Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
2005. szeptember ATOMERŐMŰ 9. oldal Helyreigazítás egy tv-interjú kapcsán Világgá röppent az újabb nagyszerű tudományos eredményről a hír, miszerint már mi is tudunk lefagyasztott petesejtből egészséges kisfiút a világra hozni. Az emberiség nagy problémája a szaporodás, így is, úgy is. Egyes nemzetek fogynak, dinasztiák címere fordult az anyaföld felé, mert kihaltak. Az új kis élet, a „halhatatlanságunkat” biztosító génörökös hatalmas kincs, mindent megadnának érte, akiknek nincs. A lombikbébiprogram - hazai apostola a magyar származású orosházi Kaáli Nagy professzor - megoldani látszott ezt a problémát, legalábbis nagy részét. A módszer egyik továbbfejlesztési lehetőségét előbb a hím örökítőanyag (noha az mindig frissen termelődik a szervezetben), majd a petesejt (egyidős a nővel) fagyasztásos tárolása jelentette. Sokszor kívánjuk: bár megállna az idő, hogy utolérjem magam. Páratlanul nagy tudományos eredmény, hogy az eddigi bizonytalan eredményű petesejt-lefagyasztási módszeren éppen a magyar kutatóknak sikerült javítani. A sejtfolyadékot lecserélik a gyors lehűtés előtt egy speciális anyagra, hogy az örökítőanyag nehogy megsérüljön a művelet során. A világon nyolcadikként, Európában harmadikként tudtuk megoldani ezt a kényes feladatot. Marci a 85., aki ezzel a módszerrel születhetett meg, egészségesen. Azon a héten minden hírműsorban méltán vezető helyen foglalkoztak a nagy eseménnyel. Kitértek az alkalmazás lehetőségeire és indokoltságára. Ha egy nő rákos megbetegedését gyógyítják, a kezelések egyik sajnálatos mellékterméke, hogy meddővé válhat, ezért előbb petéket nyernek tőle, és lefagyasztják. így a gyógyulása után „saját” gyermeket hordhat ki. Ha egy nő karrieije érdekében későbbre halasztja a gyermekvállalást, a lefagyasztott petesejtje számára megáll az idő. Az intetjük során érintették az etikai kérdéseket is. A lombikbébiprogramnál több petesejtet vesznek le a szükségesnél, melyeket fagyasztva tárolnak 10 évig. Mivel a párok jobbára ikreket kapnak, a többi pete sorsáról halogatják a döntést, a megsemmisítésük ellen pedig több vallásos szervezet tiltakozik. Ugye ezzel teljesen körbejárták a problémát, de volt riporter, aki még ennél is többet akart, tovább kérdezett: és még hol alkalmazhatnák a módszert? A riportalany ahelyett, hogy kitért volna a kérdés elől, azt találta mondani: például veszélyes helyen, a paksi atomerőműben. Sajnos olyan területre tévedt, ahol már nem kellően jártas, és óvatlanságában újra romba dönti a nehezen felépített elfogadottságunkat. Nálunk a sugárveszélyes munkakörben dolgozók egyidőben több dózismérőt is viselnek, néhány különleges esetben még kiegészitőket is: • A hatósági filmdoziméter az integrált hiteles értéket adja, viselési ideje munkaköri besorolástól függően 1-2 hónap. Kiértékelését a „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet végzi Budapesten. • Mellette a tokban az üzemi TLD- doziméter, melyet gyanú igazolása, hitelesítés érdekében közbenső időszakban is gyorsan kiértékelhetnek az erőmű akkreditált Dozimetriai Laboratóriumában. Viselési ideje megegyezik a filmdoziméterével. • Az elektronikus, operatív dozimétert (mely viselése szintén kötelező) minden munka után kiértékelik. Ha a kapott dózis munka közben a tervezett dózis értékét megközelíti, hangjelzést ad, és nem fejezi be, míg a helyszínt a dolgozó el nem hagyja. Sugárveszélyes munkakörben dolgozók külső és belső sugárterhelése egymást követő öt naptári évre nem haladhatja meg a 100 mSv effektiv dóziskorlátot, de egyetlen évben sem haladhatja meg az 50 mSv értéket. A Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzatban az egy évre megengedett értéket 20 mSv-re csökkentettük. A sugárkezelésnél alkalmazott dózis ennél 2500-szor nagyobb egy-egy alkalommal, mely esetleg meddőséget okoz. Tavaly éves szinten a kollektív dózis 0,42 mSv, a legmagasabb érték pedig 14,92 mSv volt. Ezen adatok tükrében köszönjük, de bármennyire örülünk a páratlan tudományos eredménynek, még nem a mi kedvünkért fejlesztették a fent említett módszert, melyre bizonyítékok sportolóink és jól tanuló diákjaink, kiknek szülei az erőműben dolgoztak és dolgoznak ma is. -gyulai-A soproniak igaza Nagyon ritka, amikor egyegy cikkünk