a né­metországi Persta cégnél, War­­steinben, a Dortmundtól 80 km-re fekvő kis városban. Gócza Levente minőségbiztosítási mérnököt (MBO), Nász Elemér technológust (AKO) és Gidófalvi György tolmácsot elkísérte a Persta cég magyarországi képvise­lője, Paczári István úr is. A szakmai megbeszélésen találkoztak a kereske­delmi vezetővel - akivel az előzetes tárgyalások során már kapcsolatot alakítottak ki - és a minőségügyi ve­zetővel, Eickmann úrral, aki koráb­ban a Siemens nukleáris részlegének egyik vezetőjeként dolgozott.- Mi volt az utazás célja? - kérdez­tem Gócza Leventét.- Minősítő audit végett utaztunk ki. A Persta cég komoly tételben fog be­szállítást végezni az atomerőműbe. A gőzfejlesztő leiszapolásszelepeinek cseréjéhez szállít majd armatúrákat. Szakembereink a Persta armatúrákat még az erőmű-beruházás idejéről is­merik, hisz annak idején jó néhányat beépitettek. Elmondták, hogy ezek a mai napig olyan jól működnek, hogy meghibásodás miatt revízióra nem volt szükség. Nekünk most minősíte­ni kellett a céget, hogy nukleáris szempontból megfelel-e az atom­­erőművi követelményeknek.- Milyen tapasztalatot szereztetek?- Jellemző, hogy amikor még az ISO szerinti minősítés nem volt elter-Audit a Perstánál jedt, ők már akkor működtettek minő­ségügyi rendszert, amit teljesen saját maguk alakítottak ki. Megelőzték a korukat, és ennek köszönhető, hogy ma a világ minden részére, nukleáris berendezésekhez is szállítanak arma­túrákat. A gyártástechnológiát nagyfo­kú automatizálás jellemzi. A standard szerelvényeket olyan gépsorokon munkálják meg, melyek központi szá­mítógép-vezérléssel, emberi beavat­kozás nélkül működnek. Németország mellett Svédországban is van gyáruk, partnerei a Volvónak, és a kínai piacra is betörtek. A cég a város egyik legna­gyobb üzeme. Szoros kapcsolatban állnak a városban működő Siepmann kovácsüzemmel, ahol az armatúrák alapjait, a kovácsolt házakat készítik. Teljes tökéletességre törekednek min­denben, attól függetlenül, hogy hova, kinek szállítanak. A hazai üzemviteli vélemények az audit során megerősí­tést nyertek. A cég jó minőségű termé­ket gyárt, és minőségügyi rendszere is példamutató. A minősítőlap elkészíté­se és a minősítés elfogadása megtör­tént. Továbbítottuk az Energiafel­ügyelet felé, ami az egyik feltétele, hogy sor kerülhessen a szerződéskö­tésre, illetve a helyszíni átvételre. Va­lószínűleg a nyáron vagy ősz táján kezdődik meg a munka. Ez a minősí­tés három évre szól.- Tudtatok ismerkedni a környékkel, milyen élményekben volt részetek?- Kellemes meglepetés volt, ami­kor a cég kapuján belépve megláttuk a magyar zászlót. A német és EU-s zászló között középen lengett a mi zászlónk. Bennünket akartak meg­tisztelni vele. Nagyon kedves gesztus volt tőlük, ami azt is jelzi, hogy fon­tos üzleti félnek tartják a magyar megrendelőt. Az audit nagyon szoros munkatem­pót kívánt, de amikor befejeztük, ven­déglátóink meglepetésként a helyi sör­gyárba szerveztek programot szá­munkra. Tudni kell, hogy a warsteini sörgyár az egyik leghíresebb. A látoga­tókat városnéző-mikrobuszon viszik az üzem területére, és minden egyes munkafázisnál megállnak, elmesélik a gyár történetét, ismertetik a gyártási folyamatot. Az udvaron táblák jelzik, hogy mely országokba szállítanak; le­het itt látni Venezuelától, Japántól Ar­gentínáig, Dél-Afrikáig sok ország ne­vét. A gyár nagyon komoly berendezé­sekkel működik. Vezénylőterme ha­sonlít a mi blokkvezénylőnkre. Tíz fö­lött van azoknak a gépsoroknak a szá­ma, melyek egyenként óránként 50 ezer üveget palackoznak. Itt is szigorú minőségi előírások vannak. A legelső minőségügyi törvény a német tisztasá­gi törvény volt, amit a múlt század ele­jén a sörgyárak kapcsán hoztak létre. Nagyon kellemesen éreztük ma­gunkat szálláshelyünkön is, ami Warstein mellett, egy kis faluban volt. Ez a vidék minden évszakban kedvelt üdülőhely, nyáron szép kiránduló­­hely, télen pedig síparadicsom. Lovásziné Anna Kockázati