Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-01-01 / 1. szám

2005. január ATOMERŐMŰ 13. oldal Ev végi beszélgetések 2004 decemberének utolsó napjait a PA Rt. Balatonfüredi Rekreációs Központjában töltötte el családja körében Dr. Kocsis István, a PA Rt. vezérigazgatója és Dr. Molnár Károly, az Igazgatóság elnöke. Szilveszter délutánján, készülve az óév búcsúz­tatására, egy kötetlen beszélgetésre kértem őket.- Vezérigazgató úr! Kérhetnék né­hány személyes életrajzi adatot?- Egy sváb faluban, Pusztavámon születtem. Egyébként a szüleim felvi­dékiek, Érsekújvár mellől, Szimőről származnak. Szimő híres szülötte Jed­lik Ányos, róla nevezték el az ottani múzeumot is, melynek az atomerőmű részéről magam is vittem ajándékot. Az általános iskolát Pusztavámon, azután vitt tovább az élet. Pécsett a Vegyipari Gépészeti Technikumba jártam. Nagyon szép négy év volt. Azután a katonaság és a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kara következett. 1985-ben szereztem meg az egyetemi doktori fokozatot, majd egyetemi oktató voltam. Néhány munkahely után most itt vagyok. Büszke vagyok többek között a Borsod Megyei Kereskedelmi és Ipar­kamara általános alelnöki, a Jedlik Ányos Társaság alelnöki, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara országos alelnöki szakmai megbízásaimra. Ki­tüntetésem az Eötvös Loránd-díj.- Paksi kinevezésének tervét közöl­ték-e Önnel előzőleg?- Természetesen minden rendszer­ben vannak konzultációk, ahol a lehet­séges jelöltekkel a döntéshozók, az ar­ra illetékesek tájékozódnak: ki hogyan képzeli ezt a dolgot, ki vállalná, mi­lyen elképzelései volnának. Nagyon ritka, hogy valaki úgy kerül bele egy vezérigazgatói székbe, hogy előző nap még ő sem tudott róla. Egy ilyen eset nem volna szakszerű. Ehhez két félnek a döntése szükséges, egyrészt a dön­téshozóé, aki kinevez, a másik pedig a jelölté, hogy elvállalja-e vagy sem a feladatot. Ez is egy komoly dolog. A paksi esetben is ez történt. Jóval szeptember előtt voltak konzultációk, hogy én mit szólnék ehhez. Elmond­tam, hogy elvállalom, ha szakmai ala­pokon kell a dolgokat kezelni. Gyor­san el is röppent ez a két év.- Kitűzött céljait sikerült teljesítenie?- Én úgy gondolom, hogy az élet minden rezdülését nem lehet előre látni. Persze az alapcélkitűzés mindig az, hogy egy menedzsment, egy vezérigaz­gató is növelje a részvényesi értéket, a vállalat értékét, erősítse azt, szélesítse a piaci pozícióit, és így tovább. Tehát ezek az alapcélkitűzések megvoltak. Paks szerepe az ország gazdaságá­ban vitathatatlan. Egy ilyen céget irá­nyítani önmagában is nagy felelősség, lévén egy bonyolult technológiáról van szó. Emellett egy atomerőműben az élet mindig hoz valami különleges dolgot. Nálunk az üzemzavart hozta 2003-ban. Úgy hiszem, hogy meg tud­ta mutatni a paksi kollektíva, minden­ki, az első embertől az utolsóig, az ATOMIX Kft.-sekkel együtt mind a 3800 ember, hogy egy ilyen nehéz helyzetet is kezelni tudunk. Én ezt mindenképpen nagyobb teljesítmény­nek tartom, mint egy normál üzemme­netben, extrém jelenségek nélkül kor­mányozni egy hajót, ami viszonylag csendesebb vizeken halad. Tehát ez egy rendkívüli kihívás volt. Sokat vett ki mindenkiből, az emberekből, min­den dolgozónkból. Biztos belőlem is és a környezetemből is. Legalább is az a hisztériakampány, ami ezt körülvet­te, nagyon sok embernek borzolta az idegeit, a tűrőképességét próbára tette. Sajnos sokan szándékosan nem valós dolgokat mondtak rólunk.