kapcsán reklamáló telefont vagy levelet kapunk. Ilyen ritka eset fordult elő a soproni üdülőnk eladásával kapcsolatos cikkünk megjelenése után. Számos dolgozó hívta fel a szerkesztőséget, bizonygatva: mennyire jól érezték magukat Sopronban, és milyen kedves, előzékeny és készséges az üdülő személyzete. Sopronból is kaptunk telefont, mondván: személyesen szeretnének beszélni a főszerkesztővel. Természetesen elmentem Sopronba, és elég hosszadalmasan elbeszélgettünk a kialakult helyzetről. A megjelent újságcikkben azt kifogásolták a betelefonálok és az üdülő személyzete is, hogy az eladást indokló negatív mutatók felsorolását úgy lehetett érteni, mintha azokért egyedül a mostani gondnok Kovácsné Galavics Andrea, a szobaasszony Büdiné Reichard Klára, és a karbantartó Fehér János tehetnének. A beszélgetés során mind a betelefonálóknak, mind pedig a személyzet tagjainak elmondtam, hogy nem a személyzet rossz munkájáról van szó. Már csak azért sem, mert az áprilisban munkába álló új gondnokasszony vezetésével az üdülő kihasználtsági mutatója 20%-kal javult. Munkájukról nemcsak a vendégek, hanem a szakmai feletteseik is elismerően vélekednek. A menedzsment az évekre visszanyúló negatív statisztikai adatok alapján hozta meg döntését. Csak egy példa a kedvezőtlen mutatók közül: az egy vendégéjszakára jutó összes költség 23%-kal növekedett az elmúlt évben. A soproniaknak igazuk van, nem miattuk rosszak az üdülő gazdasági mutatói, viszont az ő munkájukat dicséri a sok kedves bejegyzés a vendégkönyvekben és az ott üdültek reklamáló telefonjai a szerkesztőségbe.-Beregnyei Miklós-Nyári gyakorlat az atomerőműben 3X8 = A matematikában kicsit is jártas embernek azonnal beugrik a „helyes válasz”. Az első pillanatban én is hasonló eredményre jutottam, amikor a csapatom megkapta feladatul a már gyakorlatilag tradicionális program, az erdélyi és felvidéki magyar diákok erőműves nyári gyakorlatának a megszervezését, lebonyolítását. Most, a harmadik turnusban Paksra érkezett fiatalok hazautazása után két héttel, a számvetés idején, egyértelműen látszik, hogy az életben a számok más tartalmat kapnak, mint a matematikában. „Mögéjük rakódik” a munka- és élménymennyiség, a kollégák önzetlen segítsége, minden, a hallgatók által az otthoni rokonoknak, ismerősöknek, hallgatótársaknak átadott gondolat. A több éve kialakult gyakorlatnak megfelelően az idei évben is fogadott szakmai gyakorlatra a paksi atomerőmű erdélyi és felvidéki magyar hallgatókat. A három, egyenként kéthetes turnus július elején kezdődött, és augusztus közepéig tartott. A fiatalok a Romániában és Szlovákiában működő magyar diákszervezetek pályázatán nyertek jogot az útra. A mi munkánk lényegében a Nyugatinál történő találkozástól a két hét múlva ugyanott történő búcsúig tartott. Az elmúlt évek programjainak főbb elemei köré épült az idei szervezés is. Az első hét tömény atomerőmű, a második hét laza program a Balatonnál. Közben volt közös vacsora, egy kis verseny a tekézőben és egy hosszú, élménygazdag kirándulás Ópusztaszerre és Szegedre, valamint látogatás a Parlamentbe a búcsúzás előtti órákban. A teljesség igénye nélkül néhány villanás, programrészlet, élmény a másfél hónap eseményeiből. Ha első kedd, akkor Tájékoztató és Látogatóközpont, látogatófolyosó és Karbantartó Gyakorló Központ (KGYK). Első lépésben agytoma az atomok szintjéről a száztonnás berendezések felépítésig, majd a blokkvezénylő nyugalmának és a turbina dübörgésének kontrasztja. A döntő többség első alkalommal látott reaktorcsamokot, mégha üvegfalon keresztül is. A második csapatnál akkora esőt kaptunk, hogy az ügyeletes kocsi segítségével tudtuk csak úgy-ahogy megőrizni a ruhák szárazságát. Délután KGYK, ahol a „hétköznapi” erőműves ember számára nehezen érthető az az élmény, amit a reaktor és a többi berendezés szó szerinti kézzelfogható közelsége jelent. A reaktor alatti „cseppkőbarlangi” túra a hűvös levegő ellenére életre szóló élmény mindenki számára. A létrán történő alámerülésnél még a szoknya sem volt akadály. Arra, hogy már az első napon jó hangulat alakult ki, jó példa az, hogy a keddi program zárásaként szervezett, Paksot bemutató túrán a Duna egyik stégjén majd a szívbajt hozták a kísérőkre a csoportos „csűrdöngölőssel”. A szerdai nap komoly szakmai előadásokkal igazi kemény falat volt a nyári melegben (a nyári meleg ezen a nyáron költői túlzás). Az erőmű működése, az üzemidő-hosszabbítás, a helyreállítás kérdései és a szimulátor központ alkották a kötelező menüt. Lazításként este egy kellemes közös vacsora és verseny a tekézőben. Itt számtalan jelét láttuk annak, hogy általában nemcsak a hallgatók alkottak már a harmadik napon jó kis csapatot, de a kísérők is beleolvadtak a társaságba. A teke nem egy könnyű sport. Erről a többség izomláza és a nadrágok, intimebb ruhadarabok szakadása tanúskodtak. Komoly verseny is kialakult, s a vesztes csapat büntetőköröket is futott, illetve szódavizet szolgált fel a győzteseknek. Csütörtökön és pénteken mindenki ment a leendő szakmájához kapcsolódó területre. Legtöbb esetben személyre szóló programokat sikerült szervezni a hihetetlenül segítőkész kollégák közreműködésével. Az Ópusztaszer-Szeged kirándulás a néha barátságtalan eső ellenére mindegyik csapamái olyan élmény volt, amit a hallgatók kivétel nélkül szeremének majd később ismerősökkel, családjukkal megismételni. Az ebédről mindenki a legfelsőbb fokon nyilatkozott. Aki még nem járt a Nemzeti Történeti Emlékparkban, feltétlen keresse fel, de csak akkor, ha éppen nem fogyókúrázik vagy nem méregtelenít. A Balatonon töltött hét alatt az időjárásból mindegyik csapat kapott hideget is, meleget is, így aztán volt szobai foglalkozás gitárral, társasjátékkal, jó zenékkel, és volt napfurdő is a parton és vízbe ugrálás a vitorlás hajóról. A második turnus lányai nagy népszerűségre tettek szert mindjárt az első napokban, amikor reggel teljes takarító felszereléssel, bikiniben nekiveselkedtek a motorcsónak-takarításnak a stégnél. Cserébe természetesen többször is keresztül-kasul átszelhették a Magyar Tengert. A rekreációs központ dolgozói gondoskodtak arról, hogy se éhség ne gyötörje a hallgatókat, se unalom ne legyen osztályrészük a hűvösebb, esős napokon. Az elutazás előtti látogatás a Parlamentben minden szempontból méltó zárása volt a két hétnek. Nos, mennyi is 3><8? Remélem, hogy a kérdés nem költői, és minden olyan kedves olvasó, aki idáig eljutott az olvasásban (ha itt kezdte, akkor fussa át az előző részeket is, mert ott derül ki, ki a gyilkos), egyetért velem abban, hogy sokkal többet jelent a hallgatók és az erőmű számára is, mint a száraz tény, hogy 2005-ben huszonnégy erdélyi és felvidéki magyar hallgató vett részt szakmai gyakorlaton a paksi atomerőműben. Őszinte köszönettel tartozom a magam és a hallgatók nevében is minden kollégának, aki segített a szakmai programok tartalmas lebonyolításában és minden közvetlen munkatársamnak a lelkes, pontos és egymást segítő munkáért. KÖSZÖNJÜK!-Dr. Pinczés János„Szél fújja, fújdogálja...”, avagy Ópusztaszer trópusi hely lesz? Az új tánc neve: stégbillentő himba-limba A sok bába közt nem vész el a golyó? Hétköznapi bosszúságok... Emelkedő árakkal együtt a hivatali ügyintézés költségei is egyre többe kerülnek. Kivétel nélkül mindenki tudna kevésbé jó történetet mesélni, íme, sok közül egy eset. Két hiteles igazolás kérése egy megyei jogú városból. Személyes ügyintézés, 2 db 2.200,- Ft-os illetékbélyeg. Megközelítően közölt adatok ellenére az igazolást nem tudták kiadni. A kérvényre felragasztott illetékbélyeg postán a címzettnek visszaküldve közölték, hogy a helyi illetékhivatalnál a bélyeg árát vissza lehet igényelni. A helyi hivatal sajnálattal közölte, hogy az igénylést a megyei hivatal felé kell benyújtani. Személyes ügyintézés, kérvény írás, majd közölték, hogy a 4.400,- Ft-ot postai úton 30 napon belül át lehet venni. Állítólag banki átutalás esetén 1- 2 napon belül rákerült volna a számlaszámra. Végeredmény 50 nap elteltével a posta kézbesítette az igényelt összeget. Számoljunk. Bevétel: 4.400,- Ft, megtérült. Kiadások: személyes ügyintézés, személygépkocsival összesen 220 kilométert kellett utazni. Szerényen számolva, csak az üzemanyag 5-6 ezer forint. Pluszidő összesen 6 óra, lassú ügyintézés, bosszankodás. Ezen kellemetlenségeket forintosítani nem lehet. A kérdés mindig ugyanaz, mint a korábbi években. Mikor lesz egyszerű, gyors ügyintézés? Mikor fogjuk érezni, hogy a hivatal értünk van, és nem fordítva? Csodákban nem hiszünk. Reménykedjünk? Hátha mégis egyszer...-MJ.-
