Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
12. oldal ATOMERŐMŰ 2005. február Törzsgárda tagsági elismerések 2005. január 20 éves Tuba Károly BIG MINFO Anyagvizsgálati Osztály, 1985. január 10.; Péter László ÜVIG ÜIFO Üzemviteli Osztály, 1985. január 2.; Várkonyi Gábor ÚVIG ÜIFO Üzemviteli Osztály, 1985. január 2.; Cziráki László ÜVIG LTVFO Reaktor Osztály, 1985. január 3.; Taba Benő ÜVIG UVFO Turbina Osztály, 1985. január 14.; Oláh Ferenc KÁIG KAFO Reaktor és Készülék Karbantartó Osztály, 1985. január 15.; Vmcze István KÁIG SZFO Gépész Szerviz Osztály, 1985. január 2. 30 éves Gombás Zoltánná VÍG Törzskari Igazgatóság, 1975. január 15. Záborszki Lajos József (1960-2005) Hosszan tartó, gyógyíthatatlan betegségben 2005. január 28-án a pécsi kórházban elhunyt Záborszki Lajos József, a PA Rt. Szolgáltatási Osztály dolgozója. Betegen is segített feleségének, amiben tudott. Óvodás korú gyermekét vittehozta kezét szorosan fogva az óvodába. Küzdött, reménykedett, hogy a betegségét le tudja küzdeni. Sajnos műtét után sem javult az állapota. Múlt év októberében a pécsi kórházba került. A gondos kezelés ellenére sem sikerült eredményt elérni. Záborszki Lajos József 1986. január 1-vel került felvételre a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, primerköri öltöző ügyeletesi beosztásba. Munkáját lelkiismerettel végezte, igyekvő, szorgalmas munkatársunk volt. Mint festő szakmával rendelkező, munkaidő után munkát vállalt, hogy több jusson a család asztalára. 2003. márciusában leszázalékolták, rokkantnyugdíjas lett. 2005. február 4-én Pakson, a Fehérvári úti temetőben vettek végső búcsút Záborszki Lajos Józseftől. Gyászolja őt szerető felesége: Tímea, akivel 21 évig éltek együtt boldog házasságban. Szerető gyermekei: Tamás, Gábor és Márk. Szerető öccse: Zoltán. Özvegy édesanyja, anyósa, apósa, sógora: Béla és családja, sógornője: Tünde és családja, unokabátyja: Kácsor Sándor és családja, barátja: Réti Ferenc és családja, rokonok, kollégái és ismerősök. Lajos, nyugodjál békében! Emlékedet megőrizzük örökre! Balogh János (1938-2005) Ismét eltávozott egy régi munkatársunk, Balogh János, aki 2005. január 31 -én a szekszárdi kórházban hunyt el. Kollégái tudták, hogy súlyos beteg. Eveken keresztül ágyban fekvő beteg volt. Szerető felesége ápolta, gondozta, ameddig csak lehetett. Január 26-án kórházba került. Pár napra rá a szervezetét legyőzte a súlyos kór. Balogh János 1986. január 1-vel került az Erőmű Beruházó Vállalattól áthelyezéssel a Paksi Atomerőmű Vállalathoz a Szállítási Osztályra önjáró darukezelői beosztásba. Vezetői és kollégái megbízható, szorgalmas, jó szakembernek tartották. Egészségi állapota megromlott, 55 évesen 1993-ban rokkantnyugdíjas lett. 2005. február 8-án Pakson, a református temetőben vettek végső búcsút Balogh Jánostól. Gyászolja őt szerető felesége: Ágnes, akivel 25 évig éltek együtt szeretetben, boldog házasságban. Gyermekei: Gábor és Ágnes. Anyósa, apósa, testvérei: Erzsébet, Zsuzsanna és családjuk. Sógorai: Gábor és Róbert és családjuk. Rokonok, kollégák és ismerősök. János bácsi, nyugodjál békében! Emlékedet megőrizzük örökre! MJ. Krasznai Attila Sándor (1944-2005) Nekem nemcsak kollégám, évekig szobatársam, de földim is volt egyszemélyben, mivel Békés megyében, Békésen született, ott végezte iskoláit is, majd a család Szekszárdra költözött. \ Tizennyolc évet dolgozott az erőműben informatikusként (1987-től). Előző munkahelye, a szekszárdi SZÜV jó iskola volt. Egyéniségéből fakadó precizitása, hallatlan munkabírása számos nagyívű projektben kamatozódon. Korrektsége munkakapcsolataiban is tükröződött. Külső cégek képviselői sohasem mulasztották el, hogy legalább egy-egy rövid beszélgetés erejéig tiszteletüket ne tegyék. Munkájából eredően mindig tanulnia kellett, naprakészen el kellett igazodni az újdonságok útvesztőjében, helyére kellett tennie az értékeket. Ehhez páratlan érzéke volt. Nem véletlen, hogy szinte egymásnak adták át mindig nyitott szobájának kilincsét a tanácsot kérők. Rengeteg értelmetlen munkától, felesleges tiszteletköröktől mentesültek az „eligazítottak . Az évezredváltás problémájának sikeres megoldása kapcsán közvetlenül az informatikai államtitkárral is munkakapcsolatba került. Tavaly ősszel tört rá váratlanul a könyörtelen betegség, a szívinfarktus. Nagyon nehezen viselte, hogy nem ő segít, hanem ő szorul rá mások segítségére. A gondos kórházi ápolás, az életmódváltás reményeket adott, nagyon szépen javult. Önállóan intézhette ismét az ügyeit, gyakran bejárt munkahelyére is, újra tanácsokat adott. Fontolgatták a további javulás érdekében a műtéti lehetőségeket is. Mint a munkamániások annyian, egyedül élt. Ez év január 11-én este rosszul lett, kihívta a mentőket, és kinyitotta nekik a bejárati ajtót. Azok szirénázva jöttek, de már csak a halál beálltát állapíthatták meg, újraélesztési kísérleteik sikertelennek bizonyultak. Halálával nagy veszteség érte nemcsak közvetlen hozzátartozóit, ismerőseit, de az informatikusok népes táborát is. Az erőmű saját halottjának tekintette. Szekszárdon, az alsóvárosi temetőben, 2005. január 15-én (szombaton), református szertartás keretében helyezték örök nyugalomba. Kollégánk, barátunk nyugodjál békében! Nagyszerű volt Orlandóban magyarnak lenni! Itthon a vb-3. kommandósok Az Orlandóban rendezett kommandós világbajnokságok 22 éves történetében először fordult elő, hogy egy külföldi csapat felállhatott az összetett verseny dobogójára. Ez a csapat a Neutron Bevetési Egység volt, mely az ötnapos versenyen végig kiegyensúlyozott, remek teljesítménnyel rukkolt ki. A 2004. november 28. és december 3. között lebonyolított vetélkedésen a világ hatvankét kommandós csapata vett részt. Köztük volt a Paksi Atomerőmű Rt. védelmével megbízott Neutron Bevetési Egység hatfős gárdája is. Az öt versenyszám - túszmentés, kombinált küzdelem, sebesültmentés, toronymászás és akadálypálya - mindegyikén nagyszerűen, végig az élcsoportban haladva szerepeltek a paksiak: az összetettben folyamatosan a legjobb nyolc egység között tartották számon a Neutront. A dr. Lengyel Róbert rendőr őrnagy által irányított Neutron csapata - Farsang János, Felhősi László, Járai Antal, Kéri Zoltán, Kolep János és Major Csaba - először a sebesültmentés után állhatott dobogóra; harmadikok lettek, majd a zárónapon feltették kiemelkedő szereplésükre a koronát. Az akadálypályán kétszeres címvédőként rajthoz álló Neutront ezúttal sem tudta legyőzni, sőt ezúttal még megszorítani sem senki. Pályacsúccsal, a tizenhét akadályból álló 1600 méteres pályát 183 másodperc alatt teljesítve, huszonhét (!) másodperccel előzték meg a számban másodikként záró egységet. A csapathoz hasonlóan remekelt Kéri Zoltán is. Az egyéniben egyedüli paksiként rajthoz álló, a helyiek által „A magyar Rambó”-nak elnevezett főtörzsőrmester saját elmondása szerint nem túl sikeres lövészetének köszönhetően „csupán” a harmadik helyen végzett az egymérföldes, hat akadályt magában foglaló pályán. A paksi sajtótájékoztatót videofilmvetítés és élménybeszámoló zárta. Ezen bepillanthattunk kicsit a kuliszszák mögé is. A mieink elmondták: nagyon készültek az első számra, hiszen korábban a túszmentésen úszott el egy előkelőbb összetettbeli helyezés reménye. Ezúttal azonban nem volt gond: a nyolcadik helyezéssel mindenki elégedett volt. Szó esett a versenybírók néha vitatható ténykedéséről, egy-két furcsaságról is (az utolsó pillanatban tiltották meg a korábbi években is használt ereszkedőkesztyű használatát), ám mindez eltörpült a versenyzők sportszerű magatartása mellett. A végeredmény kihirdetése alatt átélt ünneplés pedig minden bizonnyal egy egész életre szóló élménnyel gazdagította a magyar hősöket. Itthon sem merült feledésbe a csapat nagyszerű szereplése. Január 14-én dr. Kustra József megyei rendőr főkapitány a gárda néhány tagjának teljesítményét soron kívüli előléptetéssel honorálta, míg mások jutalmat vehettek át a megyei vezetőtől. A Prelátusban megtartott ünnepi összejövetelen dr. Kocsis István a PA Rt. mint a versenyen való részvételt elősegítő cég akkori vezetője díszszablyát vehetett át. Január 20-án pedig már maga az atomerőmű „hívta vendégségbe” a világraszóló eredményt elért zsarukat. Kovács József és dr. Kocsis István köszöntőjében egyaránt elismerését fejezte ki az eredményért, örömét, hogy ilyen csapat védi az atomerőművet és a reményét, hogy idén novemberben ezt a csodálatos helyezést is tovább javítják a fiúk. Elhangzott az is, hogy a majdani összejövetelnek már az erőmű területén létesítendő Neutron-bázis adhat helyet. Vöröss Endre Látogatóban Bakonyi Józsefnél A PA Rt. nyugdíjas anyaggazdálkodójánál Bakonyi József 1978. április 11-vel került felvételre a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, Kalorikus Osztályra gépész beosztásba. Folyamatos műszakban dolgozott, majd négy év után - egészségi okok miatt - Anyag Ellátási Osztályra került anyaggazdálkodó, szerződéskötő munkakörben. Munkáját szerette, amit nagy hozzáértéssel végzett hosszú időn keresztül vezetői és kollégái legnagyobb elégedettségére. Saját elhatározásával 55 évesen- 38 éves munkaviszony után - 1997. június 30-án nyugdíjba ment. Bakonyi Józsefet paksi otthonában kerestem fel, hogy beszélgessünk a majd két évtizedes atomerőműves emlékekről.- Közel nyolc éve, hogy nyugdíjas vagy. Hogy érzed magad, mivel töltőd az idődet?- Hamar eltelt ez a nyolc év. Köszönöm, jól vagyok. Tudomásul kell venni, hogy 60 év felett fáradékonyabb az ember. Szeretek zenét hallgatni. A kottát ismerem, billentyűs hangszeren játszom. Kis közösségben magam és a hallgatóság örömére időnként játszom, kísérőkkel közösen énekelünk. Több mint 20 évig Pakson volt konyhakertem, kis házzal. Múlt évben eladtam. Ha a munka nagy energiát emészt fel, akkor abban már nincs annyi öröm.- Hogyan kerültél a Paksi Atomerőmű Vállalathoz?- A Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál (GYGV-nél) dolgoztam Bölcskén- valamikori gépállomáson - raktárosként. Nem úgy mentek a dolgok, mint ahogy kellett volna. Érződött a folyamatos „leépítés”. Családos ember lévén biztos megélhetés után kellett néznem. Újságból értesültem, hogy van felvétel a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Pákái László, a Kalorikus Osztály akkori vezetője vett fel kazánházi gépésznek. Számtalan tanfolyamot kellett elvégezni. Hamar betanultam az új munkába. Később sikerült olyan területre kerülni, amihez megvolt a képzettségem.-A munkádról, ha mondanál valamit.- Beosztásomnál fogva én a blokkon nem dolgoztam. Ennek ellenére a mi munkánk is felelősségteljes munka volt. Biztosítani kellett a tárgyi feltételeket - anyagokat, eszközöket -, hogy üzemeléskor, vagy leálláskor minden meglegyen. Engedélyezett anyagigénylés alapján a beszerzési lehetőségek „felkutatása”, árajánlatok bekérése, határidőre a megrendelések visszaigazolása, szállítás megszervezése, beérkezett anyagok bevételezése, érintett osztályok értesítése, megrendelt eszközök, anyagok kiadása, „elfekvő” anyagok felkutatása, értékesítése. Olyan munka volt, amit soha sem lehetett befejezni. Folyamatában végeztük a munkánkat. Fennakadás nem fordulhatott elő. Éreztük a nagy erkölcsi és anyagi felelősséget. Az említett munkákat 8-10 kollégámmal végeztük, kisebb-nagyobb sikerélménnyel. Örömet jelentett, hogy sem főnökeink, sem más osztályok, gazdasági egységek részéről panasz vagy kifogás nem volt. Talán annak tudható be, hogy valamennyien lelkiismeretesen, szakmai hozzáértéssel tudtuk a feladatunkat végezni.- Munkád során olyan emlék, amire mindig szívesen emlékszel vissza?- Minden elvégzett munka jóleső érzéssel töltött el. Erőt adva arra, hogy mindenki megelégedésére az elvárásoknak megfeleljek. Sok emlékem közül talán megemlíteném, amikor azt a feladatot kaptuk, hogy a karbantartási osztályokat - igénylések alapján - szerszámokkal, kisgépekkel fel kell szerelni. A pénz „nem számitott”, a fő cél az volt, hogy a blokkokon az elvégzett munkákhoz biztosítva legyenek az eszközök. Abban az időben kevés vállalat rendelkezett korszerű - elvárásoknak megfelelő - nyugati import szerszámokkal, kisgépekkel, mint a mi vállalatunk.- Rossz emlék?- Nincs. Nagyon jó kollektívában dolgoztam. Ennyi idő után is nagy tisztelettel és szeretettel gondolok dr. Nagy Dénes akkori vezetőmre. Hirtelen fel tudnék sorolni még 8-10 kolléga nevét, de nem teszem, mert biztosan még 5-6-ot kihagynék. Azt azért megemlíteném, hogy a kolléganőimtől sok szeretetet, odafigyelést kaptam. Természetesen hasonló viszonzást kaptak részemről is. —Nyugdíjasként voltál-e az erőműben ?- Ha jól emlékszem 4-5 alkalommal jártam bent a volt kollégáimat meglátogatni. Minden alkalommal nagyon kellemes időt töltöttünk el együtt. Erőműves ismerősöktől, volt kollégáimtól rendszeresen értesülök az „aktuális” hírekről. Az Atomerőműv újságból tájékozódom a benti eseményekről. A jó hímek mindig örülök. Most például a legújabb hír az üzemidő-hosszabbítás. Egyik leglényegesebb része, hogy a munkahelyek továbbra is biztosítva lesznek, és remélhetőleg későbbiek során a bővítésre is lesz lehetőség. Paks jövője atomerőmű nélkül nem képzelhető el.- Családodról, ha tennél említést.- Kilenc éve nagy szeretetben élek együtt egy nyugdíjas asszonnyal. Két felnőtt gyerekem van. Asszony lányom családjával Pakson él. Két fiú unokám van. Az egyik óvodás, a másik általános iskolába jár. A fiam Budapesten dolgozik, nőtlen.- Köszönöm a beszélgetést. További jó egészséget, hosszú életet, boldogságot kívánok neked és szeretteidnek! MJ.