-A szabadideje elegendő-e a kikap­csolódáshoz és regenerálódáshoz? — Szabadidőmet - ha van — a termé­szetben töltöm a barátaimmal, mert hobbim a vadászat. Egy nagyon szűk baráti körre kell gondolni. Engem nem terhel meg az, ha sokat kell dolgozni, vagy ha a körülmények nehezek, feszí­tettek. Inkább a fordítottja volna talán rossz, mert az ember akkor nem érez­­né leterhelve magát. Ma még úgy ér­zem, van elegendő erőm, az idegeim jók, van állóképességem, tehát tudom kezelni a nehéz szituációkat. Az természetesen egy különleges ál­lapot, hogy az ember akár éjjel is rend­szeresen rendelkezésre kell, hogy áll­jon. Egy normál részvénytársaságnál azért arra nincs szükség, hogy a vezér­­igazgató hívható legyen akár hajnal­ban vagy a nap bármelyik percében. Ez azért ad egy olyanfajta pluszfe­szültséget, ami jelen van az életében, bárki is csinálja ezt. Ezt nem lehet egy percre sem elfelejteni, mert hogyha csörren a telefon éjjel egy órakor, ak­kor valószínű nem azért hívják az em­bert, hogy jó éjszakát kívánjanak, ha­nem valami olyan gond van, amit ke­zelni kell, és odafigyelést igényel. Te­hát ez egy feszültebb, feszesebb álla­pot, mint más szakmák esetén.- Olvasásra, televíziózásra jut-e ideje?- Én tévét nem nézek egyáltalán. Nagyon túlhaladott dolognak tartom, még akkor is, ha odaszögezik a világ lakosságának 90%-át a televízió-csa­tornák a képernyők elé. Rendkívül negatív a véleményem a televízió ál­tal szolgáltatott dolgokról, de nem magáról a technikáról. Amit ma lehet látni a csatornákon, az többnyire ér­téktelen, lényegében üres vagy véres, és rossz irányba visz. Én a természet­­csatornák kivételével nem nézek egy­általán televíziót. Otthon rengeteg könyvből tudok válogatni, ha van időm, akkor olvasgatok.- Színházba, moziba szokott-e járni?- Moziba ritkábban, mert ma már olyan házimozi rendszerek vannak, kitűnő technikával, amelyek megen­gedik, hogy az ember hazavigye a kedvenc filmjeit DVD-n. Alkalmak­ként elmegyünk a családdal moziba. Ez a mai modem multiplex mozi azért más jellegű élményt nyújt az embernek, és egy kis pattogatott ku­koricával meg lehet nézni a filmet. Ott legalább én választom meg azt, hogy mit nézek meg, és kitűnő filmek van­nak műsoron ma is.- A családjáról hallhat­nánk egy pár szót?- Három gyermekünk van. A két fiú, Bence és Gergő, műegyetemre jár, az egyik harmadéves, a másik elsős. A kislányom, Ágnes az általá­nos iskola harmadik osztá­lyát koptatja. A feleségem, Ágnes gon­dozza őket, otthon van főál­lásban, és vigyáz a család rendjére.- A szilvesztert Balatonfii­­reden tölti a családjával.- A szilvesztert zömmel a családdal együtt töltöm. Most a fiúk már elég nagyok, otthon maradtak, és a lakást felhasználják, hogy a barátaikkal szil­veszterezzenek, de ez ma normális dolog húsz év fölötti embereknél. Tavaly is itt voltam, az idén is ide jöttünk a munkatársaink közé. Meg­eszi az ember a vacsorát, iszik pár po­hár bort, és elbúcsúztatja az óévet. Szeretek táncolni is, hogyha jó kedvem van, vagy ha nem vagyok fá­radt. Annyi táncos rendezvény van egy évben különböző szervezetek, in­tézmények lebonyolításában, hogy egyszerűen képtelenség végig bírni ezt a tempót. Én már szívesebben vá­lasztom a családi környezetet, a nyu­galmat, a pihenést.- Elnök úr, Óntői is néhány szemé­lyes életrajzi adatot kérnék!- Budapesten születtem, és ott is nőttem fel, a Hűvösvölgyben. A nagyszüleim valamikor Szeged­ről jöttek fel Budapestre. Gépipari technikumba jártam, és onnan vettek fel a Budapesti Műszaki Egyetemre. Az egyetem elvégzése óta dolgozom az egyetemen, most már 38 éve. Ott vé­gigjártam a ranglétrát. 1988-tól veze­tem a Vegyipari és Élelmiszeripari Gé­pek Tanszéket, ahol Dr. Kocsis István vezérigazgató és a felesége is végzett. 