típusok Az utóbbi évek vállalatalakításának egyik fő célkitűzését, a döntéseknek szervezetek közötti decentralizációja és a vállalatirányítás kontrolljának nö­velése jellemezte. A karbantartási dön­téshozatalban is - mióta létezik kar­bantartás - felvetődött, hogy mikor és mitől lesz egy kockázat elfogadható. Mivel a kockázat nem iktatható ki a szervezet életéből, döntés kérdése, hogy milyen intézkedéseket hozzanak a kockázatok csökkentése érdekében. Lényegében egy döntéshozatali fo­lyamatról beszélhetünk, ahol alkuk so­rán, érvek és ellenérvek kereszttüzé­ben, a jövőben várható valamilyen ha­szonról, illetve valószínűsíthető vesz­teségekről születnek megállapodások. A kockázatkezelés olyan döntéshoza­tali eljárás, amely lehetőségek közötti választást jelent. Hagyományos érte­lemben abból indulnak ki, hogy a szak­emberek biztosítják különböző techni­kai eszközök felhasználásával, mérési eredmények elemzésével és kiértékelé­sével az objektív valóság érzékelését. Kizárólag kvantitatív eredményekre tá­maszkodva gondolják a döntést meg­alapozottnak (vagyis a kockázatosság szempontjából a legkevésbé rossz). A karbantartási problémák sokrétű­ek, szerteágazóak, bonyolultak, gyak­ran keverednek bennük a nem szám­szerűsíthető, nem mérhető jellemzők (emberi tényezők), ezért a kockázat kizárólag kvantitatív alapokon nyil­vánvalóan nem kezelhető. A kutatás során a döntéshozók kockázatérzéke­lésére támaszkodva alakítottam ki a döntéshozatal logikai modelljét a re­dukált döntési szempontokra. A szervezet döntéshozóinak kocká­zatérzékelését sokféle hatás alakítja. Ezeket az alábbi jól ismert kategóri­ákban foglaltam össze. Technológiai berendezések meghibásodásának, hibaelhárításának kockázata A technikai környezet kínálja azt a ké­zenfekvő megközelítést és felfogást, hogy a meghibásodások, negatív hatá­sok, rendszeres megelőző karbantartás­ok objektíve megfigyelhetők, mérhetők. Bekövetkezési valószínűségük hasonló­an - objektív módon - a múlt mérési eredményeire, megfigyeléseire támasz­kodva, statisztikai módszerekkel kiszá­míthatóak. így a kockázat nagyságát a valószínűségekkel súlyozott negatív ha­tásokkal — pld. üzemzavari szituációk havi várható gyakoriságával - mérjük. Ennek ismeretében a bekövetkező veszteségeket, meghibásodásból adó­dó üzemzavari események számát csökkenthetjük. A statisztikai módszer (a hisztografikus adatok középpontba állításával) azt feltételezi, hogy a jövő a múlt folytatása. Kritika A kockázat technikai megítélésének egyik fő problémája, hogy a nem kívá­natos hatás definiálása nem objektív, hanem függ a szakértő értékrendjétől. A mérési módszerek, a valószínűségek meghatározása és hatása mind szub­jektív döntések eredménye. A gyakorlatban szinte minden kar­bantartási munka végrehajtása a techni­ka és az ember valamilyen mértékű ta­lálkozása révén valósul meg. A rendsze­rek komplexitása, bonyolultsága, a tech­nika és az ember közötti interakciók so­kasága lehetetlenné teszi az összes hiba­forrás előre látását, mivel olyan láncre­akciók indulhatnak el, amelyek nagy va­lószínűséggel hibát fognak okozni. Az ún. emberi hibák azonban nem­csak egyéni tevékenységek, zavarok következményei, hanem a szervezet és vezetés kommunikációs, koordiná­ciós, információkezelési és hibadetek­tálási hiányosságaiból is fakadnak (Turner, 1968). A szakértők mennyiségi kockázat­felfogása vitatható, különösen akkor, ha a kockázatot konkrét döntési prob­lémák és különböző cselekvési lehe­tőségek kontextusába beágyazottan, mint olyan cselekvési problémát vizs­gáljuk, amelyben a kockázat csökken­tése a cél (Kindler, 1987). A puha tényezők mellett érvelők a kockázat mérőszámát is támadják. Ér­velésük középpontjában az áll, hogy az ember másképpen érzékeli a nagyon ritka, de súlyos, mint a nagyon gyako­ri, de kevésbé súlyos kimenetelű ese­ményeket. Ennek következtében a meghibásodások negatív következmé­nye nem egyszerűen a valószínűségek­kel súlyozott összeg az ember számára. Az egyik veszteséget kisebbnek, a má­sikat nagyobbnak fogja érzékelni. F olytatj uk... Hauszmann János Az emlékezéshez nem emlék, Hanem szeretet kell. S akit szeretünk Azt nem feledjük el. ” (Shakespeare) Hernádi László (1950-2005) Hosszan tartó, sú­lyos, gyógyíthatatlan betegségben, paksi otthonában 2005. március 14-én elhunyt Hernádi László, a PA Rt. Híradástechnikai Osztály nyugdíjas dolgozója. Valamennyi­en tudtuk, hogy beteg. Múlt év feb­ruár hónapban Pécsett megműtöt­ték. Bizakodtunk a gyógyulásában. Ez év februáijában újbóli műtét kö­vetkezett. A betegsége ágyhoz kö­tötte. Szerető felesége és két felnőtt fia ápolta. Mindent elkövettek, hogy a beteg fétjnek, édesapának könynyebb legyen. László türelem­mel viselte a fájdalmakat. Kollégái állandóan érdeklődtek felőle. Bol­dog volt, hogy nem felejtették el. Mégsem akarta, hogy meglátogas­sák. Nem akarta, hogy munkatár­sai, barátai lássák gyenge egészségi állapotát. A betegség legyőzte László szervezetét. Hernádi László 1978. december 16-val nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz műszeré­szi beosztásba. Szakmáját szerető, szorgalmas emberként ismerték meg a társai és vezetői. 2004. év­ben PA Rt. „Céggyűrű” kitüntetés­ben részesült. Hirtelen megromlott egészségi állapota miatt 2004. de­cember 30-val nyugdíjba ment. 2005. március 19-én Pakson a Kálvária temetőben vettek végső búcsút Hernádi Lászlótól. Gyá­szolja őt szerető hű felesége Ág­nes, akivel 30 évig éltek együtt boldog házasságban. Két felnőtt fia: László és párja, András és tár­sa. Bánatos idős szülei, özvegy anyósa, testvére: Erzsébet és csa­ládja, sógornője: Erzsébet és csa­ládja, sógora: András és családja. Kollégái és munkatársai. Emlékedet megőrizzük örökre! Nyugodjál békében! -MJ­Hová lettél ékes magyar írás? Hogyan is kezdjem? Egy-két évti­zeddel ezelőtt még biztosra vehette az ember, hogy a nyomtatásban megjelenő szöveg, a leírt szó helye­sen szerepel. Ma már ez egyáltalán nincs így. Újságokban, könyvekben, szórólapokon, ismertetőkben hem­zsegnek a gépelési és helyesírási hi­bák. - Hová lettél szép magyar nyelv, ékes magyar írás? A társadalomnak szüksége van ki­művelt emberfőkre. Hazánkban is egyre nagyobb az igény a magasabb iskolai végzettség, a magasabb mű­veltség megszerzésére. A több diplo­ma mellett több idegen nyelv ismere­te is szükségeltetik. Előtérbe kerülnek az informatikai eszközök, és azok energiát és időt megtakarító program­jai. Mindezek mellett azonban nem szabad elfeledkezni az anyanyelvi kultúráról, ami nélkül nincs teljes ér­tékű általános és szakmai műveltség. Ma már nincs olyan magára vala­mit is adó cég, ahol ne lenne minőség­­biztosítási szakember, ahol ne han­goztatnák, hogy milyen nagy figyel­met fordítanak a minőségügyre. A fej­lődés fokát a megjelenő írási képek, formák visszatükrözik. Hová lettél szép magyar nyelv, ékes magyar írás? A mi lapunk, az Atomerőmű c. új­ság nyomtatott kiadvány. Tudósít, hírt ad, gondolatokat közöl. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a lap tartalmas, színvonalas, olvasmányos, írott és képi anyagban gazdag legyen. Természetesen arra törekszünk, hogy hibátlan munka kerüljön ki a kezünkből. Ezt a célt szolgálja a korrektúra, a kefelenyo­mat javítása, javítás, helyesbítés. (A nyomdászatban a szedéshibák javí­tásával foglalkozó személyt korrek­tornak nevezik.) Az Atomerőmű és a Heti Hírlevél megjelenés előtt min­den esetben korrektúrán megy át. Magas magyar nyelvi szaktudással rendelkező belső munkatársunk átol­vassa az írott anyagot, kijavítja a nyelvtani hibákat, jobbító helyreiga­zításokat tesz. Az Atomerőmű újság részéről ve­tődött fel a gondolat, hogy gyűjte­ményt kellene készíteni az erőműves kifejezések helyes használatáról. Ennek összeállításán korrektorunk már dolgozik. Az írott anyag megjelenés előtti ellenőrzése nagyon fontos. Sokszor van úgy, hogy a számítógép monitor­ján nem vesszük észre a hibát, de ki­nyomtatva már igen. Sok esetben az is jó, ha olyan valaki olvassa át a szö­veget, aki akkor látja először, mert ő valóban azt látja, amit leírtunk, nem pedig, ami a mi fejünkben van. Jó célt szolgál a számítógép nyelv­helyességi ellenőrző programjának szövegen való átfuttatása is, de nem szabad minden javaslatot elfogadni. Gyakran tapasztaljuk a szövegszer­kesztők esetében, hogy a gép helyte­lenül választja el a szavakat. Különö­sen ügyelni kell a dátumok, matema­tikai jelek helyes használatára. Ha bizonytalanok vagyunk vala­miben, ne szégyelljük fellapozni a „Magyar helyesírás szabályai” vagy a „Helyesírási kéziszótár” című könyveket, de nyugodtan felhívhat­juk tanácsért a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intéze­tének közönségszolgálatát 10.00 és 14.00 óra között a 321-4830 telefon 250-es mellékén. Befejezésül hadd ajánljam Kazin­czy Ferenc sorait: „A nyelv az le­gyen, aminek lennie illik: hív és kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez. ” Rajtunk múlik, a mi felelősségünk nyelvünk értékének, szépségének megőrzése. Lovásziné Anna Niki Ferenc (1943-2005) 2005. március 5-én váratlanul elhunyt Niki Ferenc, a PA Rt. Építészeti Osztály nyugdíjas dolgozója. A tragédia napján, reggel elment a boltba vásá­rolni. Lakásától 200 méterre összeesett. A nevét és a tele­fonszámát még meg tudta mondani, majd eszméletét vesztve a szervezete küzdött az élet­ben maradásért. A mentő hamar meg­érkezett, az értesített feleség is ott volt szerető férje mellett. Körülmé­nyekhez képest mindent elkövettek az egészségügyi szakemberek. Igye­kezetük ellenére pár perc elteltével csak a halál beálltát tudták megállapí­tani. (Utólagos orvosi szakvélemény szerint a halál oka: szívelégtelenség.) Niki Ferenc 1980. július 28-án nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz épületasztalosi munka­körbe. Szorgalmas, megbízható, jó szakembernek tartották a kollégái és vezetői. Rövid időn belül csoportve­zető lett. Vezetőként is megállta a he­lyét. Kimagasló szakmai tudásáért, példás emberi magatartásáért mun­katársai, beosztottjai tisztelték és szerették. 1996. december 31 -vei kor­engedménnyel elment nyug­díjba. Pihenésre nem sok időt hagyott magának. Műhelyé­ben dolgozott tovább. Minden olyan munkát elvégzett, ami­re korábban nem jutott idő. 2005. március 12-én Pakson, az új temetőben vettek végső búcsút Niki Ferenctől. Gyászolja őt szerető felesége Anna, akivel 32 évig éltek együtt boldog házasságban. Szerető két felnőtt gyermeke: Ágnes és fér­je, fia: András. Testvérei: Magdolna és családja, Éva, Antal és családja. Sógornője: Klára és családja, sógo­ra: István és családja. Anyósa és apósa, rokonok, ismerősök, kollé­gák, volt munkatársai. Feri bácsi, nyugodjál békében! Em­lékedet megőrizzük örökre! -MJ-Pupp József (1948-2005) 2005. március 24-én a szek­szárdi kórházban váratlanul elhunyt Pupp József, a Ve­gyészeti Technológiai Osz­tály nyugdíjas dolgozója. Nagycsaládos apaként, nyug­díjasként is nagyon sokat dol­gozott, segitett a gyerekeinek rokkantnyugdíjas feleségével együtt. Március 22-én rosszul lett, mentővel vitték a szekszárdi kórház­ba. Gondos orvosi kezelés ellenére két nap után agyvérzésben meghalt. Pupp József 1986. április 16-án nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Szorgalmas, lelkiismere­tes munkatárs volt. Későbbiek során műszakvezetői beosztásba került. Nagy hozzáértéssel végezte a munká­ját irányította a munkatársait. 2002. október 15-vel korenged­ménnyel elment nyugdíjba. 2005. április 1-én Pakson, a Kálvária temetőben vettek végső búcsút Pupp Józseftől. Gyászolja őt szerető, hű fele­sége: Rozália, akivel 33 évig éltek együtt boldog házas­ságban. Felnőtt gyermekei: Gábor és családja, József és család­ja, Zsuzsanna és Petra. Testvére: Rozália és családja, szerető unokái: Dorottya és Benedek, sógorok, só­gornők, rokonok, barátok, kollegák és ismerősök. Nyugodjál békében! -MJ-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents