Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
2005. december ATOMERŐMŰ 5. oldal A világot csak annyira érthetjük, amennyire ismerjük azt Mindennapjaink része: a nukleáris energia (12.) Sorozatunk nem szakembereknek, hanem „átlagembereknek” szól, megkíséreljük közelebb hozni őket az atom világához, annak békés célú felhasználásának „iskolapéldájához”, az atomerőműhöz és működéséhez, főbb folyamataihoz. Reméb e azt, hogy a tisztelt olvasó ez által véleményt formálhat arról is, „áldás” vagy „sorscsapás” számunkra a nukleáris energia. Véleményt mindenkinek magának kell alkotnia, az alábbiak legfeljebb csak segítséget jelenthetnek a véleményalkotáshoz. Radioaktív hulladékok Elsőként talán tisztázzuk, mit is jelent a fogalom: radioaktív hulladék. Nos, azokat a radioaktivitást tartalmazó anyagokat soroljuk ide, amelyek további felhasználásra már nem alkalmasak, illetve amelyeket felhasználójának, birtokosának nincs szándékában a távolabbi jövőben sem újrahasznosítani. Fontos hangsúlyozni, hogy a fenti megfogalmazás, vagyis a törvényi előírás szerint tehát nem számít radioaktív hulladéknak az atomerőművek használt, ún. „kiégett” fűtőeleme, mert az még újrahasznosítható. Csoportosítás Az atomenergia-iparban keletkező radioaktív hulladékot szigorú biztonsági követelmények mellett gondosan gyűjtik, feldolgozzák és a környezettől elkülönítve tárolják, így védve az embert és a környezetet. Egy atomerőműben - üzem közben és leszereléskor - különböző térfogatú, aktivitáskoncentrációjú és halmazállapotú hulladékokkal kell számolni. A köztudatban talán az aktivitás szerinti csoportosítás a legismertebb, ennek alapján megkülönböztetünk kis, közepes és nagy aktivitású hulladékot. Összehasonlítva pl. az Európában keletkező ipari és háztartási hulladék teljes mennyiségével, a nukleáris hulladék mennyisége csekélynek mondható. Évente kb. 300 millió tonna veszélyes hulladék keletkezik, ennek mindössze 1%-a radioaktív. És ennek általában 97%-a kis aktivitású hulladék. A radioaktív hulladék kezelése A radioaktiv hulladékok kezelése öszszetett folyamat, állomásai az alábbiak:- a hulladékok összegyűjtése, előzetes minősítése és ideiglenes tárolása- a hulladékok szállítása- a hulladékfeldolgozás, melynek részlépései a halmazállapottól és a hulladékok besorolásától függenek- a feldolgozott hulladék elszállítása és átmeneti tárolása- a hulladék végleges elhelyezése (temetése). A hulladékfeldolgozás szilárd hulladékok esetén az alábbi eljárásokat jelentheti: tömörítés, égetés és rögzítés (kondicionálás). Folyékony halmazállapotú, kis és közepes aktivitású hulladékok esetén az elhelyezési költségek csökkentését célzó térfogatcsökkentésre több lehetőség is van, alkalmazható az oldatok bepárlása, égetése stb. Valamennyi eljárás közös jellemzője, hogy a keletkező radioaktív anyag kisebb térfogatú és nyilvánvalóan nagyobb aktivitáskoncentrációjú lesz, mint a kiindulási oldat. A térfogatcsökkentést szilárdítás (kondicionálás) követi, ami történhet cementezéssel vagy bitumenezéssel. Bár a szilárdítás nyilvánvalóan térfogat-növekedéssel jár, ami rontja az elhelyezés gazdaságosságát, mégis szükséges, hiszen meg kell akadályozni a hulladék kikerülését a környezetbe. Elsősorban közepes és nagy aktivitású hulladékoknál gazdaságos kondicionálási eljárás az üvegesítés. Ennek során a szilárd(ított) hulladékot olvasztott üvegmasszába keverik, amely megszilárdulva a többi eljárásnál sokszorta hatékonyabban rögzíti a radioaktív szennyezést, és ellenáll a nagy aktivitású hulladékok esetében nem elhanyagolható hőfejlődésnek is. A kiégett fűtőelemek átmeneti tárolása A kiégett és újrahasznosításra egyelőre nem szánt fűtőelemeket általában 50 év élettartamra tervezett átmeneti tárolókban helyezik el. Ilyen átmeneti tároló üzemel a paksi atomerőmű telephelyén is. A paksi atomerőműben az energiatermelés során évente átlagosan 372 db elhasznált üzemanyagkazetta keletkezik, ezek 5 évre a reaktor melletti pihentető medencékbe, majd ezt követően a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójába kerülnek. Az átmeneti tároló úgy van kialaAz átmeneti tároló épületének metszete és főbb részei: 1. Levegőbelépés 2. Üzemanyag-kazetták tárolócsövei 3. Sugárvédő záródugók 4. Biztonsági burkolat 5. Üzemanyag-átrakó gép 6. Megerősített vasbeton épületszerkezet 7. Levegökilépés kítva, hogy az üzemanyag-kazettákat magukban foglaló csövek között a levegő természetes áramlással halad keresztül, így biztosítva az állandó hűtést. Ez a kialakítás biztosítja, hogy minden körülmények között legyen megfelelő hűtés, így nem kell attól tartani, hogy például egy elektromos zavar esetén a kazetták túlmelegszenek, hiszen a levegő természetes áramlása mindig kellő mennyiségű levegőt áramoltat a kazetták között. Végleges elhelyezés Az elmúlt évtizedek során számos végleges megoldást mérlegeltek a szakemberek, de végül is a föld alatti elhelyezés maradt, amely a szakértők egybehangzó véleménye szerint megfelelő kialakítás esetében kielégíti a szigorú feltételeket. Elhelyezésre olyan elégséges méretű megbonthatatlan kőzet vagy üledékzóna alkalmas, amely fizikailag el tudja választani a hulladékot a felszíni környezettől. A radioizotópok kijutását a földtani és a műszaki gátak együttese akadályozza meg. Két alapmegoldás lehetséges: a felszíni, illetve felszín közeli tárolók és a mélygeológiai kialakítás. A felszín közeli tároló maximum néhányszor 10 m mélységben helyezkedik el. Folyamatos ellenőrzést, felügyeletet és karbantartást igényel egészen addig, amíg a tárolt radioizotópok az előírt szintig le nem bomlanak. Éppen ezért, csak rövid élettartamú izotópokat tartalmazó kis és közepes aktivitású hulladékok tárolására alkalmas. A mélygeológiai tároló néhányszor 10 m-nél mélyebbre épül, célja a hosszú idejű izoláció. Olyan geológiai környezetben létesíthető, amelyben a körülmények stabilak maradnak egészen addig, amíg a radioaktivitás kellően le nem bomlik. A világon ma már 65 tároló működik kis és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezésére. Magyarországon a stratégiai cél egy olyan telephely létesítése, amely alkalmas az összes atomerőművi eredetű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék végleges elhelyezésére. E cél megvalósításának feltétele volt az Országgyűlés előzetes elvi hozzájárulásának megszerzése is a Bátaapátiban tervezett kis és közepes aktivitású tároló létesítéséhez. A kiégett üzemanyag elhelyezése A kiégett üzemanyag kezelése és elhelyezése tekintetében ma két kiforrott stratégia létezik a világon:-A közvetlen elhelyezés, amikor a kiégett üzemanyag további energetikai hasznosításáról lemondanak. Ekkor a kiégett üzemanyagot teljes egészében hulladéknak tekintik.- A másik, a kiégett üzemanyag reprocesszálása, majd az ennek során keletkezett nagy aktivitású üvegesített hulladék elhelyezése. A kiégett üzemanyag újrafeldolgozásakor viszszanyert, energetikailag hasznos anyagot (plutóniumot és az uránt) visszavezetik a rendszerbe. A hosszú élettartamú radioizotópokat tartalmazó nagy aktivitású hulladékok kezelési technológiája (üvegesítés) már gyakorlatilag is alkalmazott eljárás, a végleges elhelyezést azonban még egyetlen országban sem valósították meg. Az ilyen tárolók létesítése ugyanis igen sok kutatási, tervezési munkát és igen hosszú időt (általában több évtizedet) igényel. Az atomerőműben keletkező radioaktív hulladékok kezelése és végleges elhelyezése a biztonság mellett az atomenergetika másik kulcskérdése. Éppen ezért a közvélemény számára is megnyugtató megoldása - és megfelelő kommunikálása - alapvetően befolyásolja az atomenergia-felhasználás megítélését és jövőjét. Sorozatunk utolsó részéhez értünk, hosszú utat tettünk meg idáig. Szeretnénk hinni, hogy többen is figyelemmel kísérték utazásunkat az atomok világában, és azt is, hogy az itt olvasottak segítettek a véleményformálásban. -Medgyesy■<:'J Ipari hulladék = 1 milliárd m3 I I Toxikus hulladék = 10 millió m3 I I Radioaktív hulladék =80 ezer m3 Nagy aktivitású hulladék =150 m3 A világ éves hulladékmegoszlása NucNet hírek a nagyvilágból Wörkfs Nuclear News Agency Az amerikai energetikai miniszter globális szerepet szán az atomenergetikának Az atomenergia a legolcsóbb és a leghatékonyabb módja nagy mennyiségű villamos energia előállításának, és megnövelt szerepet kell, hogy kapjon a tiszta, biztonságos energia iránti igény kielégítésében - jelentette ki Samuel Bodman amerikai energetikai miniszter 2005. november 7-én a Carnegie Nemzetközi Non-proliferációs Konferencián, Washingtonban. Elmondta, 2025-re akár 50%-kal több energiára lesz szükség, és a növekedés több mint fele a fejlődő gazdaságokból fog származni. Bodman elmondta, az energiaigény növekedését biztonságosan és megbízhatóan az atomenergiával lehet kielégíteni. A kihívást az jelenti, hogy míg bővíteni próbáljuk az atomenergia alkalmazását, ezzel együtt fejleszteni kell a nemzetközi non-proliferációs erőfeszítéseket is, hogy az atomenergia alkalmazása címén senki ne kezdhessen atomfegyverprogramba (a non-proliferáció jelentése: nukleáris anyagok illetéktelen kezekbe kerülésének megakadályozása). Ehhez két dolog szükséges: ismét atomenergetikai fejlesztésekre és kutatásokra van szükség, valamint fejleszteni kell a nemzetközi szervezetek - mint például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség - munkáját a non-proliferációs törekvések területén és az atomenergia globális alkalmazásának elősegítésében. Hozzátette, az atomenergia fontos része az USA jövőbeli energiapolitikájának, és ugyanígy fontos része kell, hogy legyen a fejlődő világ számára az elkövetkező évtizedekben. Bodman kijelentette, az amerikai kormány elkötelezett az iránt, hogy megnyissák a végleges radioaktívhulladék-tárolót a Yucca-hegységben a kiégett fűtőelemek végleges elhelyezésére. Ez jelentős hasznot jelentene az USA-nak, elősegítené az amerikai nukleáris ipar bővítését, és ez lenne a legbiztonságosabb módja a kiégett fűtőelemek kezelésének. Bodman beszéde elérhető a www.energy.gov oldalon. Forrás: NucNet A brit tudományügyi miniszter megújulónak nevezte az atomenergiát Egy magas rangú brit kormánytag az angol parlamentben egy vita során kijelentette, hogy az atomenergetikát a megújuló energiaforrások közé kellene sorolni. Lord Sainsbury of Turville, a kutatásfejlesztésért felelős politikai államtitkár az energiaellátásról szóló vitában szólalt fel a brit parlament felsőházában, a Lordok Házában, 2005. október 27-én. A vitát kezdeményező O’Cathain bárónő azt kérdezte a minisztertől, hogy átminősítené-e a nukleáris energiát megújulónak. Lord Sainsbury válaszában megköszönte a lehetőséget, hogy az egész felsőház hozzájárulását elnyerheti a kérdésben, és kijelentette, hogy az atomenergia nyilvánvalóan megújuló energiaforrás. Lord Sainsbury szerint a nukleáris iparnak egyéb problémái is vannak, mint pl. a biztonság vagy a környezeti hatás, de a brit kormány szerint sem a nukleáris, sem másik technológia önálló alkalmazása nem jelent végleges megoldást a jövőbeni energiaigényeink kielégítésére. Elmondta, hogy Tony Blair miniszterelnök az elmúlt hónapban jelentette be, hogy a kormány 2006-ban teszi meg javaslatait az energiapolitika jövőjére vonatkozóan, és minden lehetséges opciót megvizsgál, így az új technológiákat is a megújulóktól a szén-dioxid-megkötésig, valamint az atomenergetikát is. Hozzátette, hogy a klímaváltozás és a fosszilis üzemanyagok terén megnövekedett importfüggőség tükrében az alacsony szén-dioxid-kibocsátású atomenergetika olyan megoldás, amelyre különös figyelmet kell fordítaniuk. Felhívta a figyelmet, hogy ha az atomenergetikát el akaiják fogadtatni a lakossággal, akkor meg kell mutatni nekik, hogy van megoldás a hulladékproblémára, mert nem lehet az új technológiákat úgy bevezetni, hogy nem veszik figyelembe az emberek aggodalmait. Végül hangsúlyozta, hogy a tudománynak alapvető szerepet kell betöltenie a klímaváltozás elleni küzdelemben. Véleménye szerint ugyanis „őrültség azt gondolni, hogy Kína vagy India visszafogja gazdasági növekedését a klíma védelme érdekében. Az Egyesült Államok sem fogja ezt megtenni, és Nagy-Britanniában sem valószínű, hogy akad politikus, aki ezt a megoldást fogja javasolni az embereknek. Tehát a tudománynak kell a megoldást biztosítania az új energiaforrások tekintetében.” Forrás: NucNet!Angol Parlament ATOMERŐMŰ lÜi Paksi Atomerőmű Rt. Kiadja a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Felelős kiadó: Kovács József vezérigazgató Nyomdai előállítás: Séd Nyomda Kft., Szekszárd, 2005. december Felelős vezető: Katona Szilvia ügyvezető • Szerződésszám: 4500021612 Főszerkesztő: Beregnyei Miklós E-mail: beregnyei@npp.hu Főszerkesztő-helyettes: Lovászi Zoltánná. A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyulai János, Fladnagy Lajos, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László, Wollner Pál Szerkesztőség címe: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031, Telefon: 75/507-431, Telefax: 1/355-7280, Internet: www.npp.hu Tördelőszerkesztők: Kertai Edit, Dombi Viktória • Korrektor: Patyi Orsolya