1990-ben lettem egyetemi tanár, utá­na a gépészeti kar dékánja, rektorhe­lyettese, 2004 nyarától vagyok az egye­tem rektora. Feleségem, Marianna nyugdíjas, és otthon van. Lányunk, Dóra biológus­mérnök, neki három gyermeke van, Sára és az ikerfiúk, Guszti és Gergő, ők négyévesek. A fiunk, Karcsi vég­zett villamosmérnök, most doktoran­­dusz hallgató, és ösztöndíjjal Ameri­kában van egy évig. 12 év van a két gyerekünk között.-Hogyan, mivel tölti el szabadidejét?- Valamikor pingpongoztam, az NBI-ben játszottam addig, míg nem vettek fel az egyetemre. Azért pont a pingpongot választottam, mert az édesapám pingpong edző volt. Volt egyszer egy olyan csapat - a bőripari Spartacus -, ahol apám, a bátyám és én (három Molnár) alkotta a csapatot. Nagyon sokáig sportoltam. Az egyetemi évek alatt és mostaná­ban is igyekszem minden reggel el­menni úszni. Erre feltétlenül szükség van a munka mellett. Az egyetem irányítása, az oktatás és a PA Rt. Igazgatóság elnökeként végzett feladat együtt sok szellemi munkát jelent. Az emberekkel való foglakozás sem könnyű. A gyerekekkel foglalkozni ugyan­akkor nagyon nagy öröm és nagyon nagy felelősség is annak, aki szíwel­­lélekkel végzi. Hogy az ember bírja ezeket a stresszes hatásokat, ehhez kell, hogy mozogjon. Ezenkívül mi is szeretjük a termé­szetet. Nagyon szeretünk utazni, és megismerni más vidékeket. Magyar­­országon is nagyon sok olyan hely van, hogy az ember csak elcsodálko­zik, hogy milyen csodaszép. Szeretjük járni a világot, és elég sok helyen megfordultunk már. Ahova tu­dom, elviszem a feleségem is. Az uta­zást egy hobbinak lehet nevezni, meg­ismerni a világot és Magyarországot.- Mennyi idő jut az unokákra?- Nekem sajnos nagyon kevés, a ne­jemnek annál több. O nagyon is örül neki, hogy foglalkozni tud velük. Mi­kor az ember hazamegy, akkor már eléggé fáradt, és a gyerekek is fáradtab­bak. Igazából azok az ünnepi vasárna­pok, amikor a teljes család együtt van. Ez előfordul havonta legalább egyszer. Nagyon jó dolog nagyapának lenni. Két gyerekünket úgy érzem tisztes­séggel felneveltük, jó szakmát adtunk nekik, nagyon rendes emberek lettek. Az unokák nevelése az ő dolguk, minden felelősség a szülőé, egy nagy­szülőnek inkább az öröm jut. Mi csak kényeztetjük őket.- Mit jelent az atomerőmű az Ön életében?- Én már korábban is - ahogy ez is­mert - dolgoztam az atomerőműnél. Voltam az Igazgatóság elnöke és a Fel­ügyelő Bizottság tagja is. Nagy öröm­mel vállaltam ezt a feladatot, mely azt hiszem egy nagyon fontos és egy na­gyon szép feladat. Egy ilyen nagy vál­lalatnak a stratégiai döntéseinél ott lehet az ember, a véleményét meghallgatják, a döntéseknél figyelembe veszik javas­latait, együttműködhet egy nagyon jó csapattal. Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon jó dolog. Nem ez az első ipari gyakorlatom, hiszen a TVK-nál is az igazgatóság elnöke voltam. Tehát az ilyen típusú munkát jól ismerem, és na­gyon élvezem, mert az egyetemi mun­kától mindez nagyon különbözik. Az egyetemi munka főleg elméleti, csomó kutatási feladat, melyet mások felhasz­nálnak. Ezért jó, ha a gyakorlati munká­ban is van az embernek sikerélménye. Itt nagy rendszereket kell működtet­ni, irányítani - nem napi értelemben, mert az a menedzsment dolga -, de az Igazgatóság hozza meg a stratégiai döntéseket, és a menedzsmenttel együtt követi azokat, segíti megoldani a prob­lémákat. Ezek nagyon szép dolgok. Nagyon örülök, hogy ezt a felada­tot végezhetem. Annak különösen, hogy a mostani Igazgatóságban és a mostani me­nedzsmentben szakemberek ülnek. Öröm a csapatban együtt dolgozni, nemcsak mi ketten személyesen a ve­zérigazgató úrral, hanem a menedzs­ment többi tagjával is.- Köszönöm a beszélgetést, és Bol­dog Új Evet kívánunk! Wollner Pál 2005. év jelentősebb sporteseményei Az elmúlt év a sport éve volt. Athénban olimpiát rendeztek, Portugáliában labdarúgó Euró­­pa-bajnokságot. Magyarorszá­gon tartották a női kézilabda Eu­­rópa-bajnokságot. Milyen lesz az idei év? Olimpia nem lesz, sőt fo­ci-kontinensbajnokság sem, ám biztosra vehető, nem fogunk unatkozni. Ízelítőül lássuk az idei jelentősebb sporteseményeket. Sípos László Jy? ■ 'll ( Január 28. - ATLÉTIKA Nemzetközi fe­dett pályás verseny, Budapest Február 5-6. - ATLÉTIKA Fedett pályás összetett OB, Budapest Február 12-13. - CSELGÁNCS Hungá­­ria-kupa, férfi VK-viadal, Budapest Február 19-20. - ATLÉTIKA Fedett pá­lyás OB, Budapest Március 6. - FORMULA-1 Ausztrál Nagy­díj, Melbourne Március 20. - FORMULA-1 Malajziai Nagydíj, Sepang Március 30. - LABDARÚGÁS Magyaror­szág-Bulgária, A-válogatott VB-selejtező Április 3. - FORMULA-1 Bahreini Nagy­díj, Szahír Április 9. - CSELGÁNCS Csapatbajnok­ság, Budapest Április 24. - FORMULA-1 San Marinói Nagydíj, Imola Május 8. - FORMULA-1 Spanyol Nagy­díj, Barcelona Május 9-19. - SAKK Férfi bajnokság, Ka­zincbarcika Május 11. - LABDARÚGÁS Magyar Ku­pa, döntő Május 18. - LABDARÚGÁS UEFA-kupa, döntő, Lisszabon (Portugália) Május 20-22. - CSELGÁNCS Európa­­bajnokság, Rotterdam (Hollandia) Május 22. - FORMULA-1 Monacói Nagy­díj, Monte-Carlo Május 25. - LABDARÚGÁS Bajnokok Li­gája, döntő, Isztambul Május 29. - FORMULA-1 Európai Nagy­díj, Nürburgring (Németország) Június 1-12. - KOSÁRLABDA bajnoki döntő, férfiak Június 4. - LABDARÚGÁS Izland-Ma­­gyarország, A-válogatott VB-selejtező Június 12. - FORMULA-1 Kanadai Nagy­díj, Montreal Június 19. - FORMULA-1 Egyesült Álla­mok Nagydíja, Indianapolis Június 24-26. - KAJAK-KENU Felnőtt OB, Szeged Június 25. - CSELGÁNCS EU-kupa, Miskolc Július 3. - FORMULA-1 Francia Nagydíj, Magny-Cours Július 6-7. - ATLÉTIKA OB, Debrecen Július 10. - FORMULA-1 Brit Nagydíj, Silverstone Július 14-17. - KAJAK-KENU ifjúsági és U23-as Európa-bajnokság, Plovdiv (Bulgária) Július 22-24. - VITORLÁZÁS Kékszalag tó­kerülő nagyhajós verseny, Balatonfüred Július 23-24. - CSELGÁNCS Atom-ku­pa, junior VK-viadal, Paks Július 24. - FORMULA-1 Német Nagydíj, Hockenheim Július 28-31. - KAJAK-KENU Felnőtt Euró­pa-bajnokság, Poznan (Lengyelország) Július 31. - FORMULA-1 Magyar Nagy­díj, Mogyoród Augusztus 4-7. - KAJAK-KENU Ifjúsági világbajnokság, Szeged Augusztus 21. - FORMULA-1 Török Nagydíj, Isztambul Augusztus 24-28. - KAJAK-KENU Felnőtt­világbajnokság, Zágráb (Horvátország) Szeptember 3. - LABDARÚGÁS Magyar­­ország-Málta A-válogatott VB-selejtező Szeptember 4. - FORMULA-1 Olasz Nagydíj, Monza Szeptember 7. - LABDARÚGÁS Magyar­­ország-Svédország A-válogatott VB-se­­lejtező Szeptember 8-11.- CSELGÁNCS Világ­­bajnokság, Kairó (Egyiptom) Szeptember 11. - FORMULA-1 Belga Nagydíj, Spa-Francorchamps Szeptember 25. - FORMULA-1 Brazil Nagydíj, Interlagos Szeptember 30. - október 2. - CSEL­GÁNCS Junior Európa-bajnokság, Zágráb (Horvátország) Október 8. - LABDARÚGÁS Bulgária-Ma­­gyarország A-válogatott VB-selejtező Október 9. - FORMULA-1 Japán Nagy­díj, Szuzuka Október 12. - LABDARÚGÁS Magyaror­­szág-Horvátország A-válogatott VB-se­lejtező Október 15. - CSELGÁNCS OB, Miskolc Október 16. - FORMULA-1 Kínai Nagy­díj, Sanghaj November 19-20. - CSELGÁNCS U23- as Európa-bajnokság, Kijev (Ukrajna) December 3. - CSELGÁNCS Open Euró­pa-bajnokság, Madrid (Spanyolország)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents